Szőlőpálinka

Miután ittam apa barátja-féle szőlőpálinkát (nem sokat, csak épp annyit, hogy rohadtul elálmosodjak) és játszottam anyával és kisebb öcsémmel egy kac-kac-kukacot, valahogy lekeveredtem a kutyához, aki az előszobában aludt, és félig a konyhában, félig az előszobában elnyúlva a kutyát ölelve elaludtam.
Annyira jó volt, hogy elhatároztam, majd nyáron is alszom vele.

tiny little

Apró perverziók teszik széppé a mindennapjaimat.

Mint most, amiről ez az egész eszembe jutott: imádom és kielégült érzéssel tölt el, ha a torrent file-ban egy sorozat összes részéhez rögtön ott az angol felirat. Nem kell keresgélni, melyik jó hozzá. Isteni.
Vagy amikor a pattogatott kukoricából a fog és az íny közé bekerült kis darabkák néhány óra küzdelem után megadják magukat és kijönnek.
Ilyen még az is, amikor narancspucolás közben a még egyben lévő narancsból egészben, könnyedén kijön az a belső fehér bigyula.

Hahh. Imádom a karácsonyi döglést.

dilemma

Hétköznapjaim egyik visszatérő dilemmája, hogy az egyetemi wc-k közül abba menjek-e, ami tiszta ugyan, de nincs wc-papír (és nekem kéne előbányászni a hermionetáskám aljából a sajátot), vagy amelyikben van wc-papír, viszont körbe van hugyozva.

Inkább tépni szoktam papírt az első wc-ben és átmegyek vele a tisztába.

Megyek besameles gombás gnocchit csinálni.

Elhatároztam

Ha befejezem az egyetemet (terveim szerint még három év), akkor megnézem, mennyi pénzem marad a gyűjtögetett számlámon (mert pár félévet biztos, hogy fizetnem kell majd, mert elfogynak az állami féléveim), és ha kielégítő az összeg, akkor beszélek apáékkal a lóvásárlásról.

Ez most arról jutott eszembe, hogy D-nek újságoltam épp, hogy találtam egy kedvemre való lovat. Van benne arab, mégsem olyan filigrán, és biztos, hogy értelmes állat. Jó kerek, ami azért a hosszabb távú szőrénlovagláshoz elengedhetetlen. Nem túl magas, és még belovagolva - ergo jó eséllyel elrontva - sincs! És basszus, itt van Veszprém megyében.

hüpp.

Biztos három év múlva is lesznek szuper lovak jó áron.
Lehet, addigra már jóval több kunfakó is lesz. Lehet, hogy a leendő kunfakóm jövő tavasszal születik meg.

Ja, és karácsonyra magamnak is kaptam valamit, majd a fa alá berakom. Vettem egy szőrmés nyeregmelegítőt :) Azaz pontosabban seggmelegítőt a nyeregre. Még nem tudom, milyen (de, fehér, de ezen túl semmit), lovas barátném látta segélykiáltásomat az egyik fészbukos lovas csoportban, hogy vennék ilyet, és mondta, hogy ő pont most rendel óccsóér, szóval rendel nekem is.

Na megyek csokis tökpitét sütni a hideg konyhába, aztán jövök vissza kapcsolathálókat tanulni.
Csak ez a ló...

Kellemes

Ezt látom az ágyamból:

És ez rendkívüli módon melengeti a szívemet. Főleg, hogy még egy olyan különbség is akad, hogy D ott ül abban a székben. Kedvemre való, az biztos.

Ezt pedig még mikulásilag kaptam tőle. Igazi vaníliás krémes kosárka mindenféle gyümölccsel! Kis dobozkában volt, az egyik cipőmben. A másik cipőmben pedig pisztáciás süti volt. Nyilván zacskóban, de nem ez a lényeg, hanem az ízorgia!

A mai napot pedig feladom, megyek aludni.

A mai nap éppen megfelelő arra, hogy a hangya holdra szálljon

Meg, hogy Poirot új évadot nézzünk anyáékkal, meg süssünk húsos-cukkinis pitét, csináljunk csokis zabos kekszet, meg libanoni bulgurt, narancsos kacsát.
Közben dögönyözzük a kutyát az előszobában, beszélgetünk, illóolajat párologtatunk és jól érezzük magunkat.
Finom lesz az ebéd.

Tegnap pedig sétáltam Csilivel, mert olyan gyönyörű délutáni napsütés volt. Igaz, hogy fújt a szél mint a veszett fene, de ettől függetlenül gyönyörű volt a környék és nagyon jól éreztem magam. Picit feltöltődtem. Ha holnap még lovagolni is sikerül, akkor teljes lelki valómban tudok a zh-knak, vizsgáknak nekimenni.

Fényképezni is szerettem volna, de lemerült a gépem, így a telefonomra voltam kénytelen hagyatkozni. Ahhoz képest egész szépek lettek a színek.

Ez itt még egy kakukktojás, múlt hétről az egyetemről fotózva (szintén telefonnal - nice job, telefon!)

Ez pedig a tegnapi séta.

Fújt a szél :D

Bellával mindig annál a köves résznél mentünk át a patakon, ez volt az úticél is Csilivel.

Nemsokára csinálok egy email címet a bloghoz, amire ha bárkinek kedve van, írhat nyugodtan.

Ja, és a profilomban lévő bemutatkozásból lassan ki is törölhetem a "nem jó matekos" részt legnagyobb döbbenetemre, ugyanis statisztika 2. gyakorlatból 5-ös lettem. WTF.

headlights

És akkor hell yeah, nagy tapsot nekem, hogy kegyeskedem ennyi idő után jelentkezni.
Az a problémám, hogy elkezdtek csapkodni a fejem felett azok a bizonyos hullámok. Ez részben a vizsgaidőszak közeledtével magyarázható, részben a vizsgaidőszak közeledtével, és...
De ez olyan szempontból megoldódni látszik, hogy ahelyett, hogy a 16-ai héten három nap alatt négy vizsgát nyomnék le, most három nap alatt hármat fogok. Easy-peasy. Ez ugyan némi áldozatot követelt az egyik nehezebb vizsga oltárán, ami január végén lesz, mert ugyanarra a napra beraktam az egyiket. Így szabadultam meg tőle egy hónap erejéig.
Szóval most is tanulok elvileg, mármint valami párhuzamos univerzumban biztos.

A másik dolog meg, hogy még talán szeptemberben, rákerestem egy régi lovardás ló nevére (néha végigmegyek a neveiken, fajtáikon, nemeiken google-ben, hogy hátha látok róluk valami információt, hogy eladó, megvették, jó gazdánál van - a réginél kb csak jobb gazdák vannak -, ilyesmi), fajtájára és kiadott egy komplett blogot pár bejegyzéssel, ahol kiderült, hogy egy lány ott volt dolgozni egy nyarat lóért cserébe, és így került hozzá ez az általam is kiválóan ismert kis kanca. Pontosabban úgy, hogy dolgozott érte keményen, de el kellett onnan mennie két héttel a vége előtt, így később ráfizetéssel hozták el.
Én itt elkezdtem gyanakodni (amellett, hogy örültem, hogy újra látom képeken a kis genyót), hogy hamarabb eljött mint vége lett volna. Sok ilyen sztorit hallottam már. Barátnőmé és a magamé is pont ilyen volt.
Mindketten (azaz most már kiderült, hogy hárman) ott dolgoztunk, és mindhármunk idő előtt elhúzott onnan.
Nagyon felkavaró volt olvasni, hogy más is járt így (bár nem állítom, hogy nem sejtettem, hogy lesz még ilyen), és hogy ez még mindig lehetséges.
Úgyhogy kommentet hagytam a blogján, hogy szeretnék vele privátban beszélni.
Mi a barátnőmmel 6-7 éve töltöttük ott a nyaraink egészét, ő utána egyik nyáron egyszer csak nem jött. Nagyon sajnáltam, mert szerettem vele együtt dolgozni. Következő nyarakon már egyedül voltam ott, a többiek a nap folyamán később jöttek ki, csak lovagolni - mondjuk azt délelőtt-délután egyaránt, szóval nem voltam azért egyedül egész nap. Csak nyár vége felé, amikor mindenkinek volt más dolga, nyaralások, stb, és akkor egyedül maradtam. És akkor történt olyan dolog, ami miatt otthagytam az egészet, és a nyoma azóta is velem van, és nagy valószínűséggel, a lélektan rejtelmei szerint velem is fog maradni.
És mindhármunk így járt. Csak más-más nyarakon. Mindig, amikor egyedül maradtak a munkanapok során -  hah, melyik nap nem volt munkanap...?
Szóval érdekes felfedezést tettem. Viszont annak örülök, hogy még ez a lány úszta meg a legjobban közülünk, csak az zavar, hogy még mindig fent vannak a hirdetései több honlapon is, hogy nyári munkáért cserébe lovat... Ki lesz a következő?

Viszont azt hiszem, hogy a lánynak is, meg nekünk is azért az a gondolat segít valamennyit, hogy nem vagyunk egyedül, hogy más is tudja, milyen, és ha megbeszéljük, az sokat segít (bár hármunk közül úgy tudom, egyedül nekem volt igazi segítségem, és még így is nehéz sokszor).

Na nem akartam itt nyomasztani senkit, csak ez az utóbbi napok történése volt, meg a tegnap estéé, amikoris napok múlva vissza tudtam neki írni, hogy igen, én írtam a blogra (mert amúgy észlény módjára bent hagytam nyilvánoson az email címemet a csak e célból gyártott új blogos profilomban). Szóval aktuális, és a gondolataimat nagyban leköti. Még anyáékkal nem volt alkalmam megosztani (ja, mert amúgy itthon vagyoooook!), mert ma reggel korán elmentek ugye, de délután mindenképpen beszámolok. Na meg a barátnőmnek is írtam, ő is szívén viseli az ügyet.

Na. akkor "oldaltörés", mint a Word-ben.

Szóval vidámabb téma, hogy egyrészt ismét jött "fizetésem", úgyhogy elkezdhetem elárasztani a fészbukos lovas csoportokat most éppen skótkockás polártakaróval (nagyon menő amúgy, én imádnám, már ha lenne lovam, és már ha bármikor is eszembe jutna takarózni - nálunk erre sosem volt szükség, félridegben volt tartva Bella is és kurvajól érezte magát, bár ez nyilván ló és tartásfüggő), kötőfékekkel, munkafáslival. Ha valamelyikőtöknek kellene esetleg, írjatok nyugodtan, áron alul adom :D

Aztán D-vel elkezdtük csinosítgatni a lakást így karácsonyilag, vettünk égősort, ledeset, színeset, tök olcsón (lealkudtuk.hu), D most hétvégén megy el érte. Meg vettem illatos gyertyákat (Yankee Candle, muszáj volt elmennem - itt most ez tényleg a muszáj valódi értelmében), és akciós mintagyertyákból táraztam be, ez az, aminek az árától nem megyek azonnal tönkre. Viszont nagyon illatosak, nagyon jók. Még nem próbáltuk, mert még nincs igazán karácsonyi hangulat (vizsgaidőszak előtti hangulat van), de majd jövő héten muszáj lesz. Meg az ikeában is vettem egy illatos tömbgyertyát. Nem tudom pontosan milyen illatú, egy fakéregnek a képe van rajta, szóval bizonyára fakéreg illatú :D De nagyon jó.
D bakancsaiba tegnap rejtettem Mikulás ajándékot, ő is fog az enyémbe, de úgy, hogy hétfőn megyek és akkor ott lesz :)

Csili pedig egy szeretet - és bűzgombóc, most, hogy hidegek vannak, az előszobában alszik, és tegnap, amikor megérkeztem haza, leültem az előszobába és onnan beszélgettem anyával, miközben Csili beletottyant az ölembe (tényleg tottyan, mert úgy ugrik bele, hogy a segge érkezik először), és mint aki megtalálta önmagát, úgy bújik hozzám, tekereg az ölemben, fúrja magát a karom alá, nem bír magával, aztán egyszer csak elalszik. És akkor akár bábozni is lehet vele. Imádom.

Hétvégén, ha nem lesz valami világvége tornádóval, hanem mondjuk csak szimplán hideg, akkor elkérem a Sárgát a gazdájától és elmegyek lovas barátnémmal egy (reményeim szerint) havas terepre :) Kipróbálom a termócsizmámat!

És olyan furcsa, meg szívszaggató, meg minden egyéb, hogy amikor most a reggelim után bejöttem a szobámba, kinéztem az ablakon, hogy megnézzem, Bella jól van-e. Még mindig megtörténik, hogy azt hiszem, hogy még mindig itt van, pedig januárban lesz három éve, hogy meghalt. Hihetetlenül hiányzik, fájón, de azért olyan szempontból boldogsággal tölt el, hogy volt egy ilyen élőlény, akivel ennyire közel voltunk, és hogy azóta se találkoztam olyan lóval, mint amilyen ő. Ennyire jól képzett, jóindulatú, gondolattal is irányítható, temperamentumos, ruganyos energiagolyóval.

Most pedig nézek egy részt a Shameless sorozatból. Kizárólag a UK verzióból. (Na, ha valami, akkor én UK sznob vagyok sorozatok terén) Szenzációs.

sültkolbász és májas hurka

D-vel tegnap énekeltünk, meg filmet néztünk (énekelni az Ooo, you touched my tralala és a teeny-weeny string bikini klasszikusokat, nézni pedig a Poirot új évadát), valamint szenvedtünk, mert nem volt itthon miből ebédet főzni, CBA-ba már elvből nem megyünk, pedig az van a legközelebb, G Roby egy megálló a 4-6ossal, Spar, Lidl kettő. Szóval nem mentünk le, így tócsifélét sütöttem. És mivel tejföl sem volt, így kecsappal ettük. De azér jóllaktunk.
Ma meg D délben kelt, és mondta, hogy menjünk le a henteshez sült kolbászozni, le is mentünk, én májas hurkát kértem, D pedig kolbászt fogyasztott. Imádom, mert olyan jó hangulata van, hogy tálcán egy ilyen papíron kapjuk a darab húst, hozzá mustárt meg jó vastag szelet kenyeret, és lehet röfögni meg tunkolni.
Aztán elmentünk a G Robyba (habár a CBA a hentessel szemben van, de csakazértse) paradicsompüréért. Csak úgy összehasonlításképp mondom, hogy a múltkor D a CBA-ba ment, és 400 Ft volt a fél literes paradicsompüré. Ami a Sparban meg a GRobyban (meg még nyolcszáz más helyen) maximum 200 forint...
Na mindegy. Szóval este indiai vöröslencse főzelék lesz. Pitával, amit a Karinthy F. úton fogok venni, mert kb 1 kiló pita (de ilyen óriási, nagyobb, mint egy lapostányér) 400 ft-ba kerül a szír boltban.
Elég fasza lesz.

Most meg iszom a Dreher Winter momentet, aztán egy óra és indulok az egyetemre.

We are open

Nyitottnak lenni jó.
Ezt főleg most érzem, mikor engem is érint. Na nem olyan szinten, hogy alapvetően nyitott vagyok, nem különböztetek meg embereket az alapján, hogy milyen színű a bőre, vagy van-e hova hazamennie, alapvetően mindenki ember és ilyen szempontból mindenki egyenlő.
Hanem amikor az van, hogy már lassan egy éve nem bírok megbarátkozni egy személy gondolatával, hogy mindig ott van mindenhol, hogy létezik, ilyesmi.
Ez egy lány, D évfolyamtársa, szóval elég sokat találkozunk, mivel hogy ugyanazon a szakon vagyunk D-vel, csak én eggyel felette. És én ezt a lányt alig bírtam elviselni.
Aztán most kb két hete úgy döntöttem, hogy nyitott leszek. Hogy tiszta lapot adok neki, amire nem én írok előre minden rosszat, hanem ő "írhat rá", és ezzel megismerhetem és a helyre rakhatom magamban. És kiderült, hogy szimpatikus. Jó fej, humoros, kedves, közvetlen, csinos. És valószínűleg azért taszítottam el magamtól már gondolatban is, mert elég hasonlóak vagyunk.
De most rájöttem, hogy a hasonlóság pont használ ennek az egésznek, mert még az is lehet, hogy egészen megkedvelem.
Pár napja már együtt villamosoztunk ketten és beszélgettünk közben, mikor elmeséltem D-nek, nagyon büszke volt rám.
No meg én is magamra. Jó érzés ez az egész, ajánlom mindenkinek.

mother night

"Akárki akármit mondjon arról, hogy milyen szívhez szólóan csodálatos a vak hit, az én szememben a vak hit képessége ocsmányan riasztó."

"Most, hogy belegondolok, van még egy mondanivalója ennek a történetnek: aki meghal, az halott.

Ja, és még egy az eszembe jutott: szeretkezz, amikor lehet. Jót tesz az embernek."

A Dreher Winter Moment pedig nagyon finom.

a gyömbérről

http://www.hangthebankers.com/wp-content/uploads/2013/10/ginger.jpeg

A gyömbért imádom. A gyömbér lételemem. Viszont annyiszor dőlök be neki, hogy az nem igaz. Az illata, a lédússága, a színe, az állaga számomra mind azt jelzi, hogy "harapj belém, isteni citrusos ízem van", és közben meg hiába tudom, hogy rohadtul nem, de azért mindig ki kell próbálnom.
Ettől függetlenül az egyik kedvenc dolgom. Úgy összességében. Ha mondani kell pár kedvenc dolgot úgy a nagyvilágból, az egyik nekem a gyömbér.
Fehérborból készült forraltborba gyakorlatilag kötelező darab.
A vörösborból készültbe pedig a csili jó.
Meg tonnányi citrom. Nem tudom, miért, de én mindent jó citromosan szeretek. A múltkor egy kocsmában ittam forralt bort, és alig volt citromos (értsd: semmi citromosságot nem éreztem rajta, ettől még lehetett benne), és nem is volt így finom.
Meg a cserpes rudiban is nehezményezem, hogy márcosan édes, és semmi citrom nincs benne. Kis citromhéj, vagy citromlé, vagy citrom aroma, nekem mindegy, csak LEGYEN. D tisztára ki van akadva mindig, hogy nekem nem ízlik a cserpes rudi. Pedig... így van.

Amúgy most sütöttem olyan csokis sütőtökpitét amit cukrászdában is lehetne árulni.
Tulajdonképpen a cukrászdákkal se vagyok kibékülve, ha már itt tartunk. Tele vannak islerrel, krémessel, habos-vajas-margarinos cukorbombákkal, de sehol egy zabpelyhes keksz, sehol egy jó sütőtök- vagy mascarponés torta... No igen, a Magyarországon népszerű sütiket annyira nem komálom.
De ezért van hiperjó kis sütőm, hogy a magam (és D) kedvére tegyek! Millió meg egy reformsütivel (vagy hívhatjuk bárhogy), vagy bármivel ami nem margarinos és habos.

Ami miatt meg még ki vagyok akadva az a mikró, mert elromlott. Beraktam a csokit olvasztani, 5 másodperc múlva szikrázott, sercegett, pedig nem volt semmi fém benne. Megnéztük, és az ablakának a fém kerete elkezdte leolvasztani a műanyagot amihez hozzáér becsukott állapotban... Azt hiszem, ez is kidobásra van ítélve, de legalább nem mi veszünk újat, hanem a Batáár, a tulaj.

Jaj, most megyek. Később Gru 2-t nézünk D-vel, juhú! Csak nem lesz popcorn :(

"I don't know anyting about Batman" - hangzott egy remegő női hang.

Most, 23:20-kor elmondhatom, hogy három óra alatt sikerült az interjúm majdnem felét, 25 percet begépelnem. Gyakorlatilag pont három óra alatt. 25 percet. Elkeserítő, viszont mégis örülök, hogy már majdnem a fele megvan. Még holnap 3-4 óra és kész, küldhetem is. A barátnőim azt mondták, hogy egész nap gépelték a sajátjukat, úgyhogy azért meg vagyok elégedve az én eredményemmel.

"...azt gondolom, hogy az egészségügyi állapotomat is próbálom javítani, tehát itt megértik, hogy vissza kell kerülnöm arra a szintre, hogy normálisan újra dolgozni tudjak, és hát nyilván még egyetlen vágyam, hogy a gyerekem újra mellettem legyen. Tehát azt gondolom, hogy javult a helyzet. Még ha furcsán is hangzik, hogy hajléktalan vagyok, akkor is javult a helyzet. Tehát elkezdtem felfele lépdesni. És ez már jó. Mert azt gondolom, hogy ha az ember mindig egy kicsit feljebb jut, elindul felfele a lejtőn, akkor egyszer csak fel kell érnem a végére. Örökké nem állhat az ember a lejtőn."

Just then Gob arrived and decided to have a laugh

A tegnapi sörözés-tequilázásból hazajöttem hamarabb, mert nagyon fáradt voltam. Korán keltem, egész nap rohangáltam és villamosoztam, aztán 5-re suhantam a Bánya utcába hajléktalant interjúzni. Utána hazajöttem és már indultunk is el a Lövőház utcába hatan. Miután én éjfél körül eljöttem, D-ék még felsétáltak a várba. Én olvasni akartam itthon picit, mert egyedül nem annyira merek aludni, de ennek ellenére úgy elaludtam, hogy észre se vettem, amikor D hazaért, csak azt, hogy befeküdt mellém az ágyba.

Amúgy van egy macskánk, vagyis egy majdnem-macskánk, akit Igornak neveztünk el. Lehet, már írtam róla, egy csomószor itt mászkál az ablak előtt, meg amikor nyitva van a bejárati ajtó előtti térben az ablak,
 akkor mindig ott ugrál ki-be a tetőre meg vissza az ajtó elé, és körbejárja az ablakainkat és lesi a papagájokat vagy minket. Egyszer amikor szellőztettem nyitott ajtóval, arra mentem ki a konyhába hogy bent figyel az előszobában az állat.
Nem látjuk minden nap, de azért mondhatni rendszeresen idelátogat. Nem tudom, hogy valakié-e, vagy kóbor, de nagyon csinos kis hófehér kandúr. Illik rá az, hogy Igor.
De azért kicsit ijesztő amikor éjjel észrevesszük, hogy gülü villogó szemekkel mered befelé az ablak túloldaláról.

Most teregetek, megtisztulok, kis rendet rakok és elmegyek a Dohány utcába a herbálnetes rendelésemet átvenni. Kétféle bulgurt, kuszkuszt, vöröslencsét, csicseriborsót vettem. Sokkal olcsóbb, mint máshol: fél kiló bulgur 340 Ft.

Meg még a tegnapi interjúmat is be kell gépelnem, bár az át fog lógni a holnapba, mert 56 perces lett. Mondjuk ezt vehetjük "csak" 56 percnek a múltkori 1 óra 26 perces után.. De azt szerencsére nem kell begépelnem, megszánt a tanár.
Egyébként egy nagyon szimpatikus, értelmes, fiatal nővel beszélgettem, aki "csak" pár hónapja van a szállón. Van egy egyetemista fia az Óbudai Egyetemen és azért került utcára, mert az élettársa rendszeresen verte, és nem volt hova fordulnia, így kilépett abból az életből - de nem volt hova mennie. Az utcáról járt be a munkahelyére, úgy, hogy közben rákos is volt... Palackozott vízzel mosakodott, hogy tisztán mehessen dolgozni, de aztán annyira eluralkodott rajta a betegsége, hogy amiatt rúgták ki. De amióta ide került a szállóra, egyre jobban van, a fiával össze akarnak költözni ahogy meggyógyul annyira, hogy újra tudjon munkát vállalni. Nagyon csinos, ápolt, értelmes, igényes nő.
Nagyon fontos dolgokat mondott az ítélkezéssel, igényességgel, a reménnyel és a soha fel nem adással kapcsolatban. Olyan jól ment az interjú, hogy miután kikapcsoltam a telefonomon a hangfelvevést, utána még 10 percet soron kívül beszélgettünk. Mindkettőnknek nagyon pozitív élmény volt, és a múltkorihoz képest, amikor drogos-sokáig utcán élős-lecsúszottal beszélgettem és sírva mentem haza utána, most mosolyogva hívtam fel D-t a megállóból, hogy mennyire jó volt és tanulságos, és megyek haza.
Jó, hogy van ilyen kurzusunk, és jó, hogy a hajléktalan témát választotta a csapatunk. Hihetetlen kemény tapasztalat. Mert ha még mondjuk nem is tudom, tanárokat, vagy idős embereket kérdezgettünk volna egy témával kapcsolatban, persze, az is tapasztalat meg hordoz magában tanulságot, de szerintem a hajléktalan téma eleve nagyon megosztó és hihetetlenül kemény. Így "két legyet ütöttünk egy csapásra" - interjúzásban is tapasztalatunk lett és még betekintést is nyerhettünk egy olyan világba, ami nagyon zárt, és a politika próbálja eltüntetni szem elől, holott attól, mert nem látjuk őket az aluljárókban, még léteznek, és egyre többen és többen lesznek.

Mennem kell, legyen mindenkinek szép a délutánja!

migrén aura

Ez egy hosszabb bejegyzés lesz.

A sokáig nem blogolással csak az a baj, hogy annyi minden történik időközben, hogy már nincs kedvem leírni.
De nagyon rendes tőletek, hogy a szünet ellenére idelátogattatok:)

Az őszi szünetben elmentünk családilag Óbányára, Pécs mellé. Még indulás előtt elmentem reggel lovagolni barátnőm lovával, kellemes 10 km-t letoltunk.

Kedvenc nyíresem, ami már a zarándokhelyemmé vált. Ha lehetőségem van egyedül lovagolni, akkor biztos, hogy ide eljövök. Feltöltődöm lelkileg-testileg.

Aztán 3-4 óra autózás után megérkeztünk Óbányára.

álmok és forralt bor

Na végeztem a mai adag munkámmal, így dumálok még egy kicsit, ma már másodszor.

Tegnap itt volt D-vel közös barátunk, M, akinek főztem forralt bort és azt iszogattuk. És akkor elmesélte, hogy múlt éjszaka egy volt barátukkal álmodott, akivel kiskorukban nagyon jóban voltak, de hirtelen nagyon megromlott a viszonyuk (de már nem is Magyarországon él a srác). És hogy az álmában ebből semmit nem érzékelt, újra barátok voltak, mintha nem is lett volna semmi konfliktus, semmi vita, semmi "különválás". Az volt a természetes, hogy a barátság "állapotában" léteznek.

Nagyon érdekesnek találtam ezt az álmot, mivel nekem is gyakran vannak ilyenjeim, leginkább két személlyel kapcsolatban. Az egyik egy volt barátnőm, akivel 2-3 évig hihetetlenül jóban voltunk, aztán hirtelen rosszban lettünk és mindenki ment a saját útjára. Viszont mint ahogy M-nél, itt sem volt lezárása a dolognak, nem volt korrekt "closure", hogy most megbeszéljük, hogy tovább nem, mert ez így nem jó. Csak elhidegültünk hirtelen. És valószínűnek tartom, hogy pont a lezáratlanság miatt álmodom többször is arról hogy még mindig barátnők vagyunk és minden a régi ilyen szempontból. És ez olyankor, az álomban nagyon jó érzés, nagyon jól esik, viszont felébredve tisztában vagyok az okokkal, hogy miért is nincs már ez a barátság.
A másik pedig az egyik "ex", pont a D előtti. Mondhatni D miatt hagytam ott az illetőt, szerencsétlent mindenféle lezárás nélkül megintcsak, egyik napról a másikra. Sosem voltunk úgy igazán együtt, nem volt "hitelesítve" a kapcsolat, csak élveztük egymás társaságát. És akkor elutaztunk és megismertem D-t, és amikor hazaértünk, már nem foglalkoztam C-vel. El se mondtam neki, hogy vacapp, mi is van, már nem érdekelsz, találtam mást, stb, csak úgy.. lógva hagytam. Ezt igazából szégyellem is nagyon, és hihetetlenül sajnáltam, amikor ő még próbált volna kedveskedni nekem, azt se tudta, mi van, én meg teljesen érdektelenül viszonyultam hozzá. Aztán amikor megtudta (nem tőlem... igen, szégyellem), akkor úgy gondolom, hogy dühös volt és nem bírta D-t, ami érthető teljesen (ez volt kb 4 éve). Viszont pont a múltkor találkoztam vele teljesen váratlanul a vasútállomáson, ott állt a barátnőjével (akiről tudom, hogy már pár éve együtt vannak), és olyan meglepetésként ért, hogy ott van, hogy hirtelen nem tudtam kontrollálni a mozdulataimat, a mimikámat, stb, és látszott rajtam, milyen kellemes meglepetésként élem meg, hogy itt van. És látszott rajta is (ő is meglepődött), hogy szintén pozitív számára az élmény. És ez jó. Pedig csak egy "Helló - Szia" volt. De az mosollyal.
Én őszintén, tiszta szívből örülök neki, hogy van barátnője, akit így szeret, és hogy mindkettőnk élete szépen folyik - ennek ellenére úgy gondolom, mindketten mosolyogva gondolunk vissza egymásra, negatív érzések nélkül. Néha eszembe jut, és akkor gondolok rá, hogy remélem minden rendebn van vele, hogy még megvannak a barátnőjével, és hogy boldog. És jó lenne, ha ő is így gondolna rám. És szerintem így gondol. És ez olyan jó.
De amiért őt is felhoztam az az (csak kellett a full sztori ahhoz, hogy jól látszódjon a lezáratlanság), hogy vele is többször álmodom az átlagosnál, és az is mind mind pozitív. És nem, sosem tér át intim mezsgyékre az álom, hanem mindig az van, hogy látjuk egymást, találkozunk véletlenül, és mosolygunk, és örülönk mindketten, hogy ilyen jól van a másik, és mint két régi barát tudunk beszélgetni.  (Emellett néha álmodom olyat, hogy szeretné, ha együtt lennénk, de én mindig nemet mondok - elmondom neki, hogy sajnos elkésett, mert D van nekem, de valahogy tudom teljesen értékelni a gesztusát.)

Ennyit a lezáratlanságról. Csak érdekesnek találom, hogy emiatt jönnek elő álmaimban emberek, olyanok, akikkel közeli kapcsolatom volt, és hirtelen váltunk szét. Mindenesetre, ha már az életben úgy esett, hogy többet nem érintkezünk egymással akár verbális szinten sem - se a volt barátnőmmel, se C-vel (azaz csak minimális, szia-szia szinten) -, akkor jó így, legalább az álmokban összeülni és megbeszélni, hogy mindenki jól van.

A meara lét és a kérdések összefüggései

Koppánytól kaptam ilyen kérdéssorozatot, díjat, ki hogy hívja. Nagyon köszönöm, igazából nagyon jól is jött, mert nem tudtam mit írni a blogba már egy ideje, és szégyelltem is magam. Már hogy saját magam előtt, mert nem bírok kinyögni pár értelmes mondatot sem. Úgyhogy lássuk a medvét.

1) Mi a kedvenc számítógépes/mobilos játékod? (Nincs olyan hogy ne lenne, mindenkinek van)

A legesleg az a Skyrim. Ezzel gyakorlatilag bármennyit tudok játszani. Bár most nyár eleje óta szüneteltetem, mert éppen a Dawnguard-részét csinálom és valamiért ez számomra baromira unalmas. I'm not impressed.

Amúgy meg egy LVL 50 körüli High elf-fel vagyok, akinek becsületes neve Cider (:D), és íjászkodni, lopakodni és sárkányon ülni szeret. Fő profilja egyébként a heavy armor valami menő kétkezes karddal (többnyire Bloodskal Blade vagy Ebony Greatsword) és Blades páncéllal.

Van egy egérfakó lovam, egy kutyám, Meeko, aki annyira idióta és mulya hogy már rég szélnek kellett volna eresztenem, de nincs szívem, tudniillik meghalt a gazdája, és egy kunyhóban találtam rá a holttest mellett - nem tudom megtenni (tisztában vagyok vele, hogy ez egy játék, igen:D), valamint egy kísérőm, akit Solstheimból szedtem össze és igen creepy páncélzata van.

2) Ha film készülne az életedről, mi lenne a főcímdala és a címe?

Húha, ez elég nehéz. 

Nem, igazából mégsem, csak el kellett engednem azokat a dalokat, amiket csak úgy szeretek, és megkülönböztetni azoktól, amikben esetleg én tükröződöm magam, vagy mások számára.

Úgyhogy hagytam az Arctic Monkeys dalokat, hagytam pár Game of thrones dalt, és eszembe jutott az, hogy egyszer D mondta, hogy ha ezt hallgatja, akkor csak rám tud gondolni, mert olyan, mintha a dal minden része én lennék, engem mesélne.

És egyébként nagyon beletrafált, mert.. mert legszívesebben vidám dalt képzelnék el, viszont az nem lenne őszinte - túl sok keserű is van bennem. Komoly, mély, mégis kihallatszik belőle a könnyedség, élni akarás, a vidámság. Egyszerre könnyed és húz le a súlya. Egyszerre szeretnék tőle elrepülni a boldogságtól és sírni, hogy mennyi fájdalom is van benne. Hogy összefoglaljam: életszerű.

Nekem ezt mondja. 

D szerint ez én vagyok.

(címet nem tudok mondani)

3) Mit gondolsz a reggeli rádiós beszélgetős műsorokról, amikben a műsorvezetők önmagukon röhögnek?

Pont valamelyik nap beszéltük D-vel, hogy mennyire trágya reggeli műsorok vannak. Szerintem a Danubius rádión (vagy neo fm? vagy hogy hívják?) ugye volt régen a Jáksó, na az egy tahó, most pedig van talán a Sebestyén Balázs, az is egy tahó.

Régen amikor apa suliba vitt, a Sláger rádión hallgattuk a Bumerángot, ott legalább nem sértegettek másokat és nem azon röhögtek, hogy ki mekkorát fingik vagy mikor verte utoljára. Azt szerettem.

4) Hány GB-nyi elérhető (üres) digitális tárolási lehetőség van a szobádban?

Hát tekintve, hogy van nyolcezer pendrájv szétszórva, két számítógép, egy okostelefon, egy fényképezőben használt SD kártya, nem szeretném összeszámolni, túl kényelmesen ülök a székben ahhoz, hogy odavonszoljam magam az ágyhoz és megnézzem a laptopom üres tárhelyének méretét. Szerintem elég sok, de nem kimagasló mennyiség. Ippeg elég arra, hogy ne okozzon fejtörést, ha tárolni kell valamit:)

5) Mi a hobbid?

Mániákus olvasó, Arctic Monkeyson élvezkedő, filmet, sorozatot nézni, életképeket digitálisan megörökíteni (többnyire fotó formájában), erdőt járni szerető egyén vagyok.
A lovaglás, lovasnak lenni pedig inkább életmód (volt - remélhetőleg lesz is) az én esetemben.

6) Mutass be három fiktív lényt, akik jó lenne, ha nem lennének fiktívek.

Aki szerintem irgalmatlanul menő, az a sárkány, Alduin a Skyrimból. Mondjuk nem biztos, hogy jól járnánk vele, ha létezne, mivel egy velejéig romlott lény. De valamiért mégis imádom.
A Game of Thrones-os rémfarkasok is tetszetősek.
A harmadik pedig a mearák!!

7) Ha lenne szelíd házi dinoszauruszod, milyen lenne?

Parasaurolophus!!

Imádtam ezeket a dínókat már kiskoromban is, volt egy pontosan ugyanígy kinéző műanyag példányom belőle, csak a farka annak leért a földre, azon támaszkodott. Még az a fején lévő kuki is vörös volt. Egyébként apró korom óta legyűgöztek a dinoszauruszok, van egy halom könyvem, lexikonom, fajtahatározóm, ilyesmim még régről. Meg egy rakás műanyag játék, mindig vittem az oviba játszani.

8) Napokon belül elköltöznél egy épülő marsi bázisra, és sose térnél vissza. Maximum 5 kg-nyi súlyt vihetsz magaddal egy bőrödben. Mit pakolnál bele?

Kézikönyveket, valami Know-how, hogyan éljünk a marsi bázison, szakácskönyv űrpionírok számára, ilyesfélék.

9) Mi a legfurább fájl, ami a pendriveodon található?

Hmm melyiken? Épp be van dugva egy, úgyhogy azon. Hát, van rajta két hangfájl, ami múlt hét csütörtökön készült egy hajléktalanszállóban - az interjús óra keretében kellett készíteni interjúkat (surprise), és mi a beadandó témájául a hajléktalanság előtti-utáni életet választottuk. Hárman vagyunk a csoportban, mindannyian meginterjúvoltunk egy-egy embert, és ennek a hanganyaga van a pendriveomon. Azért ez nem átlagos.

10) Holnap reggel ellenkező neműként ébrednél. Mi lenne az első dolog amit tennél?

Először szerintem kétségbeesnék - megbotránkoznék - miafaszvaaaaan? állapotban lennék (haha, pont az van), aztán meg megpróbálnék elmenni a tükörhöz, gondolom kisebb nehézséget okozna a járás, lévén hogy normális esetben semmi függelék nincs a lábaim közt - tuti bénán járnék miatta. Na meg ami 100%, hogy idegesítene hogy ott VAN valami. 



No most megyek, dolgoznom kéne. Utána még lehet, hogy írok, még nem tudom - mindenesetre felmerült egy téma, csak ki tudja, meddig tart a munka ma.

Szívélyes üdvözletem minden halandónak.

Képözön

Régen voltak már képek (vagy csak nem emlékszem rájuk), úgyhogy most hozok néhányat. Amúgy itthon vagyok, s ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, Csiliztem, macskáztam, sétáltunk, fényképeztem és ettem rengeteg almát arról a fáról, ami Bella kedvence volt. Egész nyár végétől október végéig alatta táborozott és habzsolta az almát. Ha a földről elfogyott akkor átment zsiráfba. És mit ne mondjak, megértem - fantasztikus alma van rajta. Egyszerre mézédes és savanykás, és ahogy beleharap az ember, majdhogynem belerobban a szájba. Harsogós, lédús, kis szemű.. Tökéletes.
Beware. Giccs következik.

Az emlegetett alma.

Csilis giccs.

Harmatcseppek gondosan, minden szögből. (Ezeket tulajdonképpen D-nek fényképeztem, mert régóta kéri, hogy csináljak neki háttérképeket.)

Őszi színek.

Alma vol II.

Aludjatok jól.

Jeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee

És kéremszépen, megvan a szakdolgozati témám, a konzulensem és ez már BIZTOS!

Miután lefolytattam pár emailt Örkény Antallal (iggeeen Örkény István fia, a leendő konzulensem, milyen menő már), biztosított egyrészt arról, hogy az általam választott téma belefér az eredetileg meghirdetettbe (az eredeti a "Kisebbségek és a munkaerőpiac összefüggései", az általam választott az ugyanez, csak értelmi fogyatékosokra leszűkítve), valamint, hogy "On benne lesz, ne aggodjon."

Yaaaaaay!!!!! No more aggodalom!

Álmodtam

Álmodtam is még pár napja, mégpedig Bellával. Ritka, amikor vele álmodom, és kb úgy várom őket mint valami évek óta tervezett találkozót..
Annyira valóságos mindig. Hihetetlen, mennyire. Az összes érzésem.. Ezekben az álmokban mindig újra kiteljesedem, hihetetlenül boldog vagyok tőle, viszont végig tudatában vagyok annak, hogy bármikor elveszíthetem őt. Mindig úgy megyek hátra a karámba, hogy nem tudom, ott van-e még, hogy tudom, hogy vigyázni kell rá, hogy óvatosan kell kezelni, mert rendkívül illékony. Nagyon érdekes és egyben szívszorító. Általában arra kelek fel, hogy sírok. Álmomban zokogok de már valójában is könnyezem. Egyszerűen csak magától az álomban felismert ténytől, hogy ez az egész helyzet, hogy ő van és hogy újra együtt vagyunk, mennyire illékony (azért használom megint ezt a szót, mert rendkívül jól leírja amit érezni szoktam).

Hátramentem a karámba, nem láttam sehol. Füttyentettem, azon a dallamon amit még apa talált ki és mindig hallgatott rá, és jött is - vágtatva és nyerítve, mint ahogy általában. Úgy éreztem, hogy utoljára még szeretnék ráülni (nem tudom, miért utoljára), és tudtam, hogy nagyon óvatosnak kell lennem és vigyáznom rá. És csak öleltem a fejét szemből és sírtam. Egyszerre voltam határtalanul boldog és ugyanolyan szomorú.

Azért írtam le ezt az egészet, hogy azért ne felejtsem el. Mint mikor valaki a naplójában jegyzi, ha találkozott egy rég látott ismerőssel.
Például a személyiségének egy darabkájával. Mert hogy nagy részt belőlem neki köszönhetek.

Franc essen az érzelgős formámba, de hiányzik.

Szakdolgozás

Nézegettem az eddigi választható szakdolgozati témákat, és vannak igen szimpatikusak is. Van, amelyik közel áll a fogyatékos/kisebbség, stb témához , vagy a cigányság témájához (pirosak), de van, ami csak nagyon érdekel és szívesen kutatnék róla.
Az eddigiek:

• A kisebbségi lét és a munkaerőpiac összefüggései
• Oktatás, esélyegyenlőség, kisebbségek
• A spanyol filmművészet és Spanyolország
• Cigánykutatás és kulturális antropológia
• Internetes reklámok hatásvizsgálata
• Helyi (települési, kistérségi) önkormányzatok szociálpolitikája (-> hátha lehet a saját települését)
• Fogyatékos emberek helyzete és ellátásai

Hm.

most, hogy..

Most, hogy ilyen kellemesen ropogtathatom a kész csicseriborsó-csipszemet (gyömbéres-kardamomos fűszerezéssel), ihatom a forró twinings teámat, igazán elégedett vagyok. Főleg azért, mert miután hazaértem egyetemről 8 után, és d még nem ért haza, akkor azonnal levetettem magam a földre és tornáztam. Tegnap kezdtem, és ma olyan szorgos kedvemben voltam, hogy egyből két adagnyit is megcsináltam. Holnap is kétszereset fogok, mert szerintem ez úgy ér valamit. Mindenesetre a cél az, hogy egyszer majd beleférjek a régi lovaglónadrágomba. Ami nem is olyan régi, három éve még kitűnően állt. Most is beleférek, mert igen elasztikus, de nem az igazi:D
Szóval a lovaglónadrág a cél. Régen mindig úgy gondoltam magamra, még amikor versenyszerűen lovagoltam is (értsd: izmos voltam, feszes, bár volt rajtam némi felesleg, de tényleg nem sok) hogy milyen dagi vagyok, meg hogy vastag a combom.. Most meg, ha visszanézem azokat a képeket, hát epekedem azért az alakért. Nem is voltam dagi, csak hülye hogy ilyeneket gondoltam. Tök jól néztem ki.
De ez eljön újra! Már nagyon várom. Megcsinálom.

Mysha

Egyrészt ez a szám álomszép:

Másrészt pedig elmentem a lovas cuccaimért!! És aaaaaa nagyon féltem, hogy a rendelt thermo csizma (felsőközép-kategóriás) nem lesz jó a vádlimra, ugyanis nekem a lovaglástól eléggé megizmosodtak az évek folyamán (ezt most nem úgy kell elképzelni, hogy dagadnak rajta az erek és még a gatya se jön fel rá, csak egyszerűen vastagabb mint a szokványos, de nem formátlan), és féltem, hogy vádliban szűk lesz. De pont jó! Úgyhogy hihetetlenül örülök és boldog vagyok, végre nem fogok fázni télen lovaglás közben! Sokan mondják, hogy nekik nem fázik a lábuk, mert úgyis annyit mozog miközben a lovon ülnek.. Hát innen üzenem, hogy akkor rosszul lovagolnak:D Ugyanis a jó ülés, testtartás közben annyira nem mozog a láb (teljesen függetlenedik a térd alatti rész a térd felettitől, mivel nem lábból állsz fel a nyeregben, hanem a ló lendületével térdből), hogy kb lefagy. Rendszeresen volt olyan, hogy annyira fázott már a lában, hogy mikor hazaértem egy 2-3 órás terep után, nem is éreztem a lábujjaim.. De ennek immár vége! Majd lefényképezem, D szerint kommandóscsizma, szerintem meg hiperszuper és szép lovaglócsizma:D

Szóval szóljon, akinek kell esetleg egy fullos kék kötőfék, egy piros lólabda vagy 4 db jó minőségű fullos bordó polárfásli.

szerelmes

Szerelmes vagyok Alex Turner hangjába, ezt véglegesen kijelenthetem.

Egyrészt

Egyrészt az új Arctic Monkeys album KATARTIKUSAN király, most hallgattuk végig D-vel kétszer egyhuzamban, és kb tudtam volna csak feküdni és sírni boldogságomban, annyira jó. Csak azért nem tettem, mert nagyon kellett a sörtől pisilnem, és úgy nem lehet, pisilni pedig azért nem mentem ki, mert hallgatni szerettem volna.
D most vett új hangfalat, úgyhogy tényleg (ahogy egy barátunk mondja - bár nem tudjuk, honnan szedte) tvájszömézing (twice amazing) volt. Csak azt nem tudom, hogy a fasza hangfalas hallgatás után hogy tudom majd élvezhetően meghallgatni mondjuk otthon??
First world problems. De tényleg picit elszomorít.
De nem hagyom csökkenni a jókedvem, legyen ez a később problémája, ez az album úgy telitalálat ahogy van.. a 12 számból 2 volt olyan, amire azt mondom, hogy jó, de nem mozgat meg, a többi pedig.. ahogy írtam, sírni tudnék tőlük, annyira imádom.
Durva, de 2006 óta töretlenül vezetik a Kedvenc Együtteseim-listámat. 2006 óta. Azóta milyen sokat változtam én is és ők is..


A tanár-dolgot pedig úgy döntöttem, hogy kiélvezem.

ALEX TURNER IS A GOD!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

max weber

Miután lefutottuk a szokásos köröket a folyosón (értsd: folyton kiszúrt a tömegből és mosolygott/kacsintott rám), amikor utoljára összetalálkoztunk, mosolygott, elment, és mikor azt hitte, nem nézem, utánamfordult. A tanár.
Utánamfordult, mint amikor valakinek tetszik valaki.
Wtf.
Ilyenkor mi a teendő?


(Holnap megyek a lovas cuccaimért!)

... hogy a mangalicák szavajárása a legcifrább!

A ténytől minden állattartó megszeppen, hogy a mangalicák káromkodnak a legszebben!!!

Zseniális. Imádom. Jó éjszakát.

egyrészt

Egyrészt tegnap megjött ebayről az ujjatlan kesztyűm és a táskám - aaaannyira jó volt látni a postaládában tegnap este a két kék csomagot! Jaaj de jó!

Másrészt ma felkeltem 9-kor, megrendeltem D karácsonyi ajándékát - necces volt, mert nem tudtam, megtegyem-e úgy, hogy közben a vállamra dőlve aludt, hátha felébred és meglátja, de végül megrendeltem -, 10kor jött a főbérlő, fizettünk, beszélgettünk. Utána felraktam egy ilyen levest főni, hogy együnk meleg ebédet, aztán összekészítettem egy ilyen sütihez a tésztát, hogy D tudjon az egyetemre vinni belőle. Most mindjárt mosogatok picit, aztán fürdés, közben kész lesz a leves, megsütöm a sütit, eszünk és elindulunk az egyetemre.

Produktív nap.

Ápdét: A leves isteni, a keksz sül, a mosogatás elnapolva, mindjárt fürdök.

így, hogy...

... megtudtam egyik nap, hogy már az összes buzgómócsingnak van kedvelt szakdolgozati témája, nekiálltam félni, hogy nekem nincs. Még ötletem se. De aztán körbekérdeztem, és a legtöbb ember így van ezzel egyelőre, úgyhogy kb megnyugodtam.
Aztán ma hazajöttem, pontosabban hazaszenvedtem magam a vonaton, és apa előállt azzal az ötlettel, hogy mi lenne, ha az iskolájában tanult és végzett egyénekről írnék. Hogy azóta hol vannak, hol tartanak az életükkel, ilyesmi. És ez szuper. Ugyanis egy speciális szakiskolában tanít.
A téma(féleség) baromira bejön, ehhez tartom is majd magam témaválasztáskor - hogy olyat válasszak, amibe ezt, vagy csak a sulit bele lehet passzírozni.
És leadtam a pénteki órámat, D volt bent és azt hiszem, ez az az óra, ami nem fog hiányozni most így, hogy szigorlataim is lesznek.

Na megcsinálom az -->ágyam<-- a -->kanapémból<-- és megpróbálok aludni.

shit

A szemeszter első hete igen jól telt, rossz csak a statisztika volt (de ebből a gyak el is maradt, az elmélet pedig.. nem szeretnék gondolni rá), de vannak kifejezetten izgalmas és élvezetes óráim (Társadalmi szerkezetek, társadalmi folyamatok II, Társadalmi kapcsolatok, önszerveződő kapcsolathálók, A társadalom kulturális tagolódása, valamint a Humánökológia a társadalomelméletben is nagyon szuper volt, csak a vizsgától félek. Mondjuk, úgy igazán őszintén, mindegyik vizsgától félek. De ha rangsorolunk, akkor a Társszerktől a legjobban:D
Most, hogy ez az utolsó páratlan félévem BA-n, befostam úgy szépen és nőiesen, hogy mi van, ha nincsenek is rendben a krediteim, ha nem is fog kijönni a szükséges mennyiség, VAGY mi van, ha túlságosan is kijön és túllépem a 110%-ot és nyithatom a pénztárcámat.. De ahogy utánaszámoltam (ma még nem volt késő, holnapig van tárgyfelvétel), pont kijön a szükséges mennyiség + kb 8 kredit (ami a bukások utáni újabb tárgyfelvételekkel alakult szépen 8 kreditté, de a szabadon választható tárgyak kreditértékét is nagyon lelkiismeretesen betöltötték). Így kapásból le is jelentkeztem egy választhatóról, ami kreditek szempontjából szükségtelen, viszont amin már az órán berezeltem a vizsgától (ez az, ahogy nem szabad hozzáállni egy tárgyhoz), meg a tanártól úgy cuzámmen. De amúgy jó kis óra volt annak ellenére, hogy a tanár kevéssé szimpatikus. Van benne valami, ami miatt nem tudok rá az ambivalenstől eltérő módon tekinteni (amúgy A migráció szociológiája a tárgy).
Emellett még lebetegedni is sikerült ma délután, hihetetlen gyorsasággal és hatékonysággal. D-re vártam 4 órát az egyetemen csak úgy, és közben exponenciálisan nőtt a szarullétem mértéke - torokfájás, takony (de extrém mennyiségben), szédülés -, de holnap megyek haza, majd anyáék ápolnak:D D-vel megbeszéltük, hogy biztos a kedvenc tanárom (a fészbukos, rendezvényen mellémülős) szívja el az energiámat, mégpedig mosolygással, mert ma kb hatszor futottam/futottunk vele össze az egyetemen, arról nem is beszélve, hogy órám is volt vele, és végig mosolyog meg kacsint rám, és ezzel egyenesen arányosan lettem szarul, hát lám, itt a solution:D Ráadásul a villamoson is találkoztunk (ilyen már komolyan nincs, egyszer majd elkezdi azt gondolni, hogy valamiféle stalker vagyok), és ott tetőzött a mai napi torokfájásom/taknyolásom is.
Ez nyilván egy vicc volt, ne gondolja senki, hogy ilyen természetfeletti, ráadásul gonosz, mesebeli erőket tulajdonítok egy ilyen remek tanárnak, hogy fiatal lányok életerejét szívja el a mosolygás által. Nem feltételezem, hogy a szorgos olvasóim közül bárki erre vetemedne, de azért lehet, hogy valaki egyszer idetéved és megcsóválja a fejét, hogy na még egy idióta. Ami amúgy hidegen hagyna, de azért no.

A munka pedig szuper, ott tartok, hogy szeretem csinálni. A lány (a tulajdonos) éppen a héten állapodott meg még két beszállítóval, úgyhogy lesz még mit fordítani. De szeretem érezni, hogy hatékonyan dolgozom, meg azt, hogy fejlődöm a fordításban is.

Utálok taknyosan aludni.

brühühü

Kellemetlen dolog történt.
Megtaláltam az ebayt.
És még Paypalt is sikerült csinálnom. Végzetes kombináció.
Két napja tudok vásárolni, és ezt ki is használtam sajnos - és még nincs vége. Szerencsére az összegyűjtögetett "szükségem-van-rá" dolgok nem bővültek tegnapelőtt óta, így reménykedem, hogy ha a végükre érek, nem lesz újabb menet:D

Most konkrétan négy dolgot várok haza, azaz az albiba.

Kaptam magamnak egy ilyen vicces szemhéjtust, igazából nem a japán nőcik voltak a döntőek a helyzetben, hanem a tus ecsete. Ami nem ilyen szőrös ecset, hanem az a szivacsos, vagy nem tudom, milyen, mert még ilyenem sosem volt:D

Amire pedig igazán szükségem van már több mint egy éve az egy nagyobb méretű (laptop is elfér benne) válltáska volt, aminek van hosszú pántja is. Egyszer, még tavaly vagy tavaly előtt láttam a Tescoban 3-4000 Ft-ért megfelelőt, de mivel az nekem drága volt, így hagytam.. Azóta is ilyen táskát keresek, és meg is találtam! A bézst veszem egyébként. Kemény 1700 Ft volt.

Ez a kettő pedig már csak ilyen aranyosság, kis tolltartó/neszeszer ilyet anya is kap majd, csak én kékben vettem, neki meg bézst fogok:

Persze nem hagyhattam ki (:D) az ehhez való mini pénztartó egységet sem, szintén kékben.

Egyelőre ennyit vásároltam. Mindezek mellett találtam kabátot magamnak, amikor a bőrkabát már hideg, de a téli kabát még korai.

Muszáj lesz vennem egy kis teknősös lámpácskát is, ami hasznos amikor D még nem ért haza este, én pedig félek egyedül lefeküdni.

Fogok venni, no nem magamnak, hanem inkább közbenjárok, egy Parelli-jellegű vezetőszárat. Csak karabiner nincs rajta, de azt lehet pótolni.

És hihetetlen szükségem lesz az ősszel egy ujjatlan kesztyűre - egyébként ezt is egy éve keresem, és köszi, de nem kérek a H&M-es 1500 Ft-os levágott ujjú kesztyűkből:D

Ami pedig valami eszméletlenül hiánypótló dolog, az a belső táskarendező. Hiperszuper! Főleg nekem, aki a bankkártyától a banánhéjig mindent csak beleszór a táskába, oda se nézve, melyik rekeszbe kerül (általában minden a középső, nagy rekeszbe), aztán meg nyilván nem találok SEMMIT.

Csilinek fogok egy ilyen menő hámot venni, mert sajnos hajlamos épp-hogy-nem megfojtani magát a nyakörvvel, mert annyira szimatol, de már köhög (egyébként csodaszépen megy pórázon, bármelyik puli csodájára járna, csak amikor beizgul, akkor fuldoklik). Erre fog megoldást nyújtani ezt a Medium (!! medium kutyánk van, ideje neki is tudni) méretű  hám. Vagány hám. Utálom azt a szót, hogy vagány.

Az utolsó pedig, amit eddig találtam és muszáááj az a hőtartós (? hogy kell ezt mondani?) kajáskáska. Imádnék meleget enni az egyetemen (és nem 700 Ft-ért).

Ennyi:D Találtam amúgy még mást is, de az pl D karácsonyi ajándéka, azt nem rakom ide ki - majd maximum karácsonykor :)

Ma megyek vissza Budára, vége van a nyárnak (hűvös szelek járnak), ideje elkezdeni ezt az irgalmatlanul nehéz félévet. Még kell majd tanulási stratégiát kitalálnom, mert itt nem fog most működni a kampányszerű tanulás az biztos.

R U Mine?

Kaptam díjat! Bizony.
Mégpedig sieglinde-től. Amit itt is nagyon köszönök neki.
Be kell valljam, rohadtul megijedtem, mert egy fél órája úgy nézett ki, hogy a gépem elfáradt, vagy nem tudom, de úgy lefagyott, mint még soha és nem akart bekapcsolni. De apa megcsinálta. Pedig már azt hittem, hogy holnapra kell halasztanom ezt a kérdezősdit.

Szóóval.
A díjazás menete:
Linkeld azt, aki téged jelölt!
Válaszolj a tíz kérdésre, amit feltett neked!
Jelölj te is tíz, de legalább három embert !
Tegyél fel tíz kérdést!
Tudasd a jelöltjeid blogján, hogy Liebster-Díjat kaptak tőled!

A (tényleg) szellemes kérdései:
1. Mi volt a kiskori karrierálmod?
Legkisebb koromban szerettem volna vadászrepülő-pilóta lenni. Utána állatorvos (de kiderült, hogy nem bírom az olyan jellegű dzsuvázást ami vérrel, testi elváltozásokkal és beavatkozásokkal jár), aztán lovardatulajdonos. Utána már kevésbé kiskoriak jöttek.

2. Milyen zene határozta meg a gyerekkorod? Hupikék törpikék, Bon Bon, Cher?
Presser Gábor, Koncz Zsuzsa, Halász Judit, Gryllus Vilmos (egyébként nagyon vicces, mert imádtam az égből pottyantat is meg a cédéit is, és utólag kellett megtudnom, hogy amikor igen pici voltam, apa tanította lovagolni a Gryllus gyerekeit), Geszti Péter - Jazz+Az, Dzsungel könyve -, meg most eszembe jutott egy bakelitlemez, amit imádtam, volt rajta almaszósz-dal, nem tudom ismeritek-e, Az almaszóóósz az almaszóóósz - ennyit tudok, de mindjárt rákeresek. Meg is van, egy '96-os Halász Judit albumról van.


Emellett még nagyon szeret(t)em a Kalákát, főleg a Nálatok laknak-e állatok?-at.
Imádtam még Tolcsvay Lászlót, bár őt merengősebb jellegű hangulataimban szerettem hallgatni - igen, négy évesen a merengős hangulatomkor:D -, főleg az Első villamost.



Emellett van még a "Macskafüles" dala, ami igazából macskakő, de kiskoromban végig macskafülnek hallottam. És a szöveg valahogy így van: "Nézd, ott repül egy macskakő" és én eggész végig egy repülő macskafület vizionáltam magam elé.
Dés Lászlót is nagyon szeret(t)em.

3. Milyen egy tökéletes szombat?
Nincs ilyen :( Sajnos nem lehetséges. A tökéletes szombaton egyszerre vagyok itthon és Budapesten, D-vel és a családommal, egyszerre lovagolok egész nap és vagyok itthon.

4. Mi volt az első étel, amit megtanultál önállóan elkészíteni?
Húúúúha. Ennyi kaja után már nem igazán emlékszem.. De talán a palacsinta. Apa kapásból megtanított dobálni is, még képek is készültek róla.

5. Szeretsz ruhákat venni? Mi a taktikád (céltudatos vásárló, élvezeti shoppingoló, mostmár-tényleg-muszáj-nincs-egy-rongyom-se kényszerbeszerző)?
Az a fajta fogyasztó vagyok, aki, ha szüksége van valamire, először az interneten néz körül és kiválasztja, mit fog megvenni a boltban. Minél kevesebbet kell a sok másik vásárlóval egy légtérben tölteni, annál jobb!

6. Mi a kedvenc pontod a lakásban?
Az ááááááágyam! Azazhogy a ->kanapém<-! Az albiban is az ágyat szeretem a legjobban.

7. Ropogós vagy tejtől szottyos müzli? És legyen benne mazsola?
Imádom, ha ropog és azt is, ha szottyos. Amikor müzlit eszem, igyekszem mindkét fázist kiélvezni.
A mazsola jöhet.

8. Melltartó: barát vagy ellenség?
Abszolút barát. Nem szeretem ha nincsenek kordában tartva. Nyilván nem alszom benne, de napközben csakis úgy létezem, ha van rajtam.

9. Mi volt az a film/könyv, ami az utóbbi időben nagy benyomást tett rád?
Fú. Hát az a helyzet, hogy nagy tételben fogyasztom mind a két kategória versenyzőit, így baromi nehéz visszaemlékezni.. Amit biztosan tudok (azóta lehet, hogy már volt újabb ilyen élményem), hogy a Battle Royal az kicsinált lelkileg, de imádtam. Filmből pedig... Most megnézem, hátha a lomtáramban van ilyen..:D Jéééézus mióta nem ürítettem a Lomtárat???!!! Lehetséges, hogy február óta?...
Na filmet annyira nem találtam, de sorozat az biztosan volt. Ilyen például a Game of thrones, ami még úgy is libabőrzést csinál, hogy tudom, mi fog történni. A másik pedig a Black Mirror sorozat - ezt ajánlom mindenkinek aki szereti a kevésbé mainstream műveket, elég kemény és közel sem vígjáték, baromi erős és hatásos társadalomkritikával fűszerezve.
Na, filmből eszembe jutott például az Everything is illuminated, amiről már írtam valamikor. Ennek a könyv verzióját is nagyon szerettem. Egyébként az a gyanúm, hogy azért nem emlékszem én ilyen nagy benyomást tevő filmekre, mert MINDEN FILMEN BEALSZOM.

10. Mi volt az első munkád?
Munkának a fizetéssel járó tevékenységet nevezzük, vagy bármilyen olyan aktivitást, amiért jár valami cserébe?
Mert fizetéssel járó ez az első (tudom, tudom, gáz vagyok), de már 14 éves korom óta nagyon keményen dolgoztam minden hétvégén és egész nyáron szünet nélkül. Kb három évig, amíg a lovardába jártam. Itt kecskeheréléstől elkezdve a fugázásig mindent nekem kellett csinálni, egy évben voltam olyan "szerencsés", hogy jött mellém egy másik lány Budapestről, akivel nagyon megszerettük egymást és kölcsönös lelki támaszt nyújtottunk egymásnak. Mert hogy szükség volt rá. Hihetetlen kemény meló volt, szünnap nélkül egész nyáron, mindezt lovaglásért cserébe. Vittem egész lovastáborokat, futószáraztam a kölköket minden nap többször a tűző napon, villanypásztoroztam, traktoroztam, lovakat lovagoltam be, építkeztem, szénát hordtam be, csirkét vágtunk, satöbbi satöbbi.. embertelen volt, nem csak ez, hanem ahogy a lovakkal is bánt az ember, de ez most nem ide tartozik. és ez a lovarda még most is üzemel...

Huhh, vége is? Még írtam volna:)
Vissza már nem adom, holott szeretem azt a blogot is:) De továbbadom Midnight-Moon-nak, nallag-nak és ancsi-nak.

A kérdéseim pedig:
1. Karácsonykor csomagolópapír, doboz vagy tasak? Milyen mintásat szoktál választani?
2. Kiskorodban milyen alvós játékod volt?
3. Volt olyan tanár a középiskolai éveid alatt, aki ki nem állhatott téged?
4. Szeretnél majd egyszer esküvőt?
5. Félsz a vihartól?
6. Kisiskola: emeletes tolltartó vagy egy szintes?
7. Volt ovis szerelmed?
8. Melyik a kedvenc pizzád?
9. Mi a legdurvább "csúnya szó", ami elhagyja a szád, ha nagyon eleged van?
10. Van-e olyan tevékenység, amire vágysz, hogy csináld, de még nem volt rá merszed/lehetőséged (pl falmászás, kenuzás, trombitán játszani, stb)?

Ezek lennének az én kérdéseim, most elvonulok pisilni, a sörtől nagyon kell.

arctic circle

És eljött a pillanat, hogy rendelni fogok a lovasboltból ahol dolgozom.
Olyan izgii.. Azt hiszem, ma nem is alszom addig amíg ki nem találom, miket akarok magaménak tudni/milyen termékekből akarok magamnak némi pénzt csinálni.

A Neptun pedig egy fos. Meg az egész tárgyfelvétel.
A 13 tárgyamból KETTŐT tudtam egyelőre felvenni, többet ugyanis vagy a neptun nem enged baromság miatt (a szigorlataimat nem tudom miatta felvenni....), vagy nincs meghirdetve.
De ma már felbasztam ezen magam, most éppen leszarom, és gyűjtögetem a lovas cuccokat.

A jegyem pedig még mindig nincs kijavítva, még így sem, hogy tegnap ismét odaszólt a tanár.
De már sejtem legalább, hogy az informatikussal van a gebasz, ott akad el a projekt állandóan.
Már csak nevetni tudok rajta (nyilván így, hogy tudom, hogy később is ráér kijavítani), legközelebb személyesen megyek be.

a nagyon romantisch-szerelmetes bejegyzés után

... jön még egy bejegyzés, mert hamarabb végeztem a munkával mint szoktam, így szófosásom van és túl kipihent vagyok. Hosszú lesz!
Ezt a lovas taget (igen, lovas lesz, de nem muszáj elolvasni, megértek mindenkit aki unja:D) youtube-ról szedtem, szerencsére találtam olyan videót ahol alul ki voltak írva a kérdések a leírásban, különben nem lenne tag - nincs az az isten hogy meghallgassam a kislányok lovas ömlengéseit:D

Úgyhogy összeszedtem egy kérdéssort, a nagyobb baromságokat töröltem belőle, a kisebb baromságokat bennhagytam. És hirtelen le is fordítottam, csak olyan szintre hogy érthető legyen.

ja, egyébként

... mostanság vagyunk együtt D-vel 4. éve, azt hiszem, augusztus 29-én találkoztunk először. Előtte már két hónapig beszéltünk onlájn minden éjjel, de akkor találkoztunk először.
Tegnap meg is "ünnepeltük", pontosabban inkább megemlékeztünk róla, (annyira nem vagyunk ünneplősek egyrészt, másrészt pedig nem "teljesítmény" az, hogy együtt vagyunk ennyi ideje) úgyhogy webkameráztunk pár órát. Én csináltam a munkám, D csinálta az ő dolgát az albiban, és közben láttuk egymást. Meg beszéltünk. És annyira jó volt.
Mindig úgy tud hiányozni, hogy sírhatnékom lesz.
De nem sírok, mert tudom, hogy még nagyon-nagyon sokat leszünk együtt.
Mert jó vele nekem, és velem neki.

Ez a kép "együttlevésünk" kb első hónapjában készült, többször elvittem tereplovagolni Bellával. Mondhatni ezen a képen szívem két darabkájával (az egyik darabka óriási - de legalább ekkora űrt is hagyott maga után ) - a csücsök olyan snassz - vagyok.

cicus, relax, merrelaksz

A TO-s dolog megoldódni látszik, felhívtam reggel a lányt, azt mondta, hogy minden oké, DE írjak a tanárnak egy emailt, hogy írjon az informatikusnak, hogy írja át a jegyem. Ez tökjó, meg jó, hogy így rendeződik majd, de június végén ugyanez játszódott le, csak az én közreműködésem nélkül. No mindegy. Írtam fészbukon a tanárnak, válaszolt, hogy sajnálja, hogy eddig nem jött össze, és hogy ő már régen azt hitte, hogy megoldódott a dolog, de azonnal ír és minden rendben lesz. És szmájli. Kedves.
Így elméletileg holnapra lesz egy szuper ötösöm a négyes helyén.
De nem élem bele magam, kivárjuk.

A munkával ma extra gyorsasággal lettem kész, mindennel együtt 4-5 órámba telt. Úgyhogy most relax.
Lehet, hogy csinálok egy popcornt. De előtte fürdeni megyek.

ja és amúgy

... azt álmodtam, hogy szert tettem egy kunfakó csikóra. Valami szívességért cserébe adtak egy 14 éves ügető pej kancát, de én azt továbbcseréltem valakivel, aki kezdő volt és nem volt ideje/tudása a csikóhoz. Három éves kis ló volt, egérfakó, nagyon helyes. Csak apáék nem tudtak róla. De aztán összeszedtem minden bátorságom, és elmondtam apának, meg, hogy ez egy szuper lehetőség, főleg, hogy ingyen és PONT olyan fajta amire vágyom.
A sztori végére nem emlékszem, de a benyomások alapján szerintem megtartottuk.

És tudjátok mit? Elegem van az új TO-sból.
Júniusban ugye eggyel jobb jegyet kaptam az egyik tárgyból, de már be volt írva neptunba az eredeti eredmény. Indexbe íratásnál döntött úgy a tanár, hogy igazából ő végig ötöst szeretett volna adni. És akkor júni végén írt az illetékesnek, aki a TO-val van összeköttetésben, hogy írja át legyen szíves.
Hát nem írta.
Akkor írtam én, hogy léccilécci, nézd meg, hogy mi van a jeggyel (ezt már a TO-snak), azt írta jó holnap megnézem. Ezt eljátszottuk kétszer-háromszor. Tudom, az én hibám, hogy nem hívtam fel még, de igazából eszembe se jutott, mert mindenki másnak a dolgait meg elintézte elméletileg. Gondoltam, én se lehetek kivétel..
Aztán augusztus lett, szabadságra ment, huszadika után lehetett újra írni neki, vártam is két napot kb, hogy ne azonnal támadjam le, de arra nem hogy válasz nem jött még, de ki se tette a fészbukoldalára. Tudjátok, olyan, hogy az admin rakja majd ki amit te írtál. Hát ezt elfelejtette kirakni.
Úgyhogy két hónap alatt gyakorlatilag ott tartunk, hogy pénteken tárgyfelvétel, nekem meg még a rossz jegyem van a neptunban. Minden kérés, szólás ellenére. Tényleg, mintha nem is kértem volna semmit, úgy áll a dolog.
Úgyhogy a következő munkanapján, csütörökön, holnap felhívom.
Egyébként azért is tartom komolytalannak ezt a nőt, mert egyfolytában írogatja fészbukra, minden csoportba ami Eltés, hogy "ó hogy én ilyen jó meg olyan jó vagyok veletek, nem is tudjátok milyen jól jártatok velem, milyen áldozatokat hozok" (hát én tényleg nem tudom..) De basszus, nem ez a munkája?
És úgy kezeli ezt az egészet mint valami elbaszott párkapcsolatot. Hogy értékelj engem, mert jó vagyok hozzád, és akkor a következő nap meg "*erősen elgondolkodtam a csoport törlésén*" azaz "elgondolkodtam rajta hogy mostantól fel se hívlak és nem is nézek rád meg irgum burgum mert nem kapok elég dicséretet"..
Jaj. Elegem van.
Csak az a rohadt jegyem nincs még bent a neptunban, és EZ nyomasztott egész rohadt nyáron!! Hogy ezt észben kell tartani, hogy akkor holnap is ráírok, és miért nem válaszol, blablabla..
Félreértés ne essék, tisztelem azért, amit elvégez, de ez egy munka és nem szivesség.

Szar ügy, megyek zabkásapudingot főzni, aztán nézem ezt az ál-agóniát amit levág a fészbukon.