done

Az elmúlt két hétben az oldalsó kis kívánságlistámról kipipálhattam a záróvizsgát és a tetoválást is :)
A vizsgára eléggé széthajtottam magam, bár nagy tétjét nem éreztem, tényleg az egész a diploma miatt volt már csak fontos számomra. Mégis, magamnak bizonyítani akartam, és sikerült is, 5-ös szakdolgozattal, 5-ös védéssel és 5-ös elméleti vizsgával. Done.
Amikor ültünk a folyosón és vártuk a sorunkat, egyszer csak megjelent az opponensem, ekkor felugrott az adrenalinszintem, és igyekeztem nem nézni rá, aztán meghallottam a nevemet, miszerint engem keres - sejtettem. Kiderült, hogy bejön a védésemre. Az összes vizsgázó közül csak az én opponensem vette a fáradságot, ami egyrészt elég idegesítő volt, mert az ajnározó bírálata ellenére azért kissé feszült lettem a gondolattól, hogy végighallgatja, amit a dolgozatomról én magam is mondok, másrészt meg elég gáz, mivel alapvetés lenne, hogy bejöjjön, hiszen a bizottság nem tud igazán hozzászólni a szakdogához, szóval a vizsgázó nem tud kinek érdemben válaszolni a bírálattal kapcsolatban.
Na szóval bejött, de mint kiderült, igazából csak azért, hogy meghallgasson, meg találkozzunk élőben, feltegyen két kérdést, ami nem is annyira szakmai volt, csak érdekelte, illetve elmondja, hogy mennyire profi munka, aztán ki is ment.
:)
A vizsga után terveztünk hárman, Zs-vel és P-vel (együtt vizsgáztunk, meg nem tudom mennyit emlegetem őket, de ők a legközelebbi barátaim) valami ünneplést, de végül ebből annyi lett, hogy elmentünk Zs-hez és fetrengtünk a kanapén meg a földön.


Aztán másnap 11-re mentem tetováltatni, de az meg megérdemel egy külön bejegyzést.

ÉÉéééés közben befutott az opponensi vélemény is, hát, meglepődtem és iszonyúan örülök.
Ilyenek vannak benne:

A kiválóan megírt dolgozat
fontos eredmény
A szakirodalmi összegzés jó színvonalú
a szerző jó arányérzékkel válogatott
nagyszerűen oldotta meg a szerző
nagyon jónak tartom a dolgozatot
ha lenne rá felület egy rövidített változat szélesebb nyilvánosságot is megérdemelne

Egy szó sem esik semmiféle kritikáról a véleményben. Fú, hát ez ritka.
Na erre igazán nem számítottam.

Bár az utóbbi félévben történtek (amiket nem ecseteltem itt a blogon, de egyszer majd lehet kifejtem) miatt már nem éreztem, hogy bármennyire is számítana számomra, milyenre értékelik a dolgozatot, és bár ezt még mindig fenntartom, azért jó érzés egy ilyen munkával lezárni az egyetemi éveimet.

szakdoga + tmi + kaja

16 oldalam van már. Az már körülbelül a szakdogám negyede!

Tegnap vettem minden bátorságomat és elküldtem a konzulensemnek ami eddig kész van, és azt írta rá, hogy eddig OK. Úgyhogy jee. Nem kell semmit átírni.

Csak beparáztatott, mert ahogy félálomban olvastam az emailt, ott volt hogy nincsenek a szövegben hivatkozások, és hogy azt érdemes írás közben jelölni mert utólag nehezebb lesz. Én meg megijedtem, mert amúgy dugig van hivatkozással az egész, és hogy ez nem elég?? Aztán fél óra kvázi-visszaalvás, forgolódás és ezen agyalás után megnéztem megint, és láttam az e-mailje alján, hogy sent from my iphone, és akkor rájöttem, hogy mobilról nézte, és úgy nem látszanak a lábjegyzetbe írt dolgok. Szóval a mobil miatt nem látta egyáltalán őket, úgyhogy e tekintetben is minden ok.

Jövő héten akarok interjúzni, 6 ember kéne kb, ma szólok apának, hogy tud-e szervezni alanyokat az adott szempontok szerint. Csak utálom az egész szakdogaírást, és ezért mindig mindent halogatok, még akkor is, ha - láthatóan - simán megy egyébként az írás.

Még van majdnem egy hónap a leadásig, de egy hetet a végén szeretnék üresen hagyni az esetleges korrigálások lehetősége érdekében, szóval három hét.

Egy hét alatt befejezem az elméletet (még kell statisztikai áttekintés - országos és járási -, munkaerőpiaci elméletekbe ágyazva írni a közmunkáról, megírni a bevezető fejezetet, és igazából ennyike). Utána héten (azaz jövő hét második felében) terveim szerint interjúzom, illetve elvégzem a többi empirikus részét. Utána héten pedig elemzek és le is zárom.

Ez a terv nagyon szép, remélem valamennyire tartható is.

Mindemellett anyának is szólnom kéne, mert kéne csináltatni egy laborvizsgálatot, mert sok dolog utal nálam pajzsmirigy alulműködésre, amit jó lenne kivizsgálni. Mondjuk sok mindent megmagyarázna, ha kiderülne, hogy valóban ez a probléma. Hámlik a bőröm, amit amúgy sose csinált, fáradékony vagyok nagyon, nehezen bírom a terhelést, tulajdonképpen ok nélkül hízom (mondjuk ebben a fogamzásgátló is ludas), ilyenek. Aztán lehet kiderül, hogy nincs is semmi bajom. Akkor viszont nem tudom mit kell csinálni.

Másrészt arról is beszéltünk, hogy lehet, abba kéne hagynom a fogamzásgátló szedését, hogy tudjon kicsit tisztulni a szervezetem, hiszen azért mégiscsak 5-6 éve folyamatosan szedem. Ez egyrészt járna egy csomó pozitív mellékhatással, például hogy kevésbé lennék hízékony, másrészt valószínűleg a libidóm is nőne tőle, mert bár nincs vele különösebb baj, de érezhető mindenképp a különbség a fog.gátló előtti és utáni kedvem között. Meg egy csomó negatívval is, például én nagyon szeretem, hogy pontosan tudom, mennyi tamponra van szükségem egy vérzés alatt, annyira kiszámítható és egyenletes az egésznek a lefolyása. Meg hogy tudom, hogy hétfő este megjön, péntek délután pedig vége. És ez mindig így van, és ez nagyon jó. Na meg egyéb szexuális kapcsolódású előnyökől nem is beszélve, amik, ha abbahagyom a tablettát, nem lesznek.

Viszont tényleg érdemes lehet pihentetni a szervezetemet kicsit.

Most pedig azon gondolkozom, hogy mi legyen a kaja. 

Van egy jolly joker tésztám, amit mindig csinálok, ha csak gyorsan akarok kurva finomat enni, kevés hozzávalóból. Úgy csinálom, hogy a még nem főtt tésztát (legszívesebben tagliatellét) bedobom a fazékba, ráborítok egy üveg darabos paradicsomszószt (ez olyan 700 ml körüli, tehát több mint a dobozos, de finomabb is - én általában a pennyben szoktam venni, mert ott a legolcsóbb, de a sparban is van sajátmárkás, és tartalmilag ugyanaz a kettő), fűszerezem (só bors bazsalikom), ráreszelek kb 5 gerezd fokhagymát, igazából mindegy amúgy, hogy mennyit, csak sok legyen, annyi vizet öntök rá, hogy ellepje, és kis lángon főzöm amíg kész nem lesz. Sokszor keverem, és mire megfő, addigra pont elfövi a levét, és egy ilyen baromi krémes, tök extra kaja lesz belőle, pedig közben meg semmi se. 

Na tegnap ezt főztem, de ma valami másra vágyom, úgyhogy szerintem felhasználom az üveges tescos indiai szószomat, és csirkemellel megfőzöm, meg csinálok hozzá naan-t.

Csak ehhez boltba kéne menni, amihez fel kéne kelni és fürödni is jó lenne.

namivan

Megkaptam életem utolsó diákigazolvány-matricáját. Elég szomorú, már ami a kedvezményekhez való jog elvesztését illeti. Szeretek olcsóbban utazni.

Szóval a hogyan továbbról: biztos, hogy jelentkezni fogok a Green Fox őszi félévére. Nem tanítanak meg a programozás tudományára,  de adnak annyit, hogy jó pénzért el lehessen helyezkedni vele, illetve onnan már el lehet indulni egy komolyabb irányba.

A legvégén pedig remélem, hogy össze tudom hozni a két kedvenc tudományágamat, ami a szociológia és a programozás - egyébként igen, össze lehet hozni, csak ugye ahhoz tudás és tapasztalat kell. De ha hozzá se kezdek, akkor sose lesz meg ez a két dolog. Szóval az első lépés a green fox és egy használható szintű code monkey tudás.

Addig meg le kell diplomáznom, ami azért már reálisnak tűnik így szubjektíven, az én szempontomból is. November óta ugyanis azon szenvedtem, hogy ugye szakdogatémát váltok, mert leszarom a hülye politikusokat meg a hülye szexizmusukat, és elegem van, hogy hozzájuk kell igazodnom az időmmel, és hogy amúgy is elbasszák az egész interjús kérdést, egyrészt mert a saját propagandájukat tolják úgyis, másrészt meg mert összesen fél órát adnak nekem az interjúhoz, ami lószarra se elég. Ennyi idő alatt pont a propagandát lehet lenyomni. Arra elég.

Na szóval ugye novemberben írtam a konzulensemnek, hogy változtatok, és hogy majd közlöm, amire jutottam. Na hát februárig semmire se jutottam, pedig tényleg aktívan nyomorogtam a témán. Kínzás, hogy mennyire kiégtem az egyetemtől. Tényleg semmi de semmi konstruktív ötletem nincs ilyen tudományos témákkal kapcsolatban, még ha erőltetem, se jut eszembe semmi. Aztán apa egyszer csak előállt a kistérségen belüli közmunkába való beragadás problémájával, hogy miért lehetséges az, hogy bár itt nálunk iszonyatos munkanélküliség van, és tényleg bárkit felvesznek a gyárak, a térségi közmunkásoknál általános jelenség az, hogy a legutolsó pillanatban visszamondják a munkát (úgy, hogy már felvették őket), és visszamennek a faluba közcélúnak.

Szóval ez lesz a témám.

Szerintem rohadt érdekes, mert amellett, hogy a közmunkaprogramnak tényleg van egy olyan aspektusa, hogy kb lehetetlen belőle kikerülni, még ha akarod is, de itt meg mégis vannak olyan normális polgármesterek, akik hajtják állásinterjúkra a közmunkásaikat, és fel is veszik őket kivétel nélkül, és mégis visszamondják.

Ja merthogy amúgy az önkormányzatoknak nyilván rohadtul nem érdeke, hogy a közmunkás elmenjen, egyrészt mert nincs helyette másik - mert ugye mindenki dolgozik, errefelé nem nagyon létezik a munkanélküliség fogalma (még aki annak van bejelentve, általában az is ausztriában dolgozik) - másrészt meg elég durva mennyiségű juttatásokat kapnak az államtól a közcélúak után. Egy önkormányzatnak kb semmibe nem kerül a saját közmunkásait fenntartani, mivel az állam fizet mindent, szóval gyakorlatilag ingyen munkaerő a településnek. Na szóval innen nézve meg tényleg csodávl határos, hogy vannak olyan polgármesterek, akik küldenék a normális munkaerőpiacra a saját közmunkásaikat. Hogy kerüljenek már ki ebből.

Na szóval ez.

A konzulensem elképesztően lelkes, hihetetlen, hogy mennyire, és hogy engem is mennyire kedvel és bízik bennem - minderre nem tudom, mivel szolgáltam rá, mivel eddig két beadandómat látta összesen az óráin, semmi mást, szóval kicsit félek ettől a feltétel nélküli bizalomtól, de remélem, rászolgálok.

De ilyeneket mondott, hogy sok szakdolgozója van, és kicsit elege van már, de hogy velem bármikor és bármennyit szívesen dolgozik együtt. Ilyenek.

Arról nem is beszélve, hogy amikor megkérdezte, hogy hogyan tovább a diploma után, és mondtam neki a programozós irányt, akkor felcsillant a szeme, hogy egyébként ő meg két lány a felettem lévő évfolyamból szeretnének létrehozni egy alapítványt, ahol hátrányos helyzetű lányoknak tennék lehetővé a programozás-tanulást, és hogy SZÍVESEN LÁT AZ ALAPÍTVÁNYBAN.

Mi a ssszzzzaaaaar, a konzulensem konkrétan meghívott, hogy dolgozzunk együtt, ááá baszki elképesztő, ez baromi nagy dolog. Azóta se nagyon bírok túllépni ezen.

Szóval mondtam neki, hogy előbb magamat kell megtanítanom, de utána nagyon boldog lennék, ha rész vehetnék a dologban.

De egyébként nem félek, hogy mi lesz velem. Ami azt hiszem, most elég nagy szó, főleg, hogy a fiatalok többsége vagy nem talál munkát, vagy amit talál, kb aprópénzért végzi, pedig közel sem aprópénznyi tudást rak bele.

Én nem félek, de lehet hogy kéne, nem tudom. Azt tudom, hogy kevés szociológus van, aki programozni tud, márpedig van a szociológiának egy olyan ága, aminél baromi nagy szükség van erre a tudásra. Az egyetemen pl az adatelemzős tanárok mostanában nagyon tolják, hogy tessék tanulni programozni, mert az most már a társadalomtudománynak is része. És nagyon kevesen vannak, akik mind társadalomtudományi, mind pedig programozói oldalról is hozzá tudnak szagolni. Én pedig ezen kevés ember közé szeretnék tartozni.

napi wow-faktor

Egyrészt beszélgettem ma Bíró Judittal, a tanszékvezetővel, és előadtam neki, hogy szeretném, ha ő lenne a konzulensem az oltásellenes, devianciás-normakontrollos szakdolgozatom megírásánál, és azt válaszolta, hogy nagyon örül, hogy őt kérem, illetve nagyon örül a témámnak is! Szóval a kisebbségpolitika mesterszakos szakdolgozatomat Magyarország egyik legjobb devianciakutatójánál fogom írni. A védőoltás-ellenes attitűdből.
A másik jó, és elég wtf hír, hogy most kaptam e-mailt (két másik évfolyamtársammal), hogy Csepeli, Örkény és Bíró beadtak valamilyen kutatási pályázatot a menekültekkel kapcsolatban, és hármunkat választottak ki, hogy dolgozzunk velük. Csak hármunkat! VELÜK! Nekem ezek az emberek olyanok mint valami teljesen elérhetetlen példaképek, iszonyatos tudással és szakértelemmel, és akkor én meg itt vagyok másodéves kisebbségpolitika hallgatóként és csak kuksolok amikor megszólalnak, annyira fantasztikusak. És akkor megkapom a hírt, hogy személyesen minket választottak ki, nyilván van ennek valami oka (kicsit azért sejtem is, hogy mi, és nagyon örülök neki), úgyhogy ez borzasztó megtiszteltetés és nagyon menő.

Hú!

education

Sokat gondolkoztam az utóbbi héten, hogy mégis milyen szaktudást szeretnék magamévá tenni az oktatásban töltött éveim alatt, és arra jutottam, hogy el szeretném végezni a kriminológia mesterszakot is. Szívesen foglalkoznék áldozatsegítéssel, büntetésüket letöltöttek társadalmi reintegrálásával, hasonlókkal. Azt hiszem, a kisebbségpolitika és devianciakutatás szakom elég harmonikus kapcsolatban áll a kriminológiával, így igazán elmélyülhetnék ebben a szakterületben.

D pedig most áll mesterszak választás előtt, az utóbbi fél órában erről beszélgettünk. Felmerült az, hogy esetleg a CEU-ra menne, mert a képességei alapján oda való, de arra januárban kellett volna jelentkeznie. Úgyhogy most a szociológia MA a nyerő, azt elvégzi, ezzel kap egy erős szaktudást, aztán ezt követően már igazán értelmet nyer egy CEU-s mesterképzés, mert ott sokkal specializáltabban lehet szociológiát tanulni (nationalism studies, critical gender studies, sociology and social anthropology with specialization in global and urban studies, sőt, idén indul a big data mesterképzés is, ami egy szuper és fontos dolog). Aztán szeretne az egyetemen maradni mint dolgozó ember, kutató. Ezekkel a végzettségekkel pedig abszolút meglenne rá minden esélye.

Most nagyon megkönnyebbültem, mert engem szerintem jobban nyomasztott, hogy nem tudja mit kezdjen magával, mint őt. Borzasztóan aggódtam, lehangolt volt emiatt, próbáltam mindenféle ötlettel előállni, könnyíteni a helyzetén, de nyilván ez olyan döntés ami csak az övé, hiszen az ő élete, ebben nem tudnék és nem is lehet segíteni. Az lenne a baj, ha miattam döntene így vagy úgy ebben a kérdésben.

Szóval most nagyon örülök, hogy körvonalazódott előtte a jövő. Szerintem ő is hasonlóképpen érez, bár éppen játszik, úgyhogy ezt nem tudom megítélni.. :D

A lényeg, hogy ha minden úgy megy, ahogyan azt a motivációink és képességeink engedik, szakemberek leszünk, komoly tudással. Borzasztóan büszke lennék rá, ha D órákat tartana a végén, kis hülye BA-soknak, meg nagy hülye MA-soknak, mint mi is voltunk/vagyunk :)

Hát, most akkor ott tartunk, hogy mindkettőnk talált magának egy célt, motiváció van, lehetőség van, képességek vannak, már csak az időnek kell telnie, nekünk meg teljesítenünk.

rosetta

Úristen, ez a Rosetta-dolog baromi izgi, ötpercenként frissítem a tudósítást róla, elképesztőnek tartom.
Nem értem, miért nincs jobban az emberek arcába tolva, szerintem - mint laikus, én úgy látom - ez egy baromi nagy teljesítmény, erről mindenkinek tudnia kéne.
Fú, ez nagyon izgalmas, várom a fotót - amennyiben meg tud maradni a felszínen.