Mai ebéd:
sütőben sült padlizsán (olívaolaj, só-bors-fokhagyma, és ment a sütőbe)
kevés sült krumpli
fokhagymás tejföl



nagggyonjóó!

hosszú és szakdogás

Múltkor baromira megijesztett a konzulensem, mert szükségem lett volna országos meg járási statisztikákra a közmunkásokkal kapcsolatban, erre az volt a válasza, hogy akkor menjek a ksh kutatószobájába, itt a link, és akkor belinkelte a kutatószobás belépés igénylőlapját.
Namármost megvallom őszintén én még ezt az igénylőlapot se voltam képes értelmezni, úgyhogy baromira beszartam, főleg, hogy több tanárunk mesélt már erről a helyről, mivel ők tényleg kutatók, nyilván, nem csak pelenkás mesterszakos szakdolgozók, szóval ők oda is valók, na mindegy, és mondták, hogy ez gyakorlatilag olyan mint a spitzbergákon lévő magraktár, kb mentális zsilipkapu van ott, nem vihetsz be pendrive-ot se, meg semmit, vagy ha bevihetsz, akkor befelé meg kifelé is ellenőrzik, nem viszel-e ki jogosulatlanul adatot, meg előre meg kell adni az SPSS vagy bármilyen elemzőprogram, amit használni akarsz syntaxát, szóval igazából mindent előre meg kell mondanod, mit mennyi ideig hogyan miért akarsz kutatni, mire van ehhez szükséged, és tényleg, előre megírni a syntaxot (amit amúgy nem tudom hogyan lehetséges elkövetni), és még körbe is ellenőriznek, hogy nem csempészel-e ki bármilyen információt.
Amúgy nem mondom hogy nem jogos ez a készültségi szint, bár van egy olyan gyanúm, hogy nem csak tudományos szempontok miatt féltik az adataikat, hanem egyéb, politikai okok miatt is.
Na de szóval egy ilyen hely nem nekem való, hanem a kutatóknak.
Szóval beszartam, főleg, mivel még a konzultációink elején azt mondta a konzulensem, hogy ne aggódjak, majd ő minden szükséges statisztikát készen megszerez nekem, a még nem publikus mikrocenzusból is meg minden, na hát ehhez képest az lett hogy menjek be isten hírével és kövessek el valamit amiről fingom nincs hogy mi.
Na én ezt le is írtam neki, hogy szorri, de fogalmam sincs, mit és hogyan kéne ezzel kapcsolatban csinálnom, úgyhogy ha nem bánja, találkozhatnánk előtte és elmondhatná a részleteket. Illetve küldtem neki egy kiadványt a 2017. januári közmunkások demográfiai adataival, amit a belügyminisztérium honlapján találtam (remélem valós adatok vannak azért benne), és hogy ez jó-e. Na és hajnalban válaszolt egy nagyon kedves üzenetet, hogy

"Ez a kiadvány elég!

Használja, a teljes munkaerőpiacot tekintve is talál hasonlókat.

Dolgozza fel. Nem kell adatbázist bányásznia.

Ügyesen az interjúkkal.

Udv"

Ez eddig kb a legkedvesebb üzenet amit kaptam tőle (bár egyszer az egyikben volt egy smiley is). Nekem, mivel nem vagyok kutató meg ilyen profi izé, csak szabadulni szeretnék mán az egyetemről, szükségem van erre az enyhén patronizing hangvételre, amit tőle kb hiába várok, mert alapvetően kollégának tekint (amit most nem fejtek ki, hogy mekkora terhet rak rám szakmailag), és rendkívüli szinten tárgyilagos üzeneteket ír csak, de most megkaptam!!!! Ügyesen az interjúkkal, aww.

 Mondjuk tényleg nem panaszkodhatok, az előző szakdogám konzulenséhez képest hihetetlen mértékű upgrade nála írni, profi, módszertani szinten tökély, konstruktív, haladni akar, bízik bennem. Az előző konzulensem is nyilván szakember, sőt, tudós, de baromi szar volt nála írni, és sokat sírtam is miatta, mert például nem ismert meg, amikor face to face konzultációra mentem volna hozzá, és eleve, csak kétszer találkoztunk (nem volt nagy motivációm ezek után ismét találkozni vele), úgyhogy a leadásnál bekamuzott egy harmadik konzultációs alkalmat, hogy le tudjam adni a dolgozatot.

Szóval vele nem volt jó, nem segített érdemi szinten, sőt, csak demoralizált kb végig, úgyhogy egy idő után nem is kértem a segítségét, csak a végén elküldtem neki a pdf-et, hogy tegye fel a felületre. Aztán úgy esett, hogy a kar dékánja lett az opponensem, és tök jóra értékelte az egészet, szóval ím, egyedül is meg tudtam írni a dolgozatom.

(Egyébként a tanszéken tanít ez a volt konzulensem is, és így, otthonos, családias mesterszakos környezetben - évfolyamonként 10 ember, tehát tényleg mindenki haver mindenkivel - már nagyon kedves, névről ismer, meghívott már egy kutatásába is - amire végül nem nyertek pályázati pénzt -, és szerencsére nem emlékszik rá, hogy valaha nekünk szakdolgozati szinten közünk volt egymáshoz.)

Ja, szóval végül nem tudom mire akartam kilyukadni, de a lényeg, hogy örülök a mostani konzulensemnek, bármennyire is félek amúgy tőle. Amit egyébként arra vezettem vissza, hogy az előző konzulensem e-mailjeitől annyira féltem mindig, mert folyton valami hülye, közel sem konstruktív, de azért számonkérő hangnemben írt, hogy tényleg kb folyton bőgtem miatta (konfliktustűrés lvl 9999 - most már ilyen szerencsére nincs), és gyomorgörcsöm volt, ha üzenetet vártam tőle. Na ez valahogy annyira belém égett, hogy most is folyton belémáll a görcs, ha e-mailt küldtem a mostani konzulensnek, és tudom, hogy válaszolni fog, pedig még egyszer se írt olyat, ami ezt indokolná. Na de mindegy.

A lényeg, hogy már igazából csak az interjúk és a járási statisztikák kellenek, mint alapanyagok, amikből dolgozni tudok. Az összes többi részhez már csak le kell ülni és megírni. Abban meg jó vagyok (szerencsére én az a fajta vagyok, aki elbassza minden idejét, de ha egyszer leül, akkor megír helyből 20 oldalt). Szóval igazán nagyon időben vagyok, és minden nagyszerű!

Már tényleg csak meg kell csinálnom a hét interjút, illetve írni az ajka járási munkaügyi központ vezetőjének, hogy vannak-e nekik ilyen jellegű adataik, amik nekem kellenek, és akkor minden meg is lesz.

És még a banánkenyér is kész.

Egyébként bizonyára fogok másról is írni, nem csak a szakdolgozatomról, de jelenleg - érthető módon - ez köti le a gondolataim nagyjából 80%-át, a maradék huszat meg az, hogy ki akarok menni az udvarra, de nem szabad, mert akkor az egész napot ott töltöm, és nem haladok semmit.

Ma szokatlan optimizmussal keltem fel már fél 8kor. Magamtól. Mivel D-nek 9-től órája van, gyorsan felkeltem és csináltam néhány naan lepényt. Vagy kenyeret. Naan-t.
Tegnap este az volt a vacsi indiai raguval, és meglepődtem, mennyire gyorsan és egyszerűen kész van, szóval ma reggel neki is ugrottam, és kész is lett, és D tudott vinni magával órára. Mondtam neki, hogy útközben a töröknél vegyen hozzá humuszt, mert úgy igazán nagyon jó lesz, aztán felhívott, hogy csak 10kor nyitnak, szóval addig tartalékolja a lepényeket :)

 

A szokatlan optimizmusom valami különös oknál fogva a szakdogára is kiterjed, úgy döntöttem, ma megírom a bevezető fejezetet. Szerettem volna anyagot gyűjteni a statisztikai áttekintéshez (közmunkások demográfiai jellemzői országosan és járási szinten), de rájöttem, hogy kurvára nem tudom használni a ksh honlapját, szóval majd jövő héten bemegyek a konzulensemhez, és megkérem, hogy ha már felajánlotta korábban, akkor segítsen már ebben (végül is a ksh-ban kutató, szóval elég kézenfekvő a segítségkérésem - még azt is mondta a múltkor, hogy az egyelőre nem publikus mikrocenzus adatsorokat is kielemzi nekem, remélem erről nem feledkezett meg azóta :D ).
Szóval a statisztikai adatgyűjtésem jövő hétre szorul át, addig is megírom a bevezetést.
Valahogy most teljesen úgy érzem, hogy három hét múlva itt fogok ülni egy kész szakdogával, és nagyon fáradt leszek, de elégedett is.
Remélem így lesz.

Ezek meg ilyen mindenféle képek az elmúlt 3 napból:

szakdoga + tmi + kaja

16 oldalam van már. Az már körülbelül a szakdogám negyede!

Tegnap vettem minden bátorságomat és elküldtem a konzulensemnek ami eddig kész van, és azt írta rá, hogy eddig OK. Úgyhogy jee. Nem kell semmit átírni.

Csak beparáztatott, mert ahogy félálomban olvastam az emailt, ott volt hogy nincsenek a szövegben hivatkozások, és hogy azt érdemes írás közben jelölni mert utólag nehezebb lesz. Én meg megijedtem, mert amúgy dugig van hivatkozással az egész, és hogy ez nem elég?? Aztán fél óra kvázi-visszaalvás, forgolódás és ezen agyalás után megnéztem megint, és láttam az e-mailje alján, hogy sent from my iphone, és akkor rájöttem, hogy mobilról nézte, és úgy nem látszanak a lábjegyzetbe írt dolgok. Szóval a mobil miatt nem látta egyáltalán őket, úgyhogy e tekintetben is minden ok.

Jövő héten akarok interjúzni, 6 ember kéne kb, ma szólok apának, hogy tud-e szervezni alanyokat az adott szempontok szerint. Csak utálom az egész szakdogaírást, és ezért mindig mindent halogatok, még akkor is, ha - láthatóan - simán megy egyébként az írás.

Még van majdnem egy hónap a leadásig, de egy hetet a végén szeretnék üresen hagyni az esetleges korrigálások lehetősége érdekében, szóval három hét.

Egy hét alatt befejezem az elméletet (még kell statisztikai áttekintés - országos és járási -, munkaerőpiaci elméletekbe ágyazva írni a közmunkáról, megírni a bevezető fejezetet, és igazából ennyike). Utána héten (azaz jövő hét második felében) terveim szerint interjúzom, illetve elvégzem a többi empirikus részét. Utána héten pedig elemzek és le is zárom.

Ez a terv nagyon szép, remélem valamennyire tartható is.

Mindemellett anyának is szólnom kéne, mert kéne csináltatni egy laborvizsgálatot, mert sok dolog utal nálam pajzsmirigy alulműködésre, amit jó lenne kivizsgálni. Mondjuk sok mindent megmagyarázna, ha kiderülne, hogy valóban ez a probléma. Hámlik a bőröm, amit amúgy sose csinált, fáradékony vagyok nagyon, nehezen bírom a terhelést, tulajdonképpen ok nélkül hízom (mondjuk ebben a fogamzásgátló is ludas), ilyenek. Aztán lehet kiderül, hogy nincs is semmi bajom. Akkor viszont nem tudom mit kell csinálni.

Másrészt arról is beszéltünk, hogy lehet, abba kéne hagynom a fogamzásgátló szedését, hogy tudjon kicsit tisztulni a szervezetem, hiszen azért mégiscsak 5-6 éve folyamatosan szedem. Ez egyrészt járna egy csomó pozitív mellékhatással, például hogy kevésbé lennék hízékony, másrészt valószínűleg a libidóm is nőne tőle, mert bár nincs vele különösebb baj, de érezhető mindenképp a különbség a fog.gátló előtti és utáni kedvem között. Meg egy csomó negatívval is, például én nagyon szeretem, hogy pontosan tudom, mennyi tamponra van szükségem egy vérzés alatt, annyira kiszámítható és egyenletes az egésznek a lefolyása. Meg hogy tudom, hogy hétfő este megjön, péntek délután pedig vége. És ez mindig így van, és ez nagyon jó. Na meg egyéb szexuális kapcsolódású előnyökől nem is beszélve, amik, ha abbahagyom a tablettát, nem lesznek.

Viszont tényleg érdemes lehet pihentetni a szervezetemet kicsit.

Most pedig azon gondolkozom, hogy mi legyen a kaja. 

Van egy jolly joker tésztám, amit mindig csinálok, ha csak gyorsan akarok kurva finomat enni, kevés hozzávalóból. Úgy csinálom, hogy a még nem főtt tésztát (legszívesebben tagliatellét) bedobom a fazékba, ráborítok egy üveg darabos paradicsomszószt (ez olyan 700 ml körüli, tehát több mint a dobozos, de finomabb is - én általában a pennyben szoktam venni, mert ott a legolcsóbb, de a sparban is van sajátmárkás, és tartalmilag ugyanaz a kettő), fűszerezem (só bors bazsalikom), ráreszelek kb 5 gerezd fokhagymát, igazából mindegy amúgy, hogy mennyit, csak sok legyen, annyi vizet öntök rá, hogy ellepje, és kis lángon főzöm amíg kész nem lesz. Sokszor keverem, és mire megfő, addigra pont elfövi a levét, és egy ilyen baromi krémes, tök extra kaja lesz belőle, pedig közben meg semmi se. 

Na tegnap ezt főztem, de ma valami másra vágyom, úgyhogy szerintem felhasználom az üveges tescos indiai szószomat, és csirkemellel megfőzöm, meg csinálok hozzá naan-t.

Csak ehhez boltba kéne menni, amihez fel kéne kelni és fürödni is jó lenne.

kaurapuuro

Tegnap valamiért nagyon megkívántam a finn zabkását, a kaurapuuro-t. Még gimiben, amikor kimentünk comenius-szal Rovaniemibe, akkor kaptunk ezt reggelire, és nagyon egyedi íze van, teljesen más, mint egy átlag zabkásának. És tegnap eszembe jutott az az íz, és nem tudtam, hogy mitől más. Úgyhogy rákerestem receptekre, és kiderült, hogy azért más, mert a finnek konkrétan sósra főzik a zabkását, nem édesre. Elég karakteresen sós íze lesz a cuccnak. És emellé főznek gyümölcsszószt, amivel az egészet leöntik, és az édes, gyümölcsös lében úszkáló sós zabkását eszik. Na és ez nagyon finom, bármennyire elképesztően undorítóan is hangzik.
Ma pedig vettem fagyasztott epret a lidiben, és megcsináltam a gyümölcsszószt, meg a sós zabkását (jó fogkeményre), és basszus, hihetetlen jól esik.
Majdnem pont olyan, mint Rovaniemiben volt.

vegyes képek. sok sok kép.

Összegyűlt egy rakás képem az utóbbi hónapból, így hát hozok belőlük néhányat.

Első körben a két héttel ezelőtti itthontartózkodásomból válogattam:

Most őszintén nem jutott eszembe hogy mi a fenét kerestem kint az udvaron hajnali 5:20-kor, de nagyon szép volt.

Ez is a hajnali fagy

Volt orgona

Volt rebarbara, amiből...

... erdei gyümölcsös-rebarbarás pite lett.

Volt orgona, amiből...

...orgonalekvár lett.

Volt fenyőrügy (még most is van!! nagyon megörültem), amiből...

...aprítás után fenyőrügy-szörp lett

D és kicsi D sárkányozott

 A következő képek D-ék Margit körúti házában készültek:

Zárásnak pedig a barátunk, M kutyája, aki amúgy csodálatosan szép, de közben egy rohadék (a képet nem én csináltam):

everyday stuff

Ma fél 12-kor jött hozzánk az albérletbe apa és a nagypapám (az apukája). A papa már szerdán lement a falunkba (amúgy váci), hogy megnézze az épülő házukat, illetve apa polgármesteri eskütételét. Ma pedig apa, ha már úgyis önkormányzati ügyekben járt el (berendezést vett a hivatalba) a falubusszal, akkor felhozta vele a papát is. Megálltak nálunk, feljöttek, és a papa végre láthatta, hol is lakom, amikor nem otthon vagyok. Már öt éve vagyunk ebben az albérletben, és mindig szerette volna megnézni, meg mindig kérte, hogy meséljem el, milyen, de most végre láthatta is.
Utána felraktuk a papát a 4-6ra, én meg úgy döntöttem, hogy elkísérem apát az Ikeába. Úgyhogy beültünk a falubuszba, és elindultunk Budaörsre. Egyszerűen imádom a falubuszt, főleg elöl ülni szeretek, egyszerűen annyira tágas, hogy az anyósülés előtt-mellett akár három bőrönd is elfér. Meg furcsa olyan fentről látni mindent. Apa szerint sokkal kényelmesebb vezetni mint egy sima személyautót, mert jobban átlátni a forgalmat és ezért kevésbé fárasztó. Elhiszem neki. Én meg csak élveztem az egészet!

Vicces amúgy ezzel parkolni és közben benne ülni, mert mindenki megnézi, ugyanis vannak rajta szép tulipánok, meg a település neve.

Az Ikeától most nem volt egyikünk se lenyűgözve, pedig nyitottak voltunk rá. Nem tudom, van amikor ki se lehet rángatni onnan az embert, aztán máskor meg nem tetszik meg annyira semmi. Úgyhogy összeszedte apa a szükséges dolgokat, aztán megebédeltünk - én gyerekadagos húsgolyókat ettem, jól esett :) . 3kor megkértem apát, hogy rakjon ki az Auchan melletti buszmegállóba, mert tudomásom szerint onnan megy vissza Budapestre busz. Ki is rakott - ilyenkor annyira rossz látni ahogy elmegy, csak nézem, és távolodik, és már az autópályán megy hazafelé -, úgyhogy elkezdtem vizsgálni a menetrendet. Közben a megállóban volt még egy kislány (6 éves) meg a kísérője. A kislány folyamatosan azt hajtogatta, hogy nem itt kell felszállni a buszra, a kísérője meg nem budaörsi volt úgyhogy nem tudta, hogy igaz-e, amit mond. Úgyhogy én is megkérdeztem őket, hogy innen kell-e menni, és akkor a kislány meggyőzött mindkettőnket, hogy nem, úgyhogy együtt elindultunk feljebb, és az irodaházaknál szálltunk fel egyre, ami negyed óra alatt bevitt kelenföldre. Pacsi a kislánynak, mert nélküle egyrészt nem értem volna be, másrészt eléggé elveszettnek éreztem volna magam, azt se tudtam volna, merre induljak. Amúgy is elég stresszes állapotban voltam, mert már 3:20 körül volt, nekem meg 4-re a trafóba kellett érnem, egyébként ilyen szempontból is pont jó volt a kelenföld. Nagyon meglepődtem, hogy tényleg bent van a busz negyed óra alatt, aztán elmetróztam a móriczig, onnan meg a corvinig villamosoztam. És 16:00-kor érkeztem meg a ruhatárba.

Egyébként apával tök jó, meg érdekes, mert én rá hasonlítok borzasztóan (anyából szinte semmi nincs bennem külsőre, illetve a belső tulajdonságaim is egyértelműen apáéi), és mindketten nagyon magunkba forduló emberek vagyunk, úgyhogy amikor találkozunk is, nem szoktunk sokat beszélni. Viszont nagyon szeretünk együtt csendben lenni. Úgyhogy amikor a móriczról felhívtam, hogy már sínen vagyok, és be fogok érni a trafóba, akkor mondta is, hogy nagyon jó volt együtt lenni, és én is ugyanígy éreztem.

Más:
Mivel a munkaköröm egyik jelentős előnye, hogy bármikor elmehetek intézni a dolgomat előadások közben, így ezt ki is szoktam használni. Most is elmentem az Aldiba és otthagytam 6000 Ft-ot húsra, halra, fagyasztott zöldségre, gyümölcsökre... Végre lesz mit ebédelni, mindig ezzel van baj. Hogy mit ebédeljünk. Egy csomószor egyszerűen képtelen vagyok kitalálni valami újat, ami finom is és egészséges is. De most volt ihlet, úgyhogy a mai vacsi sült tőkehal lesz bébirépával, borsóval, kukoricával meg barnarizzsel. Csak érjek egyszer haza!

Egyébként nagyon büszke vagyok magamra, mert betegségem ellenére (influenza) rendkívül finom vacsorát főztem, amit idő hiányában elhoztam a trafóba és itt ettem meg. Ha nem műanyag dobozban lett volna, illetve ha használnék olyan dolgot mint az instagram, akkor fel lehetett volna rakni, mert igazán fancy volt. Mégpedig vadlazac sárgaborsópürével. Jó, a püré miatt igazából nem volt túl dekoratív. Emellé pedig csináltam magamnak limonádét úgy, hogy narancslevet is raktam bele.

Máskor is oda fogok figyelni a kajára, mert amikor van időm, baromi jó dolgokat tudok csinálni.

Bár egyébként napok óta vágyom egy kis cukros káposztás tésztára, de ezt ugye nem illik így a vadlazac után leírni.

ömlesztve

• Szél Bernadettel a szakdoga interjú lebeszélve
• Dúró Dórával a szakdoga interjú lebeszélve
• Szabó Tímeával a szakdoga interjú épp megbeszélés alatt
• Kunhalmi Ágnessel a szakdoga interjú lebeszélve
• konzulensemmel a szakdogaírás megbeszélve
• meg is ijedtem
• be kell mennem a tanszékre megkérdezni a PHD lehetőségét
• mert ha az általam favorizált témát tudnám vinni (Izland, Ásatrúfélagið), akkor tudnék pályázni akár 90 napos PHD-tanulmányútra is Izlandra
• kicsit félek, hogy mi lesz velem, de ezen ráérek aggódni amikor már kész a szakdolgozatom
• voltunk a Csendesben Pandát hallgatni, zseniális volt, szerelmes vagyok a zenéjébe, megyünk jóval többször is
• a tojó papagájunk haldoklik, beakadt egy tojása, ami nem jön ki. Az állatorvos azt mondta hogy ez eléggé végzetes. Úgyhogy valószínűleg ma úgy döntünk, hogy altassa el
• sokat sírtam emiatt, pedig nem gondoltam, hogy kötődöm hozzá
• az utóbbi pár hétben sokszor voltunk színházban - Faust I, Godot-ra várva, tegnap pedig az E föld befogad, avagy SZÁMODRA HELY címűt néztük meg. Igazából mindet csak ajánlani tudom, de a legnagyobbat ez utóbbi ütött. Igazi katarzisélmény. Akinek van rá alkalma, pénze, az mindenképp menjen el.
• otthon alakul a vendégház terve, éppen a tavaszi EU-s pályázatokat várjuk
• nekem pedig szintén sok terv van a fejemben ezzel kapcsolatban, amiben lovak is szerepet kapnak
• tegnapelőtt meg a Pilisben túráztunk D családjával
• akciós a vadlazac a Penny-ben, úgyhogy tegnap ebédre kisütöttem serpenyőben két szelet halat, csak sóval-borssal, csináltam hozzá néhány szem rendes, meg néhány szem édeskrumpliból pürét, illetve sütöttem hozzá sütőben mindenféle gyökérzöldséget paprikában megforgatva. Jó ropogósak lettek. Nagyon finom volt.
• Eleve többet kéne Pennybe járni, mert nagyon olcsó, csak annyira nagyon nem esik útba, főleg bicajjal nem.
• Még most februárban elvisszük a Borsóka macskát ivartalanítani. Aztán majd a bátyja, a Tök is sorra kerül, mert nem akarjuk még egy kandúrunkat elveszíteni
• Ja, egyébként ugye már egész sokat aludtam otthon a Borsóval, úgy, hogy ő is az ágyon, és kezdem megszokni. Az elején még nagyon idegesített, de elkezdtem élvezni. Holnap D is jön velem haza, úgyhogy kíváncsi vagyok, hogy értékeli majd a macska, hogy kettőnk mellett kell elférni.
• Amikor hazajárok, mindig elmegyek anyával és apával pilatesre. Nagyon jó, illetve az még jobbá teszi, hogy a két vicces és jófej szülőmmel együtt szenvedünk.
• Voltunk egyébként tüntetni, és most apa is feljött mint érintett pedagógus. És nagyon jó volt.
• jelen pillanatban a legaktuálisabb problémám az, hogy két hét múlvára meg kéne írnom a szakdogám felét.

tanulság, az mindig van

Na a tegnap este tanulsága, hogy kevesebb vaj is elég a kukoricára.

Utálok úgy ébredni az éjszaka közepén, hogy brutális hányingerem van.

Ez a lángostól szokott általában megtörténni, illetve amikor Olaszországban voltunk tavaly októberben, akkor a disznózsíros pesztótól volt ilyen. Ilyenkor egyszer csak felébredek éjjel, aztán meg agonizálok néhány órát ébren, amíg egyszer csak el nem múlik az inger. Most is ez volt, úgyhogy rohadtul kevesebb vaj kell.

other topics

Kovászoltam uborkát! Tegnap. Meg raktam el csemegeuborkát is. Remélem finom lesz, a kovászos már kint csücsül a félárnyékban, egyre zavarosabb a leve, ezt jó jelnek tekintem. Csak oda kell figyelni, hogy a macskák ne tornásszák le a lazán rájuk rakott fedőt. 

A hétvégén tervezek almás egreslekvárt is főzni, igazából imádok ilyeneket csinálni, azt hiszem. A múltkori ringlólekvárom is vészesen fogy sajnos, de négy üveggel mentettem belőle, itt vannak a szobámban, senki el nem viheti.

Már munkám is van egyébként, márhogy a lektori mellett (amire kaptam visszajelzést a kiadótól, miszerint zseniálisan írok és nagyon szeretik amit csinálok), mégpedig szeptembertől (vagy októbertől) ruhatáros leszek a Trafó házban, rohadt jó pénzért rohadt jó munka. Egy szaktársbarátnőm kérdezte, akarom-e vele felváltva csinálni, így ketten osztunk fel egy heti előadást (minden nap van), pár órát ott kell ülni, ami pont ideális ahhoz, hogy meg tudjam csinálni például a lektorikat (pénzkeresés pénzkeresés közben!), vagy tanuljak (amihez otthon sokszor kevés a motivációm). Nem foglal le értékes időt, rövid, rugalmas, és jól fizet.

Úgyhogy hurrá!

Ez meg itt Borsó a kovászos uborkákkal.

Egyébként beszarás, most a három fiú kifeküdt napozni az udvar közepére. Nem nagyon hinném el, hogy csinálnak ilyet, ha nem magam látom.

Holnap, ha jó idő lesz (bárcsak!), akkor D-vel kimegyünk délután az erdőbe lovagolni. Végre van olyan állapotban a lábam, hogy akár nyeregben is tudok, és megkockáztatok egy laza terepet is vele. D pedig biciklivel jön. Jó lenne ha összejönne, már két hete erre várok, csak sose volt megfelelő az időzítés.

in concreto

A lábam alakul, ez a harmadik hét, a merevítőt már két napja elhagytam mert ad1: kurva meleg, ad2: ahogy lépek és behajlik a cipő orra, ott kidörzsölte a lábfejemet, és lejött a bőr. Egyébként alapjáraton nem fáj a bokám, de sajnos többször mozdulok rosszul, aminek következtében meg majd beszarok, úgyhogy lehet visszaveszem. Igazából ma kéne visszamennem kontrollra, de nincs az az isten, hogy én önszántamból mégegyszer ismeretlen orvosokhoz menjek SZTK-ba, inkább lubickolnék tovább az eddigi életemben megszokott protekció áldásos melegében. Szóval hazamegyek, és ha anya úgy dönt, hogy ezt látnia kell valakinek, akkor megyek egy kollégájához.

Új nyári hobbim van, mégpedig a lekvárfőzés. Eddig háromfélét csináltam. Először bodzás eperlekvárt (otthonról hoztam bodzát), aztán tegnap gyömbéres sárgabarack-, és gyömbéres eperlekvárt. Nagyon-nagyon finom mindegyik!

Ez a gyömbéres eperlekvár.

Már alig várom, hogy még több gyümölcsből csinálhassak valami extrábbat. Finom darabos lekvárok, nincsenek agyoncukrozva, olyan ízük van, amilyen gyümölcsöt (illetve pluszt - gyömbér, bodza) beleraktam. Jelenleg hat üveggel van, mindegyik féléből van kettő.

A múltkor, talán szerdán elmentünk a társasággal iszogatni-beszélgetni egyet, először a Petőfi téren az Erzsébet hídnál ültünk a rakparton a fűben néhány borral és sörrel, aztán átmentünk a Deákra a lány javaslatára, ahova igazából senki nem akart volna menni, mert egyrészt gusztustalanul sok ember van, másrészt ez a gusztustalanul sok ember egy gusztustalan téren gyűlik össze. De találtunk egy padot egy csendesebb részen, úgyhogy ott voltunk kb hajnali 2-3-ig. Aztán, mivel én még nem bicajozhatok, éjszakaival kellett mennem, amitől kicsit félek, meg úgy általában az éjjeli városban való mozgástól, úgyhogy elképesztő érzés volt, amikor, miután elbúcsúztam D-től (aki bicajjal volt), hogy majd találkozunk a Margit hídnál, észrevettem, hogy követi a buszt, és végig jön mellettünk/mögöttünk :) Úgyhogy amikor leszálltam a Nyugatinál, éppen ő is begördült, és a nyakába ugrottam (a lábam miatt nyilván csak óvatosan), mert ezzel elmondhatatlan örömet okozott. Aztán amikor a villamosra átszálltam, akkor is jött a körúton a villamos mellett, végig összemosolyogtunk, aztán amikor leszálltam, már ott várt a zebránál.

Egyébként pedig holnap megyek haza, és jön D is. Jó lesz, majd kutyázunk meg macskázunk, meg kint ülünk.

 A kert csodásan virágzott legutóbb amikor otthon voltam, ez például a jázmin:

Ez pedig az egyik kiscica a kettőből, ő éppen Borsó, a lány.

Ő pedig egyetlen szívem szottya, Csili.

Ami meg elég jó, az az, hogy még mindig van lektorálandó könyvem, amivel a héten végezni fogok, illetve D anyukája éppen könyvet fordít, és kaptam belőle egy fejezetet, mert nem tudja befejezni, úgyhogy abból is lesz pénzem.

Szombaton egy beadandómhoz készítettem két interjút, Magyarországon élő külföldiek magyarul tanulásával kapcsolatban. Bár a beadandót nem tudtam megírni időhiány miatt, de ezt azért jó, hogy megcsináltam, így jövőre nem - vagy csak kevesebbet - kell majd. Egy olasz lánnyal, Francescával beszélgettem, nagyon izgalmas volt és hihetetlenül jófej. Beültünk a Szimplába, ahol még életemben nem voltam, mert az ilyen tömeghelyek állnak tőlem majdnem a legtávolabb, de így, hogy délben voltunk, nagyjából hat ember lézengett a helyen, és kb mindenki közülük ott dolgozott (és mindegyik Francesca barátja volt). Szóval így, hogy nem volt ember, jól éreztem magam. Csend volt, hely volt, a limonádé is jól esett, Francesca társasága pedig zseniális volt.

Aztán mentem át a Mechwartra, mert ott meg egy olyan fiúval interjúztam, aki önkéntesként tanította a magyart bevándorlóknak. Az is jó volt, bár elég bátortalan srác volt, az ilyen emberekhez sajnos nem értek, azaz én vagyok túl sok nekik valószínűleg. Észrevettem, hogy a bátortalan emberek eléggé tartanak tőlem.

Tegnap este meg átmentünk az egyik barátunkhoz D-vel és M-mel, a barátunk házának a tetejére a Batthyány utcába. Imádunk ott lenni, magas társasház, lapos tetővel, úgyhogy tökéletes. Nyáron a tűzijátékot is innen néztük, ennél jobb hely nagyon nem volt szerintem :D Mondjuk elég ijesztő, hogy bár éjszaka közepe volt, mégis úgy láttuk egymást, mintha hajnalodott volna - ennyit a fényszennyezésről. Úgyhogy ki szoktunk ide ülni, viszünk pokrócot, kaját, sört, aztán beszélgetünk. Tegnap is nagyjából fél négyig ott voltunk, aztán mindannyian elbóbiskoltunk picit, úgyhogy inkább hazajöttünk. Jól esett a séta a hajnali városban.

Csira KDNP Átt baszott a vasárnapi zárvatartással

Bözsi néni helyett most a KDNP.

Én sose gondoltam hogy a vasárnapi zárvatartás számomra bármi jóval járna, sőt, gyűlöltem az egészet ahogy van, de most, amikor D nincs itthon, nekem tanulnom kell, a hűtő és a kajásszekrény üres, a boltok zárva és én kénytelen vagyok konzerv zöldborsót enni, mert nincs más opció, na akkor - stílszerűen - pokolba kívánok mindenkit "ott fent".

A borsó meg nem volt finom.





És miért vagyok annyira hülye, hogy ilyenkor nekiállok nosalty-t nézni? 

csepel sas

D-nek szülinapja volt másodikán, úgyhogy miután updateltük a diákigazolványainkat, meghíttam a Borsba, és ettünk egy óriásit. Én túrórudi levest és USA bagettet, ő meg aszalt szilvás-chilis sütőtökkrémlevest és Hambagettet. Minden elképesztően finom volt, mellé pedig kértem egy bazsalikomos limeszörpöt, aminek annyira jó bazsalikomillata volt, hogy D is megkóstolta (D!!!! gyűlöl minden szörpöt, teát, minden ilyesmit, soha nem láttam még szörpöt kóstolni), ÍZLETT NEKI és VETT MAGÁNAK. Egészen elképesztő pillanat volt.

Nagyon jól éreztük magunkat egész nap, bicajoztunk, a szél ellenére is élveztük minden percét, boldog nap volt.

Egy ideje meg már az ajándékát csinálom, most lettem vele kész. Macerás volt és lassú, de a végeredmény baromi jó, már csak teljesen készre kell csinálni. Pólót kap, ami ugyan elég lame, de úgy mán nem, hogy az én rajzom van rajta :)

Lerajzoltam a bicaját, minden apró kis részletével (váltóbowdennel, Criticalmass matricával együtt), teljesen egyeznek, viszont mivel rajz, még jobb. Már csak arra várok, hogy visszaérve Budapestre lemérjem az egyik pólóját, hogy mekkorába kérjem.

Nyilván fehér háttér nélkül kerül rá, állítva-kicsit döntve és úgy, hogy a póló elejének lehető legnagyobb részét kitöltse.

Jaj, nagyon büszke vagyok, nagyon bejön, és ő is imádni fogja. Lehet magamnak is csinálok Puchosat. Kb pénzért is művelhetném :D

a vonatablakból még visszanéznek

Megláttam, hogy lesz jubileumi 30y koncert, úgyhogy vettem rá két early bird jegyet sebtében (darabonként 999 Ft-ért! Még kicsit gyanakszom, hogy jó eseményre vásároltam-e meg a jegyeket, tényleg ennyibe kerül-e). Még nem tudom, D eljön-e velem, mert nem az ő ízlésvilága, de volt már velem koncerten Ajkán is, és élvezte, úgyhogy még akár ő is jöhet. Ha meg nem, akkor jön más :D Megkérdezni még nem tudom, mert éppen apával elmentek apa egyik falubeli barátjához pálinkázni.

Most, hogy hazajöttem (D is jött velem), kézhez kaptam végre a dedikált 30Y albumomat is, annyira széép és imádom. Már meg is hallgattam.

Csütörtökön baromira felhúztam magam, mert elindultunk D-vel, hogy az esti vonattal hazajövünk, kibumliztunk Kelenföldre, mert a Déli ugye nem funkcionál. Szerencsére D apukája kivitt minket autóval. Oda is értünk, pedig baromi dugó volt, de mindegy, teljesen időben voltunk, erre D venné a jegyét, és kiderült, hogy nem járnak a vonatok. Hogy miért, azt nem tudták megmondani, de azt mondták, hogy Martonvásárig megy pótlóbusz, de hogy onnan ki hogyan jut el a célállomásig, azt nem tudják megmondani.

Szóval én ott helyben elbőgtem magam, már annyira szabadultam volna Budapesttől, és erre nem mehetek, másrészt pedig elképesztően dühös voltam, hogy miért nem lehet erről tájékoztatni mondjuk az interneten? Direkt megnéztem az elvirán, hogy rendben van-e minden vonat, nem írtak semmit, úgyhogy meg is vettem online a jegyemet, erre kiderül mikor odaérünk, hogy tök feleslegesen fogyasztottuk a benzint... Így is bosszantó, de nyilván ezt nem én fizettem, viszont ha mondjuk villamossal, több átszállással vonszoltuk volna ki a seggünket Kelenföldig (két-két jeggyel), akkor szerintem szétcsaptam volna ott helyben valamit. Egyébként menne egy villamossal is a kijárás, mert a 19-essel a Batyitól odaérnénk 20 perc alatt, viszont jelenleg a 19-es sem jár, csak a Lánchídtól, hiszen "Budapest megújul", mi meg csesszük meg. Ami rendkívül vicces mostmár (olyan kínos módon vicces), hogy a 4-6-os sem fog járni a moszkvától azt hiszem az oktogonig kb egy hónapon keresztül, szóval lassan minden tömegközlekedési forma ellehetetlenül. Pattanjatok biciklire, én azt mondom.

Szóval tegnap előtt jöttünk haza, egyébként majdnem Uberrel, de végül kivitt minket D apukája ismét.És imádok itthon lenni.

Ezek meg képek az utóbbi hetekből:

D Csepele, és az én Puchom.

Pékműhelyes gigaflódni!

Voltunk tüntin

Kedves házunk. Szeretek itt lakni.

Ahogy a bicajos képen is látni, amin a kettőnk biciklije van, az udvari bicajtároló dugig van. Dugig olyan bicajokkal, amit senki az égvilágon nem használ már évek óta. Mindenki csak beszerzni a bicajt, és leparkolja a tárolóban, az az 5-6 ember meg, akik tényleg használják a bicajukat minden nap (köztük mi is), szenved, mert nem fér be a mienk a tető alá, és ha esik, akkor ázik. Amikor tudom, hogy nem fog esni, akkor csak odakötöm a képen is látható oszlophoz, ha meg esőt mondanak, akkor valahogy benyomorítom két bicaj közé, és reménykedem, hogy nem akad be semmi semmibe és nem törik a küllő, vagy szakad a bandázs. Ezt a közös képviselő is érzékelte, aki amúgy egy nagyon furcsa, de igen jófej csávó, aki kiírta már többször is minden látható helyre, hogy aki nem használja, legyen szíves lepakolni a kerékpárját a pincébe, ott nagyobb biztonságban is lesz, illetve mindenki elfér. Aki meg használja, az címkézze fel a saját nevével, hogy lássák, kié van napi használatban.

Erre ki lehet találni, mit lép az átlag magyar: MINDENKI felcímkézte a biciklijét :D :D Szóval ez semmi pozitív hozadékkal nem járt.

Úgyhogy most újra kiírta a csávó, hogy ha 20-áig nem viszik le maguktól az emberek, akkor levágják a lakatokat és ők maguk dobálják le az összeset a pincébe.

Erre nem reagált senki, már nem is címkézett senki, nagyon felbátorodtak. Viszont én tudom, hogy tényleg levágják, azaz már elméletileg múltidőben, mert pénteken délután estek neki terv szerint. Mielőtt indultunk a vonatra, találkoztam az egyik bicajossal a házból, aki újságolta, hogy ő maga is részt vesz az akcióban, én meg odaadtam neki a lakatkulcsom, hogy arrébb tudja rakni, ha útban van az enyém.

Szóval nagyon kíváncsi leszek hétfőn, mennyi bicaj maradt a tárolóban. Bevallom, kicsit valamiféle kánaánra számítok, valahogy úgy, hogy még dönteni is lesz lehetőségem, hogy mégis ÉN hova szeretném kötni a bicajt. Meglátjuk.

A Pékműhelybe meg mindenki menjen el aki Budán jár, mi imádunk ide járni, ez a legjobb pékség a városnak ezen a felén.

Egyébként meg ha megjön a pénzem, akkor lesz lehetőségem egészséges dolgokat venni, és fogok is, mert muszáj fogynom valamennyit. Annyira nagyon nem izgat, mert nem érzem magam kövérnek, de szeretnék alakítani magamon.

Szóval első lépés összeállítani egy heti menüt mondjuk (mert a leghízlalóbb kaják mindig abból születnek, hogy nincs erőnk kitalálni, mi legyen az aktuális ebéd, úgyhogy az első lesz, ami eszünkbe jut, ami általában valami tejszínes tészta vagy hasonló), könnyen elkészíthető és nem túl hízlaló kajákkal, második lépés meg megvenni a szükséges dolgokat.

stop the world cause i wanna get off with you

Tegnap a két szaktársbarátnőm feljött hozzánk, mert még nem voltak itt, szóval épp itt volt az alkalom (őket nagyon kedvelem, meg D is, úgyhogy nem volt olyan jellegű dilemma, hogy jöjjenek avagy sem). Az egészség jegyében rántott sajtot sütöttünk, az volt az ebéd, rém rosszul lettem tőle estére. Sajnos a gyomrom nagyon szarul bírja az olajos, zsíros dolgokat. Ennek oka valószínűleg az, hogy otthon nagyon keveset sütünk zsírban, kevés ilyen dolgot eszünk, szóval szerintem el vagyok szokva tőle, de tényleg egy negyed lángostól háborog a gyomrom és lavór mellett alszom.

Szóval szarul lettem, meg volt némi bűntudatom is, úgyhogy ma végre sort kerítettem a régóta tervezett céklasalátámra. A múltkor vettem egy hadseregnek elég céklát, és csak arra várt, hogy felhasználjam. Úgyhogy ki is találtam magamnak egy salátát, amit jelenleg éppen ropogtatok. Nyersen lereszeltem három fej céklát, facsartam rá citromlevet, két evőkanál mézzel összekevertem, kis balzsamecetet öntöttem hozzá, és belemorzsoltam egy rakás fetasajtot. Elképesztően finom, már most láttam, hogy gyűlik a leve az edény aljában, alig várom, hogy megihassam, biztosan az is baromi jó lesz. Ilyet fogok még sokat készíteni, mondjuk már holnap is, mert ezzel a három fej céklával is nagyon kevésnek bizonyul..

Ja, és ha már ilyen szorgos napom volt úgyis (takarítottam egy csomót, mosogattam, meg elkezdtem egy újabb lektorálandó könyvet - ezúttal a bullyingról, nagyon érdekes, bár elég amerikai), a salátakészítéssel párhuzamosan beraktam egy céklás brownie-t is sülni, hogy meglepjem D-t, amikor hazaér. Éppen színházban van, egy, a nagybátyja által dramaturgizált (van egyáltalán ilyen szó??) darabot néznek meg. Hívtak engem is, de baromi szar kedvem volt délelőtt, úgyhogy lemondtam. Azt hiszem, egész héten nem volt magamra időm, mindig itt volt valaki, vagy én mentem valahová, vagy esetleg valakivel valahová, valamit csinálni, úgyhogy már nagyon kimerültem és kellett, hogy ne csináljak senkivel sehol semmit. Csak itthon legyek és magamra figyeljek.

Szóval ez teljesült, és már jól is vagyok, meg jól is laktam, már csak a céklás bownie-t meg D-t várom, addig meg még fürdök.

Végül csak jól alakult ez a nap.

bögyös fredegár

És ilyet is fogok csinálni, meg ilyet is. Pont vettem édesburgonyát tegnap.

Ja, és a Gyűrűk Urát fogom megvenni ha meglesz a fizetésem. Mondjuk ez várható volt. Otthon az első kiadás van meg, imádtam kiskoromban a borítóját, meg a történetet is, annyira varázslatos hangulata van, amikor visszaidézem, ahogy apa estimesének olvassa fel.

Szóval gondolkoztam, hogy nekem is lehet az első kiadás kéne, de inkább mégsem, azt meghagyom a gyerekkoromnak.
Úgyhogy vagy a fekete szép verziót fogom megvenni, vagy a legújabbat, amiben eredeti illusztrációk vannak.

A szöveg ugyanaz, csak a festmények miatt más.
De húzok ez utóbbihoz, csak az a baj, hogy a babóból már megvan a fekete.
Hjajj.






De ez most komoly hogy eredeti nyelven ILYEN meg ILYEN kiadások is léteznek?? :(

gondolj rám, ha friss nyomot hagysz országút haván

Ma indiai vöröslencse főzelék lesz currys fasírttal.

Tegnap társasoztunk (Gyűrűk ura társasjáték!!!! Baromi jó), hajnali negyed 6-kor értünk haza, viszont D-t hívta az anyukája 11 körül, neki el kellett mennie, én meg felébredtem, úgyhogy az 5 óra alvás után annyira nem vagyok friss.

De esik a hó! Szakad! Kavarog! Ez eléggé feldob. Bár mostmár kis pelyhekben, de az előbb olyan igazi nagy, lomhán és sűrűn kavargó hópelyhek voltak.

Vágyom eléggé haza, mert otthon van ténylegesen hó, 10-15 centi, ami még szombat óta megmaradt, meg esett rá azóta szinte minden nap... Azért a Bakony mégiscsak a Bakony, főleg télen :) Mindig nagy hó van, na meg mindig hidegebb mint máshol. Imádom. De majd csak jövő hét szerdán megyek (megyünk) haza, akkor a maradék időt otthon is töltöm a félévkezdésig.

Ha már így felébredtem, azon gondolkoztam, milyen tárgyakat vegyek fel a kötelezők mellé még, és találtam szimpatikusakat. Már csak azt kell átgondolni, hogy mire lesz időm és energiám.

A Gyűrűk Ura társasjáték annyira meghozta a kedvemet a könyv újbóli elolvasására, hogy szerintem a következő hetekben belevágok. Még elolvasom amit jelenleg gyűrök (Andy Weir - The martian), aztán az következik. Közben írom a könyvkritikákat, mindjárt végzek a kijelölt adagommal, aztán újabbak érkeznek, ez nagyon jó, lesz egy rakás pénzem. Veszek belőle sárvédőt (amit azóta se mentem el megvenni), meg finom ételeket, meg még akár könyvet is.

Most várom D-t, aztán pihengetünk, mosogatunk, takarítunk, mert óriási dzsuva van, főleg a konyhában, te atyaég. Nem is értem ez hogyan történhetett meg ennyi idő alatt.. Aztán ha tiszta a lakás és rend is van, meg már van evőeszköz meg tányér amiből táplálkozni lehet, akkor megcsinálom az ebédet, eszünk, aztán terveim szerint Skyrimezek (az utóbbi napokban rengeteget játszom vele, mert rájöttem, hogy milyen hihetetlenül fasza benne a házépítés, szóval felhúztam egy villát és azt csinosítgatom, de sajna ez kezd kimerülni mert mindennel kész vagyok, úgyhogy megyek vissza hősködni). Este pedig filmet nézünk M barátunkkal.

Olyan jó, hogy semmi dolgom nincs. It's time for regeneration.

no more room in hell

Megvan az utolsó vizsgám is, amitől tán a legjobban féltem és a legnehezebb volt, és valami elképesztő hihetetlen módon ötös lett. Mondjuk valószínűleg eléggé hatással volt az eredményre a több mint egy hetes tanulás..
Még nem fogtam fel igazán, hogy vége ennek a vizsgaidőszaknak, ahogyan azt sem, hogy az első félévemnek is. Valamint azt is nehéz elhinnem, hogy jobb lett az átlagom mint egész életemben eddig bármikor (általános iskolát nem számolva :D), mondjuk mérhetetlenül többet is tanultam.
Kíváncsi leszek igazán, jut-e nekem ösztöndíj. Ahogy nézem, meg átgondolom a többiek kurzusait-jegyeit, elméletileg bele kell, hogy lógjak (bár nekünk nem sima átlag alapján van számolva). Nagyon jó lenne..
Ez a "kíváncsi leszek" szófordulat meg olyan hülyeség. Igazából már kíváncsi vagyok most is, nem csak leszek. Viszont valahogy a jövőre vonatkoztatjuk az egészet, mert egy olyan kérdés van a fejünkben, amire csak a későbbiekben kapunk választ, tehát ezért a "leszek", viszont már jelenleg is furdal a kíváncsiság, szóval mégsem teljesen korrekt. Érdekes.

Csütörtök éjjel (péntek hajnalban) meg az urániában 50 Ft-os jeggyel lehet filmeket nézni! Ráadásul újakat. Mi az utóéletre meg utána a szabadesésre megyünk. Mondjuk meg fogok halni, mert már az utóélet is 00:45-kor kezdődik, én pedig könnyedén alszom el bármilyen izgalmas filmen akár napközben is, úgyhogy még nem tudom elképzelni, ezt hogyan fogom abszolválni, de igyekszem, és jó lesz!
Mondjuk a lányékkal megyünk, de mondtam D-nek, hogy oké (mert a többieket igazán kedvelem), csak úgy helyezkedjünk, hogy a lány ne mellettünk üljön, mert amikor a Lavinát néztük, akkor mellettem ült és a film első negyed órájában végig azt duruzsolta a fülembe, hogy ez szar, mert nem is beszélnek benne, inkább üljünk át a másikra. Meg nagyon hangosan eszi a popcornt.

Mindemellett (fú ez is milyen fura szó már, elég erőltetett kombináció) ismét nekivágtam a városnak Herr Puch-hal (eddig ugye otthon voltam, nem Budán), de pont a legszarabb időben hétfőn, szitáló hideg eső, köd (azt mondjuk szeretem), és ez a kettő simán kivédhető, mert eleve esőnadrágban indultam neki az útnak, de az a zöld fos amit itt Budapesten "sózás" néven az útra meg mindenhová szórnak, na az kivédhetetlen.
A bicajom tökig zöld lett, ráadásul ilyen fakó gusztustalan mocskos zöld, nehéz róla lemosni és félek hogy szétszedi a festését (meg a váltót, fékeket stb). Úgyhogy holnap szerintem valamikor lepucolom valami módon. De rájöttem, hogy talán érdemes lenne rárakni egy pár sárvédőt (:D), mert lehet tompítana valamit a dzsuván, úgyhogy hazafelé jövet bementem a kerékvárba, és kértem egy szimpi darabot, amit már kinéztem magamnak, mert amúgy nem szeretem a sárvédőket a bicajomon (ezen megfontolásból nincsen rajta jelenleg sem, igen télen elég idiótaság :D), úgyhogy ilyen diszkrétre gondoltam, de a csávó meggyőzött, hogy ennél hosszabb jobb lenne, úgyhogy holnap vagy valamikor megyek egyért. Vagy holnapután.

Az írrel meg tök jól haladok. Csak a napokban jöttem rá, amikor részletesebben utánanéztem, hogy az egész világon nagyjából kétmillióan beszélik, ami kicsit meglepett, de ám legyen, leszek én a nagyjából-kétmillió-egyedik.

Most pedig lasagne lesz a vacsora, meg mosogatás, hmm tasty, úgyhogy húzok is. D-t nem akarom baszogatni ezzel, mert holnap lesz az utolsó vizsgája és még hat tanulmányt el kell addig olvasnia.
A legjobb igazából az lenne, ha a lasagne megfőzné-sütné magát.

2014.11.11. 23:29

Na meg ma igazán leleményes egyetemista voltam, mert nescafét osztottak az egyetemnél, és háromszor is kaptam belőle. Egyszer szaktársakkal mentem oda, majd két órával később D-vel, akkor is kaptam, valamint megittam az övét is, mert ő nem szereti.Ez a "soha nem kávézom, csak, ha ingyen van" tipikus esete.

Amúgy pedig D beteg volt egy napig, folyt az orra meg fájt a feje, én meg elkaptam. Nájsz.
Legalább a resztelt máj finom lett.