Úgy tűnik, teeeeljesen alkalmas vagyok az autóvezetésre.


És jelentkeztem a Green Foxba!!!

A mai nap eredménye 36 km, illetve az időközben nagyra megnőtt borsók kikarózása.
Eddig összesen kb 90 km-t vezettem.
Ezen kívül egész nap más emberekre vártam, hogy haladhassanak folyamatok, de nem haladt semmi, szóval elbasztam a napom röviden, eléggé kivagyok már.

Holnap 7-re (!!) megyünk háziorvoshoz a vezetéshez szükséges vizsgálatra.
Közben kiderült, hogy hétfőn, ahogy amúgy terveztem volna, nincs nyitva az autósiskola, szóval baromira nem tudnék kresz vizsgára jelentkezni (= feleslegesen jöttem haza?)
Kedden be tudnám vinni a dolgaimat és jelentkezni, hogyha a hétfői trafó ügyeletet egy másik ruhatáros elvállalja helyettem (ilyenkor már csak akkor van ruhatár, ha esik). Már húsz perce várok a válaszra, mert ha nem tudna helyettem ügyelni, akkor még holnap fel is kéne mennem Budapestre is, ami egy egész más logisztikát igényel. Szóval erre várok, holott kurrrvára le kéne feküdnöm.

Na de végül írt, és elméletileg átvette a holnapi trafót.


Szóval holnap baromi korán kelek, de cserébe nem kell most összecsomagolnom a bőröndömet, és még vizsgára is tudok holnapután jelentkezni.


Ez mondjuk nem teszi semmissé az egész napos, sok emberre való várakozást (nyaralás téma, majd kifejtem). És előre egy lépést se haladtunk, csak hármat hátra.
Mindig azt mondom, hogy jövőre nem vagyok hajlandó én szervezni a szállást, aztán mindig kézbe veszem, mert más nem mutatkozik kompetensnek. Aztán szívok ezerrel. Ma is már remegős-hangig feszkóztam magam ezen, szóval inkább alszom.

újra itthon

Még nem terveztem hazajönni, de a Kresz-vizsgára személyesen kell jelentkezni  orvosi igazolással együtt, úgyhogy kénytelen voltam hazajönni a hétvégére. Mondjuk D tegnap is és ma is egész nap az egyetemen van, úgyhogy annyira nem is bánom hogy haza kellett jönnöm. Csak kár a fosadék időért.
Tegnap vezettem 20 kilométert az erdőben, elképesztően szeretem ezeket az útvonalakat. Egyrészt csodálatosak, dugig vannak vaddal, és hihetetlenül vadregényes és harsogó az egész erdő, nagyon szép része ez a vidékünknek. Másrészt azért remek, mert folyamatosan váltakozik az utak típusa. Például elkezdődik sóderesen, hepehupásan, szóval már kerülgetni kell rendesen. Aztán folytatódik betonosan, de az meg kb 50 éve készült, szóval baromi kátyús, de vannak korrekt részei. Aztán hirtelen átvált földútba, ahol meg a két keréknyomra kell nagyon figyelni, hogy nincsenek-e túlságosan kivájva, hogy nehogy leérjen az autó alja a középső "taréjra", és ha fennáll ennek a veszélye, akkor valahogy úgy helyezkedni, hogy a külső kerékkel felmenni az út szélére, a belső kerekekkel pedig a taréjra, de közben ide-oda csúszkál, mert homokos, szóval hú. Nagy élmények ezek nekem.
Főleg, hogy apa eladta a suzuki wagon r+ -t, szóval most anya zafirájával csapatjuk, ami kétszer akkora és totál máshogy működik, máshogy fekszik az úton meg minden. Na meg van benne abs meg ebs meg mindenféle ilyen dolog, meg szervó, szóval tényleg teljesen fura a kis dobozautó után. De hamar megszoktuk, aztán már egészen 80 km/h-ig is felmentünk!! Ennyivel még a suzukival se mentünk.
A legnagyobb gödrök a sóderes részeken vannak, gondolom azt kimossa a víz. De mindegyik tök másfajta kihívás, és folyamatosan váltakozik ez a háromféle út-típus. De például a 10 centis homokos úton kanyarodni, ahol már sodródik az autó, az is izgalmas. Nagyon szeretem, hogy ennyire változatos. Nagy kihívás. És így, hogy egyszerre ér ennyiféle inger, és igénybe veszi a teljes figyelmemet a folyamat, és folyamatosan ki kell lépni a komfortzónából és dinamikusan változtatni a vezetésen az adott szituációkban, szóval ettől baromi gyorsan fejlődöm. Annak ellenére, hogy kéthetente vezetek. Megfigyeltem, hogy mindig kb hatszor jobban megy, a nagy kihagyás ellenére is, mint előző alkalommal, szóval ez tényleg ilyen ülepedős dolog.
Ma is megyünk!


Ami viszont borzasztó, hogy van behűtve egy nyakas aligvárom a hűtőben, és nem ihatok, mert VEZETEK.
:(
First world problem.

május

Hazajöttem ismét Budapestről. Ilyenkor sokan csodálkoznak, hogy "most voltál otthon 3 hétig, én ennyi idő után fél évet várnék mielőtt hazamegyek", de én ebbe a közösségbe is tartozom, bár kicsit máshogy, mint ahogyan Budapestre is, de tartozom. Része vagyok. Holnap lesz majális, megyek én is lángosozni, fotózni, és biztos vagyok benne, hogy sokan örülni fognak nekem, hogy látnak.
Meg már látni akartam a kis veteményesemet is :) Szuperül nő minden, bár a hűvös idő miatt sokkkkkal lassabban, mint kéne.
A borsó:

Asszem nem írtam arról, hogy milyen kurva időjárás volt amikor esett a hó és fagyott, mert annyira mérges lettem tőle, hisz többször emlegettem itt is, hogy mennyire izgulok a termésekért.
Aztán jött itt a Bakonyban 15 centi hó. Két napig szakadt óriási pelyhekben. Szóval a szakdoga-leadás reggelén hófehér tájban autózva mentünk a vasútállomásra.

Ja, szóval itt többszörösen is feszült voltam, egyrészt a szakdolgozat miatt, mert bár már fel lett töltve a felületre, még nem raktam le a vállamról a terhét, másrészt az elfagyott termések miatt.
Úgyhogy most borzasztóan örülök, ugyanis bár sok termés elfagyott, de egy csomó megmaradt!
A ringlófák például roskadoznak a zöld bogyóktól, rengeteg körte is lesz, a birs csak most kezdett virágzani, szóval azt egyáltalán nem érintette a fagy, és cseresznyéből is lesz talán valamennyi. Az almát, barackot majd meglátjuk.

körte

szeder a fán

Úgyhogy most már tényleg remélem, hogy semmi váratlan nem jön közbe. Vasárnap pedig megpróbálok időt szakítani fenyőrügyszörp készítésre, mert azt nagyon nagyon megszerettem tavaly.


Az online kresz-oktatásnak a felénél tartok pont, eddig remek eredménnyel, nagyon izgalmasnak találom az egészet, és logikusnak.
Ma pedig apa szólt, hogy éppen vár valakire a falubusszal, úgyhogy amíg nem szól a valaki, hogy megérkezett, addig menjek ki vezetni!!
Kicsit megijedtem, és majdnem visszakoztam, de végül győzött a "miért ne?", és úgy, ahogy voltam, mezítlábra felhúztam a cipőm és szaladtam ki a buszhoz.
Egy elég nagy buszról van szó, Volkswagen Crafter, ippeg ilyen szép tulipános, csak a mi településünk neve van rajta.
És aaaannyira jó volt vezetni! Utazni is imádok benne, ha apa épp faluügyeket intéz, és megyek vele, hihetetlen mennyire tágas és kényelmes. És felülről látni rá a forgalomra, ami baromi nagy könnyebség, és sokkal jobban lehet figyelni mindenre. Illetve apa azt mondja, hogy sokkal kevésbé fárad el a vezetésében mintha "földszintes" autóval menne.
Nagyon könnyű vezetni, sokkal könnyebb mint a suzukit, annak ellenére, hogy hosszú mint a vonatfütty, és nyilván baromi nehéz. De szinte nem is lehet érezni, hogy a vezetőülés mögött még van sok méter hátrafelé. Kb 3 km-t mentem vele, a felénél csináltam egy Y-fordulót (arról nem is beszélek, mennyivel könnyebb ezzel tolatni, az óriási visszapillantóknak köszönhetően, amikkel nem is baj, hogy a hátsó ablakon nem lehet kilátni, mert MINDENT megmutatnak maguk is. Lazán beálltam párhuzamosan az út szélével, gyakorlatilag segítség nélkül, aztán mentünk is hazafelé. Manővereztem az utca végén parkoló néhány autó között, amit eddig még a suzukival se csináltam (aszfalton még nem mentünk), na hát most ezzel igen, és teljesen természetesen ment minden. Úgyhogy nagyon jó élmény volt.

Nagyon várom már, hogy meglegyen a jogsim, és mehessek ide-oda..


Egyébként csodálatos az udvarunk, tele van minden orgonával, és az utcafronton csak úgy ömlik ki. Szóval egy giccskép a kutyával:

kizárásos alapon a legszebb vers a balaton

Voltunk megint vezetni!

Ma már sokkal jobban ment, alig volt bármi probléma az ilyen alap elindulás-váltás terén. Mindketten simán megyünk 40-nel, váltogatunk le-föl, ha szükséges, Y-fordulók, körbetolatás, ezt kikerüljük, azt kikerüljük, tök jó, nem gondoltam, hogy így menni fog. A legnagyobb figyelmet az átszaladó nyulak és az úton lévő víz által kimosott vájatok, meg a nagy kövek jelentették. Meg hogy melyik gödrön lehet még úgy átmenni, hogy a kocsi alja ne érjen le.
Holnap már azt gyakoroltuk volna, hogy hogy kell 60-ig elmenni sebességben, meg 3-4-be is felváltani. De nem messze itthontól apa keménykedett kicsit a kocsival, meg kipörgette a kerekét, erre az autó gondolt egyet, lefulladt, és azóta nem indul be :D úgyhogy egy km-t toltuk hazáig.
De nagyon jó volt. Várom, hogy még többet és többet vezessünk apával.
Azt is várom, hogy hivatalosan is elkezdjünk tanulni, de ez így sokkal jobb, mert földút, és mert apa, aki vicces és nagyon jól vezet, és mert gyönyörű a táj.

ezen meg még a balaton is látszik, bár a pára miatt csak éppenhogy