agenda setting

Pénteken D-t és D-t (haha, az egyik D a D, a másik D a kisebbik öcsém) megfutószáraztattam. D baromi ügyes volt, biztonságban érezte magát a lovon, ami azt jelenti, hogy jól ül, és tudja követni a ló mozgását - másképp nem kényelmes, nem biztonságos. Meglepett, de kifejezetten kellemes értelemben, amikor ügetésnél - szigorúan tanügetés, könnyűügetni addig nem, amíg nem érzi rendesen a ritmust és az ülése nem biztos - nem szólt már egy ideje, csak mentek körbe-körbe, megkérdeztem, hogy minden rendben? És mondta, hogy persze, csak most magába fordult, hogy átérezze a ló ritmusát. Ez aranyos volt, és nagyon örültem, hogy magától is ennyire szeretné megtanulni, és nem csak miattam csinálja. Sajnos nem volt egyszerű dolga a ritmus átérzésével, mivel a ló, amin futószáraztam, egyrészt lusta dög, ami nem rossz, csak ezáltal mindig le akart állni lépésbe, ami ugye nem túl egyenletes tempót eredményez, de D-nek elmagyaráztam, hogy hogyan adjon lábsegítséget ahhoz, hogy szinten tartsa a tempót.
A végén, amikor leszállt, megdicsérte a lovat, és odafordult hozzám, hogy máskor is szeretne jönni.
Ez azért fantasztikus.
És már ő is várja, hogy ketten tudjunk kimenni terepre, akár csak sétálva is. Voltunk már együtt, de azt úgy, hogy ketten ültünk szőrén a Bellán, és úgy mentünk erdőbe, mezőre. Erről is vannak szép emlékeim, nagyon szépek. De azért más, amikor külön lóval megy az ember. Eddig csak én álmodoztam erről, és D mosolygott, mert nem igazán hitte el, hogy ő valaha ilyet tudna, meg amúgy is, a lónak külön akarata van, ő biztos nem lenne képes ilyesmire, de mostmár ő is látja, hogy ez jó, és hogy egyszer ez meg fog történni.:) Utána meg többször is.

percepció

Értem én, hogy szokatlan, ha éjjel fészbukon beszélgetsz egy tanároddal, de azért annyira nem, hogy amikor elmeséled az egyetemi barátnőidnek a dolgot, felsikkantsanak, hogy "Miiiiiiiiiiiii?? VELE??? Miiiiii? Hooooooogy???" és közben azt az "I see what you did there" nézést tolják be, mintha most meg lett volna környékezve a tanár általam, illetve én őáltala.

Ráadásul nem csak ők csinálják ezt (különböző szóvicceket tervezgettek kiírni a fészbukomra amiben a tanár neve is szerepel, természetesen alig felfedezhetően.. :D), hanem D is!
Sebaj, akkor is meg szeretném ismerni, mert számomra ő egy rendkívül érdekes embernek tűnik. Úgyhogy kalandra fel.

Criollo.

szociabilitás

Tegnap kitettem magamért szocializáció tekintetében. Nem elég, hogy két majdnem ismeretlen csoporttársammal is interakcióba léptem, ráadásul teljesen természetesen és vicceskedve, de az, hogy fészbukon ráírtam egy tanáromra, akinek az intellektusába kb szerelmes vagyok, és utána beszélgettünk úgy háromnegyed órát (ez éjjel volt, így elmentem lefeküdni, bármennyire is szívesen társalogtam volna még), az igazán az éves kontaktusteremtésem rekordja. De jó volt. És fogunk még beszélni, ugyanis az alacsony töltöttségem miatt félbeszakadt a társalgás.
De eleve nagyon aranyos-kedves, már a terem másik feléből is integet mosolyogva mindig, meg a tegnapi előadáson is többször összenéztünk mosolyogva, csak nem tudom, hogy ezt most azzal érdemeltem-e ki, hogy emlékszik rám első félévről (ezt inkább nem hiszem, mert nem voltam emlékezetesen aktív), vagy ebben a félévben tettem rá pozitív benyomást azzal, hogy minden óráján én ülök legelöl egyedül? (Ezt se hiszem annyira, mert az, hogy valaki elöl ül, nem igazán extrém dolog.)
Azt hiszem, mindegy is.

Criollo.

feneessenbelémhátmárhát

Csalódott vagyok, mert rákészültem, hogy ma megyünk Tátk előadásra, oszt kiderült, hogy ma nem is szerda van, hanem kedd. Így kicsit elszomorodtam, mert beleéltem már magam, ugyanis imádok előadásokra járni. No mindegy, majd holnap!
Emellett pedig már várom, hogy hazamenjek csütörtök délután. D is jön, aztán meglovagoltatom a barátném lován, feltett szándéka, hogy előbb-utóbb megtanul lovagolni. Ami szuper, ugyanis egyrészt van hozzá érzéke, ez még régebben megnyilvánult már, amikor Bellára felült, és mentem mellette, vigyázva minden lépésüket. Másrészt tudom, hogy neki az egész lovaglás-feeling be fog jönni, mert imádja az ilyen "vadregényes" dolgokat, főleg, ami természetközeli. És mi vadregényesebb és természetközelibb az erdőben lovaglásnál? Semmi!
Emellett pedig még túrázni is fogunk anyáékkal, mint mindig, és azt is nagyon szeretem.

És tudjátok mi a durva? Ez!



Meg mi a durva még? A túlnépesedés!
De befejeztem, csak ilyen hatással van rám a hétfői Társszerk I. óra. Amit imádok.

Itt egy kép még egy hónappal ezelőttről kb:

Csili azóta bechippesült, oltásokat is kapott, és már kint alszik éjjelente. Teljesen magától. Mármint úgy, hogy nem lett kirakva a szűre, hogy mostantól márpedig aztán itt nem alszol, hanem úgy ítélte, hogy immár kint kíván aludni, sokkal izgalmasabb dolgok történnek odakint éjjel.

No megyek. Sorozatot nézni a poligámiáról. És közben készülök a szakszövegolvasás órámra.

Criollo.