hát így

Pont egy hete vagyok itthon. Itthon-itthon, nem Budapest-itthon.Volt egy nagyon szép karácsonyunk, és sok nap, amikor semmit sem csináltam, ami most nagyon elpazarolt időnek tűnik, de lehet, hogy épp erre volt szükségem.

Pedig hogy elhatároztam, hogy kódolni fogok, és megtanulok adatelemzős python library-t használni, meg a Unity3d editort is alaposabban megnézem...

Ja. Igazából csak aludtam és sorozatot néztem. Meg olvastam.

Most pedig, mielőtt megérkeznek a barátaim szilveszterezni, gondoltam összefoglalom ezt az évet, főleg ezt a második felét, mert az utóbbi 4 hónapból egyelőre csak az intenzitást érzékelem, nem volt alkalma még ülepedni az egésznek. Szóval ezt talán nekem is segít kicsit.

Az év első fele, mondjuk januártól április végéig a fejemben csak a szakdolgozatról szól. Valójában csak az április szólt igazán róla, mert ha jól emlékszem, február végén még azt sem tudtam, mi lesz a témám. De maga a szakdolgozat mint elvégzendő feladat nagyon foglalkoztatott már az év elejétől kezdve, meg voltam ijedve, hogy nem találok magamnak rendes szakdogatémát. Aztán apa javaslatára a közmunka lett a kiválasztott, és nagyjából egy hónap alatt kiválóan megírtam az egészet. Bár az az egy hónap az brutális volt. És elképesztően akartam már szabadulni az egyetemtől.

Ha jól emlékszem, az ezután következő másfél hónap a záróvizsgára való tanulással telt. Június 14-én megvolt, kiváló eredménnyel, végre örökre magam mögött hagytam a felsőoktatást. Másnap, 15-én pedig mentem tetováltatni. Ha jól emlékszem, májusban döntöttem el azt is, hogy jelentkezem a Green Foxba, és jelentkeztem is.

A tetoválásom az év egyik legjobb döntése volt, a Green Fox mellett.

A nyár. A nyár kissé ambivalens volt, az egyik legközelebbi barátom július elején kiutazott Etiópiába egy évre dolgozni. Most jár félidőnél, és nagyon hiányzik (annak ellenére hogy minden nap beszélünk). Kiderült, hogy felvettek a Green Foxba, ami felforgatta az egész világomat, tulajdonképpen a nyaram arról szólt, hogy ezt az információt valahogy helyrerakjam magamban. Mamáékat leköltöztettük a szomszédba, már fél éve laknak itt, és vagy 10 évet fiatalodtak mindketten. Voltunk a barátainkkal Krakkóban meg a Tátrában, király volt, meg tartottunk egy nyárbúcsúztatót velük a dunakanyarban is. Az ambivalens érzések főleg amiatt voltak, mert nehéz volt feldolgoznom ezt a köztes élethelyzetet, hogy az egyetemnek, ami alapján 6 éve szervezem a mindennapjaimat, vége, és nem tudom még, mi kezdődik szeptemberben, milyen lesz, hogy lesz, és hogy mi van most, amikor se ez, se az nincs. Ez a helyzet nagyon sok stresszel járt számomra, a hangulatomat nagyon megviselte, de túléltük ezt is. Augusztusban elkezdtem vezetni, kb 15 óráig jutottam, mert aztán szeptember lett, ezzel még nem tudom, mi lesz.

Aztán szeptembertől mostanáig egybe lehet venni ezt az időszakot, mert azóta semmi másról nem szólt az életem, mint a Green Foxról. Semmi másról. Se másokra, se magamra nem volt időm, csak az iskolára. Viszont az biztos, hogy életem egyik, ha nem a legjobb döntése volt, hogy felvételiztem.

Imádom az egészet, elképesztően szeretem, és nem akarom, hogy vége legyen - bár még egy hónap, és már tudni fogom azt is, hogy melyik cégnél fogom tölteni a következő egy évemet. Szóval nagyon is a végéhez közeledünk.

Hihetetlen, hogy mennyi mindent adott ez az időszak nekem. Jövőt (a világon bárhol), rugalmasságot, értéket, végtelen lehetőséget, nagyon nagyon sok tudást és tapasztalatot, önbizalmat, kiállást, barátokat, kapcsolati hálót... Mindent, amit az egyetem képtelen megadni, pedig kéne, hogy adjon. A Green Fox elérte nálam azt is, hogy akarjak teljesíteni, ami az én esetemben elég elképesztő eredmény. Megtaláltam a helyem a világban, ami egy nagy privilégium, sokaknak nem adatik meg, pedig hatalmas biztonság - és bizonyosságérzéssel jár, ami fontos lenne mindenki számára.

A Green Foxtól kaptam a jövőkép és lehetőségek mellé még egy nagyon értékes dolgot, amit nagyon nehéz volt megszerezni, és legalább annyira örülök neki, mint magának a GF-os képzésnek - lett egy barátom. Egy GF-ban dolgozó barátom, akivel nehezen találtunk egymásra, de onnantól, hogy elvittem hozzá a laptopomat, mert szétcsesztem a linuxot és megcsinálta, szóval onnantól kezdve őrült tempóban közeledtünk egymáshoz, intenzív időszak ez érzelmileg is, hiszen két hónapja kezdtünk beszélni, és most már a barátaim közé sorolom, pedig én nagyon nehezen barátkozom. De ő azt hiszem, barátom lett (azért azt hiszem, mert nem értek a címkékhez - mikortól barát a barát?), de az biztos, hogy címkék nélkül is egy nagyon fontos ember lett az életemben. Két hónap leforgása alatt. És ez nekem nagyon furcsa, nagyon intenzív, és nagyon igénybe vesz lelkileg, de az ő barátsága, ez az achievement, hogy sikerült, ugyanúgy fontos nekem, mint ez az egész képzés. Szóval ő is mindenképp ide tartozik az évértékelőbe.

A legnagyobb mérföldköveim az évben a diploma, és a green fox.

Hihetetlenül sokat fejlődött a személyiségem.

A kedvenc kulturális eseményem a Sóley koncert volt és a milliószor megnézett Egy őrült naplója a jurányiban.

Elképesztően sok mindent tudok, amit tavaly még nem tudtam, és sínen van az életem.

Már nem félek hogy mi lesz, hogy lesz, hol lesz helyem a világban, mert tudom, hogy lesz, és jó helyen lesz. És ez a biztonságérzet nagyon fontos. Ez is a gf-nak köszönhető. Na meg magamnak.

Idén minden sikerült, amit csak kitűztem magamnak célul. Minden egyes kísérletem, döntésem pozitív mérleggel zárult.

D, D, D még mindig.

Ez egy nagyon meghatározó éve az életemnek, az biztos.

Hát így.

Na jó, egye fene, írok még.

Szóval a telefonom elkezdett bedögleni egy pár hónapja, és gyakorlatilag diszfunkcionálissá vált ami az általam prioritásnak tekintett tulajdonságait illeti (nem szólt, hogy le fog merülni, szóval hiába mutatta, hogy 100%-on van, egyszer csak megjelent a kijelzőn, hogy akkor ő most 25 másodperc múlva lemerül, engedelmemmel. Arról nem is beszélve, hogy olyan lassú volt már, hogy sokszor nem tudtam eldönteni, hogy épp hív valaki, vagy véletlenül én hívok valakit, vagy csak megnyitottam egy alkalmazást - nagy fehérség, amíg betöltött a képernyő, ugye. Szóval volt néhány szívrohamos pillanatom, amikor azt hittem, hogy valami random embert sikerült felhívnom véletlenül, és még csak nem is tudok róla), ilyesmik.

Úgyhogy megnézegettem a kínai telefonok piacát (jó, igazából időről időre mindig ránézek), mert több sikerélményem is akad e téren, például apának sikerült egy nagyon szép és nagyon olcsó telefont venni - az mindegy hogy fél év után leamortizálta, betört képernyő, stb -, meg anyának is. Anyának ráadásul úgy, hogy flash sale-en, az az, amikor baromira leáraznak egy telefont, és mint az őrült, kell kattintgatni, mert kb 20 darab van ezen az áron, és akinek gyorsabb az internete, az nyer. Na én ebben nagyon jó vagyok, megvan a technikám :D szóval anyának is így sikerült egy drága telefont féláron szerezni, meg magamnak is. Anyáé 137 dollár helyett volt kb 60, az enyém meg 140 helyett 70.

Számomra a prioritás a nagy akku-kapacitás volt igazából, szóval ez alapján (meg a flash sale kínálata miatt) esett a választásom erre, nyilván sötét színben. 6000 mAh akksi, az nekem pont jó lesz, bár a nagy képernyő miatt aggódtam, mert így is elegem volt az eddigi telefonomból (5"), de most már látom/tapasztalom, hogy nem nagy a különbség, és nagyon jól összebarátkoztam vele. Nagyon szép (így sötét színben egyáltalán nem látszik az a fekete keret, ami a világos változatoknál irdatlan gagyin hat), elképesztően jól működik, csak úgy suhan rajta minden. És végre van akkora tárhely/olyan tudású telefonom, amire pakolhatok FLAC kiterjesztésű zenét is.
Ja, és azt, hogy meddig bírja egy töltéssel, még nem tudom, mivel hétfő óta nem merült le, pedig azóta telepítettem rá egy rahedli szart, meg rendszerfrissített, meg az újdonság ereje miatt ugye nyomkorásztam is.
És végre olyan felbontású a képernyő, hogy van értelme szép képeket kiraknom háttérnek/lock screen-nek, íme, ezeket még december 30-án fényképeztem, amikor csodálatosan zúzmarás volt a világ errefelé - és remekül állnak a telefononnak:

Na meg van fancy-luxy ujjlenyomat-olvasója, bár ahogy néztem, az kb minden kínai telefonnak van, viszont én azt hittem hogy ez egy szar meg felesleges, de igazából elképesztően jó cucc.
Ja, úgyhogy ez így féláron elég jó vétel volt.


Na mindegy. Azt hiszem, tényleg pótcselekvés-számba megy amit csinálok, inkább írom a beadandót. D is ugyanezzel küzd:

summary II.

Ha már összegzek, amit eddig amúgy szerintem nem csináltam, akkor átgondolom az idén hallgatott zenék és nézett sorozatokat is.

Idei zenei felfedezésem a Modest Mouse, ami jelenleg az ultimate kedvenc zenekart testesíti meg számomra. A már 10 éve kedvenc Arctic Monkeys mellett belépett a színre, és míg az AM tulajdonképpen végigkíséri a felnövésemet, addig a Modest Mouse a jelenlegi én-re reflektál, és jelenleg én nagyon ez vagyok.

Sorozatok terén pedig elég egyértelmű négy választásom van, ezek a Planet Earth, Westworld, Aranyélet és a The Young Pope. Ez utóbbi nézése még folyamatban van, kb a felénél járok, és szerintem mestermű.

Tényleg, nem is lehetne ennél jobb sorozattal zárni az évet.

ömlesztve

• Szél Bernadettel a szakdoga interjú lebeszélve
• Dúró Dórával a szakdoga interjú lebeszélve
• Szabó Tímeával a szakdoga interjú épp megbeszélés alatt
• Kunhalmi Ágnessel a szakdoga interjú lebeszélve
• konzulensemmel a szakdogaírás megbeszélve
• meg is ijedtem
• be kell mennem a tanszékre megkérdezni a PHD lehetőségét
• mert ha az általam favorizált témát tudnám vinni (Izland, Ásatrúfélagið), akkor tudnék pályázni akár 90 napos PHD-tanulmányútra is Izlandra
• kicsit félek, hogy mi lesz velem, de ezen ráérek aggódni amikor már kész a szakdolgozatom
• voltunk a Csendesben Pandát hallgatni, zseniális volt, szerelmes vagyok a zenéjébe, megyünk jóval többször is
• a tojó papagájunk haldoklik, beakadt egy tojása, ami nem jön ki. Az állatorvos azt mondta hogy ez eléggé végzetes. Úgyhogy valószínűleg ma úgy döntünk, hogy altassa el
• sokat sírtam emiatt, pedig nem gondoltam, hogy kötődöm hozzá
• az utóbbi pár hétben sokszor voltunk színházban - Faust I, Godot-ra várva, tegnap pedig az E föld befogad, avagy SZÁMODRA HELY címűt néztük meg. Igazából mindet csak ajánlani tudom, de a legnagyobbat ez utóbbi ütött. Igazi katarzisélmény. Akinek van rá alkalma, pénze, az mindenképp menjen el.
• otthon alakul a vendégház terve, éppen a tavaszi EU-s pályázatokat várjuk
• nekem pedig szintén sok terv van a fejemben ezzel kapcsolatban, amiben lovak is szerepet kapnak
• tegnapelőtt meg a Pilisben túráztunk D családjával
• akciós a vadlazac a Penny-ben, úgyhogy tegnap ebédre kisütöttem serpenyőben két szelet halat, csak sóval-borssal, csináltam hozzá néhány szem rendes, meg néhány szem édeskrumpliból pürét, illetve sütöttem hozzá sütőben mindenféle gyökérzöldséget paprikában megforgatva. Jó ropogósak lettek. Nagyon finom volt.
• Eleve többet kéne Pennybe járni, mert nagyon olcsó, csak annyira nagyon nem esik útba, főleg bicajjal nem.
• Még most februárban elvisszük a Borsóka macskát ivartalanítani. Aztán majd a bátyja, a Tök is sorra kerül, mert nem akarjuk még egy kandúrunkat elveszíteni
• Ja, egyébként ugye már egész sokat aludtam otthon a Borsóval, úgy, hogy ő is az ágyon, és kezdem megszokni. Az elején még nagyon idegesített, de elkezdtem élvezni. Holnap D is jön velem haza, úgyhogy kíváncsi vagyok, hogy értékeli majd a macska, hogy kettőnk mellett kell elférni.
• Amikor hazajárok, mindig elmegyek anyával és apával pilatesre. Nagyon jó, illetve az még jobbá teszi, hogy a két vicces és jófej szülőmmel együtt szenvedünk.
• Voltunk egyébként tüntetni, és most apa is feljött mint érintett pedagógus. És nagyon jó volt.
• jelen pillanatban a legaktuálisabb problémám az, hogy két hét múlvára meg kéne írnom a szakdogám felét.

még élek,

csak éppen millió dolgom van, illetve elkapott egy depresszív szakasz is, főleg gondolom a millió dolog miatt.

Nem szeretem, hogy a napjaimban nincs rendszer.

Most hétvégén jó lenne hazamenni, de nem tudom, ez lehetséges-e így a legdurvább beadandó-időszakban.

Jövő hét péntekig van időm, hogy lebeszéljek egy fideszes politikusnővel, illetve egy valamilyen baloldalival egy interjút, illetve elemezzem, plusz szakirodalmat körítsek mellé és állítsak össze belőle egy kiselőadást.

Emellett lektorit kéne csinálnom. Most nagyon megtollasodom belőle, mert már leadtuk a számlát 53ezer ft-nyi lektoriról ami az én kezem munkája, és remekül jön, ugyanis akarok venni egy tükörreflexes fényképezőt, amire heteken belül összegyűlik a pénzem.

Közben volt egy születésnapom, amit a sok dolog mellett kb észre se vettem. 23.

A fényképező után Izlandra gyűjtök. Kimegyünk négyen pár hétre, amikor mindenkinek összegyűlik a pénzmag. Utána meg lehet, hogy pár évre is.

Tulajdonképpen én a Spitzbergákon is jól érezném magam, de Izland azért szebb, és a szó népszerű értelmében élhetőbb.

Legyen már két héttel később!!!!

tartsunk lépést

Múlt héten keddtől péntekig biciklitúrán voltunk a társasággal, Káltól mentünk Nyíregyházáig. Borzasztó jó volt, erről majd részletesebben is beszámolok.

Megvan az órarendem, azaz egyelőre úgy tűnik, a versenyjelentkezésnél ez nyilván még változhat (leadok-e valamit, felveszek-e valamit), de egyébként 12 tárgyam lesz, ebből három tömbösített. Remélem, izgi lesz a félév.

Voltam könyvtárban, 10 könyvet sikerült magammal hozni. Lehet kicsit elvetettem a sulykot, D szerint igazi könyv-hoarder vagyok, és igaza van. Sok könyvnél csak még több a jobb. Most nem tudom, hogy Jonathan Franzent olvassak, vagy Anna Fundert. Ezt még ma este eldöntöm. Mindig azt szoktam csinálni, hogy a megszerzett könyvek közül mindnek elolvasom az első pár oldalát, és az alapján döntök, melyik legyen az aktuális kiválasztott. Az is problémát fog okozni, hogy hogyan válasszak, melyikeket vigyem fel Budára.

Csilike teljesen jól van, száz százalékig a régi önmaga. Nagyon megijesztett bennünket, remélem nem fordul elő többet ilyen vele. Sok kutyánk volt az évek alatt, de ő az első, aki ennyire családtag, és nem csak házőrző.

Mamáék tegnap aláírták a szerződést a szomszéd ház tulajdonosával, és kifizették az árát, így hát lassan, ha a szomszéd házra gondolok, nem úgy fogok rá hivatkozni, hogy "az Irénkéé", hanem úgy, hogy a Mamáéké. Nagyon furcsa. Egyébként úgy volt, hogy amikor anyáék megvették a házunkat (ami egy lepukkant kocsma volt, óriási ősdzsuvával a kertben), akkor a szomszédban lakott Irénke és a fia. Nem voltak jó kapcsolatban anyáékkal, mivel Irénke közel állt egy paranoid skizofrénhez. Többször kihívta a rendőrséget/állatvédőket/önkormányzatot ránk, a legváltozatosabb indokokkal (ki akarjuk füstölni a házából, éheztetjük a lovat, ilyesmi), nyilván minden alap nélkül. Másnap meg mindig áthívott engem (kicsi voltam) málnát szedni a kertjében, mert bűntudata volt. Én ebből mindig csak a kedvességet érzékeltem, meg azt, hogy elég furcsa ember, utólag derült ki, hogy miért az adott napokon mehettem át gyümölcsöt szedni. A fia pedig ugyanolyan, mint az anyja volt, talán pár fokkal enyhébb. Egyébként sok mindent elmond, hogy azért is volt hajlandó eladni nekünk a házat, mert félt, hogy cigányok fogják megvenni, márpedig az ő nagyapja (elég büdös nagy) nyilas volt (és átszivárogtak belé is a nézetei), úgyhogy ezt nem engedheti. Na mindegy, a lényeg, hogy mivel apáék ismerik már kiskora óta, bízik bennük (amennyire egy paranoid elme bízni tud), szóval a szerződés megköttetett, a ház - és a telek - a miénk. Mamáéké. Holnap idejön szerződés-kiegészítéseket aláírni arról, hogy mikor szállítja el a bútorzatot, ugyanis itt heteken belül megkezdődik az építkezés, mert jövő nyárra a cég szerint ez készen lehet, apa pedig közölte vele, hogy a bútoroknak annyi, ha itt elkezdik leszedni a tetőt, úgyhogy októberig el kell vinnie őket.

Miután ideadta a kulcsot holnap, meg aláírt mindent, és elmegy, apával azonnal bevesszük magunkat a házba és körbejárunk MINDENT, padlást, pincét, nagyon izgi lesz.

Apa egyébként már elkezdte kipucolni a telket, van vagy húsz gyümölcsfa, és kitakarította a füvet, kivágta a felesleges dolgokat, így most úgy néz ki az egész, mint egy liget (pedig 11 éve nem gondozta senki, csak amíg Bella élt, ott is ugyanúgy legelt, mint nálunk, szóval ő azért karban tartotta valamennyire. De mióta ő sincs, azóta teljesen elvadult a terület). Mamáéknak küldtünk fotókat az új állapotról, és teljesen el voltak ájulva. Igazából nem is azon, hogy milyen szép lett ahhoz képest, amit ők még augusztus elején láttak, hanem ettől az egésztől. Hogy nyolcvanöt évesen fogják magukat, feladják a megszokott életüket, és ELKÖLTÖZNEK. Ez egy olyan dolog, ami fiatalon is megerőltető szerintem, meg ijesztő dolog, nem hogy nyolcvan plusznál. Egyébként jelenleg Vácon laknak egy lakótelepen. És most ideköltöznek a Bakonyba. Szóval nagyon túlcsordultak érzelmileg a képektől. Átengedték magukat az eseményeknek. Hogy tényleg történik ez az egész. Elköltöznek. Szomszédaink lesznek. Itt töltik az életük hátralévő részét. Reméljük, boldogan.

Óriási változás lesz mindenkinek. Izgatott vagyok. Holnap pedig felfedezünk!

Ja, egyébként, csak hogy értsétek miről beszélek, amikor azt mondom, természetközelben élünk: tegnap apa és az öcsém egy vaddisznót fogtak a Mamáék (! nem Irénke!) udvarán. Vadmalacot. Ugye említettem, hogy apa kitakarítja a telket a nem kívánatos növényektől. Na, ezeket egy kupacba hordta. Két ember magas kupacba. Ennek aljába pedig minden jel szerint egy vadmalac rendezkedett be - leginkább meghalni. Még fogai se voltak, nagyon le volt fogyva, tuti lemaradt az anyjától meg a többiektől, és elbújt elpusztulni. Aztán ahogy apa meg az öcsém pakolták a kupac tetejére a gallyakat, egyszer csak előszaladt az állat, és elkezdett támadni (akkora disznóról van szó, mint egy puli). Nem szaladt el, csak nézte apáékat (meg a kutyát), és ha mozdultak, akkor támadt. Úgyhogy engedték visszamenni a lakrészbe. Aztán csináltak egy hurokcsapdát a bejárat elé, az öcsém elindult felé, erre támadni akart, kilépett a bejáraton és hopp - el is kapták.

Borzasztóan le volt gyengülve, fosott, mondom, foga se volt még, enni se tudott semmit, lepték a legyek.. Pár napon belül elpusztult volna. Úgyhogy szóltunk egy barátunknak, akinek vannak disznói, hogy kell-e neki, vagy segítsünk neki elaludni, aztán átjött, megnézte, és hazavitte. Meg fogja enni amúgy, de előtte lesz a malacnak egy fényűző éve a kínhalál helyett. Ha nem gyengült le már most is annyira, hogy elpusztuljon napokon belül a táp ellenére is.

Szóval ilyenek történnek nálunk. Azt már megszoktam, hogy ősszel, hajnalban, ha kinézek hátul az udvarba, akkor szarvasokat látok, de vaddisznóra még nem volt példa. Hát tessék.

Most meg eldöntöm, melyik könyv legyen a befutó.

elmúlt napok

Pár képet iderakok az elmúlt hetekből, amik kedvesek számomra.

kedves D és a kedves bicaja a Jászain

Pombär játék dínó

Szép felhők

D-vel pihentünk kettesben az egyetemi parkban

ÉS a fotó amit el akartam követni csak a nő közbeszólt (nyilván ettől függetlenül megcsináltam). Újra lett bowdenezve az egész, most nagyon jól fognak a fékeim, még hozzá kell szoknom, és remélem nem esem orra addig :D Valamint vettem menő sárvédőt, ami egy mozdulattal lekapható.

Kész a paradicsomleves!

a vonatablakból még visszanéznek

Megláttam, hogy lesz jubileumi 30y koncert, úgyhogy vettem rá két early bird jegyet sebtében (darabonként 999 Ft-ért! Még kicsit gyanakszom, hogy jó eseményre vásároltam-e meg a jegyeket, tényleg ennyibe kerül-e). Még nem tudom, D eljön-e velem, mert nem az ő ízlésvilága, de volt már velem koncerten Ajkán is, és élvezte, úgyhogy még akár ő is jöhet. Ha meg nem, akkor jön más :D Megkérdezni még nem tudom, mert éppen apával elmentek apa egyik falubeli barátjához pálinkázni.

Most, hogy hazajöttem (D is jött velem), kézhez kaptam végre a dedikált 30Y albumomat is, annyira széép és imádom. Már meg is hallgattam.

Csütörtökön baromira felhúztam magam, mert elindultunk D-vel, hogy az esti vonattal hazajövünk, kibumliztunk Kelenföldre, mert a Déli ugye nem funkcionál. Szerencsére D apukája kivitt minket autóval. Oda is értünk, pedig baromi dugó volt, de mindegy, teljesen időben voltunk, erre D venné a jegyét, és kiderült, hogy nem járnak a vonatok. Hogy miért, azt nem tudták megmondani, de azt mondták, hogy Martonvásárig megy pótlóbusz, de hogy onnan ki hogyan jut el a célállomásig, azt nem tudják megmondani.

Szóval én ott helyben elbőgtem magam, már annyira szabadultam volna Budapesttől, és erre nem mehetek, másrészt pedig elképesztően dühös voltam, hogy miért nem lehet erről tájékoztatni mondjuk az interneten? Direkt megnéztem az elvirán, hogy rendben van-e minden vonat, nem írtak semmit, úgyhogy meg is vettem online a jegyemet, erre kiderül mikor odaérünk, hogy tök feleslegesen fogyasztottuk a benzint... Így is bosszantó, de nyilván ezt nem én fizettem, viszont ha mondjuk villamossal, több átszállással vonszoltuk volna ki a seggünket Kelenföldig (két-két jeggyel), akkor szerintem szétcsaptam volna ott helyben valamit. Egyébként menne egy villamossal is a kijárás, mert a 19-essel a Batyitól odaérnénk 20 perc alatt, viszont jelenleg a 19-es sem jár, csak a Lánchídtól, hiszen "Budapest megújul", mi meg csesszük meg. Ami rendkívül vicces mostmár (olyan kínos módon vicces), hogy a 4-6-os sem fog járni a moszkvától azt hiszem az oktogonig kb egy hónapon keresztül, szóval lassan minden tömegközlekedési forma ellehetetlenül. Pattanjatok biciklire, én azt mondom.

Szóval tegnap előtt jöttünk haza, egyébként majdnem Uberrel, de végül kivitt minket D apukája ismét.És imádok itthon lenni.

Ezek meg képek az utóbbi hetekből:

D Csepele, és az én Puchom.

Pékműhelyes gigaflódni!

Voltunk tüntin

Kedves házunk. Szeretek itt lakni.

Ahogy a bicajos képen is látni, amin a kettőnk biciklije van, az udvari bicajtároló dugig van. Dugig olyan bicajokkal, amit senki az égvilágon nem használ már évek óta. Mindenki csak beszerzni a bicajt, és leparkolja a tárolóban, az az 5-6 ember meg, akik tényleg használják a bicajukat minden nap (köztük mi is), szenved, mert nem fér be a mienk a tető alá, és ha esik, akkor ázik. Amikor tudom, hogy nem fog esni, akkor csak odakötöm a képen is látható oszlophoz, ha meg esőt mondanak, akkor valahogy benyomorítom két bicaj közé, és reménykedem, hogy nem akad be semmi semmibe és nem törik a küllő, vagy szakad a bandázs. Ezt a közös képviselő is érzékelte, aki amúgy egy nagyon furcsa, de igen jófej csávó, aki kiírta már többször is minden látható helyre, hogy aki nem használja, legyen szíves lepakolni a kerékpárját a pincébe, ott nagyobb biztonságban is lesz, illetve mindenki elfér. Aki meg használja, az címkézze fel a saját nevével, hogy lássák, kié van napi használatban.

Erre ki lehet találni, mit lép az átlag magyar: MINDENKI felcímkézte a biciklijét :D :D Szóval ez semmi pozitív hozadékkal nem járt.

Úgyhogy most újra kiírta a csávó, hogy ha 20-áig nem viszik le maguktól az emberek, akkor levágják a lakatokat és ők maguk dobálják le az összeset a pincébe.

Erre nem reagált senki, már nem is címkézett senki, nagyon felbátorodtak. Viszont én tudom, hogy tényleg levágják, azaz már elméletileg múltidőben, mert pénteken délután estek neki terv szerint. Mielőtt indultunk a vonatra, találkoztam az egyik bicajossal a házból, aki újságolta, hogy ő maga is részt vesz az akcióban, én meg odaadtam neki a lakatkulcsom, hogy arrébb tudja rakni, ha útban van az enyém.

Szóval nagyon kíváncsi leszek hétfőn, mennyi bicaj maradt a tárolóban. Bevallom, kicsit valamiféle kánaánra számítok, valahogy úgy, hogy még dönteni is lesz lehetőségem, hogy mégis ÉN hova szeretném kötni a bicajt. Meglátjuk.

A Pékműhelybe meg mindenki menjen el aki Budán jár, mi imádunk ide járni, ez a legjobb pékség a városnak ezen a felén.

Egyébként meg ha megjön a pénzem, akkor lesz lehetőségem egészséges dolgokat venni, és fogok is, mert muszáj fogynom valamennyit. Annyira nagyon nem izgat, mert nem érzem magam kövérnek, de szeretnék alakítani magamon.

Szóval első lépés összeállítani egy heti menüt mondjuk (mert a leghízlalóbb kaják mindig abból születnek, hogy nincs erőnk kitalálni, mi legyen az aktuális ebéd, úgyhogy az első lesz, ami eszünkbe jut, ami általában valami tejszínes tészta vagy hasonló), könnyen elkészíthető és nem túl hízlaló kajákkal, második lépés meg megvenni a szükséges dolgokat.

köszönjük, hogy...

Ma pedig házhozszállítósan rendeltem a tesco-ból!

Még sosem tettem ilyet, mindig csak néztem enyhén irigykedve a ház előtt leparkoló tesco teherautót, hogy bárcsak nekünk is idehozná valaki a nehéz dolgokat.

Úgyhogy itt volt az idő, és rendeltem!

Három üveg bort.

Hétfőn hozzák, az izgalom tetőfokra hág!

gondolj rám, ha friss nyomot hagysz országút haván

Ma indiai vöröslencse főzelék lesz currys fasírttal.

Tegnap társasoztunk (Gyűrűk ura társasjáték!!!! Baromi jó), hajnali negyed 6-kor értünk haza, viszont D-t hívta az anyukája 11 körül, neki el kellett mennie, én meg felébredtem, úgyhogy az 5 óra alvás után annyira nem vagyok friss.

De esik a hó! Szakad! Kavarog! Ez eléggé feldob. Bár mostmár kis pelyhekben, de az előbb olyan igazi nagy, lomhán és sűrűn kavargó hópelyhek voltak.

Vágyom eléggé haza, mert otthon van ténylegesen hó, 10-15 centi, ami még szombat óta megmaradt, meg esett rá azóta szinte minden nap... Azért a Bakony mégiscsak a Bakony, főleg télen :) Mindig nagy hó van, na meg mindig hidegebb mint máshol. Imádom. De majd csak jövő hét szerdán megyek (megyünk) haza, akkor a maradék időt otthon is töltöm a félévkezdésig.

Ha már így felébredtem, azon gondolkoztam, milyen tárgyakat vegyek fel a kötelezők mellé még, és találtam szimpatikusakat. Már csak azt kell átgondolni, hogy mire lesz időm és energiám.

A Gyűrűk Ura társasjáték annyira meghozta a kedvemet a könyv újbóli elolvasására, hogy szerintem a következő hetekben belevágok. Még elolvasom amit jelenleg gyűrök (Andy Weir - The martian), aztán az következik. Közben írom a könyvkritikákat, mindjárt végzek a kijelölt adagommal, aztán újabbak érkeznek, ez nagyon jó, lesz egy rakás pénzem. Veszek belőle sárvédőt (amit azóta se mentem el megvenni), meg finom ételeket, meg még akár könyvet is.

Most várom D-t, aztán pihengetünk, mosogatunk, takarítunk, mert óriási dzsuva van, főleg a konyhában, te atyaég. Nem is értem ez hogyan történhetett meg ennyi idő alatt.. Aztán ha tiszta a lakás és rend is van, meg már van evőeszköz meg tányér amiből táplálkozni lehet, akkor megcsinálom az ebédet, eszünk, aztán terveim szerint Skyrimezek (az utóbbi napokban rengeteget játszom vele, mert rájöttem, hogy milyen hihetetlenül fasza benne a házépítés, szóval felhúztam egy villát és azt csinosítgatom, de sajna ez kezd kimerülni mert mindennel kész vagyok, úgyhogy megyek vissza hősködni). Este pedig filmet nézünk M barátunkkal.

Olyan jó, hogy semmi dolgom nincs. It's time for regeneration.

jó volt

Ezen meg rajta vagyunk:

Na ki talált meg? :D

rosetta

Úristen, ez a Rosetta-dolog baromi izgi, ötpercenként frissítem a tudósítást róla, elképesztőnek tartom.
Nem értem, miért nincs jobban az emberek arcába tolva, szerintem - mint laikus, én úgy látom - ez egy baromi nagy teljesítmény, erről mindenkinek tudnia kéne.
Fú, ez nagyon izgalmas, várom a fotót - amennyiben meg tud maradni a felszínen.

Aztán most megittam a menő boromnak a felét (tegnap már a fél üveggel lecsúszott, annyira finom), most idejött D, hogy puszit adjon, mondom "Kicsit a bor megviselt"
Aztmondja nevetve: "Megviselt? Milyen szépen fogalmazol, így se hallottam még mondani"

Jaj de finom volt. Megyek aludni.
De BASSZUS még tergetni kell!

De most bejött D a szárítóval, hogy "akkor gondolom teregetni én fogok", imádom.
Szegény, mindig ő tereget.

egyéb

Még írtam, hogy be fogok számolni az őszi szünetről. Hát annyi történt, hogy 23-án elmentünk a családommal, D-vel és az öccsével Rómába. Végigjártuk az egészet, tövig koptattuk a lábunkat, nagyon jó volt :) Hazafelé a kocsival Velencében is megálltunk egy 4 órára, oda még vissza kell mennünk D-vel egyszer.

Ez egy sirály lábai között készített kép :D 

Pantheon 

Még sosem jártam olyan tengerparton, ahol ekkora kagylókat lehetett volna találni :) 

Villa d'Este - csodaszép kert volt

D-vel

Ez meg már Velence. Itt D-vel különváltunk a többiektől, és szokásunkhoz híven a főbb útvonalakat elkerülve egészen kis utcákig jutottunk, ahol csak helyiek voltak - kicsit már kezdtük behatolóként érezni magunkat, de sokkal izgalmasabb volt így, mint a minden képen látott utakon bejárni a helyet.

best of communism

Tanár crushhal tegnap arról is szó volt, hogy a youtube mostanában tök máshogy rakja az ajánlott videókat (régen tényeg az alapján, hogy milyen típusú videókat néztél, most már inkább az általad megnézett videók címe alapján keres).

Annyira aranyos volt, ahogy mondta, hogy "akkor már értem, miért van tele a youtube-om a Fel vörösök, proletárok munkásmozgalmi dallal. A múltkor viccből meghallgattam, azóta csak ezt ajánlja minden mennyiségben".
Ő tényleg annyira az az ember, aki viccből hallgatja a fel vörösök, proletárokat.
Jaj, imádom. Tudtam én már az elejétől fogva, hogy mennyire jófej.

Királyok, hercegek, grófok,
Naplopók és burzsoák,
Reszkessetek, mert feltámad
Az elnyomott proletár.

#2, #3

2. How have you changed in the past few years?

Nehéz kérdés, de azt tudom, hogy sokat változtam.

Egyrészt ott van ez az eddig 5 év, amit D-vel együtt töltöttünk, ezalatt mindketten alakultunk, elhagytunk és felszedtünk dolgokat.

Önállóbb lettem, jobban kiállok magamért és könnyen feltalálom magam bármilyen helyzetben.

Nőtt az önbizalmam, ez főleg az egyetemi sikereknek és az önállóan elért dolgoknak, a sokszor magamra utaltságnak köszönhető. Hogy látom, hogy hiába egy 2000 fős faluból jöttem, de baszki Budapest, én benned is megállom a helyem.

Kevésbé vagyok már simulékony, elég karakteres jellemvonásaim szilárdultak meg. Ez tán olyan, mintha agyagból formáznék valamit, ami sokáig még képlékeny, de egyre szilárdabb formát ölt. Nekem is kialakultak éles, karcos, fő vonásaim, amik eddig talán nem ennyire voltak jelen, viszont mostmár megkerülhetetlenek, ha rólam van szó. Ez is azért alakulhatott így, mert az önállósággal és a sikereimmel láthattam, hogy nem mindig az én személyiségemnek kell alárendeltnek lennie.

A tanulmányaimnak köszönhetően érzékelhetően változott (és változik még mindig) az, ahogyan a világot látni vagyok képes. Egyre több összefüggés világosodik meg előttem, egyre több minden "fölé" tudom helyezni magam és onnan vizsgálni a dolgokat. Tudok látni "felülről" "mögé". Képes vagyok objektíven tények közé ereszkedni.

Ugyanehhez kapcsolódik, hogy folyton eszembe jut a gimis osztálytársaim nagy részére gondolva, hogy mennyire szerencsés vagyok. Szerencsés, mert azok közé tartozom, akik szeretik, ahova kerültek, szeretnek minden nap belépni a választott egyetem kapuján, nem kellett csalódniuk, és szeretik, amivé az ott tanultak segítségével ők maguk is válhatnak. Szeretem azt, ami az egyetemem által eddig lett - és ez után még lehet belőlem. Egy kritikus, független, gondolkodó, "für sich" létező.

Nyilván fontos változások még az olyanok, hogy figyelek magamra, sportolok (most kiszámoltam, havonta nagyjából 300 km-t tekerek), baromi jókat főzök, de ezek részletkérdések.

Sokszor gondolkozom azon, hogy mennyire hiányzik az az énem, aki akkor voltam, amikor versenyeztem, keményen dolgoztam egy lovardában, traktort vezettem, csirkét vágtam, házat építettem. Ezek nélkül most nagyon más ember lennék. De azt hiszem, megállapodhatok annál, miszerint ez az énem nem tűnt el, hiszen én voltam, és én vagyok még mindig, és még mindig tudok traktort vezetni.

A lényeg, hogy összességében pozitív az, ami felé haladok.

Csak az a ló.. csak az hiányzik.

3. What kind of person attracts you

Mivel egész kevesen láttátok már D-t úgy teljes valójában, hát leírom, ha nem lenne egészen egyértelmű.

A mi esetünk elég vicces, mondhatni banális, mivel folyton rá kell jöjjek, hogy pont az olyan férfiak vonzanak, melyek körébe ő masszívan beletartozik külsőre-belsőre. Kompromisszumok nélkül.

Egyrészt ugye van a benyomás. A benyomásba nekem beletartozik az ember "tónusa". Én pedig a sötét tónusúakat szeretem. Sötét haj, sötét szem, barna bőr, szőr.

D-nek mondhatni fekete, nem-rövid haja van, zöld (néha barna) szeme, elképesztően szexi borostája, barnás bőre és pont megfelelő szőrmennyisége.

Rendre megdöbbenek magamon, amikor azt veszem észre mondjuk egy film közben vagy ilyesmi, hogy egy csávó nagyon bejön, és akkor hirtelen rájövök, hogy úristen, azért, mert illik a sémába.

Ilyen pl. Aidan Turner tulajdonképpen minden esetben (amikor van borostája és nemrövid haja), esetenként Adrian Brody, esetenként Alex Turner, több pedig most nem jut hirtelen eszembe (már rég agyaltam ezen, néha D-vel szoktuk sorra venni ezeket, de már nem emlékszem, mikre jutottunk).

Lehetne mondani, hogy elég szááááni, hogy D ennyire megtestesíti minden férfiálmom, és hogy ez majd biztosan múlandó, de akkor jövök én, és azt mondom, hogy D nem csak hogy külsőségekben maxolta ki a lehetőségeit nálam, hanem belső tulajdonságok tekintetében is.

Rendkívül intelligens, nagyon éleslátó, agyalós, analitikus típus. Érzékeny, de mégis inkább talán racionális. Elképesztően okos humora van és baromira kreatív. Művészbőrbe bújt szociológus. Vagy fordítva...

Sportos, kellemes mértékben biciklis izmokkal megáldott egyén, aki aktív, cselekedni akar, élményt szerezni. Rendkívül figyelmes, befogadó. Kellemes mértékben extrovertált, annyira, ami még engem sem zavar (introvertáltként), hanem inkább segít nyitni. Liberális eszmékben hisz, toleráns, nem kirekesztő.

Még biztosan tudnék oldalakat teleírni róla, de az maradjon már a miénk :) 

Engem ő vonz.

ez most egy bevásárlólista lesz

Csak, hogy amikor aktuálissá válik a téma (tehát valaki megfog bennünket és elvisz az ikeáig), akkor tudjam, miket néztem ki.

Lillnaggen Ablaktörlő gumi - 395 Ft

Tegnap előtt ablakot mostunk, és törlőronggyal letörölve sose annyira szép.

Antagen edénymosó kefe - 95 Ft

Drömmar sütőforma - 495 Ft/65 db

Utáljuk kimosogatni a teflon muffintepsiből a beleragadt tésztacsomókat. D pedig utálja ezeket a papír formákat, mert szerinte "a fél muffin rajtamarad amikor leszeded róla", de ez van.

Chosigt reszelő - 795 Ft

Ezt imádom, az egyik kedvenc dolgom a konyhában. Amikor felköltöztem az albérletbe, akkor adták oda anyáék az otthonit, és szegény anya azóta nem tud hagymát darabolni egyedül, mert extra érzékeny rá, viszont ezzel a reszelővel fél pillanat alatt le lehet reszelni, és mivel zárt, nem is jön ki rajta a csípés. Szóval kap egyet tőlem majd.

Idealisk reszelő - 395 Ft (2 db kell!)

Imádom ezt a fajta reszelőt, otthon is ilyen van, csak az már legalább 20 éves és nagyon rozsdás. Ezért kapnak anyáék is egyet, meg mi is.

Trojka olló, 3 db - 395 Ft

Mert D ollója az egyetlen nagyméretű olló itt, ezért azt szoktam kihurcolni magammal a konyhába, ami nem jó.

Istad zárható műanyag zacskó - 895 Ft/50 db

Mert már elegem van abból, hogy minden reggel eldobós zacskókba pakolom a kajámat.

Patrull sebtapasz - 295 Ft/50 db

Ez nagyon fontos részét képezi a bevásárlólistának.

Framställa selyempapír - 695 Ft/16 db

Hamarosan karácsony. Ez pedig nagyon szép.

Särskild füzet - 795 Ft

Ez elképesztően jól néz ki.

Egyelőre ennyi.

challenge nr.1

Nallagnál láttam, hogy csinálja ezt a válaszolós dolgot, és úgy döntöttem, én is belefogok. Azt nem tudom, mennyire lesz majd rendszeres, de max majd hol kimarad, hol meg többet csinálok belőle.

Egyébként az O.S.CS. az az alattunk lakó család fedőneve (Olajban Sütő Család), akik meglepő módon mindig olajban sütnek. Reggel, délben, este. Mivel körfolyosós régi bérházban lakunk, az egész udvar tőlük szaglik, és jön szépen felfelé is a tetőtérhez.
Az egész família szerintem öt éven belül szív-és érrendszeri betegségektől fog elhalálozni.
Na, csak ennyi.

Szóval
#1
Weird things you do when you're alone

Hát úgy igazán nincs ilyen, mert minden weird thingemet csinálom D, illetve a családom előtt is (amennyiben otthon vagyok).
Múltkor mondjuk annyit csináltam, hogy egyedül voltam és megpróbáltam megtanulni az indiai akcentust angol nyelvben. Nagyon vicces volt, de kb sikerült is. A weird része csak annyi volt, hogy magamban beszéltem indiai akcentussal angolul (tehát az egész). Utána meg nem tudtam D-nek előadni amikor hazaért, mert zavarban voltam. De még jobban meg szeretném tanulni, mert nagyon aranyos.

Ami még fura lehet, és D mindig szóvá teszi mosolyogva, ha feltűnik neki az az, hogy amikor az ágyban fekszem, akkor egyfolytában mozognak a lábfejeim. Mocorgatom a lábujjaim, tekergetem a lábfejem, ingatom, mozgatom ide-oda, és egy pillanatra se állok le vele, csak akkor, ha D felhívja rá a figyelmem, hogy megint csinálom, mert akkor elkezdek odafigyelni rá, és akkor nem történik. Mert ez amúgy minimálisan sem tudatos tevékenység, nem is tudom, hogy csinálom, de ha D szól, akkor már tudok róla és abbamarad.

Szintén nem magányos tevékenység, de elalvás előtt, amikor már lekapcsoltuk a villanyt, én még negyed órát mocorgok, helyezkedem. Nagyon idegesítő lehet, de D elviseli (tudom, hogy neki is nehezére esik), azaz inkább már csak röhög rajta. Amikor az van, hogy éppen nem kezdtem mocorogni, pedig már lefeküdtünk, és megkérdezi, hogy na, ma nincs mocorgás? És erre jön a válasz tőlem, hogy még csak most kezdődik. És akkor kínjában röhög.

Még ilyen, hogy kínosan ügyelek már kiskorom óta arra, hogy a takaróim pöpecül el legyenek rendezve. Értsd: nincs gyűrődés, ki van simítva az egész, ha több takaró van egymáson, akkor illeszkedjenek jól. Van egy régi family videónk, amin kb 3 éves vagyok. A nappali közepére a földre kiterítettem egy pokrócot, rápakoltam a kisautóimat meg az állatkáimat sorban a nagy gonddal elhelyezett párnákra, kiegyengettem a takarót körülbelül nyolcszor körbejárva azt, aztán lefeküdtem a közepére, miután meggyőződtem arról, hogy egy másik pokróccal minden játékom szintén be van takarva velem együtt. Aztán így feküdtem és hallgattam az LGT meg Presser albumokat.

Van még olyan, hogy elég furán eszem. Ha például lasagne van, akkor leszedem a tetejét, azt félrerakom, mert azt eszem utoljára - ez eddig nem fura, gondolom kb mindenki ezt csinálja. Utána lekaparom az első húsréteget, azt megeszem. Aztán megeszem alatta a tésztát. Aztán megint a húsréteget. Megint a tésztát. És igazából nagyjából mindent így eszem, alkotóelemeire szedve. A baklavát is, a lekváros aljú joghurtokat is, mindent.

Illetve, ami elég aktuális, mivel a hétvégén társasoztunk, hogy én nem vagyok motivált a nyerésre. Legalábbis csak nagyon kevés dologban, és a társasjáték nem ilyen. Semmilyen szinten nem érdekel, hogy nyerjek, úgyhogy minden játékban az van, hogy ott ölik egymást mondjuk Catanban a többiek, hogy ki kinek az alapanyagát tiltsa le, én pedig békésen eljátszom, és mivel mindenki tisztában van a neutrális hozzáállásommal, senki nem baszogat, nélkülem folyik a vérre menő harc, én csendben élvezem azt a két házat és nyolcszáz birkát, amim van.
Lehet mondani, hogy milyen uncsi lehet így játszani, de igazából én így szórakozom rendkívül jól (elvagyok a birkáimmal, építem a kis utcácskáimat, de mindezt nem a tartós és minél nagyobb gazdasági növekedés érdekében teszem, hanem mert éppen az tetszik. A birkákat pedig nagyon szeretem!).

Most hirtelen ennyi jutott eszembe, és igaz, hogy tényleg nem egyedül csinálom őket, de nekem olyanom igazán nincsen.
Remélem tudom azért majd kb rendesen töltögetni a cuccot, majd meglássuk. :)

hogy mindig a jó ösvényt, hogy rövid is, meg biztonságos is, meg minden

Éppen az egyetem bejárata előtti lépcsőn ülök, eddig olvastam de attól már bicsaklott le a fejem, úgyhogy elővettem a laptopot.Ma tartottam egy előadást a szociális dominancia elméletről, preziset, és tök jó lett. Gyors, informatív, figyelemfelkeltő és mégis letisztult. Az előadásmódomra már nem ezeket a jelzőket használnám, de hát istenem, majd belejövök, úgyis minden kurzusból kell előadni. Lassan már illenők összeírnom, miből mit és mikor, mert teljesen bele vagyok keveredve (de azt hiszem, jövő héten pont nincs ilyesmi projektem).
Most D-t várom, épp órája van, addig még szerintem meg is ebédelek gyorsan a büfében, tök korrekt főtt étel van. Mindig van ilyen mainstream rántottsajt meg bolognai, de vannak vega menük meg reform meg ilyen tök jó cuccok. És ehhez képest nem is drága.
Szóval megvárom D-t, de most nem tudom, bemenjek-e kajálni, mert az imént, amikor kijöttem ide, akkor itt a kinti bicajtározónál volt két rendőr meg egy csávó, és kiderült, hogy a srác bicaját ellopták az enyém mellől. Mondjuk az enyémet csak kulccsal, illetve flexszel lehet kiszabadítani, de azért nem jó érzés.
Azon gondolkoztam, hogy kiírom egy lapra, hogy ma elloptak innen egy bicajt, úgyhogy aki kint akarja tárolni a bicaját továbbra is, az vegyen tisztességes lakatot - de nem tudnám hova tenni a kiírást, úgyhogy még gondolkozom ezen. Amúgy nagyon durva, mennyire nem veszik komolyan ezt a lakatolás-dolgot itt az emberek, itt kint hagyják a bicajokat fél centi vastag spirálzárakkal, ami hadd ne mondjam, mire elég.
Reggel meg itt az egyetem mellett a rakparti bicajúton razzia volt, bicajosokra kihegyezve. Nekem szólt egy csávó a BME előtti kereszteződésben, ezért hálás is voltam, de láttam, hogy nem volt mindenki ilyen szerencsés (hiába van minden előírt dolog a bicajodon, úgyis találnak olyat, amivel meg lehet vágni), amikor odaértem, épp egy csávónak írták a büntetést. Én elkerültem az egyetem parkolójába, azon keresztül közelítettem meg az ojjektumot, így rendőrök nem állítottak meg, viszont részesülhettem abban az élményben, hogy egy idős (60 év körüli) feltehetően tanár a TTK-ról kacéran (mondják ezt férfiakra?) rámmosolyog és rámkacsint.
Nem élveztem annyira.


Na azt hiszem, most mégis bemegyek kajálni, egy bicaj biztos elég volt a tolvajnak egy napra, másrészt az enyémet tényleg csak a flex viszi. Azt meg ide azért nem hoznak.
Szóval jó étvágyat!

O.S.CS.

Köszönöm, akkor én itt fogok lakni.



Más:
Éppen sül a kenyér a sütőben, én meg azon agonizálok, hogy aludnom kéne, mert 6-kor kelek, de még nem vagyok igazán álmos. Még hátravan a vacsim is, mert D tudomást szerzett róla, hogy csak reggel ettem egy tócsit, azóta üres a gyomrom, szóval mondta, hogy muszáj vacsiznom. Úgyhogy már megvárom a frissen sült kenyeret, amit ehetek aztán margarinnal, paprikával, parizerrel (meg vettem a spárban 10dkg erdélyi szalonnát, csak úgy mutatóba) - egyébként nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nálunk falun parizernek mondják, ebből én azt ítéltem, hogy hiába más nyelvű szóból magyarosodott át, de mégis ez a prosztóbb megfogalmazása a tárgynak és nem a párizsi. Nekem a párizsi az olyan fancy kifejezés, ilyen nagyzoló meg direkt vigyázó, hogy nehogy ki kelljen mondani egy olyan pórias szót mint parizer. Na D-éknél meg a párizsi számít egyszerűbbnek és prosztóbbnak. Mondjuk ő budai egyébként, na mindegy.

Most kész lett a kenyér, úgyhogy húzok enni, holnap meg majd elmondom mi az az o.s.cs.