freezing

Most egyébként itthon vagyok, D is hazajött velem. Anyáék elmentek a Cinque Terréhez (-hez?) a szülinapját ünnepelni a barátaikkal, úgyhogy most mi vigyázunk a házra (na meg természetesen Csili is), meg az öcséimre. Mivel bejárósok ugye, korán kelnek, én pedig meg lettem bízva a szendvicskészítéssel és egyéb járulékos teendőkkel, úgyhogy tegnap is és ma is fél hatkor keltem, ami így, sokáig alvó (és esténként dolgozó) egyetemistaként elég fájdalmasan érintett. Mivel kedves Borsómacska mindig fél6kor kel, így én is ébredtem vele, kipakoltam az udvarra, aztán készítettem a szendvicseket, kimentem megetetni az állatokat (tegnap este adtam be nekik az aktuális féreghajtókat, az egyik kis rohadék megérezte a kaján és nem volt hajlandó megenni, na vele lesz még egy köröm ma), kimostam a fiúk üvegeit, főztem egy kávét, megreggeliztem, aztán ébresztettem őket is. Tegnap kimentem még fényképezni is kicsit, egyébként szörnyű, de itt a Bakonyban már három-négy napja masszív fagy van reggelenként, jégpáncél van a kocsi ablakán.

Ezt egyébként szeretni szoktam, mármint hogy itt az ország többi részénél mindig hidegebb van valamivel, de most eléggé szíven ütött, mert gyakorlatilag minden gyümölcsfa elfagyott. Annyira, hogy a ringlófákon, amikről három-négy bazinagy hordónyi termést szoktunk leszedni, most csak fekete és plöttyedt bogyók lógnak. Nem lesz idén ringlólekvár és -pálinka sem :(

A barackról, zöldalmáról, körtéről, meggyről, cseresznyéről, dióról nem is beszélve..

Az egyetlen ami úgy néz ki, túlélte, az a négy birsalmafa.

Egyébként tényleg szörnyen néz ki az egész, főleg a diófák látványa elég drámai, minden más fa zöld, ezekről meg csoffadt, fekete levelek lógnak. De az egész utcában, meg a falu lenti részén is (ahova bekúszik a fagy).

Szóval ez rosszul esett és el is szomorodtam tőle, mert már elterveztem, hogy milyen lekvárokat fogok csinálni nyáron, meg hogy azt a rengeteg almát, körtét, stb majd mind elvisszük gyümölcslének feldolgozni, és mennyire jó lesz. Hát, nem.

opportunities

Ezt a bejegyzést egyszer már kiraktam, mert még nem voltam biztos a dolgomban, de azóta tényleg elindult a folyamat, úgyhogy:

Ööö lehet, hogy lesz egy tök jó munkám, elég jó pénzért. Kicsit ijesztő a lehetőség, de szerintem szólok a trafó vezetésének, hogy érdekel.

(Nagyon kedvesek, mert először nekünk, ruhatárban dolgozóknak szóltak.)

Egyébként a jegypénztáros lány megy el, aki 3 éve ott dolgozik, és ő keres maga helyett embert. És baromi jó, mert heti 3-4 napon kell este bemenni (4-10ig), és nettó kb 100k (+ egyéb juttatások) (ez egyébként több mint nettó 1000 Ft-os órabért jelent). Nekem ez több mint elég lenne igazából, jelenleg olyan havi maximum (tényleg maximum) 60ezret költök rezsivel, bérleti díjjal, kajával, mindennel együtt.

Plusz a pénztár mellett benne van a lány a közönségszervezésben is, ahova szintén menni kéne helyette, és ez is plusz pénzt jelent.

Májusban kéne betanulni, júniustól meg kezdeni.

Igazából a feladattól kicsit félek, mert nem szeretek idegen emberekkel kommunikálni, de tulajdonképpen a ruhatárban is kibírtam, úgyhogy biztos belejönnék. A munka ugye nem nehéz, illetve betanítanak.

A közösség nagyon jó, illetve nem hátrány, hogy nem kéne új helyre menni dolgozni, új környezetbe és emberek közé (épp elég, hogy a ruhatárazás fél éve alatt végre kezdem megismerni itt az embereket), engem az kikészítene. Illetve az hogy hetente 3-4 nap estéjén kívül teljesen szabad vagyok, plusz júliustól szeptemberig sincs munka, ez abszolút meggyőzött.
Annyira kedves volt hétfőn ez a lány, amikor odamentem érdeklődni, hogy hogyhogy elmegy (azt mondta egyébként, hogy hihetetlenül imád a trafóban dolgozni, és nagyon fáj a szíve hogy elmegy, de váltani akar 3 év után), mondta, hogy miért nem jövök én helyette, mert szerinte nagyon jól csinálnám. Ez nagyon jól esett, mert igazából sose tudom, hogy mit gondolnak rólam az emberek, főleg a trafóban, ahol általában csak ülök a ruhatárban és olvasok és nem annyira beszélek senkivel).

De azért még egy napot gondolkozom rajta.


UPDATE:
azóta átgondoltam, jeleztem is feléjük, hogy biztosan érdekel, és tegnap hívott a lány, hogy akkor hétfőig küldjem el az önéletrajzomat. Illetve, hogy nagyon szurkol, mert nagyon megkedvelt. Milyen kedves!

igen

Amikor I bike Budapesten a Petőfi hídon tekertünk át, és előttem kb 10 méterrel D mindkét kezét oldalra kitárva, élvezettel suhant a piros csepel országútijával, én pedig néztem, és szerelmes érzés volt, akkor arra gondoltam, hogy most valószínűleg én is ugyanúgy érzek, mint amikor ő engem lóval dolgozni lát.

érted-e még az egyszerű beszédet?

Nem is meséltem, hogy azóta már beszéltem élőben is kedvenc dj-mmel, ráadásul kétszer, ebből az egyik ma volt :)
Múlt héten írt, hogy örülne, ha elmennék a következő előadására, úgyhogy elmentem, és a végén oda is mentem hozzá. Felismert, nagyon kedves volt, és örült, hogy ott voltam. Ma is elmentem, és az elején beszéltünk, immár kevésbé voltunk zavarban, úgyhogy nagyon pozitív ez az egész, örülök, hogy az elején összeszedtem a bátorságom és írtam neki. :)

látod-e drága

Ma elmentem (először) egyedül színházba. Már nagyon vártam, mivel imádom a zenés versfelolvasó eseményeket, és ez is egy ilyen volt, mégpedig Radnóti versekkel. Fullajtár Andrea és Mácsai Pál voltak a felolvasók, a zenészek között pedig ott volt például Dés László, aki nekem gyerekkori etalon, és még mindig imádom.

Szóval elmentem egyedül (találtam egy olyan útvonalat amin 13 perc alatt ott vagyok a Margit híd budai hídfőtől a Katonánál bicajjal, elég menő). Kicsit tébláboltam, aztán be lehetett ülni. A Katonában a kedvenc helyem a leghátsó sor közepe, mindent tökéletesen látni-hallani, és még olcsó is (és nem ül mögöttem senki), mindig ide veszek jegyet.

Az előadás elmondhatatlanul gyönyörű és megrázó volt. Én tulajdonképpen csendben végigbőgtem az egészet. Mácsaiék párhuzamosan olvastak fel Gyarmati Fanni meg Radnóti naplójából, mintegy válaszolgatva egymásnak, emellé jöttek a versek, és egyéb hivatalos dokumentumok, visszaemlékezések más íróktól, költőktől, na meg a zene.

Engem teljesen kicsinált az egész, tényleg, folyt a könny az arcomon. Nem voltam ezzel egyedül, ugyanis maga Fullajtár is könnyezett már, amikor a hetedik eclogánál jártunk.

Mellettem egy gimnáziumi osztály diákjai ültek, és igazából örültem, hogy elhozzák őket ilyen eseményekre, mert nagyon fontos erről hallani, de amikor kifelé menet én még zavarodott aggyal és nehéz mellkassal kitámolyogtam a teremből, és erre azt hallom a sráctól aki mellettem ült, hogy "hát a versek meg az előadás jó volt, de én ezt a korabeli rendszerkritikus szemléletet nagyon nem támogatom" - mivan?

Szóval ilyenkor hirtelen azt kívánom, bárcsak az járna csak színházba, aki érti is és fogékony rá. Közben meg tudom, hogy örülni kell annak is, hogy az emberek egy része mondjuk évente egyszer beül. Szóval tök jó, nagyon jó, hogy elhoznak osztályokat is, csak sajnálom, hogy az igyekezet és a kitűnő előadás ellenére a "tanulság" (hülye szó ez ide) egyszerűen lepereg egyesekről.

Egyébként meg tökre nem vágom, hogy mit ért korabeli rendszerkritikus szemlélet alatt - talán azt, hogy felhozták, hogy nyilván a magyar társadalom tagjainak is masszív felelőssége van abban, hogy embereket hurcoltak el? Mert ez egy elég obvious, tudott dolog, úgyhogy tényleg nem értem.

Engem hihetetlenül megérintett ez az egész, úgyhogy most azon gondolkozom, hogy veszek jegyet a júniusi előadásra is.

Egyszerűen minden vers végszava után teljesen üresnek érzem magam.
Ezt a verset pedig mégegyszer hallanom kell Mácsaitól, már csak ezért is elmegyek megint:

SEM EMLÉK, SEM VARÁZSLAT

Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag, mint alma magházában a négerbarna mag, és tudtam, hogy egy angyal kisér, kezében kard van, mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban. De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred, hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet, kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen, annak szép, könnyüléptű szivében megterem az érett és tünődő kevésszavú alázat, az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről, az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör. Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem, merengj el hát egy percre e gazdag életen; szivemben nincs harag már, bosszú nem érdekel, a világ ujraépül, - s bár tiltják énekem, az új falak tövében felhangzik majd szavam; magamban élem át már mindazt, mi hátravan, nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem sem emlék, sem varázslat, - baljós a menny felettem; ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints. Hol azelőtt az angyal állt a karddal, - talán most senki sincs. 1944. április 30.

Bellával álmodtam, furcsát, amilyet eddig még nem. Azaz bizonyos elemek megvoltak a korábbi álmokból, de most más is volt még.

Otthon voltam, mentek a mindennapok, és egyszer csak eszembe jutott, hogy Bellát meg kell itatni, és hogy basszus, már több mint egy hete nem adott neki senki inni és szomjazik. Rengeteg időt töltöttem azzal, hogy a konyhában válogattam a tálak között, hogy melyik elég mély ahhoz, hogy inni adjak belőle a lónak. Végül találtam egyet, és szépen, lassan, sokszor fordulva a kis tállal megitattam. Közben volt a szokásos megkönnyebbülés érzés, hogy a ló van, a ló él. Minden Bellával való álmomban (de ezt már leírtam korábban) megvan ez az érzet, hogy a ló öreg (pedig nem is volt az), hihetetlenül vigyázni kell rá, a vele való idő törékeny, bármikor eltűnhet ez az egész. Nagyon érdekes, de amióta elpusztult, egyszer sem álmodtam azt, hogy lovagolok rajta, mert mindig az van bennem, hogy vigyázni kell rá, nem lehet. És akkor most is megvolt ez a hihetetlen megkönnyebbülés, ami gondterheltséggel is párosult, mert boldog voltam attól, hogy él, viszont közben borzasztó súlya is volt ennek, hogy bármikor eltűnhet az egész.

Miután megitattam, bementem a házba, és jött egy volt gimis osztálytársam, egy lány, ami fura, mert ezzel a lánnyal alig beszéltem, teljesen indifferens volt számomra a léte, de most ő meglátogatott. És beszélgettünk, hogy ki mit csinált az érettségi óta, valahogy úgy volt, hogy kiderült, hogy Veszprémben tanul valami fura dolgot az egyetemen (már nem emlékszem rá, mert valami álombeli nonszensz szak volt), és kiderült, hogy a kispolos tanáraim közül sokan óraadók náluk is. (Egyébként a lány cukrásznak tanult igazából érettségi után.) Aztán ő elindult haza, és mikor kiléptünk az ajtón, furcsálltam, hogy nem kérdez a lóról (a gimiben mindenki aktív tudatában benne volt a Bella), és akkor valahogy összeraktam a valóságból meg az álomból, hogy miért is kérdezne, hiszen mikor a ló elpusztult, másnap az iskolában mindenki megtudta. És itt valami furcsa dolog történt, mert annak ellenére, hogy álmomban rájöttem, hogy a ló már elpusztult, mégis ott volt az udvarban, megitatva, sőt, több másik lóval együtt, amiknek nagyon örültem, hiszen végre lett több lovunk, így tudok menni D-vel meg apával lovagolni.

Hátramentem a karámokhoz, átbújtam a villanypásztor alatt, odamentem a Bellához, és akkor jött anya, és ránéztem, gondolkoztam, és megkérdeztem, hogy csak képzelem az egészet, ugye? Te nem látod, hogy ő itt van, csak én képzelem. És anya bólintott.

Aztán sírva ébredtem.

everyday stuff

Ma fél 12-kor jött hozzánk az albérletbe apa és a nagypapám (az apukája). A papa már szerdán lement a falunkba (amúgy váci), hogy megnézze az épülő házukat, illetve apa polgármesteri eskütételét. Ma pedig apa, ha már úgyis önkormányzati ügyekben járt el (berendezést vett a hivatalba) a falubusszal, akkor felhozta vele a papát is. Megálltak nálunk, feljöttek, és a papa végre láthatta, hol is lakom, amikor nem otthon vagyok. Már öt éve vagyunk ebben az albérletben, és mindig szerette volna megnézni, meg mindig kérte, hogy meséljem el, milyen, de most végre láthatta is.
Utána felraktuk a papát a 4-6ra, én meg úgy döntöttem, hogy elkísérem apát az Ikeába. Úgyhogy beültünk a falubuszba, és elindultunk Budaörsre. Egyszerűen imádom a falubuszt, főleg elöl ülni szeretek, egyszerűen annyira tágas, hogy az anyósülés előtt-mellett akár három bőrönd is elfér. Meg furcsa olyan fentről látni mindent. Apa szerint sokkal kényelmesebb vezetni mint egy sima személyautót, mert jobban átlátni a forgalmat és ezért kevésbé fárasztó. Elhiszem neki. Én meg csak élveztem az egészet!

Vicces amúgy ezzel parkolni és közben benne ülni, mert mindenki megnézi, ugyanis vannak rajta szép tulipánok, meg a település neve.

Az Ikeától most nem volt egyikünk se lenyűgözve, pedig nyitottak voltunk rá. Nem tudom, van amikor ki se lehet rángatni onnan az embert, aztán máskor meg nem tetszik meg annyira semmi. Úgyhogy összeszedte apa a szükséges dolgokat, aztán megebédeltünk - én gyerekadagos húsgolyókat ettem, jól esett :) . 3kor megkértem apát, hogy rakjon ki az Auchan melletti buszmegállóba, mert tudomásom szerint onnan megy vissza Budapestre busz. Ki is rakott - ilyenkor annyira rossz látni ahogy elmegy, csak nézem, és távolodik, és már az autópályán megy hazafelé -, úgyhogy elkezdtem vizsgálni a menetrendet. Közben a megállóban volt még egy kislány (6 éves) meg a kísérője. A kislány folyamatosan azt hajtogatta, hogy nem itt kell felszállni a buszra, a kísérője meg nem budaörsi volt úgyhogy nem tudta, hogy igaz-e, amit mond. Úgyhogy én is megkérdeztem őket, hogy innen kell-e menni, és akkor a kislány meggyőzött mindkettőnket, hogy nem, úgyhogy együtt elindultunk feljebb, és az irodaházaknál szálltunk fel egyre, ami negyed óra alatt bevitt kelenföldre. Pacsi a kislánynak, mert nélküle egyrészt nem értem volna be, másrészt eléggé elveszettnek éreztem volna magam, azt se tudtam volna, merre induljak. Amúgy is elég stresszes állapotban voltam, mert már 3:20 körül volt, nekem meg 4-re a trafóba kellett érnem, egyébként ilyen szempontból is pont jó volt a kelenföld. Nagyon meglepődtem, hogy tényleg bent van a busz negyed óra alatt, aztán elmetróztam a móriczig, onnan meg a corvinig villamosoztam. És 16:00-kor érkeztem meg a ruhatárba.

Egyébként apával tök jó, meg érdekes, mert én rá hasonlítok borzasztóan (anyából szinte semmi nincs bennem külsőre, illetve a belső tulajdonságaim is egyértelműen apáéi), és mindketten nagyon magunkba forduló emberek vagyunk, úgyhogy amikor találkozunk is, nem szoktunk sokat beszélni. Viszont nagyon szeretünk együtt csendben lenni. Úgyhogy amikor a móriczról felhívtam, hogy már sínen vagyok, és be fogok érni a trafóba, akkor mondta is, hogy nagyon jó volt együtt lenni, és én is ugyanígy éreztem.

Más:
Mivel a munkaköröm egyik jelentős előnye, hogy bármikor elmehetek intézni a dolgomat előadások közben, így ezt ki is szoktam használni. Most is elmentem az Aldiba és otthagytam 6000 Ft-ot húsra, halra, fagyasztott zöldségre, gyümölcsökre... Végre lesz mit ebédelni, mindig ezzel van baj. Hogy mit ebédeljünk. Egy csomószor egyszerűen képtelen vagyok kitalálni valami újat, ami finom is és egészséges is. De most volt ihlet, úgyhogy a mai vacsi sült tőkehal lesz bébirépával, borsóval, kukoricával meg barnarizzsel. Csak érjek egyszer haza!

tavasz van már a déli-bakonyban is

a falu

virágzik a barack a kertben

 

hérics az erdőn - csodaszép ilyenkor ez a vidék, alig lehet lépni a héricsektől, négyzetkilométereken át borítják a vidéket

 

 

 

virágzik a ringló is

a mai nap margójára

Apa mától polgármester, ráadásul kétharmados (bizony) többséggel megválasztva.

Két nap múlva meg kiderül, hogy apa lesz-e a polgármester a településen.

varsó

Tegnap este vettem nyolc repülőjegyet Varsóba és vissza.

Még sose csináltam ilyet, mindig más vette (iskola, stb), úgyhogy most először volt, hogy én nyomkodtam mindent, én írtam be a neveket, én mentem rá a fizetésre.

Hát, nagyon jó érzés (és durva, hogy kb egyszerűbb mint egy facebook accountot csinálni).

Úgyhogy május 25-én megyünk. Végül négyen, ami vicces, mert először úgy volt, hogy csak én, aztán, hogy akkor D is, aztán, hogy akkor hívjuk az egyik barátunkat, és tegnap este a foglalás előtt jutott eszünkbe hívni a másik barátunkat is, aki azonnal eldöntötte, hogy jön, és két percre rá már kezdtem is a vásárlást.

Ja, és kipróbáljuk az Airbnb-t, ugyanis nagyjából összesen 1500 Ft-tal drágább fejenként mint a legolcsóbb hostel (ami ugye nem annyira bizalomgerjesztő), szóval nem is volt kérdés. És egy nagyon menő lakást foglaltunk le (és fizettünk ki), négy éjszakára egy embernek 10ezer forint, ami nagyon jó. És saját hűtőd, tűzhelyed van kaját csinálni, saját kádad fürdeni és saját wc-d reggel, amikor ez igen kritikus tud lenni. Ja, és a lakás tulajdonosa még azt is felajánlotta, hogy elvisz minket a reptérről a szálláshoz. Egyébként ez lett a kiválasztott: https://www.airbnb.hu/rooms/4074630

Nem a központban van, de olcsóbb is volt azoknál, amik igen, illetve messze ez volt a legkulturáltabb a mi büdzsénken belül. A host nagyon kedves és segítőkész már most, biztos vagyok benne, hogy nagyon jó lesz.

Ami még izgi, hogy rajtam kívül még senki nem repült a társaságból (úgyhogy abba már beletörődtem, hogy most nem ülök ablaknál, hadd lássanak most ők), D egy kicsit fél, a többieket nem tudom. De majd fogom a kezét. Odafelé a szárny mögött ülünk, visszafelé meg előtte, úgyhogy lesz mindenféle repülésélmény :) Én hátul talán jobban szeretek utazni, mert felszállásnál nagyon izgalmas élmény, ahogy az egész utastér magasabban lesz, mint te magad.

Ja, és természetesen 10 év óta először találkozom személyesen a brazil barátommal!!! Nem tudom, lehetne-e ennél is jobb ez az egész, de azért természetesen ne kiabáljuk el.

Nagyon várom.

Egyébként most jut eszembe, hogy mennyire jó már, mert éjjel kaptam az emailt a Wizztől, hogy a vásárlásomért cserébe (elég nagy összeg volt, mivel én vettem mindenkinek) egy év ingyenes , csoportos discount klub tagságot kaptam. AWW YISSSS