Szőlőpálinka

Miután ittam apa barátja-féle szőlőpálinkát (nem sokat, csak épp annyit, hogy rohadtul elálmosodjak) és játszottam anyával és kisebb öcsémmel egy kac-kac-kukacot, valahogy lekeveredtem a kutyához, aki az előszobában aludt, és félig a konyhában, félig az előszobában elnyúlva a kutyát ölelve elaludtam.
Annyira jó volt, hogy elhatároztam, majd nyáron is alszom vele.

tiny little

Apró perverziók teszik széppé a mindennapjaimat.

Mint most, amiről ez az egész eszembe jutott: imádom és kielégült érzéssel tölt el, ha a torrent file-ban egy sorozat összes részéhez rögtön ott az angol felirat. Nem kell keresgélni, melyik jó hozzá. Isteni.
Vagy amikor a pattogatott kukoricából a fog és az íny közé bekerült kis darabkák néhány óra küzdelem után megadják magukat és kijönnek.
Ilyen még az is, amikor narancspucolás közben a még egyben lévő narancsból egészben, könnyedén kijön az a belső fehér bigyula.

Hahh. Imádom a karácsonyi döglést.

dilemma

Hétköznapjaim egyik visszatérő dilemmája, hogy az egyetemi wc-k közül abba menjek-e, ami tiszta ugyan, de nincs wc-papír (és nekem kéne előbányászni a hermionetáskám aljából a sajátot), vagy amelyikben van wc-papír, viszont körbe van hugyozva.

Inkább tépni szoktam papírt az első wc-ben és átmegyek vele a tisztába.

Megyek besameles gombás gnocchit csinálni.

Elhatároztam

Ha befejezem az egyetemet (terveim szerint még három év), akkor megnézem, mennyi pénzem marad a gyűjtögetett számlámon (mert pár félévet biztos, hogy fizetnem kell majd, mert elfogynak az állami féléveim), és ha kielégítő az összeg, akkor beszélek apáékkal a lóvásárlásról.

Ez most arról jutott eszembe, hogy D-nek újságoltam épp, hogy találtam egy kedvemre való lovat. Van benne arab, mégsem olyan filigrán, és biztos, hogy értelmes állat. Jó kerek, ami azért a hosszabb távú szőrénlovagláshoz elengedhetetlen. Nem túl magas, és még belovagolva - ergo jó eséllyel elrontva - sincs! És basszus, itt van Veszprém megyében.

hüpp.

Biztos három év múlva is lesznek szuper lovak jó áron.
Lehet, addigra már jóval több kunfakó is lesz. Lehet, hogy a leendő kunfakóm jövő tavasszal születik meg.

Ja, és karácsonyra magamnak is kaptam valamit, majd a fa alá berakom. Vettem egy szőrmés nyeregmelegítőt :) Azaz pontosabban seggmelegítőt a nyeregre. Még nem tudom, milyen (de, fehér, de ezen túl semmit), lovas barátném látta segélykiáltásomat az egyik fészbukos lovas csoportban, hogy vennék ilyet, és mondta, hogy ő pont most rendel óccsóér, szóval rendel nekem is.

Na megyek csokis tökpitét sütni a hideg konyhába, aztán jövök vissza kapcsolathálókat tanulni.
Csak ez a ló...

Kellemes

Ezt látom az ágyamból:

És ez rendkívüli módon melengeti a szívemet. Főleg, hogy még egy olyan különbség is akad, hogy D ott ül abban a székben. Kedvemre való, az biztos.

Ezt pedig még mikulásilag kaptam tőle. Igazi vaníliás krémes kosárka mindenféle gyümölccsel! Kis dobozkában volt, az egyik cipőmben. A másik cipőmben pedig pisztáciás süti volt. Nyilván zacskóban, de nem ez a lényeg, hanem az ízorgia!

A mai napot pedig feladom, megyek aludni.

A mai nap éppen megfelelő arra, hogy a hangya holdra szálljon

Meg, hogy Poirot új évadot nézzünk anyáékkal, meg süssünk húsos-cukkinis pitét, csináljunk csokis zabos kekszet, meg libanoni bulgurt, narancsos kacsát.
Közben dögönyözzük a kutyát az előszobában, beszélgetünk, illóolajat párologtatunk és jól érezzük magunkat.
Finom lesz az ebéd.

Tegnap pedig sétáltam Csilivel, mert olyan gyönyörű délutáni napsütés volt. Igaz, hogy fújt a szél mint a veszett fene, de ettől függetlenül gyönyörű volt a környék és nagyon jól éreztem magam. Picit feltöltődtem. Ha holnap még lovagolni is sikerül, akkor teljes lelki valómban tudok a zh-knak, vizsgáknak nekimenni.

Fényképezni is szerettem volna, de lemerült a gépem, így a telefonomra voltam kénytelen hagyatkozni. Ahhoz képest egész szépek lettek a színek.

Ez itt még egy kakukktojás, múlt hétről az egyetemről fotózva (szintén telefonnal - nice job, telefon!)

Ez pedig a tegnapi séta.

Fújt a szél :D

Bellával mindig annál a köves résznél mentünk át a patakon, ez volt az úticél is Csilivel.

Nemsokára csinálok egy email címet a bloghoz, amire ha bárkinek kedve van, írhat nyugodtan.

Ja, és a profilomban lévő bemutatkozásból lassan ki is törölhetem a "nem jó matekos" részt legnagyobb döbbenetemre, ugyanis statisztika 2. gyakorlatból 5-ös lettem. WTF.

headlights

És akkor hell yeah, nagy tapsot nekem, hogy kegyeskedem ennyi idő után jelentkezni.
Az a problémám, hogy elkezdtek csapkodni a fejem felett azok a bizonyos hullámok. Ez részben a vizsgaidőszak közeledtével magyarázható, részben a vizsgaidőszak közeledtével, és...
De ez olyan szempontból megoldódni látszik, hogy ahelyett, hogy a 16-ai héten három nap alatt négy vizsgát nyomnék le, most három nap alatt hármat fogok. Easy-peasy. Ez ugyan némi áldozatot követelt az egyik nehezebb vizsga oltárán, ami január végén lesz, mert ugyanarra a napra beraktam az egyiket. Így szabadultam meg tőle egy hónap erejéig.
Szóval most is tanulok elvileg, mármint valami párhuzamos univerzumban biztos.

A másik dolog meg, hogy még talán szeptemberben, rákerestem egy régi lovardás ló nevére (néha végigmegyek a neveiken, fajtáikon, nemeiken google-ben, hogy hátha látok róluk valami információt, hogy eladó, megvették, jó gazdánál van - a réginél kb csak jobb gazdák vannak -, ilyesmi), fajtájára és kiadott egy komplett blogot pár bejegyzéssel, ahol kiderült, hogy egy lány ott volt dolgozni egy nyarat lóért cserébe, és így került hozzá ez az általam is kiválóan ismert kis kanca. Pontosabban úgy, hogy dolgozott érte keményen, de el kellett onnan mennie két héttel a vége előtt, így később ráfizetéssel hozták el.
Én itt elkezdtem gyanakodni (amellett, hogy örültem, hogy újra látom képeken a kis genyót), hogy hamarabb eljött mint vége lett volna. Sok ilyen sztorit hallottam már. Barátnőmé és a magamé is pont ilyen volt.
Mindketten (azaz most már kiderült, hogy hárman) ott dolgoztunk, és mindhármunk idő előtt elhúzott onnan.
Nagyon felkavaró volt olvasni, hogy más is járt így (bár nem állítom, hogy nem sejtettem, hogy lesz még ilyen), és hogy ez még mindig lehetséges.
Úgyhogy kommentet hagytam a blogján, hogy szeretnék vele privátban beszélni.
Mi a barátnőmmel 6-7 éve töltöttük ott a nyaraink egészét, ő utána egyik nyáron egyszer csak nem jött. Nagyon sajnáltam, mert szerettem vele együtt dolgozni. Következő nyarakon már egyedül voltam ott, a többiek a nap folyamán később jöttek ki, csak lovagolni - mondjuk azt délelőtt-délután egyaránt, szóval nem voltam azért egyedül egész nap. Csak nyár vége felé, amikor mindenkinek volt más dolga, nyaralások, stb, és akkor egyedül maradtam. És akkor történt olyan dolog, ami miatt otthagytam az egészet, és a nyoma azóta is velem van, és nagy valószínűséggel, a lélektan rejtelmei szerint velem is fog maradni.
És mindhármunk így járt. Csak más-más nyarakon. Mindig, amikor egyedül maradtak a munkanapok során -  hah, melyik nap nem volt munkanap...?
Szóval érdekes felfedezést tettem. Viszont annak örülök, hogy még ez a lány úszta meg a legjobban közülünk, csak az zavar, hogy még mindig fent vannak a hirdetései több honlapon is, hogy nyári munkáért cserébe lovat... Ki lesz a következő?

Viszont azt hiszem, hogy a lánynak is, meg nekünk is azért az a gondolat segít valamennyit, hogy nem vagyunk egyedül, hogy más is tudja, milyen, és ha megbeszéljük, az sokat segít (bár hármunk közül úgy tudom, egyedül nekem volt igazi segítségem, és még így is nehéz sokszor).

Na nem akartam itt nyomasztani senkit, csak ez az utóbbi napok történése volt, meg a tegnap estéé, amikoris napok múlva vissza tudtam neki írni, hogy igen, én írtam a blogra (mert amúgy észlény módjára bent hagytam nyilvánoson az email címemet a csak e célból gyártott új blogos profilomban). Szóval aktuális, és a gondolataimat nagyban leköti. Még anyáékkal nem volt alkalmam megosztani (ja, mert amúgy itthon vagyoooook!), mert ma reggel korán elmentek ugye, de délután mindenképpen beszámolok. Na meg a barátnőmnek is írtam, ő is szívén viseli az ügyet.

Na. akkor "oldaltörés", mint a Word-ben.

Szóval vidámabb téma, hogy egyrészt ismét jött "fizetésem", úgyhogy elkezdhetem elárasztani a fészbukos lovas csoportokat most éppen skótkockás polártakaróval (nagyon menő amúgy, én imádnám, már ha lenne lovam, és már ha bármikor is eszembe jutna takarózni - nálunk erre sosem volt szükség, félridegben volt tartva Bella is és kurvajól érezte magát, bár ez nyilván ló és tartásfüggő), kötőfékekkel, munkafáslival. Ha valamelyikőtöknek kellene esetleg, írjatok nyugodtan, áron alul adom :D

Aztán D-vel elkezdtük csinosítgatni a lakást így karácsonyilag, vettünk égősort, ledeset, színeset, tök olcsón (lealkudtuk.hu), D most hétvégén megy el érte. Meg vettem illatos gyertyákat (Yankee Candle, muszáj volt elmennem - itt most ez tényleg a muszáj valódi értelmében), és akciós mintagyertyákból táraztam be, ez az, aminek az árától nem megyek azonnal tönkre. Viszont nagyon illatosak, nagyon jók. Még nem próbáltuk, mert még nincs igazán karácsonyi hangulat (vizsgaidőszak előtti hangulat van), de majd jövő héten muszáj lesz. Meg az ikeában is vettem egy illatos tömbgyertyát. Nem tudom pontosan milyen illatú, egy fakéregnek a képe van rajta, szóval bizonyára fakéreg illatú :D De nagyon jó.
D bakancsaiba tegnap rejtettem Mikulás ajándékot, ő is fog az enyémbe, de úgy, hogy hétfőn megyek és akkor ott lesz :)

Csili pedig egy szeretet - és bűzgombóc, most, hogy hidegek vannak, az előszobában alszik, és tegnap, amikor megérkeztem haza, leültem az előszobába és onnan beszélgettem anyával, miközben Csili beletottyant az ölembe (tényleg tottyan, mert úgy ugrik bele, hogy a segge érkezik először), és mint aki megtalálta önmagát, úgy bújik hozzám, tekereg az ölemben, fúrja magát a karom alá, nem bír magával, aztán egyszer csak elalszik. És akkor akár bábozni is lehet vele. Imádom.

Hétvégén, ha nem lesz valami világvége tornádóval, hanem mondjuk csak szimplán hideg, akkor elkérem a Sárgát a gazdájától és elmegyek lovas barátnémmal egy (reményeim szerint) havas terepre :) Kipróbálom a termócsizmámat!

És olyan furcsa, meg szívszaggató, meg minden egyéb, hogy amikor most a reggelim után bejöttem a szobámba, kinéztem az ablakon, hogy megnézzem, Bella jól van-e. Még mindig megtörténik, hogy azt hiszem, hogy még mindig itt van, pedig januárban lesz három éve, hogy meghalt. Hihetetlenül hiányzik, fájón, de azért olyan szempontból boldogsággal tölt el, hogy volt egy ilyen élőlény, akivel ennyire közel voltunk, és hogy azóta se találkoztam olyan lóval, mint amilyen ő. Ennyire jól képzett, jóindulatú, gondolattal is irányítható, temperamentumos, ruganyos energiagolyóval.

Most pedig nézek egy részt a Shameless sorozatból. Kizárólag a UK verzióból. (Na, ha valami, akkor én UK sznob vagyok sorozatok terén) Szenzációs.