fényűzés mesterfokon

Megjött az első (rész)fizetésem, és némileg zavarban vagyok.
Azon gondolkozom, hogy írok egy ticketet a HR-nek holnap, hogy vajon most bruttó összeget küldtek-e el, vagy véletlenül más ember fizetését kaptam-e meg..
Vagy csak próbáljam meg elhinni, hogy van egy valag pénzem?


Soha soha soha nem volt még ilyen, hogy "Jövedelem" név alatt a számlámra pénz érkezett volna. Főleg nem ennyi.
Elképesztően fura érzés, de nagyon feldob. De nem annyira tudom még elhinni.
Bementem a Lidl-be a móriczon, már a fizetésem tudatában, hogy na most aztán akkor megveszek olyan dolgokat is amiket máskor nem, hiszen most gyakorlatilag mindegy, hogy megéri-e a müzli kilós ára, vagy sem..
Ja, persze. Asszem ez nem így működik.
A legfényűzőbb dolog amit megvettem az a 600 Ft-os kétliteres kiszerelésű öblítő, amit múlt héten otthagytam, pont azért, mert 600 forint.
Az 500 Ft-os "handmade" zöldségchipset felemeltem, hogy na, most igazán megengedhetem magamnak, aztán raktam is vissza a ládába.
Ja, de vettem egy csomag 400 Ft-os savanyú gumicukrot! Mondjuk küzdenem kellett magammal hogy ne rakjam vissza, mondván hogy drága. És rosszalló pillantásokat lövelltem felé a kosárba.
Remélem azért ez megváltozik. Mondjuk csak annyira, hogy tényleg tudjam megjutalmazni magam, és ne legyen tőle elképesztő bűntudatom.

újra itthon

Még nem terveztem hazajönni, de a Kresz-vizsgára személyesen kell jelentkezni  orvosi igazolással együtt, úgyhogy kénytelen voltam hazajönni a hétvégére. Mondjuk D tegnap is és ma is egész nap az egyetemen van, úgyhogy annyira nem is bánom hogy haza kellett jönnöm. Csak kár a fosadék időért.
Tegnap vezettem 20 kilométert az erdőben, elképesztően szeretem ezeket az útvonalakat. Egyrészt csodálatosak, dugig vannak vaddal, és hihetetlenül vadregényes és harsogó az egész erdő, nagyon szép része ez a vidékünknek. Másrészt azért remek, mert folyamatosan váltakozik az utak típusa. Például elkezdődik sóderesen, hepehupásan, szóval már kerülgetni kell rendesen. Aztán folytatódik betonosan, de az meg kb 50 éve készült, szóval baromi kátyús, de vannak korrekt részei. Aztán hirtelen átvált földútba, ahol meg a két keréknyomra kell nagyon figyelni, hogy nincsenek-e túlságosan kivájva, hogy nehogy leérjen az autó alja a középső "taréjra", és ha fennáll ennek a veszélye, akkor valahogy úgy helyezkedni, hogy a külső kerékkel felmenni az út szélére, a belső kerekekkel pedig a taréjra, de közben ide-oda csúszkál, mert homokos, szóval hú. Nagy élmények ezek nekem.
Főleg, hogy apa eladta a suzuki wagon r+ -t, szóval most anya zafirájával csapatjuk, ami kétszer akkora és totál máshogy működik, máshogy fekszik az úton meg minden. Na meg van benne abs meg ebs meg mindenféle ilyen dolog, meg szervó, szóval tényleg teljesen fura a kis dobozautó után. De hamar megszoktuk, aztán már egészen 80 km/h-ig is felmentünk!! Ennyivel még a suzukival se mentünk.
A legnagyobb gödrök a sóderes részeken vannak, gondolom azt kimossa a víz. De mindegyik tök másfajta kihívás, és folyamatosan váltakozik ez a háromféle út-típus. De például a 10 centis homokos úton kanyarodni, ahol már sodródik az autó, az is izgalmas. Nagyon szeretem, hogy ennyire változatos. Nagy kihívás. És így, hogy egyszerre ér ennyiféle inger, és igénybe veszi a teljes figyelmemet a folyamat, és folyamatosan ki kell lépni a komfortzónából és dinamikusan változtatni a vezetésen az adott szituációkban, szóval ettől baromi gyorsan fejlődöm. Annak ellenére, hogy kéthetente vezetek. Megfigyeltem, hogy mindig kb hatszor jobban megy, a nagy kihagyás ellenére is, mint előző alkalommal, szóval ez tényleg ilyen ülepedős dolog.
Ma is megyünk!


Ami viszont borzasztó, hogy van behűtve egy nyakas aligvárom a hűtőben, és nem ihatok, mert VEZETEK.
:(
First world problem.

the discomfort zone

Az Alexandrában az Európa Könyvkiadó könyveire 40% kedvezmény van - még jó, hogy jön az ösztöndíjam.

Végre megveszem a saját Gyűrűk Urámat (4000 Ft!)

Illetve Franzentől is veszek valamit, a Diszkomfortzóna például baromi jó volt. (Hajlamos vagyok a könyvtárból olvasott, nagyon jó könyveket meg is venni utólag.) De a többire is kíváncsi vagyok, már rég ki akartam venni őket a könyvtárból, de annyira hatalmas könyvek (nem fértek be állítva a könyvtárpolcra sem), hogy még nem került rájuk sor. Szóval lehet a Javítások is bekerül a kosaramba.

Csak aztán meg jó volna színházba is menni, az ösztöndíj meg nem végtelen. Meglátjuk.

Így is nagyon örülök, meg izgatott vagyok, mert még pár hete vettem jegyet A nép ellenségére a Katonába, illetve szintén a Katonában lesz egy Radnóti-est, amin Mácsai és Fullajtár mondanak Radnóti verseket, hihetetlenül várom.

Kéne még pénz, hogy többet járhassak színházba és többször vehessek könyveket.

nonsense

A történtek óta annyira bennem volt az, hogy mi van, ha esetleg terhes vagyok (a szokásosnál is körültekintőbb védekezés ellenére - én aztán nagyon pontos vagyok és mindig mindenre odafigyelek ezzel kapcsolatban, de hát na...), hogy teljesen felhergeltem magam. Nem tudom, ez ismerős-e bármelyikőtöknek, de ha egyszer elkezdek én pl félni attól, hogy teherbe estem minden biztonsági intézkedés ellenére, akkor már kb érzem, hogy mozog a hasamban, meg biztosan ettől émelygek és nem a 250gramm egyben elfogyasztott sósmogyorótól (ennyi olajosmagtól mindig iszonyatos hányingerem lesz), szóval teljesen kikészítem magam pszichésen.
Úgyhogy miután most éjjel abortuszról álmodtam, ma vettem tesztet, és negatív.

Azért eléggé kivagyok néha magamtól.

Nos, azt hiszem, lassan megjárom az operációs rendszerek poklát. (Por favor, de amíg meg nem lesz A Tökéletes, addig lesz még erről bejegyzés :D)
Tegnap telepítettük a 14.04-es ubuntut, ami valami driver probléma miatt (meg miattam, mivel piszkáltam ezt a dolgot) rendesen megszívta magát, és kiírta, hogy csak csökkentett grafikai módban hajlandó elindulni (és még így se mondott igazat, mert abban se indult el). Egy óra szenvedés után mondtam apának (aki 15 éve profi linuxos volt, hát, mára már nem sokra emlékszik :D), hogy ne agonizáljunk, hanem töröljük a francba és próbáljuk ki (Koppány ajánlására) a Linux mintet. Na ez is driver problémát jelzett már a telepítés közben, úgyhogy a könnyebb utat választottuk (már este volt és egész nap telepítettünk meg frissítettem a rohadt windowst, úgyhogy kicsit elegünk volt), és inkább újra felraktam a 14-es ubuntut, hogy most majd nem baszogatom a kényes részét. Azóta fasza.
Viszont.
És itt jön az újabb kálvária járás, mert vannak bizony hátrányai ennek a verziónak (legalábbis az én gépemen és az én tudásommal):
- nem megy a brightness control - ezért választhatok, hogy vagy kifolyik esténként a szemem a fényerőtől, vagy elkezdem megint piszkálni ezt a problémát, amitől esetleg - ismét - beszarhat (amúgy azt már sikerült elérnem, hogy gyártottam egy kis ikont a felső sávba, amivel elméletileg állítgatni lehetett volna a fényerőt, de nekem nem állítgatott semmit, viszont utána összeomlott az egész :( ) - a 12.04-en ment.
- nem megy a STEAM! - A 12.04-en ment.
- sleep mód után, ha felnyitom, lefagy a bejelentkező képernyőnél - a 12.04-nél nem tette.

Igazából ennyi. Szóval most azton gondolkozom, hogy felrakom helyette a 12.04-et, de azon meg valamelyik frissítés után a wifi nem ment, de itt még mindig opció, hogy azt nem frissítem le.
Most elegem van a telepítésekből, úgyhogy majd még meggondolom, milyen kompromisszumokat vagyok hajlandó kötni a számomra optimális oprendszer érdekében :D Az biztos, hogy a windows-t nagyon meguntam, arra nem megyek vissza, csak munkára vagyok hajlandó használni. Szóval a két ubuntu között vacillálok.

Most ippeg így néz ki:

A kép a Child of Light játékból van, amit D-vel együtt szoktunk játszani és fantasztikus! A képi világa meg a játék maga is.

Real first world problem, huh?