leap year

Ma csak úgy ontom magamból a bejegyzéseket.

Egyetem terén amúgy az a helyzet, hogy nem most fogok végezni. Tudnék most, de nem akarok.

Igazából két opcióm van, ezeket most fel is vázolom.

1. Végzek most:

Április 15-ig megírom a szakdolgozatom, amit, ha szerencsém van, meg tudok írni ennyi idő alatt is ötösre. A szakdogaírás után tanulok az államvizsgára, amire nagyjából másfél hónapom lenne. Ha szerencsém van, ennyi idő alatt is meg tudom tanulni ötösre. Tehát ha szerencsém van, és beleszakadok, lesz egy ötös diplomám.

Miután a szakdogámat megírtam és éppen az államvizsgára tanulok, meg kell írnom a doktori kutatási tervemet és felkészülni a felvételire. Ehhez még ki kéne dolgozni úgy istenigazából, mit akarok kutatni, de az a baj, hogy a konzulensjelöltem éppen japánban tanít egész félévben.

Summa summarum: ha tényleg belehúzok, és még a szerencse is közrejátszik, akkor három hónap alatt létre tudok hozni egy szakdolgozatot, államvizsgát és doktori kutatási tervet. És mindet jól.

2. Egy évet még ráhúzok:

Még a tavaszi félévben megírom a szakdolgozatom, amit határidő hiányában addig tudok csinosítgatni, amíg igazán jó (ötös) nem lesz. Egy kötelező kurzust nem végzek el ebben a félévben, így nem abszolválok, tehát tolhatom tovább a képzésemet. Mivel még két államilag támogatott félévem van, a diákigazolványom megmarad, végezhetek kurzusokat is, amik után pedig ösztöndíjat kapok. Pályázhatok külföldi tanulmányútra mondjuk Izlandra, mondjuk jövő ilyenkorra. Emellett mehetek még gyakornoknak egy csomó helyre, ahova eddig nem mentem, és ahova csak diákokat vesznek fel. A záróvizsgára és a kutatási tervemre pedig lenne idő.

Szóval: idő a szakdoga tökéletesítésére, egy év plusz a diákigazolvány és az ösztöndíjak színes világában, számtalan gyakornoki lehetőség, illetve idő az államvizsgára és a tökéletes kutatási tervre.

Na. 

Ezért húzok rá még egy évet.

Egyébként nagyon büszke vagyok magamra, mert betegségem ellenére (influenza) rendkívül finom vacsorát főztem, amit idő hiányában elhoztam a trafóba és itt ettem meg. Ha nem műanyag dobozban lett volna, illetve ha használnék olyan dolgot mint az instagram, akkor fel lehetett volna rakni, mert igazán fancy volt. Mégpedig vadlazac sárgaborsópürével. Jó, a püré miatt igazából nem volt túl dekoratív. Emellé pedig csináltam magamnak limonádét úgy, hogy narancslevet is raktam bele.

Máskor is oda fogok figyelni a kajára, mert amikor van időm, baromi jó dolgokat tudok csinálni.

Bár egyébként napok óta vágyom egy kis cukros káposztás tésztára, de ezt ugye nem illik így a vadlazac után leírni.

weird cats

Most, hogy 3 napig én trafózom esténként, végre megint lesz egy rakás pénzem. Mondjuk ennek egy részét arra fogom költeni, hogy a Borsókát ivartalanítsuk, mert megérett rá a helyzet.

Ja, ha már macskák: nektek, akiknek lakásban (is) tartott macskátok van, hogy telnek az éjszakák? Mert nálunk úgy van, hogy beengedem az udvarról kb este 7 körül, akkor vadászik a szobámban, meg relaxál, aztán 10 körül már alszik akkor is, ha én nem. Én elalszom olyan 1 körül, felébred arra hogy lekapcsolom a lámpát, akkor felkel és a fejem mellé helyezkedik, aztán alszik tovább egészen fél 6ig, mert akkor ébred. Nyújtózik egyet, leugrik az ágyról, és mint aki jólvégezte dolgát, vonulna ki egyenesen a szobából, de én ezt nem hagyom, mert zavar a matatás, úgyhogy azonnal ki szoktam tessékelni az udvarra.

Olvastam, hogy egy csomó benti macskánál az van, hogy őrültködnek végig és nehéz tőlük aludni, vagy ki kell zárni a szobából és csak akkor lesz nyugalom éjjel. Ez Borsónál szerencsére nem áll fenn, valószínűleg azért mert egész nap kint van, vadászik, játszik a többiekkel meg a kutyával, úgyhogy eléggé elfárad a nap végére és kell neki az alvás. Kicsit megijedtem azért, nehogy az legyen hogy egyszer csak meggondolja magát és mégis fesztiválba kezd nekem hajnali háromkor.

még egy jól sikerült interjú

Ma ugyebár Dúró Dórához voltam hivatalos a fehér házba. Már kezdek belejönni a portásokkal való kommunikációba, bár kétségtelenül fura, hogy katonaruhában vannak. De azt hiszem, hogy a legjobban akkor jár az ember, ha őszintén elmondja, hogy fingja nincs, hogy hol mi van és mit kell csinálni ahhoz, hogy átjusson a biztonsági kapun, és akkor mindenki kedves és mosolygós lesz.

Ma is úgy kezdtem a portán, hogy "Jó napot kívánok, őőőő időpontom van. (kis szünet, gondolkoztam hogy van-e még fontos információ) Igazából ennyi." Erre elnevette magát a srác, és máris lehetett közvetlenül beszélgetni.

Már beletörődtem, hogy szar, ismeretlen szituációkban akaratomon kívül totál őszinte vagyok az elveszett és bizonytalan helyzetemet tekintve, de igazából eddig csak jót eredményezett, úgyhogy annyira nem gáz.

Szóval ma a képviselői irodaházban voltam, és interjúztam egy jót Dúró Dórával. Fura volt, mert kicsit aggódtam, hogy kiül majd az arcomra a Jobbik minden tagját érintő kollektív antipátia, de meglepődtem magamon, és büszke is voltam, hogy teljesen objektív tudtam maradni végig.

Spoiler, de annyira objektív voltam, és annyira nem látszott, hogy vérmes libsi vagyok, hogy a végén még szóróanyagot is kaptam a Jobbik ifjúsági tagozatáról.

Attól függetlenül, hogy semmilyen szinten nem tudok azonosulni azzal, ami Dóra fejében van, nagyon kedvesnek, aranyosnak és értelmesnek találtam. Mindamellett persze, hogy közben még hálás is vagyok neki, amiért időt szánt rám, bár ez nyilván neki is jó.

Fura különbségek tűntek fel a hétfői interjúmhoz képest. Például a kommunikációban: Detti végig a szemembe nézett beszéd közben, ami az egyik véglet, Dóra pedig pont ellenkezőleg, időnként nézett csak rám, egyébként pedig nagyjából a kanapéhoz beszélt. Detti nagyon magabiztos kiállású, erős és határozott nőként volt jelen, Dóráról pedig az volt a benyomásom, hogy félénk, kicsit talán szorongó, önbizalomhiányos (alig nézett rám, nem képviselte markánsan véleményét, bizonytalanul fogalmazott, visszakozott időnként, ha saját véleményét fogalmazta meg, akkor utána bizonytalanul mosolygott) . Nyilván ezek nem diagnózisok, egyszerűen csak így éreztem, és nem is tervezek ebből semmilyen következtetést levonni, viszont érdekes volt megtapasztalni mindkét végletet. Ő is, ahogy Detti is, próbált néha pártprogramot nyomatni, néha egészen random módon, szóval így össze is zavarodtam például ma is, hogy hogyan jutottunk a női-férfi szakmai kvalitások ecsetelésétől odáig, hogy a Jobbik a korrupció ellen harcol, de a meglepődés után szolidan visszatereltem a témát a medrébe ("de mégis, vezető beosztású nőként hogy érzed, milyen tulajdonságaid tesznek alkalmassá erre a feladatra?")

Fura volt a közegek közti különbség is, míg Dettinél teljesen közvetlen, informális volt a hangulat (leszámítva a díszes parlamenti termet, amit kaptunk az interjú erejéig), viccelődős-beszélgetős, addig Dóránál egyrészt végig bent ült az asszisztense, aki a billentyűzetén kalapált (élmény lesz visszahallgatni a felvételt), másrészt ez az asszisztens időnként felpattant, és kb körbenyalta a seggem, hogy mit tölthet, gyümölcslevet-ásványvizet?

Érdekes volt tapasztalni magamon, hogy tényleg objektíven hallgatom végig, és miközben olyanokat mond, hogy "majd ha kormányra kerülünk", akkor nem az jut eszembe először, hogy tökönszúrom magam, hanem mosolyogva bólogattam, majd az interjú végén, elbúcsúzáskor további jó munkát kívántam. Igazán büszke vagyok magamra, jár a vállveregetés.

Mikor kimentem az irodából és már a folyosón öltözködtem, az asszisztens úr utánam szaladt, és adott két Jobbik IT-s könyvecskét, amit ő írt, az egyik mindenféle eszméről szól, például a cionizmusról, genderről, liberalizmusról, turanizmusról, hungarizmusról, konzervativizmusról, stb. A másik könyv meg valamilyen kódex a fiatalok életéhez, ilyenekkel, hogy a hazádnak szülni a legnagyobb gyönyörűség, meg amúgy is, a keresztény értékek.

Nagyon tanulságos olvasni őket, mert első pillantásra tök olyan, mint egy objektív beszámoló, mondjuk tényleg arról, hogy mi a gender, ezzel hiteles érzetet kelt, hogy no lám, milyen elfogulatlan és tárgyilagos, aztán egyszer csak észrevétlenül elkezd elejteni bullshit, demagóg infókat, például hogy a gender eszméjét támogató emberek mind semlegesneműként akarják nevelni a gyereküket, ez a társadalom végéhez vezet, satöbbi, mindezt olyan illusztrációval, amin egy rózsaszín tüllszoknyás kisfiú és egy fegyvert fogó kislány látható. Azt hiszem, érzékelhető, miről beszélek.

Ilyen randa ez az épület belülről 

A kilátás viszont nagyon szép

A szuvenírjeim

Nagyon tanulságosak ezek az interjúk, eléggé várom már a többit is. Sokat fejlődöm én is közben, illetve igazán érdekes és (muszáj megint ezt a szót használnom) tanulságos a tévében látott politikusokkal fésztufész lenni.

izgalmas interjú

Hétfőn volt egy remek interjúm Szél Bernadettel.

Az első meglepetés akkor ért, amikor kiderült, hogy az asszisztense, akivel végig emaileztem, és aki elém jött a 17-es kapuhoz, szintén TáTK-s volt, és tavaly együtt jártunk egy kurzusra. Beszélgettünk egy jót, amíg Dettire vártunk. 

A második meglepetés maga a "képviselőnő" volt, aki azonnal felajánlotta, hogy tegeződjünk, és a lehető legközvetlenebbül viselkedett. Nagyon kedves volt, humoros, és mindenre készségesen válaszolt. Azt mondjuk sejtettem, hogy kicsit néha beleveszi majd a pártja népszerűsítését, a kormány kritikáját, és ez így is lett, de ilyenkor visszatereltem a témára. Egyébként nagyon érdekes volt megfigyelni a tudatos kommunikációra utaló jeleket - a folyamatos szemkontaktust például, ami elsőre kellemetlen volt, de utána már tudtam én is tartani.

Az interjú jól sikerült, utána pedig Detti rohant a frakcióirodába, mert ülés kezdődött 10 percen belül. Annak ellenére, hogy készülnie kellett rá, magával vitt az LMP irodába - közben megmutatta a titkos parlamenti lépcsőket, amiken kb csak ők közlekednek -, körbevezetett, bemutatott a képviselőknek, meg a munkatársainak. Hihetetlenül kedves volt.

Aztán amikor elköszöntünk, mondta, hogy majd meghív az általa szervezett programokra, adott elérhetőséget Vadai Ágneshez és Szelényi Zsuzsához (mert hozzájuk nem találtam), és mondta, hogy szól is nekik, hogy majd keresem őket. A végén még hozzátette, hogy ha bármilyen segítségre szükségem van, amiben ő tud segíteni, keressem a későbbiekben is.

Aztán jött az általam is ismert asszisztenslány, és lekísért a bejárathoz. Közben mesélt egy csomót az épületről, meg mutatott érdekes dolgokat, például azt a liftet, amiben szék is van.

Vicces volt amúgy, mert az interjú után, amikor Dettivel mentünk az irodába, összefutottunk a Plankó-TBG-Botos trióval, akik épp ezt a videót mentek készíteni.

Egyébként meglepődtem, mert nagyon szimpatikus hely volt számomra az egész parlament, igzából teljesen mindegy volt, hogy ki jött szembe - akármilyen képviselő vagy karbantartó, vagy őr - mindenki mosolyogva, előre köszönt még nekem is, pedig én aztán bőven nem ott dolgozom. Amennyire féltem tőle, annyira jó élmény volt ez az egész. Vagy még annál is jobb. A legizgalmasabb tényleg az volt, hogy bemehettem a frakcióirodába, és megismertem az LMP munkatársait.

Nagyon jó volt.

Van egy olyan gyanúm, hogy a holnap reggeli, Dúró Dórás interjúm nem lesz ekkora élmény.

ömlesztve

• Szél Bernadettel a szakdoga interjú lebeszélve
• Dúró Dórával a szakdoga interjú lebeszélve
• Szabó Tímeával a szakdoga interjú épp megbeszélés alatt
• Kunhalmi Ágnessel a szakdoga interjú lebeszélve
• konzulensemmel a szakdogaírás megbeszélve
• meg is ijedtem
• be kell mennem a tanszékre megkérdezni a PHD lehetőségét
• mert ha az általam favorizált témát tudnám vinni (Izland, Ásatrúfélagið), akkor tudnék pályázni akár 90 napos PHD-tanulmányútra is Izlandra
• kicsit félek, hogy mi lesz velem, de ezen ráérek aggódni amikor már kész a szakdolgozatom
• voltunk a Csendesben Pandát hallgatni, zseniális volt, szerelmes vagyok a zenéjébe, megyünk jóval többször is
• a tojó papagájunk haldoklik, beakadt egy tojása, ami nem jön ki. Az állatorvos azt mondta hogy ez eléggé végzetes. Úgyhogy valószínűleg ma úgy döntünk, hogy altassa el
• sokat sírtam emiatt, pedig nem gondoltam, hogy kötődöm hozzá
• az utóbbi pár hétben sokszor voltunk színházban - Faust I, Godot-ra várva, tegnap pedig az E föld befogad, avagy SZÁMODRA HELY címűt néztük meg. Igazából mindet csak ajánlani tudom, de a legnagyobbat ez utóbbi ütött. Igazi katarzisélmény. Akinek van rá alkalma, pénze, az mindenképp menjen el.
• otthon alakul a vendégház terve, éppen a tavaszi EU-s pályázatokat várjuk
• nekem pedig szintén sok terv van a fejemben ezzel kapcsolatban, amiben lovak is szerepet kapnak
• tegnapelőtt meg a Pilisben túráztunk D családjával
• akciós a vadlazac a Penny-ben, úgyhogy tegnap ebédre kisütöttem serpenyőben két szelet halat, csak sóval-borssal, csináltam hozzá néhány szem rendes, meg néhány szem édeskrumpliból pürét, illetve sütöttem hozzá sütőben mindenféle gyökérzöldséget paprikában megforgatva. Jó ropogósak lettek. Nagyon finom volt.
• Eleve többet kéne Pennybe járni, mert nagyon olcsó, csak annyira nagyon nem esik útba, főleg bicajjal nem.
• Még most februárban elvisszük a Borsóka macskát ivartalanítani. Aztán majd a bátyja, a Tök is sorra kerül, mert nem akarjuk még egy kandúrunkat elveszíteni
• Ja, egyébként ugye már egész sokat aludtam otthon a Borsóval, úgy, hogy ő is az ágyon, és kezdem megszokni. Az elején még nagyon idegesített, de elkezdtem élvezni. Holnap D is jön velem haza, úgyhogy kíváncsi vagyok, hogy értékeli majd a macska, hogy kettőnk mellett kell elférni.
• Amikor hazajárok, mindig elmegyek anyával és apával pilatesre. Nagyon jó, illetve az még jobbá teszi, hogy a két vicces és jófej szülőmmel együtt szenvedünk.
• Voltunk egyébként tüntetni, és most apa is feljött mint érintett pedagógus. És nagyon jó volt.
• jelen pillanatban a legaktuálisabb problémám az, hogy két hét múlvára meg kéne írnom a szakdogám felét.