márcsakmásfélhét

Ez jár a fejemben egyfolytában, hogy másfél hét. Még olyan soknak tűnik.. rengetegnek. Most úgy érzem, hogy ha nem cseszem el az időmet, akkor minden belefér tanulás terén.

05.29 csütörtök: eu integráció vizsga, amire nagyon dühös vagyok mert önhibámon kívül buktam a megajánlott jegyet, így most kell belőle szóbeliznem, tehát elvesz másfél napot kb a szigorlatra, felvételire való készülésből
06.02 hétfő: egy időpontban kezdődik két szóbeli vizsgám, egy antropológia és egy potya József Attila, majd előbb elmegyek a JA-ra, elmondom a filozófia elemzésemet egy általam választott versről (a kedvenc versem tőle a Gyermekké tettél, szerintem méltatlanul hanyagolt vers), aztán átrohanok a másik épületbe antropológia vizsgára. I can do it.
06.03 kedd: kisebbségpolitika MA felvételi
06.04 szerda: elméleti szigorlat
06.05 csütörtök: utolsó vizsgám a záróvizsga előtt, Társadalmi szerkezetek III.
aztán majd 06.18-án lesz a ZV, de addig lesz két hetem átgondolni mindent és pihenni is.

Szóval egészen zsúfoltnak mondható a menetrend, de megcsinálom, mostmár aztán meg. Tegnap is meg ma is kint tanultam a kertben, gyönyörű idő volt, a kutya mellettem hevert, a macskák körülöttem szórakoztak vagy henyéltek, minden csoda zöld és illatos. Kár, hogy most nagyon feltámadt a szél, így be kellett jönnöm.

Az egyetlen baj amúgy csak azzal van, hogy lelkileg viselem nehezen wzt az egészet, olyan hullámvölgyek vannak a hangulatomban, hogy én is megőrülök tőle, de képtelen vagyok kordában tartani. D-t próbálom ebből kihagyni, így jó, hogy most itthon vagyok, de holnap megyek vissza. Lehet, hogy jobb lesz, hogy ott lesz ő is és tud lelki támaszt nyújtani, de bántani még akaratlanul se akarom.

A bagaboo-m egyébként kész, D éppen most ment el érte, holnap már igazán az enyém lesz, yaaaay!

már csak a bagaboo

Ahogy D gépénél garázdálkodtam, gyakoroltam a holnapi SPSS vizsgámra, egyszer csak megnéztem, hátha már felkerült a szakdolgozatom opponensi bírálata meg kérdései a netes felületre, és nem kellett csalódnom, valóban ott volt egy kurvahosszú értékelés és három kérdés a dékántól magától, Tausz Katalintól. Ő lett az opponensem, mivel ő vágja legjobban az értelmi fogyatékos témát. Szóval kicsit be voltam már szarva, mert azért mégiscsak a dékán, és én egy olyan hallgató vagyok aki gyakorlatilag lenyomata az általa irányított karnak. Szóval féltem. És ma azért ránéztem, hátha fenn van már, és fenn volt.
És egyébként 4-es lett!! Tausz Katalin 4-esre értékelte az általam összerakott szakdolgozatot. A kérdéseire meg majd választ találok, egyelőre hagyom, főleg, mert kettőt nem is értek, annyira kacifántosan fogalmazott.
Most rohadt büszke vagyok, megkönnyebbült (egy kicsit), és örülök.

Közben D is hazajött, és lobogtatott a kezében egy postai értesítőt, ami az Arctic Monkeys pulcsimra szól, úgyhogy yeehaw, holnap megyek is érte. Amúgy már nem is húzom fel magam a postáson, hogy sose jön fel, és van, hogy csak három nap múlva hagy értesítőt, amiben lebasz, hogy ugyan miért nem mentem már a csomagomért, amiről hagyott értesítőt korábban is (holott nem is). Már csak rezignáltan elballagok a Török utcába és kivárom a soromat.

Már csak a bagaboom hiányzik, remélem nem keveredett el a rendelésem. Mondjuk kaptam visszajelzést róla még aznap, de akkor is.. Már igazán szükségem lenne rá.

Ma ültettem, mert tegnap sikerült végre virágföldet találni a sparban, el se hiszem, hogy 20 liter 300 ft-ba kerül. Jó, mondjuk föld, de akkor is. Mondtam D-nek, hogy ha legközelebb olcsón akarok látványosan sok dolgot vásárolni, akkor virágföldet fogok venni, haha.
Szóval ültettem mentát, oregánót, citromfüvet, tárkonyt és lestyánt. E két utóbbit még nem tudom, mire fogom felhasználni, mivel ritkán készítek olyan ételeket, amibe rakni szokás, de legalább majd nőnek és szépek lesznek. Viszont már előre csorog a nyálam a citromfüves-mentás limonádé gondolatától. Most is készítettem gyömbéreset, hogy igyak eleget, mert mindig bicajozom, aztán sose iszom utána és fáj a fejem tőle. D mindig figyelmeztet, hogy igyak, sőt, egyszer volt, hogy fájt a fejem, idehozott egy pohár vizet és addig nem hagyott békén amíg meg nem ittam, pedig nagyon nem kívántam, úgyhogy igazán szenvedésként éltem meg az elkortyolgatását. De ő megértően várt, és nem engedte, hogy ne igyak. Szóval ebből a gyömbéresből már sokat megittam, és ezt fogom magammal vinni egyetemre is.

A biciklimmel még mindig nagyon nagyon jóban vagyunk, múlt héten kedden már egyedül is mentem és biztonságban odaértem. Főleg, mivel az általam elérni kívánt cél az, hogy biztonságosan tudjak közlekedni, így nagyon odafigyelek. Na meg arra is nagyon odafigyelek, hogy e célom elérésében ne változzak át mazsolává (akik azt hiszik, hogy biztonságosan közlekednek, közben pedig csak nagyon lassan, így feltartanak mindenkit, ezáltal nagymértékben növelve a baleset veszélyét). Holnap is egyedül megyek, jaj, már nagyon várom. Amúgy pedig gyakorlatilag a hét öt napján bicajozom (kedd-szerda-csütörtök-péntek-szombat), és kezdem úgy érezni, hogy meglátszik. Meg nagyon jól is esik. És annyira szuper, hogy csak felpattanok, kimegyek a rakpartra (két sarok), és egyenesen lefelé biztonságosan közlekedem 5 kilométert, majd oda is értem az egyetemre! Nagyon nagyon megszerettem. Az egyetlen negatívum a táskám, mert hiába állítom be úgy, hogy jó legyen, mégis csúszkál, meg húz, meg félek, hogy a laptopom alatt leszakad, szóval kedves bagaboo, siess.

Válogattam néhány képet, amiket mostan közzé is teszek.

Csili, nyiratkozás előtt. Jól levágtuk a szőrét, így úgy néz ki, mint egy éheztetett fekete birka. 

Már rövid szőrrel, kedvenc helyén, anya napozóágyán

A fantasztikus nevű Gyáva, aki valóban nagyon gyáva

D és öcsém D (mostantól legyen kicsi D) sárkányoztak, kicsi D isszonyatos örömére. Annyira boldog lett tőle, hogy ugrált és visított örömében, pedig "10 éves nagyfiú".

Elhatároztam, hogy dokumentálom a magok palánta-, majd fűszernövény-formátumba való alakulását.
Ez a stage 1.

Oregánó, lestyán (vagy tárkony), menta

Ebben egyelőre csak citromfű és tárkony (vagy lestyán) van. Lesz majd paradicsom is.

Ott vannak ni, az ablakban. Amúgy békés kis emelet a miénk, csak mi vagyunk itt és a padlás.

Drága-kedves D, amint rám vár a Lánchídnál és még nem vett észre. A szép piros bicajával. Már régi kép (február?).

Ezt pedig két hete szerdán fényképeztem az egyetemről, amíg D-re vártam. A 6. emeleten mindig beülök az ablakhoz és nézelődöm. Éppen az a nagyon durva eső volt, szép volt végignézni, és utána lett szivárvány is.

Most Game of Thrones-t nézünk, aztán még gyakorlok a holnapi SPSS vizsgámra. Remélem jól megy majd.