a növények

A veteményes egyébként gyönyörű, a spenót a legkirályabb az egészben. Meg a borsó.

Ilyen vóót ugye:

És mostan ilyen (ezt az előző képekhez képest a veteményes bal széle felől fényképeztem):

Ekkkkkora a cékla:

És ilyen csodálatos a spenót.

A mai nap eredménye 36 km, illetve az időközben nagyra megnőtt borsók kikarózása.
Eddig összesen kb 90 km-t vezettem.
Ezen kívül egész nap más emberekre vártam, hogy haladhassanak folyamatok, de nem haladt semmi, szóval elbasztam a napom röviden, eléggé kivagyok már.

Holnap 7-re (!!) megyünk háziorvoshoz a vezetéshez szükséges vizsgálatra.
Közben kiderült, hogy hétfőn, ahogy amúgy terveztem volna, nincs nyitva az autósiskola, szóval baromira nem tudnék kresz vizsgára jelentkezni (= feleslegesen jöttem haza?)
Kedden be tudnám vinni a dolgaimat és jelentkezni, hogyha a hétfői trafó ügyeletet egy másik ruhatáros elvállalja helyettem (ilyenkor már csak akkor van ruhatár, ha esik). Már húsz perce várok a válaszra, mert ha nem tudna helyettem ügyelni, akkor még holnap fel is kéne mennem Budapestre is, ami egy egész más logisztikát igényel. Szóval erre várok, holott kurrrvára le kéne feküdnöm.

Na de végül írt, és elméletileg átvette a holnapi trafót.


Szóval holnap baromi korán kelek, de cserébe nem kell most összecsomagolnom a bőröndömet, és még vizsgára is tudok holnapután jelentkezni.


Ez mondjuk nem teszi semmissé az egész napos, sok emberre való várakozást (nyaralás téma, majd kifejtem). És előre egy lépést se haladtunk, csak hármat hátra.
Mindig azt mondom, hogy jövőre nem vagyok hajlandó én szervezni a szállást, aztán mindig kézbe veszem, mert más nem mutatkozik kompetensnek. Aztán szívok ezerrel. Ma is már remegős-hangig feszkóztam magam ezen, szóval inkább alszom.

május

Hazajöttem ismét Budapestről. Ilyenkor sokan csodálkoznak, hogy "most voltál otthon 3 hétig, én ennyi idő után fél évet várnék mielőtt hazamegyek", de én ebbe a közösségbe is tartozom, bár kicsit máshogy, mint ahogyan Budapestre is, de tartozom. Része vagyok. Holnap lesz majális, megyek én is lángosozni, fotózni, és biztos vagyok benne, hogy sokan örülni fognak nekem, hogy látnak.
Meg már látni akartam a kis veteményesemet is :) Szuperül nő minden, bár a hűvös idő miatt sokkkkkal lassabban, mint kéne.
A borsó:

Asszem nem írtam arról, hogy milyen kurva időjárás volt amikor esett a hó és fagyott, mert annyira mérges lettem tőle, hisz többször emlegettem itt is, hogy mennyire izgulok a termésekért.
Aztán jött itt a Bakonyban 15 centi hó. Két napig szakadt óriási pelyhekben. Szóval a szakdoga-leadás reggelén hófehér tájban autózva mentünk a vasútállomásra.

Ja, szóval itt többszörösen is feszült voltam, egyrészt a szakdolgozat miatt, mert bár már fel lett töltve a felületre, még nem raktam le a vállamról a terhét, másrészt az elfagyott termések miatt.
Úgyhogy most borzasztóan örülök, ugyanis bár sok termés elfagyott, de egy csomó megmaradt!
A ringlófák például roskadoznak a zöld bogyóktól, rengeteg körte is lesz, a birs csak most kezdett virágzani, szóval azt egyáltalán nem érintette a fagy, és cseresznyéből is lesz talán valamennyi. Az almát, barackot majd meglátjuk.

körte

szeder a fán

Úgyhogy most már tényleg remélem, hogy semmi váratlan nem jön közbe. Vasárnap pedig megpróbálok időt szakítani fenyőrügyszörp készítésre, mert azt nagyon nagyon megszerettem tavaly.


Az online kresz-oktatásnak a felénél tartok pont, eddig remek eredménnyel, nagyon izgalmasnak találom az egészet, és logikusnak.
Ma pedig apa szólt, hogy éppen vár valakire a falubusszal, úgyhogy amíg nem szól a valaki, hogy megérkezett, addig menjek ki vezetni!!
Kicsit megijedtem, és majdnem visszakoztam, de végül győzött a "miért ne?", és úgy, ahogy voltam, mezítlábra felhúztam a cipőm és szaladtam ki a buszhoz.
Egy elég nagy buszról van szó, Volkswagen Crafter, ippeg ilyen szép tulipános, csak a mi településünk neve van rajta.
És aaaannyira jó volt vezetni! Utazni is imádok benne, ha apa épp faluügyeket intéz, és megyek vele, hihetetlen mennyire tágas és kényelmes. És felülről látni rá a forgalomra, ami baromi nagy könnyebség, és sokkal jobban lehet figyelni mindenre. Illetve apa azt mondja, hogy sokkal kevésbé fárad el a vezetésében mintha "földszintes" autóval menne.
Nagyon könnyű vezetni, sokkal könnyebb mint a suzukit, annak ellenére, hogy hosszú mint a vonatfütty, és nyilván baromi nehéz. De szinte nem is lehet érezni, hogy a vezetőülés mögött még van sok méter hátrafelé. Kb 3 km-t mentem vele, a felénél csináltam egy Y-fordulót (arról nem is beszélek, mennyivel könnyebb ezzel tolatni, az óriási visszapillantóknak köszönhetően, amikkel nem is baj, hogy a hátsó ablakon nem lehet kilátni, mert MINDENT megmutatnak maguk is. Lazán beálltam párhuzamosan az út szélével, gyakorlatilag segítség nélkül, aztán mentünk is hazafelé. Manővereztem az utca végén parkoló néhány autó között, amit eddig még a suzukival se csináltam (aszfalton még nem mentünk), na hát most ezzel igen, és teljesen természetesen ment minden. Úgyhogy nagyon jó élmény volt.

Nagyon várom már, hogy meglegyen a jogsim, és mehessek ide-oda..


Egyébként csodálatos az udvarunk, tele van minden orgonával, és az utcafronton csak úgy ömlik ki. Szóval egy giccskép a kutyával:

zaphod beeblebrox

Az imént megettem fél kiló sütőben sült rántott cukkinit. Tényleg nem vagyok normális.

És már abból a lányból is elegem van, akinek fészbukon az egyetemes csoportban a záróvizsgás témákhoz minden bejegyzése úgy kezdődik, hogy "a konzulensem szerint..." meg "a konzulensem azt mondta...". És ezt nagyjából nyolcszor. Utoljára ilyet kb általános iskolában hallottam, hogy "anyukám szerint.. anyukám mondta..." ésatöbbi.

D-nek nyöszörögtem most, hogy kipukkadok. Erre elkerekedett szemekkel röhögni kezdett, hogy "Azt az egész tepsit benyomtad?", jelentem, igen, és egy percig se bánom!
De azért legközelebb inkább kevesebbet csinálok, megtanulhattam volna már, hogy a rántott cukkininek nem tudok ellenállni.

A hegem gyógyul, bár picit piros. Nyoma szerintem nem marad, nagyon profi volt a plasztikai sebész. Ez volt életem első műtéte ("""műtéte"""), ami mondjuk furcsa mert sose voltam óvatos duhaj ami a lovaglást illeti (mondjuk a lábaim meg is szenvedték, de a bal térdem műtét nélkül is nagyjából rendbejött pár év alatt, már térdelni is tudok!). Életem első műtéte, és rettentő büszke vagyok, milyen jól viseltem. Mondjuk ebben óriási szerepet játszott egyrészt az, hogy nem égetem be anyát a kollégája előtt azzal, hogy elbőgöm magam a szike láttán (meg azon, ahogy megkérdezte az orvos a váróban az ajtón kinézve, hogy akkor készen állok-e, mondom igen, erre azt mondta: AKKOR SZÍVJUK AZ ANYAGOT - a lidokainos injekcióra utalva. Mint a filmekben. Elég creepynek és visszafordíthatatlannak hatott). A másik nagy moderáló erő az volt, hogy már február óta azt várom, hogy mikor szabadulok már meg tőle.
A varratszedéstől azért még tartok.

Ja, és kaptam imélt a Neptunból, hogy mostmár nincs hallgatói jogviszonyom, mer abszolváltam. Ölég menő.
És majd hozok képet a palántáimról, meg se fogjátok ismerni őket.

happiness és aggodalom

A D nagybátyjától kapott hűtőszekrényünk egyrészt jóval nagyobb mint az előző, másrészt nem sípol mint a veszett fene (nehezen tudtam tőle elaludni), harmadrészt pedig VAN BENNE FAGYASZTÓ!
Szóval az akciós fagyasztott zöldségkeveréket, húsfélét, egyebet nem kell megszakadni készülő szívvel a boltban hagynom csak azért, mert a hétre van már kaja és megromlana addig, hanem megvehetem és lefagyaszthatom, ezzel sok pénzt és időt spórolva (raktározási lehetőség híján mindig amikor kitaláltuk, mit együnk, az első dolog volt elmenni a boltba), ÉS TUDUNK JÉGKRÉMET VENNI!
Szóval ma az Aldiban jól bevásároltam jégkrémből. Nem nyűgözött le a választék, de volt kétféle gyümölcsös ami megtetszett, úgyhogy most van vagy tizenöt jégkrémünk. Majd holnap azért csak elnézek a Lidl-be is ha lesz kedvem, ott a múltkor jobbakat láttam (például Calippo-jellegűt is, ami nagyjából az etalon számomra).

Holnap olyanból vizsgázom, amiből egyszer iszonyatosan megbuktam (annyira durva, hogy egy éve volt és mégis tök régnek érzem a féléves periódusok miatt), és vegyesek az érzelmeim a dologgal kapcsolatban. Félek mint a franc, mert komoly tétje van (lesz-e diplomám idén? Meghalok, ha nem), és egyszer már buktam, viszont most úgy érzem, eléggé jól megy - főleg, ha esetleg még puskázni is tudok majd támogatásképp. Szóval nagyon zavaros, egyszer rettegek, aztán nyugodt vagyok, aztán megint félek. Jaj, bárcsak-bárcsak!

Palántáim viszont nem stresszelnek, szépen lassan, egyenletesen fejlődnek - ma vettem észre.
Szóval Stage 2-be kerültek.

Sajnos nem tudom, ők éppen mifélék, majd egyszer kinézetről-ízről ki fog derülni.

Ma akartam az Aldiban eperpalántát venni, hátha működne, de már nem volt. Pedig célzottan emiatt mentem pont oda, amúgy a fagyi miatt a Lidl-be mentem volna.

Back to tanulás.

már csak a bagaboo

Ahogy D gépénél garázdálkodtam, gyakoroltam a holnapi SPSS vizsgámra, egyszer csak megnéztem, hátha már felkerült a szakdolgozatom opponensi bírálata meg kérdései a netes felületre, és nem kellett csalódnom, valóban ott volt egy kurvahosszú értékelés és három kérdés a dékántól magától, Tausz Katalintól. Ő lett az opponensem, mivel ő vágja legjobban az értelmi fogyatékos témát. Szóval kicsit be voltam már szarva, mert azért mégiscsak a dékán, és én egy olyan hallgató vagyok aki gyakorlatilag lenyomata az általa irányított karnak. Szóval féltem. És ma azért ránéztem, hátha fenn van már, és fenn volt.
És egyébként 4-es lett!! Tausz Katalin 4-esre értékelte az általam összerakott szakdolgozatot. A kérdéseire meg majd választ találok, egyelőre hagyom, főleg, mert kettőt nem is értek, annyira kacifántosan fogalmazott.
Most rohadt büszke vagyok, megkönnyebbült (egy kicsit), és örülök.

Közben D is hazajött, és lobogtatott a kezében egy postai értesítőt, ami az Arctic Monkeys pulcsimra szól, úgyhogy yeehaw, holnap megyek is érte. Amúgy már nem is húzom fel magam a postáson, hogy sose jön fel, és van, hogy csak három nap múlva hagy értesítőt, amiben lebasz, hogy ugyan miért nem mentem már a csomagomért, amiről hagyott értesítőt korábban is (holott nem is). Már csak rezignáltan elballagok a Török utcába és kivárom a soromat.

Már csak a bagaboom hiányzik, remélem nem keveredett el a rendelésem. Mondjuk kaptam visszajelzést róla még aznap, de akkor is.. Már igazán szükségem lenne rá.

Ma ültettem, mert tegnap sikerült végre virágföldet találni a sparban, el se hiszem, hogy 20 liter 300 ft-ba kerül. Jó, mondjuk föld, de akkor is. Mondtam D-nek, hogy ha legközelebb olcsón akarok látványosan sok dolgot vásárolni, akkor virágföldet fogok venni, haha.
Szóval ültettem mentát, oregánót, citromfüvet, tárkonyt és lestyánt. E két utóbbit még nem tudom, mire fogom felhasználni, mivel ritkán készítek olyan ételeket, amibe rakni szokás, de legalább majd nőnek és szépek lesznek. Viszont már előre csorog a nyálam a citromfüves-mentás limonádé gondolatától. Most is készítettem gyömbéreset, hogy igyak eleget, mert mindig bicajozom, aztán sose iszom utána és fáj a fejem tőle. D mindig figyelmeztet, hogy igyak, sőt, egyszer volt, hogy fájt a fejem, idehozott egy pohár vizet és addig nem hagyott békén amíg meg nem ittam, pedig nagyon nem kívántam, úgyhogy igazán szenvedésként éltem meg az elkortyolgatását. De ő megértően várt, és nem engedte, hogy ne igyak. Szóval ebből a gyömbéresből már sokat megittam, és ezt fogom magammal vinni egyetemre is.

A biciklimmel még mindig nagyon nagyon jóban vagyunk, múlt héten kedden már egyedül is mentem és biztonságban odaértem. Főleg, mivel az általam elérni kívánt cél az, hogy biztonságosan tudjak közlekedni, így nagyon odafigyelek. Na meg arra is nagyon odafigyelek, hogy e célom elérésében ne változzak át mazsolává (akik azt hiszik, hogy biztonságosan közlekednek, közben pedig csak nagyon lassan, így feltartanak mindenkit, ezáltal nagymértékben növelve a baleset veszélyét). Holnap is egyedül megyek, jaj, már nagyon várom. Amúgy pedig gyakorlatilag a hét öt napján bicajozom (kedd-szerda-csütörtök-péntek-szombat), és kezdem úgy érezni, hogy meglátszik. Meg nagyon jól is esik. És annyira szuper, hogy csak felpattanok, kimegyek a rakpartra (két sarok), és egyenesen lefelé biztonságosan közlekedem 5 kilométert, majd oda is értem az egyetemre! Nagyon nagyon megszerettem. Az egyetlen negatívum a táskám, mert hiába állítom be úgy, hogy jó legyen, mégis csúszkál, meg húz, meg félek, hogy a laptopom alatt leszakad, szóval kedves bagaboo, siess.

Válogattam néhány képet, amiket mostan közzé is teszek.

Csili, nyiratkozás előtt. Jól levágtuk a szőrét, így úgy néz ki, mint egy éheztetett fekete birka. 

Már rövid szőrrel, kedvenc helyén, anya napozóágyán

A fantasztikus nevű Gyáva, aki valóban nagyon gyáva

D és öcsém D (mostantól legyen kicsi D) sárkányoztak, kicsi D isszonyatos örömére. Annyira boldog lett tőle, hogy ugrált és visított örömében, pedig "10 éves nagyfiú".

Elhatároztam, hogy dokumentálom a magok palánta-, majd fűszernövény-formátumba való alakulását.
Ez a stage 1.

Oregánó, lestyán (vagy tárkony), menta

Ebben egyelőre csak citromfű és tárkony (vagy lestyán) van. Lesz majd paradicsom is.

Ott vannak ni, az ablakban. Amúgy békés kis emelet a miénk, csak mi vagyunk itt és a padlás.

Drága-kedves D, amint rám vár a Lánchídnál és még nem vett észre. A szép piros bicajával. Már régi kép (február?).

Ezt pedig két hete szerdán fényképeztem az egyetemről, amíg D-re vártam. A 6. emeleten mindig beülök az ablakhoz és nézelődöm. Éppen az a nagyon durva eső volt, szép volt végignézni, és utána lett szivárvány is.

Most Game of Thrones-t nézünk, aztán még gyakorlok a holnapi SPSS vizsgámra. Remélem jól megy majd.