done

Az elmúlt két hétben az oldalsó kis kívánságlistámról kipipálhattam a záróvizsgát és a tetoválást is :)
A vizsgára eléggé széthajtottam magam, bár nagy tétjét nem éreztem, tényleg az egész a diploma miatt volt már csak fontos számomra. Mégis, magamnak bizonyítani akartam, és sikerült is, 5-ös szakdolgozattal, 5-ös védéssel és 5-ös elméleti vizsgával. Done.
Amikor ültünk a folyosón és vártuk a sorunkat, egyszer csak megjelent az opponensem, ekkor felugrott az adrenalinszintem, és igyekeztem nem nézni rá, aztán meghallottam a nevemet, miszerint engem keres - sejtettem. Kiderült, hogy bejön a védésemre. Az összes vizsgázó közül csak az én opponensem vette a fáradságot, ami egyrészt elég idegesítő volt, mert az ajnározó bírálata ellenére azért kissé feszült lettem a gondolattól, hogy végighallgatja, amit a dolgozatomról én magam is mondok, másrészt meg elég gáz, mivel alapvetés lenne, hogy bejöjjön, hiszen a bizottság nem tud igazán hozzászólni a szakdogához, szóval a vizsgázó nem tud kinek érdemben válaszolni a bírálattal kapcsolatban.
Na szóval bejött, de mint kiderült, igazából csak azért, hogy meghallgasson, meg találkozzunk élőben, feltegyen két kérdést, ami nem is annyira szakmai volt, csak érdekelte, illetve elmondja, hogy mennyire profi munka, aztán ki is ment.
:)
A vizsga után terveztünk hárman, Zs-vel és P-vel (együtt vizsgáztunk, meg nem tudom mennyit emlegetem őket, de ők a legközelebbi barátaim) valami ünneplést, de végül ebből annyi lett, hogy elmentünk Zs-hez és fetrengtünk a kanapén meg a földön.


Aztán másnap 11-re mentem tetováltatni, de az meg megérdemel egy külön bejegyzést.

ÉÉéééés közben befutott az opponensi vélemény is, hát, meglepődtem és iszonyúan örülök.
Ilyenek vannak benne:

A kiválóan megírt dolgozat
fontos eredmény
A szakirodalmi összegzés jó színvonalú
a szerző jó arányérzékkel válogatott
nagyszerűen oldotta meg a szerző
nagyon jónak tartom a dolgozatot
ha lenne rá felület egy rövidített változat szélesebb nyilvánosságot is megérdemelne

Egy szó sem esik semmiféle kritikáról a véleményben. Fú, hát ez ritka.
Na erre igazán nem számítottam.

Bár az utóbbi félévben történtek (amiket nem ecseteltem itt a blogon, de egyszer majd lehet kifejtem) miatt már nem éreztem, hogy bármennyire is számítana számomra, milyenre értékelik a dolgozatot, és bár ezt még mindig fenntartom, azért jó érzés egy ilyen munkával lezárni az egyetemi éveimet.

és még online kreszre is beiratkoztam

Akkkkkuuuuurvaéletbe ez egy brutál nap volt, és nem miattam.
Itt volt P, és a konzulensével baromi nagy gondok voltak, P teljesen a padlóra került, de megoldottuk és kinyomtattuk-befűztük kézzel a dolgozatunkat.

Basszus, ez az egész... nem hiányzott így leadás előttre. Kibaszottul nem.

De egyébként fel van töltve a dolgozatom a felületre, ki is van nyomtatva - holnap a fizikai példány is leadásra kerül.

A kikúúúrt életbe.


Fáradt vagyok.

hessteglevanadva

Azt hiszem Serrano magyarország leghitelesebb hiphopban működő embere. Elképesztő.
Valószínűleg sose fogom átérezni hogy milyen élete volt, de mégis hat rám a zenéje, meg is vettem az albumot.

Mindig megnyugvásra találtam ha berobbant a bláz

beletörődtem mindenbe, úgyis megoldja majd más

Aztán rám szakadt a sok mocsok mit hátrahagytam

az aknákra mint a kisangyal úgy rászaladtam

Túl őszinte vagyok ahhoz, hogy fogás legyen rajtam

én elmondtam azt is hogy aludtam kabátban a parkban

beszéltem arról hogy a gyerekkorom terrorban éltem

hogy megbénultam lopás közbe pedig megvolt a vérem

hogy szájba vágtak kölyökként én pedig megmeredtem

mert három éves korom óta vertek de végül szembe mentem

megtanultam túlélni és nekem a végeredményt fontos

hogyha kaptam egy kicsit azt tuti rám kiabálod most

de kapja be a világ igazán ez csak az én érdemem

bár van aki támogatott ebben és ezt értékelem.

Húsz évbe belesűrűlt legalább hatvan-hetven

szóval összegyűlt bennem a szar mint a parlamentben

Az álmom megvalósult de nem változik semmi

mert innen ugyanúgy a nyomorba fogok hazamenni.

De még az sem megy simán hisz jegyre sincs pénzem

hogy innen hazautazzak egy ringyót beintéztem

de annak is csak aprója volt így rábasztam

úgyhogy a MÁV-on a WC-t kell válasszam

úgy is van már büntetésem két reklámszatyorral

a fasz kivan már ezzel a leprás vagonnal

hosszúnapvolt

Öööö... 4:50, most végeztem a bevezetéssel, befejezéssel és a konzulens korrektúrája szerinti átjavítással.
És basszus, éhes vagyok. De már nem eszem, most alszom.
(bár nem vagyok álmos -- hogy lehetséges?)

Egyébként nem gondoltam volna, hogy még ma megcsinálom egy ültő helyemben az egészet, azt hittem, holnapra marad a korrektúrázás átnézése. De ha már úgyis ébren voltam...

Na mindegy, a szakdoga 2. verziója elment a konzulensnek.
Remélem értékeli, hogy háromnegyed 5-kor küldtem el neki az e-mailt, ebből bizonyára látni fogja, mennyire igyekeztem. Haha.
A madarak most kezdenek felébredni odakint.

hesstegmégegy... vagy kettő? nap

kinek jusson éppen elég hely az isten tenyerén

Ma elkezdtem befejezni a szakdolgozatomat. A kutatási kérdést már megfogalmaztam, már csak a bevezetés-témamegjelölés-indoklás, szokásos cucc maradt, és a konklúzió.
Meg ugye amit írtam, még egy-két mondat az elméletbe.

És elkezdtek kibújni a spenót mellett a céklák isss!!!


Ja amúgy amióta elküldtem a konzulensemnek a szakdogám eddigi állását, olyan gyomorgörcsöm volt minden alkalommal, amikor arra az e-mail címemre üzenet érkezett, hogy hú. Alig bírtam elaludni.
És most, amíg ebédeltem, válaszolt.
És semmi de semmi gondot nem írt a cuccal kapcsolatban! Semmit!
Csak ilyen apró, sokadrangú szar kis dolgokat kell még kifejtenem, még oda lehivatkoznom, ide ne írjak oldalszámot, ezt a folyószövegbe hivatkozzam, ide inkább ezt a szót használjam....
Azta. Hát eszembe sem jutott, hogy ez is lehet, én azt hittem, egész fejezetekkel lesz gond.
Nahát.
Hát ezt még fel se fogtam teljesen.
Ezek alapján ma befejezem a szakdogámnak az általam gondolt részeit, holnap pedig megcsinálom ezeket az apró változtatásokat...
És kész.
Holnap kész vagyok a szakdogámmal!

Most ez a kép érkezett tőlem a csetbe, imígy érzem magam:

Zenének meg eztettt, mert tűpontos:

láthattam láttam is mindent és mégis:
hagytam hogy hagyjátok hadd hagyjam én is
én vétkem én vétkem én igen nagy --
hagytam hogy így legyen de te
ne hagyd

a mai nap pihenőnap

Ma egyáltalán nem foglalkoztam a szakdolgozatommal, és ez igazán jól esett.
A konzulensem még nem jelzett vissza.


Reggel kényelmesen felébredtem, megreggeliztem, aztán beállított az egyik falubeli barátunk, aki egyébként a falu pálinkafőző nagymestere (nem irónia), hozott nekünk bort és szőlőpálinkát (nem törkölyt! nem mindegy). Több hegyen is van szőlője itt a környéken, elég jó bora is szokott lenni, bár a pálinkája jobb.
Beszélgettünk, aztán segítettem főzni, sütöttünk répatortát, amihez utána kevertem krémtúrós-narancsos-mascarponét, és az került a tetejére, igen jó volt.

Ez pedig nem más,

mint a spenót a veteményesemben.

Délután 6 körül pedig elmentünk a nagyobbik öcsémmel, Zs-vel és apával vezetni a falu határába.
Nem gondoltam, de tökre megmaradt a lovardás tudásom, amikor naponta traktoroztam a bálákat. Nyilván nem tudok vezetni, meg a traktort könnyebb is volt kezelni (lomhább, és sokkal magasabban ül az ember, amitől kényelmesebb és könnyebb a vezetés), de simán elindultam, meg váltottam ide-oda a kocsival már elsőre. Az más kérdés, hogy 10 km, azaz fél óra vezetés után úgy elfáradtam mentálisan, hogy kb nem tudtam egy Y fordulót megcsinálni. Mivel nem betonúton voltunk, hanem egy hepehupás, traktorvájatokkal tarkított földúton, tök más így vezetni, főleg elsőre. Valószínű sokkal több mindenre szükséges így koncentrálni (pl hogy ne legyen tengelytörés egy nagyobb gödör eredménye), folyamatosan lassítani-gyorsítani, ahogy a dimbes-dombos táj és a gödrök igényelték. Még nyulak is szaladtak át előttem. Szóval ez így elsőre baromi tömény volt, de azt hittem, hogy sokkal rosszabbul fog menni. De örülök neki nagyon hogy erdőben meg földúton tanulok, így sokkal több inger és komplexebb helyzet ér, mint mondjuk egy parkolóban, és talán könnyebb lesz majd ettől, ha valóban elkezdődik a jogsiszerzési folyamat.

Amikor elértünk a szomszéd kis zsákfalu határába, váltottunk Zs-vel, de előtte még fényképeztem egyet, olyan csodálatos volt minden.

 

Bizony, mi vagyunk a Balaton-felvidék északi őrzői.

 

Imádok itt élni.

Holnap pedig ismét vezetünk!
D-t pedig láttam a tüntetés live közvetítésén :)


Viszont baromi fáradt vagyok.

hesstegmégnégynap

fáradtvagyok

És elküldtem a konzulensemnek az első verziót.
Félek, mit mond majd rá.
Nagyon.

Eddig 63 oldal tartalmi rész. Két nap alatt pontosan 30 oldalt préseltem ki. Nem tudom, hogy fogok beleférni a maximális 70-be. Hiányzik még a bevezetés, és a konklúzió is - illetve még az elméleti részt bővítem majd, de az nem sok. Úgyhogy a bevezetésnek és a befejezésnek bele kell férnie 10 oldalba. Meg amit még a konzulensem mond.

hesstegmégötnap

Két nap alatt húsz oldalt lenyomtam, hajnali 3-kor feküdtem le, addig írtam. Illetve ma is eddig egész délután.
Viszont már eléggé a finisben vagyok. Ha így tudom tovább csinálni, ma éjjel elmegy a konzulensemnek.

Viszont ha nem lenne drága P és Zs, akik a legjobb barátaim, és együtt végzünk most hárman (csak mi maradtunk hátra az évfolyamból, hehe), akkor nem tudom, milyen lelkiállapotban gyűrtem volna végig ezt a szakdogaírást. Így, hogy az eleve folyamatosan pörgő csetablakba mindig ír valamelyikünk, tudunk véleményt, segítséget kérni egymástól, mindig van min röhögni, feszültséget levezetni, ventillálni, tartani egymásban a lendületet.
Vicces, mert mintha valami tour de france lenne, napról napra megállapításra került, melyikünk áll legjobban, illetve legrosszabbul, és mára, az utolsó oldalakra az örök harmadikunk is felhozta magát, szinte beelőzött bennünket, úgyhogy most muszáj egyenlíteni :)
Tegnap éjjel, azaz ma hajnalban is még ketten toltuk az ipart háromkor, ilyenkor nagyon jó, hogy nem egyedül dolgozik az ember, és időről időre lehet pár szót váltani, vagy megnyugtatni a másikat, hogy igen, még én is szívok. P végül háromnegyed 4-ig bírta, én negyed 4-kor elköszöntem, miután végeztem egy fejezettel.
Hangulatoldásnak mindig valaki elküld magáról egy webcamos képet, hogy éppen milyen lelkiállapotban van, és akkor a másik kettő is küld, nagyon vicces dolgok jönnek ki.

Én, hajnali 1-kor:

Most már azt várom nagyon, hogy megírhassam a lezárást, és végre beilleszthessem az egyébként nagyon takarosan gyűjtögetett irodalomjegyzékemet, ami jelenleg három oldal hosszúságnál jár, már szinte röhejes lesz, hogy a kis mesterszakos hülyeségemhez hosszabb lesz az irodalomjegyzék, mint egyes alfejezeteim.

Azt beszéltem a tanszékvezetővel, ezt se tudom, hogy mondtam-e már, de hogy Tauszt ajánlja opponensemnek. Ami egyrészt szívás, mert azért ő mégiscsak kari dékán volt, és nagyon vágja a témát, és előtte borzasztó lenne beégni, de közben meg jó, mert a BA-s szakdolgozatomat is ő értékelte, és nagyon fair volt.

A konzulensem eléggé szét van esve, kétszer válaszolt már ugyanarra az e-mailemre, és jelenleg külföldön van, éppen ma töltött fel képet FB-ra az opatija-beli tengerpartra néző hotelszobájából. Egyébként kurvára megérdemli, hihetetlen szakember.

Na mi a szart csinálok itt, kétmondatos helyzetjelentést akartam írni, erre itt tartok. Megyek vissza.

Két fejezetnyire vagyok az (általam annak ítélt) vége előtt. Jó lenne ezt ma letudni, bár ez a két fejezet teszi ki a szakdolgozatom felét (az interjúk elemzése).
Hosszú lesz ez a nap.
Főleg úgy nehéz, hogy közben a háttérben próbálom követni a Gulyás Marci bírósági kalandjait.
D-ről pedig került fel egy kép a 444 képes összefoglalójába. A TáTK-s szakkolival ment ki, és amikor látták, hogy egy 80 éves bácsi egyedül próbálja az egyik kanyarodósávot befoglalni az autók elől, és nem nagyon ment neki, akkor ők is mellé álltak segíteni. Aztán később odahívták magukhoz a bácsit társasozni, ő pedig ment is.

Nemtom, lehet amiatt, hogy már lassan két hete nem láttam élőben, vagy csak úgy simán is, de igen erős vonzalom ébred bennem iránta, ahogy meglátom ezt a képet.
Jó csávó, na. Bejön.

#kevesebbmintegyhét

Na bár a konzulensem azt mondta, hogy bőven elég már az interjú, ma reggel még csináltam egyet egy muzsikuscigány csávóval, nagyon jó volt. Asszem az összes interjúalanyom közül neki volt a legtisztább tekintete.

Így, ezzel a 9 interjúval neki tudok végre állni írni. Nehéz, meg nagyon nem akaródzik, de ilyenkor arra gondolok, hogy minden egyes leírt mondattal közelebb vagyok a diplomához.

A laborom eredménye meg is lett már tegnap, és minden oké. Pont olyan mint egy korombélinek lennie kell. A koleszterinem magasabb csak kicsit a szükségesnél, ez nálunk sajnos genetikus, de megbeszéljük anyával, mit lehet tenni, hogy lejjebb kerüljön az érték. Egyedül a lényegre, a pajzsmirigyre nem lett még kész a vizsgálat, az majd csak egy hét múlva.

Engem már ez is boldoggá tett, mert van bennem egy ilyen félelem hogy mi van ha cukorbeteg leszek, meg jaj, mert nálunk az is vígan megy az ősök között, szóval ezen aggódtam kicsit, de cukorbeteg se vagyok.

Három nap alatt nyolc interjút toltam le, bár az egyik az csalás volt kicsit, mert fókuszcsoportot csináltam három nővel, és nem külön külön beszéltem velük.

Most írtam a konzulensemnek, hogy ugye elééééég?

Már szeretném végre, hogy nekiülhessek, és csak írnom kelljen, amíg készen nincs. Mert aztán egy hét múlva már nagyon szeretnék kész lenni. Ahhoz viszont gyakorlatilag folyamatos munkára lenne szükségem, amit ha már nem kell több interjú, elkezdhetek.

Anya vett tőlem vért ma, vitte laborvizsgálatra.

Ma éjjel is baromira izzadtam, tényleg, vannak ezek az izzadásrohamaim, csak éjjelente, és nagyon ritkán. De akkor arra kelek, hogy minden előzmény nélkül csatakosra izzadtam magam, olyan szinten, hogy csupa izzadságfolt a pólóm, síkos a testem, az ágyneműm meg olyan vizes, hogy gyakorlatilag használhatatlan. Na mindegy, ezt már biztos írtam a múltkor. Elég zavaró probléma.

hosszú és szakdogás

Múltkor baromira megijesztett a konzulensem, mert szükségem lett volna országos meg járási statisztikákra a közmunkásokkal kapcsolatban, erre az volt a válasza, hogy akkor menjek a ksh kutatószobájába, itt a link, és akkor belinkelte a kutatószobás belépés igénylőlapját.
Namármost megvallom őszintén én még ezt az igénylőlapot se voltam képes értelmezni, úgyhogy baromira beszartam, főleg, hogy több tanárunk mesélt már erről a helyről, mivel ők tényleg kutatók, nyilván, nem csak pelenkás mesterszakos szakdolgozók, szóval ők oda is valók, na mindegy, és mondták, hogy ez gyakorlatilag olyan mint a spitzbergákon lévő magraktár, kb mentális zsilipkapu van ott, nem vihetsz be pendrive-ot se, meg semmit, vagy ha bevihetsz, akkor befelé meg kifelé is ellenőrzik, nem viszel-e ki jogosulatlanul adatot, meg előre meg kell adni az SPSS vagy bármilyen elemzőprogram, amit használni akarsz syntaxát, szóval igazából mindent előre meg kell mondanod, mit mennyi ideig hogyan miért akarsz kutatni, mire van ehhez szükséged, és tényleg, előre megírni a syntaxot (amit amúgy nem tudom hogyan lehetséges elkövetni), és még körbe is ellenőriznek, hogy nem csempészel-e ki bármilyen információt.
Amúgy nem mondom hogy nem jogos ez a készültségi szint, bár van egy olyan gyanúm, hogy nem csak tudományos szempontok miatt féltik az adataikat, hanem egyéb, politikai okok miatt is.
Na de szóval egy ilyen hely nem nekem való, hanem a kutatóknak.
Szóval beszartam, főleg, mivel még a konzultációink elején azt mondta a konzulensem, hogy ne aggódjak, majd ő minden szükséges statisztikát készen megszerez nekem, a még nem publikus mikrocenzusból is meg minden, na hát ehhez képest az lett hogy menjek be isten hírével és kövessek el valamit amiről fingom nincs hogy mi.
Na én ezt le is írtam neki, hogy szorri, de fogalmam sincs, mit és hogyan kéne ezzel kapcsolatban csinálnom, úgyhogy ha nem bánja, találkozhatnánk előtte és elmondhatná a részleteket. Illetve küldtem neki egy kiadványt a 2017. januári közmunkások demográfiai adataival, amit a belügyminisztérium honlapján találtam (remélem valós adatok vannak azért benne), és hogy ez jó-e. Na és hajnalban válaszolt egy nagyon kedves üzenetet, hogy

"Ez a kiadvány elég!

Használja, a teljes munkaerőpiacot tekintve is talál hasonlókat.

Dolgozza fel. Nem kell adatbázist bányásznia.

Ügyesen az interjúkkal.

Udv"

Ez eddig kb a legkedvesebb üzenet amit kaptam tőle (bár egyszer az egyikben volt egy smiley is). Nekem, mivel nem vagyok kutató meg ilyen profi izé, csak szabadulni szeretnék mán az egyetemről, szükségem van erre az enyhén patronizing hangvételre, amit tőle kb hiába várok, mert alapvetően kollégának tekint (amit most nem fejtek ki, hogy mekkora terhet rak rám szakmailag), és rendkívüli szinten tárgyilagos üzeneteket ír csak, de most megkaptam!!!! Ügyesen az interjúkkal, aww.

 Mondjuk tényleg nem panaszkodhatok, az előző szakdogám konzulenséhez képest hihetetlen mértékű upgrade nála írni, profi, módszertani szinten tökély, konstruktív, haladni akar, bízik bennem. Az előző konzulensem is nyilván szakember, sőt, tudós, de baromi szar volt nála írni, és sokat sírtam is miatta, mert például nem ismert meg, amikor face to face konzultációra mentem volna hozzá, és eleve, csak kétszer találkoztunk (nem volt nagy motivációm ezek után ismét találkozni vele), úgyhogy a leadásnál bekamuzott egy harmadik konzultációs alkalmat, hogy le tudjam adni a dolgozatot.

Szóval vele nem volt jó, nem segített érdemi szinten, sőt, csak demoralizált kb végig, úgyhogy egy idő után nem is kértem a segítségét, csak a végén elküldtem neki a pdf-et, hogy tegye fel a felületre. Aztán úgy esett, hogy a kar dékánja lett az opponensem, és tök jóra értékelte az egészet, szóval ím, egyedül is meg tudtam írni a dolgozatom.

(Egyébként a tanszéken tanít ez a volt konzulensem is, és így, otthonos, családias mesterszakos környezetben - évfolyamonként 10 ember, tehát tényleg mindenki haver mindenkivel - már nagyon kedves, névről ismer, meghívott már egy kutatásába is - amire végül nem nyertek pályázati pénzt -, és szerencsére nem emlékszik rá, hogy valaha nekünk szakdolgozati szinten közünk volt egymáshoz.)

Ja, szóval végül nem tudom mire akartam kilyukadni, de a lényeg, hogy örülök a mostani konzulensemnek, bármennyire is félek amúgy tőle. Amit egyébként arra vezettem vissza, hogy az előző konzulensem e-mailjeitől annyira féltem mindig, mert folyton valami hülye, közel sem konstruktív, de azért számonkérő hangnemben írt, hogy tényleg kb folyton bőgtem miatta (konfliktustűrés lvl 9999 - most már ilyen szerencsére nincs), és gyomorgörcsöm volt, ha üzenetet vártam tőle. Na ez valahogy annyira belém égett, hogy most is folyton belémáll a görcs, ha e-mailt küldtem a mostani konzulensnek, és tudom, hogy válaszolni fog, pedig még egyszer se írt olyat, ami ezt indokolná. Na de mindegy.

A lényeg, hogy már igazából csak az interjúk és a járási statisztikák kellenek, mint alapanyagok, amikből dolgozni tudok. Az összes többi részhez már csak le kell ülni és megírni. Abban meg jó vagyok (szerencsére én az a fajta vagyok, aki elbassza minden idejét, de ha egyszer leül, akkor megír helyből 20 oldalt). Szóval igazán nagyon időben vagyok, és minden nagyszerű!

Már tényleg csak meg kell csinálnom a hét interjút, illetve írni az ajka járási munkaügyi központ vezetőjének, hogy vannak-e nekik ilyen jellegű adataik, amik nekem kellenek, és akkor minden meg is lesz.

És még a banánkenyér is kész.

Egyébként bizonyára fogok másról is írni, nem csak a szakdolgozatomról, de jelenleg - érthető módon - ez köti le a gondolataim nagyjából 80%-át, a maradék huszat meg az, hogy ki akarok menni az udvarra, de nem szabad, mert akkor az egész napot ott töltöm, és nem haladok semmit.

Már a vonaton hazafelé is a szakdogámat írom.
De a fele már kész.

hessteg mégkéthét

Ma szokatlan optimizmussal keltem fel már fél 8kor. Magamtól. Mivel D-nek 9-től órája van, gyorsan felkeltem és csináltam néhány naan lepényt. Vagy kenyeret. Naan-t.
Tegnap este az volt a vacsi indiai raguval, és meglepődtem, mennyire gyorsan és egyszerűen kész van, szóval ma reggel neki is ugrottam, és kész is lett, és D tudott vinni magával órára. Mondtam neki, hogy útközben a töröknél vegyen hozzá humuszt, mert úgy igazán nagyon jó lesz, aztán felhívott, hogy csak 10kor nyitnak, szóval addig tartalékolja a lepényeket :)

 

A szokatlan optimizmusom valami különös oknál fogva a szakdogára is kiterjed, úgy döntöttem, ma megírom a bevezető fejezetet. Szerettem volna anyagot gyűjteni a statisztikai áttekintéshez (közmunkások demográfiai jellemzői országosan és járási szinten), de rájöttem, hogy kurvára nem tudom használni a ksh honlapját, szóval majd jövő héten bemegyek a konzulensemhez, és megkérem, hogy ha már felajánlotta korábban, akkor segítsen már ebben (végül is a ksh-ban kutató, szóval elég kézenfekvő a segítségkérésem - még azt is mondta a múltkor, hogy az egyelőre nem publikus mikrocenzus adatsorokat is kielemzi nekem, remélem erről nem feledkezett meg azóta :D ).
Szóval a statisztikai adatgyűjtésem jövő hétre szorul át, addig is megírom a bevezetést.
Valahogy most teljesen úgy érzem, hogy három hét múlva itt fogok ülni egy kész szakdogával, és nagyon fáradt leszek, de elégedett is.
Remélem így lesz.

Ezek meg ilyen mindenféle képek az elmúlt 3 napból:

szakdoga + tmi + kaja

16 oldalam van már. Az már körülbelül a szakdogám negyede!

Tegnap vettem minden bátorságomat és elküldtem a konzulensemnek ami eddig kész van, és azt írta rá, hogy eddig OK. Úgyhogy jee. Nem kell semmit átírni.

Csak beparáztatott, mert ahogy félálomban olvastam az emailt, ott volt hogy nincsenek a szövegben hivatkozások, és hogy azt érdemes írás közben jelölni mert utólag nehezebb lesz. Én meg megijedtem, mert amúgy dugig van hivatkozással az egész, és hogy ez nem elég?? Aztán fél óra kvázi-visszaalvás, forgolódás és ezen agyalás után megnéztem megint, és láttam az e-mailje alján, hogy sent from my iphone, és akkor rájöttem, hogy mobilról nézte, és úgy nem látszanak a lábjegyzetbe írt dolgok. Szóval a mobil miatt nem látta egyáltalán őket, úgyhogy e tekintetben is minden ok.

Jövő héten akarok interjúzni, 6 ember kéne kb, ma szólok apának, hogy tud-e szervezni alanyokat az adott szempontok szerint. Csak utálom az egész szakdogaírást, és ezért mindig mindent halogatok, még akkor is, ha - láthatóan - simán megy egyébként az írás.

Még van majdnem egy hónap a leadásig, de egy hetet a végén szeretnék üresen hagyni az esetleges korrigálások lehetősége érdekében, szóval három hét.

Egy hét alatt befejezem az elméletet (még kell statisztikai áttekintés - országos és járási -, munkaerőpiaci elméletekbe ágyazva írni a közmunkáról, megírni a bevezető fejezetet, és igazából ennyike). Utána héten (azaz jövő hét második felében) terveim szerint interjúzom, illetve elvégzem a többi empirikus részét. Utána héten pedig elemzek és le is zárom.

Ez a terv nagyon szép, remélem valamennyire tartható is.

Mindemellett anyának is szólnom kéne, mert kéne csináltatni egy laborvizsgálatot, mert sok dolog utal nálam pajzsmirigy alulműködésre, amit jó lenne kivizsgálni. Mondjuk sok mindent megmagyarázna, ha kiderülne, hogy valóban ez a probléma. Hámlik a bőröm, amit amúgy sose csinált, fáradékony vagyok nagyon, nehezen bírom a terhelést, tulajdonképpen ok nélkül hízom (mondjuk ebben a fogamzásgátló is ludas), ilyenek. Aztán lehet kiderül, hogy nincs is semmi bajom. Akkor viszont nem tudom mit kell csinálni.

Másrészt arról is beszéltünk, hogy lehet, abba kéne hagynom a fogamzásgátló szedését, hogy tudjon kicsit tisztulni a szervezetem, hiszen azért mégiscsak 5-6 éve folyamatosan szedem. Ez egyrészt járna egy csomó pozitív mellékhatással, például hogy kevésbé lennék hízékony, másrészt valószínűleg a libidóm is nőne tőle, mert bár nincs vele különösebb baj, de érezhető mindenképp a különbség a fog.gátló előtti és utáni kedvem között. Meg egy csomó negatívval is, például én nagyon szeretem, hogy pontosan tudom, mennyi tamponra van szükségem egy vérzés alatt, annyira kiszámítható és egyenletes az egésznek a lefolyása. Meg hogy tudom, hogy hétfő este megjön, péntek délután pedig vége. És ez mindig így van, és ez nagyon jó. Na meg egyéb szexuális kapcsolódású előnyökől nem is beszélve, amik, ha abbahagyom a tablettát, nem lesznek.

Viszont tényleg érdemes lehet pihentetni a szervezetemet kicsit.

Most pedig azon gondolkozom, hogy mi legyen a kaja. 

Van egy jolly joker tésztám, amit mindig csinálok, ha csak gyorsan akarok kurva finomat enni, kevés hozzávalóból. Úgy csinálom, hogy a még nem főtt tésztát (legszívesebben tagliatellét) bedobom a fazékba, ráborítok egy üveg darabos paradicsomszószt (ez olyan 700 ml körüli, tehát több mint a dobozos, de finomabb is - én általában a pennyben szoktam venni, mert ott a legolcsóbb, de a sparban is van sajátmárkás, és tartalmilag ugyanaz a kettő), fűszerezem (só bors bazsalikom), ráreszelek kb 5 gerezd fokhagymát, igazából mindegy amúgy, hogy mennyit, csak sok legyen, annyi vizet öntök rá, hogy ellepje, és kis lángon főzöm amíg kész nem lesz. Sokszor keverem, és mire megfő, addigra pont elfövi a levét, és egy ilyen baromi krémes, tök extra kaja lesz belőle, pedig közben meg semmi se. 

Na tegnap ezt főztem, de ma valami másra vágyom, úgyhogy szerintem felhasználom az üveges tescos indiai szószomat, és csirkemellel megfőzöm, meg csinálok hozzá naan-t.

Csak ehhez boltba kéne menni, amihez fel kéne kelni és fürödni is jó lenne.

Do you wonder - is there anyone to look for you?

Megyek! Igaz egyedül, ami fura, dehát ezt is kipróbálom.

És már 8 oldalt írtam a szakdogámból! Jó, ez nyilván nem végleges 8 oldal, viszont valahogy el kell kezdeni. Legalább ez a fura láthatatlan gát már megugrásra került, ami valahogy ott van az írás és a nem írás között, ami megakadályozza ezt az egyszerű dolgot, hogy "ülj le és nyisd meg a wordöt és kezdj gépelni".
De már pár napja leültem és elkezdtem, és ez jó. Mostanában azon kapom magam például a trafóban, hogy idegesen járok fel alá, mert zavar, hogy nem írok, hogy mást kell csinálnom.
Na. Csak lesz valami.

namivan

Megkaptam életem utolsó diákigazolvány-matricáját. Elég szomorú, már ami a kedvezményekhez való jog elvesztését illeti. Szeretek olcsóbban utazni.

Szóval a hogyan továbbról: biztos, hogy jelentkezni fogok a Green Fox őszi félévére. Nem tanítanak meg a programozás tudományára,  de adnak annyit, hogy jó pénzért el lehessen helyezkedni vele, illetve onnan már el lehet indulni egy komolyabb irányba.

A legvégén pedig remélem, hogy össze tudom hozni a két kedvenc tudományágamat, ami a szociológia és a programozás - egyébként igen, össze lehet hozni, csak ugye ahhoz tudás és tapasztalat kell. De ha hozzá se kezdek, akkor sose lesz meg ez a két dolog. Szóval az első lépés a green fox és egy használható szintű code monkey tudás.

Addig meg le kell diplomáznom, ami azért már reálisnak tűnik így szubjektíven, az én szempontomból is. November óta ugyanis azon szenvedtem, hogy ugye szakdogatémát váltok, mert leszarom a hülye politikusokat meg a hülye szexizmusukat, és elegem van, hogy hozzájuk kell igazodnom az időmmel, és hogy amúgy is elbasszák az egész interjús kérdést, egyrészt mert a saját propagandájukat tolják úgyis, másrészt meg mert összesen fél órát adnak nekem az interjúhoz, ami lószarra se elég. Ennyi idő alatt pont a propagandát lehet lenyomni. Arra elég.

Na szóval ugye novemberben írtam a konzulensemnek, hogy változtatok, és hogy majd közlöm, amire jutottam. Na hát februárig semmire se jutottam, pedig tényleg aktívan nyomorogtam a témán. Kínzás, hogy mennyire kiégtem az egyetemtől. Tényleg semmi de semmi konstruktív ötletem nincs ilyen tudományos témákkal kapcsolatban, még ha erőltetem, se jut eszembe semmi. Aztán apa egyszer csak előállt a kistérségen belüli közmunkába való beragadás problémájával, hogy miért lehetséges az, hogy bár itt nálunk iszonyatos munkanélküliség van, és tényleg bárkit felvesznek a gyárak, a térségi közmunkásoknál általános jelenség az, hogy a legutolsó pillanatban visszamondják a munkát (úgy, hogy már felvették őket), és visszamennek a faluba közcélúnak.

Szóval ez lesz a témám.

Szerintem rohadt érdekes, mert amellett, hogy a közmunkaprogramnak tényleg van egy olyan aspektusa, hogy kb lehetetlen belőle kikerülni, még ha akarod is, de itt meg mégis vannak olyan normális polgármesterek, akik hajtják állásinterjúkra a közmunkásaikat, és fel is veszik őket kivétel nélkül, és mégis visszamondják.

Ja merthogy amúgy az önkormányzatoknak nyilván rohadtul nem érdeke, hogy a közmunkás elmenjen, egyrészt mert nincs helyette másik - mert ugye mindenki dolgozik, errefelé nem nagyon létezik a munkanélküliség fogalma (még aki annak van bejelentve, általában az is ausztriában dolgozik) - másrészt meg elég durva mennyiségű juttatásokat kapnak az államtól a közcélúak után. Egy önkormányzatnak kb semmibe nem kerül a saját közmunkásait fenntartani, mivel az állam fizet mindent, szóval gyakorlatilag ingyen munkaerő a településnek. Na szóval innen nézve meg tényleg csodávl határos, hogy vannak olyan polgármesterek, akik küldenék a normális munkaerőpiacra a saját közmunkásaikat. Hogy kerüljenek már ki ebből.

Na szóval ez.

A konzulensem elképesztően lelkes, hihetetlen, hogy mennyire, és hogy engem is mennyire kedvel és bízik bennem - minderre nem tudom, mivel szolgáltam rá, mivel eddig két beadandómat látta összesen az óráin, semmi mást, szóval kicsit félek ettől a feltétel nélküli bizalomtól, de remélem, rászolgálok.

De ilyeneket mondott, hogy sok szakdolgozója van, és kicsit elege van már, de hogy velem bármikor és bármennyit szívesen dolgozik együtt. Ilyenek.

Arról nem is beszélve, hogy amikor megkérdezte, hogy hogyan tovább a diploma után, és mondtam neki a programozós irányt, akkor felcsillant a szeme, hogy egyébként ő meg két lány a felettem lévő évfolyamból szeretnének létrehozni egy alapítványt, ahol hátrányos helyzetű lányoknak tennék lehetővé a programozás-tanulást, és hogy SZÍVESEN LÁT AZ ALAPÍTVÁNYBAN.

Mi a ssszzzzaaaaar, a konzulensem konkrétan meghívott, hogy dolgozzunk együtt, ááá baszki elképesztő, ez baromi nagy dolog. Azóta se nagyon bírok túllépni ezen.

Szóval mondtam neki, hogy előbb magamat kell megtanítanom, de utána nagyon boldog lennék, ha rész vehetnék a dologban.

De egyébként nem félek, hogy mi lesz velem. Ami azt hiszem, most elég nagy szó, főleg, hogy a fiatalok többsége vagy nem talál munkát, vagy amit talál, kb aprópénzért végzi, pedig közel sem aprópénznyi tudást rak bele.

Én nem félek, de lehet hogy kéne, nem tudom. Azt tudom, hogy kevés szociológus van, aki programozni tud, márpedig van a szociológiának egy olyan ága, aminél baromi nagy szükség van erre a tudásra. Az egyetemen pl az adatelemzős tanárok mostanában nagyon tolják, hogy tessék tanulni programozni, mert az most már a társadalomtudománynak is része. És nagyon kevesen vannak, akik mind társadalomtudományi, mind pedig programozói oldalról is hozzá tudnak szagolni. Én pedig ezen kevés ember közé szeretnék tartozni.

leap year

Ma csak úgy ontom magamból a bejegyzéseket.

Egyetem terén amúgy az a helyzet, hogy nem most fogok végezni. Tudnék most, de nem akarok.

Igazából két opcióm van, ezeket most fel is vázolom.

1. Végzek most:

Április 15-ig megírom a szakdolgozatom, amit, ha szerencsém van, meg tudok írni ennyi idő alatt is ötösre. A szakdogaírás után tanulok az államvizsgára, amire nagyjából másfél hónapom lenne. Ha szerencsém van, ennyi idő alatt is meg tudom tanulni ötösre. Tehát ha szerencsém van, és beleszakadok, lesz egy ötös diplomám.

Miután a szakdogámat megírtam és éppen az államvizsgára tanulok, meg kell írnom a doktori kutatási tervemet és felkészülni a felvételire. Ehhez még ki kéne dolgozni úgy istenigazából, mit akarok kutatni, de az a baj, hogy a konzulensjelöltem éppen japánban tanít egész félévben.

Summa summarum: ha tényleg belehúzok, és még a szerencse is közrejátszik, akkor három hónap alatt létre tudok hozni egy szakdolgozatot, államvizsgát és doktori kutatási tervet. És mindet jól.

2. Egy évet még ráhúzok:

Még a tavaszi félévben megírom a szakdolgozatom, amit határidő hiányában addig tudok csinosítgatni, amíg igazán jó (ötös) nem lesz. Egy kötelező kurzust nem végzek el ebben a félévben, így nem abszolválok, tehát tolhatom tovább a képzésemet. Mivel még két államilag támogatott félévem van, a diákigazolványom megmarad, végezhetek kurzusokat is, amik után pedig ösztöndíjat kapok. Pályázhatok külföldi tanulmányútra mondjuk Izlandra, mondjuk jövő ilyenkorra. Emellett mehetek még gyakornoknak egy csomó helyre, ahova eddig nem mentem, és ahova csak diákokat vesznek fel. A záróvizsgára és a kutatási tervemre pedig lenne idő.

Szóval: idő a szakdoga tökéletesítésére, egy év plusz a diákigazolvány és az ösztöndíjak színes világában, számtalan gyakornoki lehetőség, illetve idő az államvizsgára és a tökéletes kutatási tervre.

Na. 

Ezért húzok rá még egy évet.

még egy jól sikerült interjú

Ma ugyebár Dúró Dórához voltam hivatalos a fehér házba. Már kezdek belejönni a portásokkal való kommunikációba, bár kétségtelenül fura, hogy katonaruhában vannak. De azt hiszem, hogy a legjobban akkor jár az ember, ha őszintén elmondja, hogy fingja nincs, hogy hol mi van és mit kell csinálni ahhoz, hogy átjusson a biztonsági kapun, és akkor mindenki kedves és mosolygós lesz.

Ma is úgy kezdtem a portán, hogy "Jó napot kívánok, őőőő időpontom van. (kis szünet, gondolkoztam hogy van-e még fontos információ) Igazából ennyi." Erre elnevette magát a srác, és máris lehetett közvetlenül beszélgetni.

Már beletörődtem, hogy szar, ismeretlen szituációkban akaratomon kívül totál őszinte vagyok az elveszett és bizonytalan helyzetemet tekintve, de igazából eddig csak jót eredményezett, úgyhogy annyira nem gáz.

Szóval ma a képviselői irodaházban voltam, és interjúztam egy jót Dúró Dórával. Fura volt, mert kicsit aggódtam, hogy kiül majd az arcomra a Jobbik minden tagját érintő kollektív antipátia, de meglepődtem magamon, és büszke is voltam, hogy teljesen objektív tudtam maradni végig.

Spoiler, de annyira objektív voltam, és annyira nem látszott, hogy vérmes libsi vagyok, hogy a végén még szóróanyagot is kaptam a Jobbik ifjúsági tagozatáról.

Attól függetlenül, hogy semmilyen szinten nem tudok azonosulni azzal, ami Dóra fejében van, nagyon kedvesnek, aranyosnak és értelmesnek találtam. Mindamellett persze, hogy közben még hálás is vagyok neki, amiért időt szánt rám, bár ez nyilván neki is jó.

Fura különbségek tűntek fel a hétfői interjúmhoz képest. Például a kommunikációban: Detti végig a szemembe nézett beszéd közben, ami az egyik véglet, Dóra pedig pont ellenkezőleg, időnként nézett csak rám, egyébként pedig nagyjából a kanapéhoz beszélt. Detti nagyon magabiztos kiállású, erős és határozott nőként volt jelen, Dóráról pedig az volt a benyomásom, hogy félénk, kicsit talán szorongó, önbizalomhiányos (alig nézett rám, nem képviselte markánsan véleményét, bizonytalanul fogalmazott, visszakozott időnként, ha saját véleményét fogalmazta meg, akkor utána bizonytalanul mosolygott) . Nyilván ezek nem diagnózisok, egyszerűen csak így éreztem, és nem is tervezek ebből semmilyen következtetést levonni, viszont érdekes volt megtapasztalni mindkét végletet. Ő is, ahogy Detti is, próbált néha pártprogramot nyomatni, néha egészen random módon, szóval így össze is zavarodtam például ma is, hogy hogyan jutottunk a női-férfi szakmai kvalitások ecsetelésétől odáig, hogy a Jobbik a korrupció ellen harcol, de a meglepődés után szolidan visszatereltem a témát a medrébe ("de mégis, vezető beosztású nőként hogy érzed, milyen tulajdonságaid tesznek alkalmassá erre a feladatra?")

Fura volt a közegek közti különbség is, míg Dettinél teljesen közvetlen, informális volt a hangulat (leszámítva a díszes parlamenti termet, amit kaptunk az interjú erejéig), viccelődős-beszélgetős, addig Dóránál egyrészt végig bent ült az asszisztense, aki a billentyűzetén kalapált (élmény lesz visszahallgatni a felvételt), másrészt ez az asszisztens időnként felpattant, és kb körbenyalta a seggem, hogy mit tölthet, gyümölcslevet-ásványvizet?

Érdekes volt tapasztalni magamon, hogy tényleg objektíven hallgatom végig, és miközben olyanokat mond, hogy "majd ha kormányra kerülünk", akkor nem az jut eszembe először, hogy tökönszúrom magam, hanem mosolyogva bólogattam, majd az interjú végén, elbúcsúzáskor további jó munkát kívántam. Igazán büszke vagyok magamra, jár a vállveregetés.

Mikor kimentem az irodából és már a folyosón öltözködtem, az asszisztens úr utánam szaladt, és adott két Jobbik IT-s könyvecskét, amit ő írt, az egyik mindenféle eszméről szól, például a cionizmusról, genderről, liberalizmusról, turanizmusról, hungarizmusról, konzervativizmusról, stb. A másik könyv meg valamilyen kódex a fiatalok életéhez, ilyenekkel, hogy a hazádnak szülni a legnagyobb gyönyörűség, meg amúgy is, a keresztény értékek.

Nagyon tanulságos olvasni őket, mert első pillantásra tök olyan, mint egy objektív beszámoló, mondjuk tényleg arról, hogy mi a gender, ezzel hiteles érzetet kelt, hogy no lám, milyen elfogulatlan és tárgyilagos, aztán egyszer csak észrevétlenül elkezd elejteni bullshit, demagóg infókat, például hogy a gender eszméjét támogató emberek mind semlegesneműként akarják nevelni a gyereküket, ez a társadalom végéhez vezet, satöbbi, mindezt olyan illusztrációval, amin egy rózsaszín tüllszoknyás kisfiú és egy fegyvert fogó kislány látható. Azt hiszem, érzékelhető, miről beszélek.

Ilyen randa ez az épület belülről 

A kilátás viszont nagyon szép

A szuvenírjeim

Nagyon tanulságosak ezek az interjúk, eléggé várom már a többit is. Sokat fejlődöm én is közben, illetve igazán érdekes és (muszáj megint ezt a szót használnom) tanulságos a tévében látott politikusokkal fésztufész lenni.

izgalmas interjú

Hétfőn volt egy remek interjúm Szél Bernadettel.

Az első meglepetés akkor ért, amikor kiderült, hogy az asszisztense, akivel végig emaileztem, és aki elém jött a 17-es kapuhoz, szintén TáTK-s volt, és tavaly együtt jártunk egy kurzusra. Beszélgettünk egy jót, amíg Dettire vártunk. 

A második meglepetés maga a "képviselőnő" volt, aki azonnal felajánlotta, hogy tegeződjünk, és a lehető legközvetlenebbül viselkedett. Nagyon kedves volt, humoros, és mindenre készségesen válaszolt. Azt mondjuk sejtettem, hogy kicsit néha beleveszi majd a pártja népszerűsítését, a kormány kritikáját, és ez így is lett, de ilyenkor visszatereltem a témára. Egyébként nagyon érdekes volt megfigyelni a tudatos kommunikációra utaló jeleket - a folyamatos szemkontaktust például, ami elsőre kellemetlen volt, de utána már tudtam én is tartani.

Az interjú jól sikerült, utána pedig Detti rohant a frakcióirodába, mert ülés kezdődött 10 percen belül. Annak ellenére, hogy készülnie kellett rá, magával vitt az LMP irodába - közben megmutatta a titkos parlamenti lépcsőket, amiken kb csak ők közlekednek -, körbevezetett, bemutatott a képviselőknek, meg a munkatársainak. Hihetetlenül kedves volt.

Aztán amikor elköszöntünk, mondta, hogy majd meghív az általa szervezett programokra, adott elérhetőséget Vadai Ágneshez és Szelényi Zsuzsához (mert hozzájuk nem találtam), és mondta, hogy szól is nekik, hogy majd keresem őket. A végén még hozzátette, hogy ha bármilyen segítségre szükségem van, amiben ő tud segíteni, keressem a későbbiekben is.

Aztán jött az általam is ismert asszisztenslány, és lekísért a bejárathoz. Közben mesélt egy csomót az épületről, meg mutatott érdekes dolgokat, például azt a liftet, amiben szék is van.

Vicces volt amúgy, mert az interjú után, amikor Dettivel mentünk az irodába, összefutottunk a Plankó-TBG-Botos trióval, akik épp ezt a videót mentek készíteni.

Egyébként meglepődtem, mert nagyon szimpatikus hely volt számomra az egész parlament, igzából teljesen mindegy volt, hogy ki jött szembe - akármilyen képviselő vagy karbantartó, vagy őr - mindenki mosolyogva, előre köszönt még nekem is, pedig én aztán bőven nem ott dolgozom. Amennyire féltem tőle, annyira jó élmény volt ez az egész. Vagy még annál is jobb. A legizgalmasabb tényleg az volt, hogy bemehettem a frakcióirodába, és megismertem az LMP munkatársait.

Nagyon jó volt.

Van egy olyan gyanúm, hogy a holnap reggeli, Dúró Dórás interjúm nem lesz ekkora élmény.