Két nap alatt húsz oldalt lenyomtam, hajnali 3-kor feküdtem le, addig írtam. Illetve ma is eddig egész délután.
Viszont már eléggé a finisben vagyok. Ha így tudom tovább csinálni, ma éjjel elmegy a konzulensemnek.

Viszont ha nem lenne drága P és Zs, akik a legjobb barátaim, és együtt végzünk most hárman (csak mi maradtunk hátra az évfolyamból, hehe), akkor nem tudom, milyen lelkiállapotban gyűrtem volna végig ezt a szakdogaírást. Így, hogy az eleve folyamatosan pörgő csetablakba mindig ír valamelyikünk, tudunk véleményt, segítséget kérni egymástól, mindig van min röhögni, feszültséget levezetni, ventillálni, tartani egymásban a lendületet.
Vicces, mert mintha valami tour de france lenne, napról napra megállapításra került, melyikünk áll legjobban, illetve legrosszabbul, és mára, az utolsó oldalakra az örök harmadikunk is felhozta magát, szinte beelőzött bennünket, úgyhogy most muszáj egyenlíteni :)
Tegnap éjjel, azaz ma hajnalban is még ketten toltuk az ipart háromkor, ilyenkor nagyon jó, hogy nem egyedül dolgozik az ember, és időről időre lehet pár szót váltani, vagy megnyugtatni a másikat, hogy igen, még én is szívok. P végül háromnegyed 4-ig bírta, én negyed 4-kor elköszöntem, miután végeztem egy fejezettel.
Hangulatoldásnak mindig valaki elküld magáról egy webcamos képet, hogy éppen milyen lelkiállapotban van, és akkor a másik kettő is küld, nagyon vicces dolgok jönnek ki.

Én, hajnali 1-kor:

Most már azt várom nagyon, hogy megírhassam a lezárást, és végre beilleszthessem az egyébként nagyon takarosan gyűjtögetett irodalomjegyzékemet, ami jelenleg három oldal hosszúságnál jár, már szinte röhejes lesz, hogy a kis mesterszakos hülyeségemhez hosszabb lesz az irodalomjegyzék, mint egyes alfejezeteim.

Azt beszéltem a tanszékvezetővel, ezt se tudom, hogy mondtam-e már, de hogy Tauszt ajánlja opponensemnek. Ami egyrészt szívás, mert azért ő mégiscsak kari dékán volt, és nagyon vágja a témát, és előtte borzasztó lenne beégni, de közben meg jó, mert a BA-s szakdolgozatomat is ő értékelte, és nagyon fair volt.

A konzulensem eléggé szét van esve, kétszer válaszolt már ugyanarra az e-mailemre, és jelenleg külföldön van, éppen ma töltött fel képet FB-ra az opatija-beli tengerpartra néző hotelszobájából. Egyébként kurvára megérdemli, hihetetlen szakember.

Na mi a szart csinálok itt, kétmondatos helyzetjelentést akartam írni, erre itt tartok. Megyek vissza.