done

Az elmúlt két hétben az oldalsó kis kívánságlistámról kipipálhattam a záróvizsgát és a tetoválást is :)
A vizsgára eléggé széthajtottam magam, bár nagy tétjét nem éreztem, tényleg az egész a diploma miatt volt már csak fontos számomra. Mégis, magamnak bizonyítani akartam, és sikerült is, 5-ös szakdolgozattal, 5-ös védéssel és 5-ös elméleti vizsgával. Done.
Amikor ültünk a folyosón és vártuk a sorunkat, egyszer csak megjelent az opponensem, ekkor felugrott az adrenalinszintem, és igyekeztem nem nézni rá, aztán meghallottam a nevemet, miszerint engem keres - sejtettem. Kiderült, hogy bejön a védésemre. Az összes vizsgázó közül csak az én opponensem vette a fáradságot, ami egyrészt elég idegesítő volt, mert az ajnározó bírálata ellenére azért kissé feszült lettem a gondolattól, hogy végighallgatja, amit a dolgozatomról én magam is mondok, másrészt meg elég gáz, mivel alapvetés lenne, hogy bejöjjön, hiszen a bizottság nem tud igazán hozzászólni a szakdogához, szóval a vizsgázó nem tud kinek érdemben válaszolni a bírálattal kapcsolatban.
Na szóval bejött, de mint kiderült, igazából csak azért, hogy meghallgasson, meg találkozzunk élőben, feltegyen két kérdést, ami nem is annyira szakmai volt, csak érdekelte, illetve elmondja, hogy mennyire profi munka, aztán ki is ment.
:)
A vizsga után terveztünk hárman, Zs-vel és P-vel (együtt vizsgáztunk, meg nem tudom mennyit emlegetem őket, de ők a legközelebbi barátaim) valami ünneplést, de végül ebből annyi lett, hogy elmentünk Zs-hez és fetrengtünk a kanapén meg a földön.


Aztán másnap 11-re mentem tetováltatni, de az meg megérdemel egy külön bejegyzést.

Elég durva, de július 11-én költöznek a nagyszüleim Vácról hozzánk.
Mondhatni kész a házuk... apa a héten vette meg az ikeában a konyhabútort, a hét elején beszerelésre kerül, onnan pedig már csak be kell rendezni. Július 11-én pedig jöhetnek. Elég hihetetlen.

Amúgy a záróvizsgámra tanulok. 14-én lesz, de valahogy nem izgat, pedig nem annyira megy az értő olvasás, annyi minden más érdekel most.
Például, hogy folyamatban van a green fox felvételim, kedden megyek a harmadik fordulóra a négyből :) Eddig igazán jól ment, pedig őszintén azt hittem, hogy már az első fordulónál búcsút inthetek az egésznek.
Nem tudom írtam-e a felvételiről egyáltalán, mert nem szeretek róla beszélni. Attól félek, hogy minél többet beszélek róla, annál szarabb lesz, ha esetleg kiderül, hogy nem vettek fel.
Most már merek reménykedni, mert a videóinterjú (1.ford) és személyiségteszt + diagrammatic reasoning test (2. ford) után lelkesen hívtak fel, hogy annyira jó lett minden eredményem, hogy szeretnének személyesen is megismerni (3. ford).
Szóval kedden megyek, fél 4-re.

Na meg aztán ugye 15-én lesz a tetoválás!
Még meg kell vennem hozzá a megfelelő szappant, meg folpackot, papírtörlőt.. Jövő héten kerítek ezekre sort.
Annak ellenére, hogy teljesen biztos vagyok benne, hogy akarom, és így akarom, meg most, néha elkap egy ilyen para, de kizárólag amiatt, mert ez egy hosszútávú és nem annyira visszafordítható döntés. Mármint most tényleg eldöntöm, hogy úgy fogok meghalni, hogy lesz a kezemen egy fűszál odatetoválva (hacsak nem lesz áttetoválva más mintára, vagy ilyesmi, de ezzel direkt nem számolok). Szóval a döntés hosszútávú volta az, ami megijeszt kicsit, de ez két perc alatt elmúlik mindig, mert rájövök, hogy kurvajó lesz.
Átgondoltam azt is, hogy mivel jár, hogy az alkaromon lesz egy gyakorlatilag csuklótól könyökhajlatig érő minta, és hogy ezt rajtam kívül is mindenki látni fogja.
Az a része, hogy mi van, ha emiatt nem alkalmaznak majd valahol, nem igazán érdekel, mivel azon a területen, ahol és dolgozni szándékozom, illetve ahová a különféle kompetenciáim alkalmassá tesznek mint munkaerőt, ez nem téma (másrészt soha az életben nem akartam olyan munkát végezni, ahol én felelek mondjuk a customer oldalért, szóval emberekkel én nem szeretnék túl sokat érintkezni). Illetve úgy érzem, hogy a tapasztalatomnak, végzettségemnek és kapcsolati hálómnak köszönhetően nagy valószínűséggel nem leszek rákényszerítve, hogy olyan munkahelyen kelljen elhelyezkednem, ahol megszabhatják, hogyan nézzek ki, nem ebbe a közegbe vagyok beágyazva -
illetve úgy tapasztalom, ez évről évre egyre kevésbé issue
Az alkart egyébként azért választottam, mert ez az a hely, ahol én magam a legtöbbször és a legjobban láthatom majd. Az egy nem szándékos következmény, hogy ezen a helyen lesz a leginkább szem előtt mások számára is.
Számolok vele, hogy az embereknek véleménye lesz róla, negatív is, pozitív is, kell majd róla beszélnem akkor is amikor nem akarok, lesz, aki ez alapján ítél meg/el -
És az is egy lehetőség, hogy egyszer, 5, 10, 30 év múlva a szimbolikája nem lesz számomra releváns, és akkor már nem tetováltatnám magamra. Lehet, hogy meg is bánom. Nem tudom - azt viszont tudom, hogy még ha jelentését és relevanciáját veszíti is, akkor is, 60 évesen is a 24 éves önmagamra fog emlékeztetni, elég intenzíven. A jelenlegi élethelyzetemre, jelenlegi önmagamra, identitásomra, a számomra fontos gondolatokra. Lenyomata lesz a mostani önmagamnak. Mint életemből egy metszet. Szóval ez a szépsége (illetve maga a vizuális szépség) meglesz akkor is, ha már jelentésében elévül.
Bár nem elévülős a szimbolikája, de akkor is, ezzel is számolok.

Nagyon várom, ezért is szól minden bejegyzésem erről
csak sokat gondolkozom rajta, mentális dolgozóasztalom igen nagy felületét ez fedi most
várom, hogy felkerülése után gondját viselhessem, és beépüljön szép lassan a testképembe.

Ő pedig Sóley előtt énekelt és zenélt, elég maradandó élmény volt, de annak előtte soha nem hallottam róla - azóta sokat hallgatom:

Ja, és: god bless sci-hub&libgen!
Éljen a demokratikus hozzáférés a tudományhoz!

Na jó, egye fene, írok még.

Szóval a telefonom elkezdett bedögleni egy pár hónapja, és gyakorlatilag diszfunkcionálissá vált ami az általam prioritásnak tekintett tulajdonságait illeti (nem szólt, hogy le fog merülni, szóval hiába mutatta, hogy 100%-on van, egyszer csak megjelent a kijelzőn, hogy akkor ő most 25 másodperc múlva lemerül, engedelmemmel. Arról nem is beszélve, hogy olyan lassú volt már, hogy sokszor nem tudtam eldönteni, hogy épp hív valaki, vagy véletlenül én hívok valakit, vagy csak megnyitottam egy alkalmazást - nagy fehérség, amíg betöltött a képernyő, ugye. Szóval volt néhány szívrohamos pillanatom, amikor azt hittem, hogy valami random embert sikerült felhívnom véletlenül, és még csak nem is tudok róla), ilyesmik.

Úgyhogy megnézegettem a kínai telefonok piacát (jó, igazából időről időre mindig ránézek), mert több sikerélményem is akad e téren, például apának sikerült egy nagyon szép és nagyon olcsó telefont venni - az mindegy hogy fél év után leamortizálta, betört képernyő, stb -, meg anyának is. Anyának ráadásul úgy, hogy flash sale-en, az az, amikor baromira leáraznak egy telefont, és mint az őrült, kell kattintgatni, mert kb 20 darab van ezen az áron, és akinek gyorsabb az internete, az nyer. Na én ebben nagyon jó vagyok, megvan a technikám :D szóval anyának is így sikerült egy drága telefont féláron szerezni, meg magamnak is. Anyáé 137 dollár helyett volt kb 60, az enyém meg 140 helyett 70.

Számomra a prioritás a nagy akku-kapacitás volt igazából, szóval ez alapján (meg a flash sale kínálata miatt) esett a választásom erre, nyilván sötét színben. 6000 mAh akksi, az nekem pont jó lesz, bár a nagy képernyő miatt aggódtam, mert így is elegem volt az eddigi telefonomból (5"), de most már látom/tapasztalom, hogy nem nagy a különbség, és nagyon jól összebarátkoztam vele. Nagyon szép (így sötét színben egyáltalán nem látszik az a fekete keret, ami a világos változatoknál irdatlan gagyin hat), elképesztően jól működik, csak úgy suhan rajta minden. És végre van akkora tárhely/olyan tudású telefonom, amire pakolhatok FLAC kiterjesztésű zenét is.
Ja, és azt, hogy meddig bírja egy töltéssel, még nem tudom, mivel hétfő óta nem merült le, pedig azóta telepítettem rá egy rahedli szart, meg rendszerfrissített, meg az újdonság ereje miatt ugye nyomkorásztam is.
És végre olyan felbontású a képernyő, hogy van értelme szép képeket kiraknom háttérnek/lock screen-nek, íme, ezeket még december 30-án fényképeztem, amikor csodálatosan zúzmarás volt a világ errefelé - és remekül állnak a telefononnak:

Na meg van fancy-luxy ujjlenyomat-olvasója, bár ahogy néztem, az kb minden kínai telefonnak van, viszont én azt hittem hogy ez egy szar meg felesleges, de igazából elképesztően jó cucc.
Ja, úgyhogy ez így féláron elég jó vétel volt.


Na mindegy. Azt hiszem, tényleg pótcselekvés-számba megy amit csinálok, inkább írom a beadandót. D is ugyanezzel küzd:

Már nyolc napja kések az egyetlen beadandómmal, amit ebben a vizsgaidőszakban meg kellett volna csinálnom. Szerencsére a jegy már nem számít, mivel tényleg ez az egyetlen tárgyam, szóval próbálok elvonatkoztatni attól, hogy naponta 3%-kal csökken a beadandóm majdani értéke. Nyolc napnál járok, ahogy említettem, szóval eddig -24% az ítélet. Ma szeretném beadni, de attól tartok, ez nem fog megtörténni (gyakorlatilag délután 1 óra óta próbálom rávenni magamat az írásra). De amint látható, most is ide írok ahelyett, hogy oda írnék, szóval whatever. Írás helyett már főztem tortellonit, ittam kávét, kiolvastam az internetet és baszogattam a macskát. Most pedig itt vagyok. Produktív! Itt járok kb:

Ennél még van három oldallal több (de ez nyilvánvalóan csak a vázlat, és abból se annyi, amennyi kéne).

Ja, és említettem hogy még szakdogatémám sincs? Április közepe a leadási határidő. Pfff.

(Szerencsére amint elfogy az olvasnivaló a neten, és neki kéne látnom az írásnak, rögtön ír valaki facebookon, ha pedig azt elolvastam és válaszoltam, máris van új hír, vagy új blogbejegyzés, mire azokkal végzek, addigra meg úgyis megint ír valaki.... gondolom ismerős)

KÉSZ.
El se hiszem.
18 oldal, szerintem egész korrekt, bár ezzel a kijelentéssel azért óvatosan bánok. Majd kiderül.
Egészen elképesztően undorító címe lett amúgy:

Menekültek akkor és most
 -
hasonlóságok az 1920-30-as évek Amerikájának antiszemitizmusa és a jelen Magyarországának xenofób attitűdje között

Csinos.

Egyébként pedig:

Az egyetlen, ami igazán, de tényleg rohadtul a kedvemet szegi az az, hogy otthon felejtettem a fényképezőm akksijának a töltőjét... Pedig reggel háromszor is szétrámoltam a szobám, hogy tuti nincs itt, és akkor biztos Budapesten van, és akkor majd úgyis ott elpakolom.

Hát az a hírem van hogy nincs Budapesten, úgyhogy mégiscsak otthon lapul valami sarokban...

A gépem meg már kb három hete nem volt töltve, úgyhogy teljesen biztos, hogy az első vagy második nap fogja magát és csendben lemerül.

Pedig nagyon szerettem volna fotózni.

Végül nem futamodtam meg, összeszedtem magam és kértem szerdáig haladékot.

És már témám is van, bár nem a reguláris migránsokról, ami amúgy a kurzus témája, hanem a Fidesz mostani menekültekkel kapcsolatos populista narratívájának és a II. Világháború előtt Amerikában a zsidókkal kapcsolatos diskurzusoknak az összehasonlítása.

Már csak meg kell írni.

kaki

Aztán most meg az van, hogy holnap délig meg kéne írnom egy beadandót a reguláris migránsokról, de egyszerűen kong az agyam az ürességtől és kezdek hisztériás állapotba kerülni, pedig nálam ilyen még soha nem volt (mármint tanulmányi ügyek miatti hisztériás állapot). Az cseszi fel az agyam, hogy tavaly is elhagytam ezt a tárgyat, és valószínűleg most is el fogom, ha nem jut eszembe hirtelen valami zseniális ötlet. A kreditjeimet már kiszámolgattam és belefér a keretbe, ha elhagyom és jövőre megint felveszem, csak rohadt gáznak érzem meg kínosnak hogy másodszor is továbbtolom.

És tisztában vagyok vele, hogy az én hibám, mert félév közben szartam bele, meg igazság szerint az utóbbi hetekben is szartam bele, mert majd most megírom, aztán most rájöttem hogy még rendes témát se tudok kitalálni.

Az meg a másik, hogy az egyetemmel kapcsolatban a legjobban talán azt utálom, ha tudatosan adok be fos dolgozatot, egyszerűen nem tudom feldolgozni az érte kapott lebaszást. Két hete adtam le egy oktatáspolitika beadandót, amit hat óra alatt tosztam össze, és tudtam, hogy vállalhatatlan, de muszáj volt leadnom, aztán most meg belémállt a gyomorgörcs az érkezett visszajelzéstől, ami amúgy teljesen jogos volt és egyébként még kedves is ("Nagyon gyengus, még épp hogy elfogadható"). Csak valahogy nem tudom leválasztani magamról azt, hogy ez most nem a képességeimet tükrözi, hanem azt a hat órát amit összesen beleraktam. Neki amúgy el fogom mondani a vizsgán, hogy tisztában vagyok a munkám minőségével, és kényszerhelyzet szülte ezt a szart. 

Na és ugyanezt nem akarom most ezzel a kurzussal is eljátszani, nem akarok még egy gyomorgörcsöt, hogy már megint fos, mert már megint egy délután (este) alatt raktam össze.

De nyilván a gyomorgörcs is csak akkor volna opció, ha egyáltalán egy nyomorult témát ki tudnék találni.

Nem tudom mit csináljak.

Bár úgy sejtem hogy a megfutamodás lesz a válasz ebben az évben is, ami hát igen, elég szánalmas. De akkor lehet vitatkozni hogy mit viselek nehezebben, a megfutamodást vagy azt, ha nem a tudásomat tükrözi amit a tanár a munkámból lát.

Na mindegy. Inkább nézegetem a mai sétálós képeimet.

leap year

Ma csak úgy ontom magamból a bejegyzéseket.

Egyetem terén amúgy az a helyzet, hogy nem most fogok végezni. Tudnék most, de nem akarok.

Igazából két opcióm van, ezeket most fel is vázolom.

1. Végzek most:

Április 15-ig megírom a szakdolgozatom, amit, ha szerencsém van, meg tudok írni ennyi idő alatt is ötösre. A szakdogaírás után tanulok az államvizsgára, amire nagyjából másfél hónapom lenne. Ha szerencsém van, ennyi idő alatt is meg tudom tanulni ötösre. Tehát ha szerencsém van, és beleszakadok, lesz egy ötös diplomám.

Miután a szakdogámat megírtam és éppen az államvizsgára tanulok, meg kell írnom a doktori kutatási tervemet és felkészülni a felvételire. Ehhez még ki kéne dolgozni úgy istenigazából, mit akarok kutatni, de az a baj, hogy a konzulensjelöltem éppen japánban tanít egész félévben.

Summa summarum: ha tényleg belehúzok, és még a szerencse is közrejátszik, akkor három hónap alatt létre tudok hozni egy szakdolgozatot, államvizsgát és doktori kutatási tervet. És mindet jól.

2. Egy évet még ráhúzok:

Még a tavaszi félévben megírom a szakdolgozatom, amit határidő hiányában addig tudok csinosítgatni, amíg igazán jó (ötös) nem lesz. Egy kötelező kurzust nem végzek el ebben a félévben, így nem abszolválok, tehát tolhatom tovább a képzésemet. Mivel még két államilag támogatott félévem van, a diákigazolványom megmarad, végezhetek kurzusokat is, amik után pedig ösztöndíjat kapok. Pályázhatok külföldi tanulmányútra mondjuk Izlandra, mondjuk jövő ilyenkorra. Emellett mehetek még gyakornoknak egy csomó helyre, ahova eddig nem mentem, és ahova csak diákokat vesznek fel. A záróvizsgára és a kutatási tervemre pedig lenne idő.

Szóval: idő a szakdoga tökéletesítésére, egy év plusz a diákigazolvány és az ösztöndíjak színes világában, számtalan gyakornoki lehetőség, illetve idő az államvizsgára és a tökéletes kutatási tervre.

Na. 

Ezért húzok rá még egy évet.

még élek,

csak éppen millió dolgom van, illetve elkapott egy depresszív szakasz is, főleg gondolom a millió dolog miatt.

Nem szeretem, hogy a napjaimban nincs rendszer.

Most hétvégén jó lenne hazamenni, de nem tudom, ez lehetséges-e így a legdurvább beadandó-időszakban.

Jövő hét péntekig van időm, hogy lebeszéljek egy fideszes politikusnővel, illetve egy valamilyen baloldalival egy interjút, illetve elemezzem, plusz szakirodalmat körítsek mellé és állítsak össze belőle egy kiselőadást.

Emellett lektorit kéne csinálnom. Most nagyon megtollasodom belőle, mert már leadtuk a számlát 53ezer ft-nyi lektoriról ami az én kezem munkája, és remekül jön, ugyanis akarok venni egy tükörreflexes fényképezőt, amire heteken belül összegyűlik a pénzem.

Közben volt egy születésnapom, amit a sok dolog mellett kb észre se vettem. 23.

A fényképező után Izlandra gyűjtök. Kimegyünk négyen pár hétre, amikor mindenkinek összegyűlik a pénzmag. Utána meg lehet, hogy pár évre is.

Tulajdonképpen én a Spitzbergákon is jól érezném magam, de Izland azért szebb, és a szó népszerű értelmében élhetőbb.

Legyen már két héttel később!!!!

no more room in hell

Megvan az utolsó vizsgám is, amitől tán a legjobban féltem és a legnehezebb volt, és valami elképesztő hihetetlen módon ötös lett. Mondjuk valószínűleg eléggé hatással volt az eredményre a több mint egy hetes tanulás..
Még nem fogtam fel igazán, hogy vége ennek a vizsgaidőszaknak, ahogyan azt sem, hogy az első félévemnek is. Valamint azt is nehéz elhinnem, hogy jobb lett az átlagom mint egész életemben eddig bármikor (általános iskolát nem számolva :D), mondjuk mérhetetlenül többet is tanultam.
Kíváncsi leszek igazán, jut-e nekem ösztöndíj. Ahogy nézem, meg átgondolom a többiek kurzusait-jegyeit, elméletileg bele kell, hogy lógjak (bár nekünk nem sima átlag alapján van számolva). Nagyon jó lenne..
Ez a "kíváncsi leszek" szófordulat meg olyan hülyeség. Igazából már kíváncsi vagyok most is, nem csak leszek. Viszont valahogy a jövőre vonatkoztatjuk az egészet, mert egy olyan kérdés van a fejünkben, amire csak a későbbiekben kapunk választ, tehát ezért a "leszek", viszont már jelenleg is furdal a kíváncsiság, szóval mégsem teljesen korrekt. Érdekes.

Csütörtök éjjel (péntek hajnalban) meg az urániában 50 Ft-os jeggyel lehet filmeket nézni! Ráadásul újakat. Mi az utóéletre meg utána a szabadesésre megyünk. Mondjuk meg fogok halni, mert már az utóélet is 00:45-kor kezdődik, én pedig könnyedén alszom el bármilyen izgalmas filmen akár napközben is, úgyhogy még nem tudom elképzelni, ezt hogyan fogom abszolválni, de igyekszem, és jó lesz!
Mondjuk a lányékkal megyünk, de mondtam D-nek, hogy oké (mert a többieket igazán kedvelem), csak úgy helyezkedjünk, hogy a lány ne mellettünk üljön, mert amikor a Lavinát néztük, akkor mellettem ült és a film első negyed órájában végig azt duruzsolta a fülembe, hogy ez szar, mert nem is beszélnek benne, inkább üljünk át a másikra. Meg nagyon hangosan eszi a popcornt.

Mindemellett (fú ez is milyen fura szó már, elég erőltetett kombináció) ismét nekivágtam a városnak Herr Puch-hal (eddig ugye otthon voltam, nem Budán), de pont a legszarabb időben hétfőn, szitáló hideg eső, köd (azt mondjuk szeretem), és ez a kettő simán kivédhető, mert eleve esőnadrágban indultam neki az útnak, de az a zöld fos amit itt Budapesten "sózás" néven az útra meg mindenhová szórnak, na az kivédhetetlen.
A bicajom tökig zöld lett, ráadásul ilyen fakó gusztustalan mocskos zöld, nehéz róla lemosni és félek hogy szétszedi a festését (meg a váltót, fékeket stb). Úgyhogy holnap szerintem valamikor lepucolom valami módon. De rájöttem, hogy talán érdemes lenne rárakni egy pár sárvédőt (:D), mert lehet tompítana valamit a dzsuván, úgyhogy hazafelé jövet bementem a kerékvárba, és kértem egy szimpi darabot, amit már kinéztem magamnak, mert amúgy nem szeretem a sárvédőket a bicajomon (ezen megfontolásból nincsen rajta jelenleg sem, igen télen elég idiótaság :D), úgyhogy ilyen diszkrétre gondoltam, de a csávó meggyőzött, hogy ennél hosszabb jobb lenne, úgyhogy holnap vagy valamikor megyek egyért. Vagy holnapután.

Az írrel meg tök jól haladok. Csak a napokban jöttem rá, amikor részletesebben utánanéztem, hogy az egész világon nagyjából kétmillióan beszélik, ami kicsit meglepett, de ám legyen, leszek én a nagyjából-kétmillió-egyedik.

Most pedig lasagne lesz a vacsora, meg mosogatás, hmm tasty, úgyhogy húzok is. D-t nem akarom baszogatni ezzel, mert holnap lesz az utolsó vizsgája és még hat tanulmányt el kell addig olvasnia.
A legjobb igazából az lenne, ha a lasagne megfőzné-sütné magát.

.

A konferencia baromi jó volt, a mi témánkkal kezdődött, ketten jól prezentáltuk, ismét bebizonyosodott a hatékonyságunk együtt, ugyanis amikor a moderátor mutatta, hogy még 5 perc van, akkor tértünk rá éppen a zárásra.
A téma és a kutatás mindenkinek nagyon tetszett, és ami a legfőbb és legmenőbb, hogy a Csepeli György, amikor megunta az egészet kb a harmadik előadásnál és elindult kifelé a konferenciateremből, akkor még odaszólt kettőnknek, hogy "jó volt, jó volt"!!!
Csepeli György! A Tekintély! A Szociológus! Csepeli Baszik Mindenre És Mindenkire, Mert Ő Megteheti György!
Ez nagyon jól esett, mert egyrészt ő tényleg A Magyar Szociológus (Ferge mellett természetesen, de ő nem sima tudós, hanem gyakorlatilag a szakma istennője), és tényleg szarik mindenre, és soha nem mond senkinek semmi ilyesmit, nekünk meg odavetette, hogy jó volt!
Szóval a szakmai elismerést megkaptuk. Aztán mentem vizsgázni, ami szar volt és kurva nehéz, de meglett a (kegyelem?) kettes, szóval szuper.
A beadandóim is jól teljesítenek, még egy eredményre várok, aztán már csak január 19-én vizsgázom egy kurvanehezet.

Addig is:

1. egyrészt marha nehéz félév volt, majd beleszakadtam (főleg a végébe)
2. ehhez képest kb jobb az átlagom (eddig) mint alapképzésen általában
3. szokatlan, hogy most rámszakad egy hónapnyi semmittevés (nem mintha szomorkodnék miatta, csak sose volt ilyen még)
4. de azért közben is aktivizálom magam és pénzkereső tevékenységet folytatok szokásos könyvlektorálás formájában
5. nagyon élveztem ezt a félévet, a legjobb egyetemi szemeszterem volt (milyen szó már ez hogy szemeszter)
6. baromi sokat fejlődtem és tanultam, amit érzek is magamon
7. jófejek a szaktársaim, jól összecsiszolódtunk és lett két "barátnőm" is
8. a szakigazgató, Bíró Juci a legjobb, legmenőbb szakigazgató a világon és imádjuk
9. nagyon várom a következő félévet, de azért ne siettessük ezt az egy hónapnyi pihenést
10. eddig is biztos voltam benne, de azért megint elmondom, hogy a helyemen vagyok

Criollo félévértékelőjét olvashattátok, köszönöm a figyelmet, megyek be a városba vásárolni!

Éppen a..

Éppen a közepén vagyok mindennek, megírtam két beadandót, mindkettő kb 80%-on áll, kedd és szerda a határidő, addig hagyom őket, mert hétfőn, azaz holnap fontosabb dolgom lesz. Egyrészt vizsgázom, másrészt pedig a reggelt azzal kezdem, hogy egy konferencián prezentálom az egyik kutatószemináriumon végzett tevékenységet, amiben én és két társam egy nagyon keresztény ifjúsági szervezethez mentünk el fókuszcsoportozni előítéletesség témában.

Szóval szar lesz, a konferencián kezdek aztán 2-kor átszaladok a vizsgára, ami kb 3 órás, és egyszer már buktam rajta, de most azért csak sikerül (végül is három évig ezt tanultam a BA-n, ráadásul jó eredményekkel, nem értem, hogyan nem sikerült). Aztán hétfő délután meg kedden még csinosítgatom a beadandóimat, oszt megyek ajándékot keresni. Azaz nem keresni, csak a hozzávalókat átvenni itt-ott, mert már kitaláltam mindenkinek mindent.

Csütörtökön elméletileg este összeülünk kocsmázni a csoporttal, ami nagyon jó, mert annyira el voltunk havazva egész félévben, hogy egyszer se értünk rá (csak a két jófej társammal akik ilyen kvázi-barátok már, na velük voltunk többször a Gólyában például), úgyhogy majd most csütörtökön ezt bepótoljuk.

Azért is szeretem nagyon ezt a csoportot, mert nagyon sokfélék vagyunk, baromi sokféle háttérrel és személyiséggel. Van köztünk ex-magyaros, ex-gyógypedes, kétgyerekes negyvenes anyuka, stréber, nagyontiptopp csaj, horvát kisebbségi magyar, cigány, zsidó; van, aki egy tanodában tölti az élete 70%-át amikor épp nem Budapesten van, és vagyok én, akinek pedig - szerintem - nyitottság miatt van itt a helye. Azaz hogy nekem.

Mindannyian valamiért idevalók vagyunk, ki ezért, ki azért, de ugyanazért a dologért fogunk dolgozni és mindannyian elkötelezettek vagyunk a szakma iránt.

Az a furcsa, de amúgy jó, hogy gondolkoztam, hogy most tényleg, bennem mi az az extra ami ide hozott erre a szakra, és akkor egyszer csak még a Gólyában a P mondta (az egyik kvázibarátnő), hogy "szerintem amúgy te vagy az, aki a leginkább idevaló, mert rajtad látszik legjobban, mennyire nyitott vagy a világra és az emberekre. Elég csak rád nézni"

Ez úgy jól esett, igazából nagyon. És talán magyarázatot ad.

Most megyek, még talán át tudom nézni a vizsgaanyagot, de nem biztos, mert mérlegelnem kell, hogy lehet, hogy ha most lefekszem aludni, abból többet profitálok, mint ha most így fél üveg sauvignon blanc után még elkezdeném átfutni az anyagot.

Ja. Még azért megkérdezem Zs-t, akivel prezentálok, hogy átjavította-e a ppt-t, vagy lássak hozzá én (szívem szerint prezit csináltam volna, azzal szeretek előadni, de egyszerűen nem volt rá kapacitásom).

Na, jó éjszakát!

elmúltpárnap

D-vel voltunk ma az ARC kiállításon két óránk között.

Egyébként megkaptam végre az ebookomat is, zseniáááális, imádom, használatba is vettem, nagyon-nagyon jó. Plusz pont, hogy a képernyővédőt is beállíthatom magamnak, így tele van Bellás képekkel és igen elégedett vagyok vele.

A gólyatábor pedig maradéktalanul jó volt. Péntek este 10 körül értünk oda, vaddisznópörkölttel várt a házigazda másodéves, aztán beszélgettünk hajnali 2-ig. Másnap kora reggel elindultunk Szepsibe, ahol megnéztük a romatelepet, beszélgettünk az ott dolgozó "mentorokkal", megismertük a szociális programjukat, bemehettünk házakba, meg úgy általában megismertük a közösség életét. Mindenki nagyon barátságos volt, a gyerekek körénk sereglettek és beálltak fényképezkedni, a felnőttek érdeklődtek, egyszerre volt nagyon pozitív és nagyon negatív élmény is. Sajnos a telep végeláthatatlan nyomorban tengődik, sok a szipus (alkoholra nincs pénz, tehát nincs alkoholizmus, viszont ételt se tudnak igazán venni, a szipuzástól pedig elmúlik az éhség), az ablaküvegekben borotválkoznak, a házak előtt alig volt két-három fahasáb.

Nagyon tanulságos volt, kár, hogy nem tudtunk tovább maradni és még jobban megismerni a telepet, a lakóit, a mentorokat, és a hatóságokat.

Utána elmentünk Kassára sétálni, sörözni, itt be is vásároltunk estére, mert nyársalás és grillezés volt tervbe véve. Öten eléggé összeszoktunk a társaságból már legelső nap, úgyhogy amikor a társaság nagy része elment a három házzal feljebb lévő kocsmába, mi maradtunk és elkezdtük a vacsorát, grilleztünk és rohadt sokat röhögtünk közben. Aztán megjöttek a többiek, mi meg úgy döntöttünk, hogy akkor nyomás mi is megnézzük azt a Tátra teát, és elmentünk öten a kocsmába. Kértünk, de már csak egy kupicányit tudott kisajtolni az üvegből a hölgy, úgyhogy csak kóstolni tudtuk - kuuurvafinom!

Másnap még kirándultunk egyet az áji vízesésekhez, aztán játszottunk még olyanokat mint a többi napon (paraszt activity, kitalálni, milyen ország/híres ember/stb van a fejeden lévő papírra írva, ilyesmik), 5kor pedig indultunk haza. Fél 11-re itthon is voltam, D és a nagypapája kijöttek elém a Keletibe, másnap pedig kezdődtek az órák.

Nagyon nagyon jó volt, hogy elmentem a gólyatáborba. Egyáltalán nem az alkoholizálásról szólt a dolog, hanem inkább mint egy baráti együttlevés, ahol sokat beszélgetünk pár sör mellett, nyársalunk, kirándulunk, szakmai dolgokat tárgyalunk meg, játszunk. Mindegyikünk rohadt hálás a másodéveseknek, mert csak az ő érdemük ez az egész, ugyanis hivatalosan a mesterszakosok gólyatábora az ugyanaz az esemény ami az alapszakosoknak is szervezve van. A mienk az egy teljesen külön szervezés, aminek az utólagos finanszírozásába még az is lehet, hogy a tanszék is beszáll.

Ja, mert azt nem említettem még, hogy a Tátk KIP tanszék a legjobb hely az ELTÉn. Bíró Judit amellett, hogy szakmai zseni, elképesztően összetartja az egész szakot és mindent megtesz, hogy nekünk, hallgatóknak jobb legyen. Tegnap óriási meglepetés ért, ugyanis összehívtak délután egy KIPes találkozót, ahol tanárok, első- és másodéves KIPesek voltunk. Kiderült, hogy minden hónapban kétszer meg fog ez ismétlődni, és szaknapnak hívjuk, ugyanis itt összeül az egész tanszék és tök családias hangulatban, nevetgélve, konstruktívan, pogácsával megbeszéljük, kinek milyen kérdése-problémája van, és hogyan lehetne azt megoldani. Nagyon élveztem, és baromira örülök, hogy itt ilyen van, mert más mesterszakon még nem hallottam róla, ez is tuti önerőből történik.

Bíró Judit mindent meghallgat, mindenkire mosolyog, mindent elintéz, ami problémás. Ma is megkértük, hogy hadd legyen X tárgy az angol kipeseknél (ethnic and minority studies) nekünk is kötvál, és azzal a felszólalással, hogy "itt én vagyok az autoritás", tudtunkra adta, hogy el van intézve. Más kérdés, hogy nem vehetjük fel mégse, de ez már nem a tanszékhez tartozó probléma.

Szóval minden azért és úgy történik, hogy az a hallgatóknak jó legyen, támogassa a szakmai fejlődést és mindenki elégedetten távozzon.

Más: a tegnapi szaknapon részt vett egy korábbi professzora a szaknak, aki felhívta a figyelmünket, hogy szakmai gyakorlatként ifjú kutatókat keresnek egy projekthez, mégpedig a BAGázs nevű önkéntes roma mentorprogram hatásvizsgálatát kell elvégezni két félév alatt. Ami azért nehéz, mert előzetes felmérések nem történtek (viszont hasznosnak bizonyul a tevékenység), úgyhogy nagyon izgalmas dolog lesz. Járnak majd nálunk Bagról emberek, szervezők, elmegyünk mi is a helyszínre, megismerkedünk ezzel az egésszel, az emberekkel, felméréseket végzünk, jaj, nagyon izgalmas.

Szóval ide kb mind a két évfolyam jelentkezik szerintem, és szeptember 23-tól kezdjük is az ötletelést.

Az óráim eddig nagyon jók voltak, hát egy tanár van aki annyira nem volt szimpatikus, de viselhető, a többiek nagyon jók és híres szakemberek.

Ami nagyon új, ugyanakkor rendkívül pozitív és építő dolog, hogy minden kurzuson kb kutatás, előadás alapján kapunk majd jegyet még a vizsgaidőszak előtti héten. Szóval egyrészt kész leszek a vizsgáimmal egy hét alatt, és előttem áll majd az egész téli szünet üresen, másrészt rohadt jó lesz kutatni, meg témákat kidolgozni, előadásokat tartani. Bár félek picit, de kellő felkészüléssel nem lehet probléma.

Aggódtam kicsit, hogy nem lesz-e kevés ez a 7 meghirdetett kurzus erre a félévre, hogy ez nem valami tinglitangli dolog-e, de már most látom, hogy hétfelé fogok szakadni a megerőltetéstől, hogy mindenre kellőképpen felkészüljek és mindent átlássak (és akkor még csak az órai munkáról beszéltem, az azokkal futó mindenféle saját kutatásról nem). Hiába csak hét kurzus, ha arra a hétre tízszer annyit kell tanulni, mint az alapszakon bármire.

Mondjuk nyilván egy mesterszakon ez a normális, de nekem ez tök új, és nagyon örülök (meg ugyanakkor félek is - de holnap megyünk a többiekkel könyvtárazni meg SPSS házit írni közösen).

Igazából onnan is tudtam, hogy ennél jobb helyen egyszerűen nem lehetnék, hogy amikor hazafelé a vonatban elmondtuk a másodévesek által írt kipes esküt, akkor majdnem sírtam az örömtől ezeknél a soroknál:

"..esküszöm, hogy szakmai tudásomat soha nem használom fel kirekesztő tevékenységre, és, hogy szélsőséges szervezetnek tagja soha nem leszek.."

Jó helyen vagyok.

és akkor

És akkor lett egy diplomám!
Ötös államvizsgával!

(Igazából az egészet azért csináltam, hogy a különféle kérdőíveknél a képzettségi szinthez bejelölhessem azt, hogy diplomás, és ne csak azt, hogy érettségizett)

AWW YISSSS

dont sit down cause i moved your chair

Azért egy kicsit félek!
De azzal a gondolattal nyugtatom magam, hogy három óra múlva már túl is leszek az egészen.

fuckyeahjózsefattila

Akkor offisöli is megvan az abszolutóriumom. Már csak a ZV holnapután. Most Game of Thrones jön D-vel, vettem négy sört és egy rozét. Kurvajól összehoztam a 4-es átlagot annak ellenére, hogy 8 vizsgát, egy szigorlatot és egy felvételit kellett megcsinálnom nagyjából 3 hét alatt. Mondjuk nem is esett jól. Aztán pénteken varratszedés és könyvtár, szombattól meg Horvátország (és egyelőre csak a parton napozás olvasással fűszerezve, mert a heget sokáig még nem áztathatom :( )!

Hiába fürösztöd önmagadban / csak másban moshatod meg arcodat.

József Attilától azért mindig elájulok.
E két fenti sorától libabőrzik a karom.

Éppen a holnapi JA vizsgámra készülök, be kell mutatni egy versének a filozófiai hátterét, de igazából ilyen alibi-vizsga az egész. Én az eddigi talán kedvencemet fogom bemutatni, azt biztos, hogy nem választja senki, nem túl népszerű/ismert darab. A Gyermekké tettél (vagy eredeti címén: Egy pszichoanalitikus nőhöz).

Kiveszem majd pénteken a könyvtárból a Szabad-ötletek jegyzékét. Már rég el kellett volna olvasnom.

"én nem vágok többé sanyaru képet, vagy adnak enni, vagy sem

vagy szeretnek vagy sem

én egyedül nem tudom fölforgatni a világot"

Igazából egy rettentő nehéz természet lehetett, nyilván élettörténetéből fakadóan. Nem irigylem, akik hozzá közel álltak. Aztán mégis ki vagyok én, hogy ezt megítéljem?

A legutóbbi bejegyzés alatti kérdésre majd válaszolok, sajnos most azt se tudom, hol áll a fejem - gyorsan, egy délután alatt eljutottam ebbe az állapotba, zseniális. Szerdán záróvizsga.

Ilyen melegben borzasztó jól esett az a három fröccs, ami ma lecsúszott. Még hagytam holnapra a borból meg a vízből is, jól fog jönni délután. Még egy söröm is van.

rántott cukkini

A szigorlatom hármas lett!!
Fuck yeah!

Már csak két lépés van hátra a diplomáig - egy József Attilás vizsga (haha), meg a záróvizsga.
Apával tegnap átnéztük az opponensi kérdéseket, és kidolgoztuk a válaszokat, úgyhogy elméletileg már csak túl kell lenni az egészen :)

Most pár napig leszarok mindent, végre ez is lehetséges!

AZT HISZEM LESZ DIPLOMÁM

A hétvégét Szeged mellett töltöttük a rokonainknál, nagyon jó volt, viszont egy percig nem tudtam lelazulni a jegyeim kétséges volta miatt.
Aztán tegnap kiderült a Társszerk III. ami valahogyan NÉGYESRE sikerült, úgy, hogy ez egy relatíve nehéz vizsga és egy azaz egy délutánom volt rá (délután 6-tól éjfélig - éjfélnél tovább sose tanulok mert az alvásból mindig több hasznom van). Még mindig nem értem, hogy. Megkönnyebbülni viszont nem igazán tudtam, mivel a legneccesebb tárgyból még nem derült ki a jegy.
Komolyan, már úgy aludtam el minden este, hogy azt mantráztam a fejemben, hogy "legyen kettes, bárcsak kettes lenne". Nem volt jó, de ilyenkor nem tudom nem ezt csinálni.
Tegnap értünk haza, egész nap görcsölt a hasam az idegességtől (és ugyanezért tele vagyok pattanással), ma nem tudtam, csak 6-ig aludni (én. Magamtól felkeltem reggel 6-kor. Én.), és azóta sorozatot nézek (The Mindy Project). A hasam korog de enni se bírtam. És akkor jött email a Neptunból, hogy beírtak egy jegyet.
Még utoljára gondoltam, hogy "bárcsak kettes lenne", és rákattintottam, és a KURVA ÉLETBE EZ EGY NÉGYES!!!!
Mi a fasz




Mi a fasz.

Fel se tudom fogni, hogyan. Tényleg nem. Sírva hívtam apáékat, hogy SIKERÜLT, de még hogy! D-t is majdnem elkezdtem csörgetni, de szerencsétlen még legalább 6 órát aludni fog, éjjel találkozott egy barátjával, úgyhogy inkább hagyom... :) Ő is baromira izgul/izgult.

Már csak a szigorlat eredménye kell, ott kettesnél jobbra nem számítok, de az szerintem biztos, hogy meglesz. Az is kiderül ma.

AZT HISZEM LESZ DIPLOMÁM!