Mára rohadtul lebetegedtem, valamelyik öcsémtől nyaltam be a vírust, így taknyomnyálam egybe, fáj a torkom, fejem, szédülök, gyenge vagyok. Szuper, mindig is ilyen karácsonyra vágytam.:D
Mindenesetre azér kimentem az állatkákhoz, Csili egyből felvidított, annyira okos és figyelmes kiskutya, hogy mindig meglep. És például szobatiszta is, pedig nem bent lakik:D De ugye esténként az előszobában alszik, és sose kakilt/pisilt be éjjel, pedig este 8-tól reggel 8-ig kb bent van. Nagyon respektálandó. Apa mondta hogy egyik reggel nyüsszögött, ki is engedte és kiderült, hogy azért nyüsszögött, mert jelezte, hogy itten folyó ügyeket köll intézni ember.
Szóval egy igazi szuperkutya, senki nem tanította erre:) Én azért általában jó későig fenn vagyok, és még lefekvés előtt mindig kirángattam az udvarra, hátha kell neki pisilni.
Szóval ma kimentem hozzájuk, nagyon jól felvidítottak, játszottunk meg oktattam kicsit a bolond fejét, és természetesen rongyosra imádtam.
Most pedig pihenek, csomagoltam apa helyett (no comment:D, de csak anyáét és a saját magának vett dolgot bízta rám :) ), Skyrimzenét hallgatok, D-vel kommunikálok kicsit, aztán mindjárt fürdök, segítek apáéknak főzni, aztán elkezdődik az igazi karácsony este.
Itt van néhány kép, mutatom, aztán megyek is:) És legyen nagyon szép az ünnep mindenkinek!
No. Jó hír, hogy.. igazából több is van. Egyrészt, voltam sétálni a dögvésszel, láttunk szarvast a nádasban, láttunk kóbor kutyát feküdni a volt lómezőnkön, Csili ekkor úgy eltűzött a francba hogy azt hittem, meg se találom, de két perc után rohant felém vissza. No mindegy, szóval sikerült kicsit fényképeznem, de még vissza kell zökkennem a nyugalomba és abba, hogy figyelni tudjak a környezetemre. UTÁLLAK VIZSGAIDŐSZAK. Utállak stressz.
Másodrészt, apa csinál kocsonyát és forralt bort. Harmadrészt, anya hoz chilis popcorn-t, amit imád a femili. Negyedrészt, ami talán a legjobban FELDOB, hogy D feltuningolja az ősrégi gépét, és mire visszatérek Budára, TUDOK OTTHON IS SKYRIMEZNI!!!
Itt is vannak a képek.
Ennyi, amolyan frozen world hangulatú.
Ja és nem tudom mi a francot akar az utca végén lakó öregember tőlem már durván 4-5 éve, de ma is invitált a kiskertjébe (ha emlékeztek, volt a kertjéről már poszt, a sok kis golyóval felszögelve a kerítésre, meg a szélkakasok, műanyag dobozok művészi rendje stb), hogy nézzem meg, mert beújított valamit, emlegette Marokkót, egyre ijesztőbb és groteszkebb volt a helyzet (közben Csili a hónom alá csapva figyelt mint valami ikeás szatyor), mondtam neki, hogy nem nagyon érek rá, erre hatszor megkérdezte na de mégis mikor jönnék le, én hétszer mondtam, hogy nem tudom. Remélem elfelejti.
Amíg élt a lovam, Bella, ahányszor észrevette, hogy kint csapatok vele, annyiszor jött oda két másodperc alatt, hogy ő mikor ülhet mögém... El lehet képzelni ezt úgy, hogy heti többször lovagoltam. Nem is tudnám összeszámolni, hányszor mondtam neki, hogy apát kérdezze meg, majd ő felülteti aztán vezetgeti, de egyrészt mögém hótziher hogy semmi férfi nem ül (természetesen D kivétel, de akkor még ő nem játszott), másrészt ez a ló nem neki való, ez nem lovacska, kisebb tudományt igényel az, hogy elfogadja az embert. Nem fogta fel, csak miután meghalt a Bella, azóta nincs hova mögémkéredzkedni. Most a kiskertbe csábítana.
Na ennyit a csodás kalandjaimról, most megyek, hallgatok Skyrimzenét, megtanulom sárkányul a dalt, oszt' énekelem.
Végre itthon vagyok, már nem mintha nem érezném magam jól Budán, mert az is kiváló, csak ez a "hazajövök karácsonyra" téma nagyon szuper érzés. Végre alhatok, végre ellazulhatok úgy-ahogy (sajnos valamiért - lehet a vizsgák miatt - irgalmatlanul stresszes vagyok, és az is kiderült, hogy a körömlakk csak felületi gyógyír a körömrágásra, ugyanis amint lekopik kicsit is a lakk, azonnal jön a stressz és már nincs is körmöm), játszhatok Csilivel, ehetek különlegeseket (itthon mindig szpesöl konyha van), és esténként bebugyolálhatom magamat az óriási 4-es hőfokozatú Ikeás paplanommal.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert úgy-ahogy időben meglett minden ajándék, és mind ütni fog, úgy érzem:) Ma egyedül voltam itthon, így volt alkalmam előre becsomagolni minden ajándékot, szuperaranyos csomagolópapírba, el is dugtam őket, rajzoltam kártyácskákat hozzájuk, így késznek mondhatom magam, jöhet a karácsony!
Csili most minden éjjel az előszobában alszik, hideg van neki sajnos, még nagyon kicsi hozzá, ez a hátránya a késő nyáron született kutyáknak. Egyébként egy kis kantündér, ahányszor hazaérek, mindig repül a karjaimba, és úgy tekeri a farkát, mintha valami helikopter lenne:) Amióta benn alszik, nagyon kis vicces, mert teljesen jogszerűnek tartja a bevonulást esténként, úgy rohan be, hogy a lábtörlő is csúszik vele együtt a járólapon. Viszont rendkívül jólnevelt, mert hiába van nyitva az előszobaajtó, nem jön be a konyhába, hanem milliméterpontosan a két helyiség határán lapul és les befelé. Békés családi jelenetek ezek, amikor a család vacsorázik az asztalnál, és velünk van a kutya is az előszobában:)
Holnap meg megyek röntgenre a kórházba, mert két-három hete ráejtettem a teli bőröndöm a lábfejemre és még mindig fáj, ami valószínűleg nem normális.:D És ha ez még nem lenne elég, D a múltkor rá is ugrott (az ágyon feküdtem betakarózva, így nem látta, hol a lábam, és felugrott az ágyra, viszont a lábamra sikerült érkeznie). Azóta természetesen háromszor jobban fáj, de holnap már megtudom, mi is van odabent:)
Most pedig eltávozom, anyának segítek sütiket csomagolni. Holnap jelentkezem, remélhetőleg pár fényképpel:)
