Elég durva, de július 11-én költöznek a nagyszüleim Vácról hozzánk.
Mondhatni kész a házuk... apa a héten vette meg az ikeában a konyhabútort, a hét elején beszerelésre kerül, onnan pedig már csak be kell rendezni. Július 11-én pedig jöhetnek. Elég hihetetlen.
Amúgy a záróvizsgámra tanulok. 14-én lesz, de valahogy nem izgat, pedig nem annyira megy az értő olvasás, annyi minden más érdekel most.
Például, hogy folyamatban van a green fox felvételim, kedden megyek a harmadik fordulóra a négyből :) Eddig igazán jól ment, pedig őszintén azt hittem, hogy már az első fordulónál búcsút inthetek az egésznek.
Nem tudom írtam-e a felvételiről egyáltalán, mert nem szeretek róla beszélni. Attól félek, hogy minél többet beszélek róla, annál szarabb lesz, ha esetleg kiderül, hogy nem vettek fel.
Most már merek reménykedni, mert a videóinterjú (1.ford) és személyiségteszt + diagrammatic reasoning test (2. ford) után lelkesen hívtak fel, hogy annyira jó lett minden eredményem, hogy szeretnének személyesen is megismerni (3. ford).
Szóval kedden megyek, fél 4-re.
Na meg aztán ugye 15-én lesz a tetoválás!
Még meg kell vennem hozzá a megfelelő szappant, meg folpackot, papírtörlőt.. Jövő héten kerítek ezekre sort.
Annak ellenére, hogy teljesen biztos vagyok benne, hogy akarom, és így akarom, meg most, néha elkap egy ilyen para, de kizárólag amiatt, mert ez egy hosszútávú és nem annyira visszafordítható döntés. Mármint most tényleg eldöntöm, hogy úgy fogok meghalni, hogy lesz a kezemen egy fűszál odatetoválva (hacsak nem lesz áttetoválva más mintára, vagy ilyesmi, de ezzel direkt nem számolok). Szóval a döntés hosszútávú volta az, ami megijeszt kicsit, de ez két perc alatt elmúlik mindig, mert rájövök, hogy kurvajó lesz.
Átgondoltam azt is, hogy mivel jár, hogy az alkaromon lesz egy gyakorlatilag csuklótól könyökhajlatig érő minta, és hogy ezt rajtam kívül is mindenki látni fogja.
Az a része, hogy mi van, ha emiatt nem alkalmaznak majd valahol, nem igazán érdekel, mivel azon a területen, ahol és dolgozni szándékozom, illetve ahová a különféle kompetenciáim alkalmassá tesznek mint munkaerőt, ez nem téma (másrészt soha az életben nem akartam olyan munkát végezni, ahol én felelek mondjuk a customer oldalért, szóval emberekkel én nem szeretnék túl sokat érintkezni). Illetve úgy érzem, hogy a tapasztalatomnak, végzettségemnek és kapcsolati hálómnak köszönhetően nagy valószínűséggel nem leszek rákényszerítve, hogy olyan munkahelyen kelljen elhelyezkednem, ahol megszabhatják, hogyan nézzek ki, nem ebbe a közegbe vagyok beágyazva -
illetve úgy tapasztalom, ez évről évre egyre kevésbé issue
Az alkart egyébként azért választottam, mert ez az a hely, ahol én magam a legtöbbször és a legjobban láthatom majd. Az egy nem szándékos következmény, hogy ezen a helyen lesz a leginkább szem előtt mások számára is.
Számolok vele, hogy az embereknek véleménye lesz róla, negatív is, pozitív is, kell majd róla beszélnem akkor is amikor nem akarok, lesz, aki ez alapján ítél meg/el -
És az is egy lehetőség, hogy egyszer, 5, 10, 30 év múlva a szimbolikája nem lesz számomra releváns, és akkor már nem tetováltatnám magamra. Lehet, hogy meg is bánom. Nem tudom - azt viszont tudom, hogy még ha jelentését és relevanciáját veszíti is, akkor is, 60 évesen is a 24 éves önmagamra fog emlékeztetni, elég intenzíven. A jelenlegi élethelyzetemre, jelenlegi önmagamra, identitásomra, a számomra fontos gondolatokra. Lenyomata lesz a mostani önmagamnak. Mint életemből egy metszet. Szóval ez a szépsége (illetve maga a vizuális szépség) meglesz akkor is, ha már jelentésében elévül.
Bár nem elévülős a szimbolikája, de akkor is, ezzel is számolok.
Nagyon várom, ezért is szól minden bejegyzésem erről
csak sokat gondolkozom rajta, mentális dolgozóasztalom igen nagy felületét ez fedi most
várom, hogy felkerülése után gondját viselhessem, és beépüljön szép lassan a testképembe.
Ő pedig Sóley előtt énekelt és zenélt, elég maradandó élmény volt, de annak előtte soha nem hallottam róla - azóta sokat hallgatom:
Akkkkkuuuuurvaéletbe ez egy brutál nap volt, és nem miattam.
Itt volt P, és a konzulensével baromi nagy gondok voltak, P teljesen a padlóra került, de megoldottuk és kinyomtattuk-befűztük kézzel a dolgozatunkat.
Basszus, ez az egész... nem hiányzott így leadás előttre. Kibaszottul nem.
De egyébként fel van töltve a dolgozatom a felületre, ki is van nyomtatva - holnap a fizikai példány is leadásra kerül.
A kikúúúrt életbe.
Fáradt vagyok.
hessteglevanadva
Azt hiszem Serrano magyarország leghitelesebb hiphopban működő embere. Elképesztő.
Valószínűleg sose fogom átérezni hogy milyen élete volt, de mégis hat rám a zenéje, meg is vettem az albumot.
Mindig megnyugvásra találtam ha berobbant a bláz
beletörődtem mindenbe, úgyis megoldja majd más
Aztán rám szakadt a sok mocsok mit hátrahagytam
az aknákra mint a kisangyal úgy rászaladtam
Túl őszinte vagyok ahhoz, hogy fogás legyen rajtam
én elmondtam azt is hogy aludtam kabátban a parkban
beszéltem arról hogy a gyerekkorom terrorban éltem
hogy megbénultam lopás közbe pedig megvolt a vérem
hogy szájba vágtak kölyökként én pedig megmeredtem
mert három éves korom óta vertek de végül szembe mentem
megtanultam túlélni és nekem a végeredményt fontos
hogyha kaptam egy kicsit azt tuti rám kiabálod most
de kapja be a világ igazán ez csak az én érdemem
bár van aki támogatott ebben és ezt értékelem.
Húsz évbe belesűrűlt legalább hatvan-hetven
szóval összegyűlt bennem a szar mint a parlamentben
Ma elkezdtem befejezni a szakdolgozatomat. A kutatási kérdést már megfogalmaztam, már csak a bevezetés-témamegjelölés-indoklás, szokásos cucc maradt, és a konklúzió.
Meg ugye amit írtam, még egy-két mondat az elméletbe.
És elkezdtek kibújni a spenót mellett a céklák isss!!!
Ja amúgy amióta elküldtem a konzulensemnek a szakdogám eddigi állását, olyan gyomorgörcsöm volt minden alkalommal, amikor arra az e-mail címemre üzenet érkezett, hogy hú. Alig bírtam elaludni.
És most, amíg ebédeltem, válaszolt.
És semmi de semmi gondot nem írt a cuccal kapcsolatban! Semmit!
Csak ilyen apró, sokadrangú szar kis dolgokat kell még kifejtenem, még oda lehivatkoznom, ide ne írjak oldalszámot, ezt a folyószövegbe hivatkozzam, ide inkább ezt a szót használjam....
Azta. Hát eszembe sem jutott, hogy ez is lehet, én azt hittem, egész fejezetekkel lesz gond.
Nahát.
Hát ezt még fel se fogtam teljesen.
Ezek alapján ma befejezem a szakdogámnak az általam gondolt részeit, holnap pedig megcsinálom ezeket az apró változtatásokat...
És kész.
Holnap kész vagyok a szakdogámmal!
Most ez a kép érkezett tőlem a csetbe, imígy érzem magam:
Zenének meg eztettt, mert tűpontos:
láthattam láttam is mindent és mégis:
hagytam hogy hagyjátok hadd hagyjam én is
én vétkem én vétkem én igen nagy --
hagytam hogy így legyen de te
ne hagyd
Ha már összegzek, amit eddig amúgy szerintem nem csináltam, akkor átgondolom az idén hallgatott zenék és nézett sorozatokat is.
Idei zenei felfedezésem a Modest Mouse, ami jelenleg az ultimate kedvenc zenekart testesíti meg számomra. A már 10 éve kedvenc Arctic Monkeys mellett belépett a színre, és míg az AM tulajdonképpen végigkíséri a felnövésemet, addig a Modest Mouse a jelenlegi én-re reflektál, és jelenleg én nagyon ez vagyok.
Sorozatok terén pedig elég egyértelmű négy választásom van, ezek a Planet Earth, Westworld, Aranyélet és a The Young Pope. Ez utóbbi nézése még folyamatban van, kb a felénél járok, és szerintem mestermű.
Tényleg, nem is lehetne ennél jobb sorozattal zárni az évet.
Ja, azt mondtam egyébként már hogy a Pandával levelezem már egy hete?
Nem mondtam, haha.
Még a múltkor, amikor írtam is ide, hogy szombaton a csendesben lesz koncertje, na oda elmentem, és még aznap este írtam neki (kicsit számonkérte rajtam, hogy miért nem mertem odamenni hozzá személyesen, örült volna), és azóta hosszú (tényleg hosszú - kb A/4es oldalnyi) üzeneteket váltunk, nagyon kedves és érzékeny ember.
Jaj, de örülök, hogy megléptem ezt (pedig izgultam, hogy visszaír-e, de úgy tűnik, eléggé ok nélkül), egy izgalmas és értelmes ember ismeretségével lettem gazdagabb :)
Tegnap a Gólyába mentünk, mert Panda zenélt, és azt ugye látni/hallani kell minél többször. Tényleg fantasztikus zenét játszik, és erre jön még az, hogy különféle hangszeres zenészek improvizálnak az általa csinált alapra. Tegnap este volt egy hegedűs (Bakai Marci, aki itt éppen Pandával zenél), és egy hárfás, illetve a vége felé csatlakozott hozzájuk egy igen híres és jó zenész, Alizbar is valamiféle furcsa fúvós hangszerrel (azért furcsa, mert semmilyen szinten nem ismerem a fúvós hangszereket :D ).
Ez az egész annyira lélekemelő és katartikus volt, hogy az egyórás koncert vége felé már senki nem beszélgetett, nem volt nevetgélés, hanem mindenki az asztalra dőlve hallgatta, magába fordulva és a zenében gyönyörködve.
Számomra, aki nem zenélek, egészen hihetetlen, hogy hogy tud ennyi zenész előre nem megbeszélt módon, különféle hangszerekkel ilyen harmóniában játszani.
Panda alapja, amit játszott pedig mindig fantasztikus - önmagában is. Tényleg gyönyörű, hogy mindig magával ragad, mindig megérint, bármilyen hangulatom is van. Tényleg euforikus hangulatba kerülök ettől az embertől meg a zenéjétől. Főleg, hogy látom, mennyire természetesen jön ez neki, ahogy leül a DJ pult mögé a táskájára, és úgy játszik, aztán nem bírja sokáig és feláll és mozog a zenéjére, mosolyog és élvezi.
Holnap a Csendesben játszik. Ha jól néztem, szaxofon lesz az akusztikus része az előadásnak, úgyhogy biztos, hogy elmegyek megint. Minden alkalom egy élmény.
2016.01.08. Budapest, 4-es villamos, reggel 9 körül Hosszú barna hajú nő olvasta kötött, pomponos sapkában. Piros hátizsákkal utazott és menetiránynak háttal ült. Hallgassatok Pandát!
Mara rámszólt, hogy írjak, és teljesen igaza van, megígértem hogy fogok, illetve eltűnni sem akarok a térből, egyszerűen csak folynak a napjaim - lehet azon elmélkedni, hogy kifolynak a kezeim közül, vagy csak úgy folynak, én meg élvezem, ám erre sajnos nem tudnék választ adni.
A karácsonyom hihetetlenül jó volt, örülök, hogy még mindig a családommal ünnepelhetem, és mindenki jól van, egészséges és mindenkinek rendben vannak a dolgai. Ajtók záródnak, másik ajtók nyílnak, sok a lehetőség, még több a terv és az ábrándozás, csak győzzük megvalósítani. Szerencsére mindannyiunknál ez a helyzet, ami azt hiszem, kivételesen szerencsés.
Végre voltam otthon sokat, december 22-től január 5-ig, már nagyon hiányzott. Valamiért úgy alakult, hogy 5 hétig nem tudtam hazamenni, soha nem csináltam még ilyet és nagyon kiborultam mentálisan. Elfáradtam, már utáltam Budapestet, utáltam az embereket a Trafóban, utáltam az órákat, haza akartam menni. Az egyetlen pozitívum (természetesen D mellett) az volt, hogy annyi pénzt dolgoztam össze, amennyit csak bírtam, ennek eredményeképp tarthatom a kezemben az imádott Pentax gépemet! Nyilván nem én fizettem az egészet, bár remek lenne, ha a Trafós munkából ki tudnék fizetni 140ezer forintot, nagyszüleim és anyáék is beleraktak jelentős összeget, így azt mondhatjuk, hogy a felét fizettem én, a felét pedig a család. Imádom egyébként, zseniális gép, de hát nagyon meg kell tanulnom használni. Csináltam magamnak flickr albumot, hogy a barátaimnak tudjam mutogatni a fotóimat, és ne kelljen mindig átküldenem minden fényképet. Úgyhogy ezt számotokra is megnyitom, nézegessétek nyugodtan, kritikát is szívesen fogadok, bár azt kérlek vegyétek figyelembe, hogy eddig összesen háromszor tudtam hosszabb időre elmenni vele fényképezni, tehát ezek a képek az első három kézbevétel eredményei.
Hihetetlen érzés, hogy oda fókuszálok, ahova akarok, és a kapott kép TÉNYLEG úgy néz ki, ahogyan azt elképzeltem/megkomponáltam/látom magam előtt szabad szemmel. Eleve tűélesek a képek, már ez is hihetetlen upgrade. Az egyik leglátványosabb változás pedig abban van, hogy végre le tudom fényképezni a kutyát :D Ugyanis fekete puliként igen nehezen fókuszált rá bármilyen kamera, legtöbbször csak egy elmosódott, kontúr nélküli szőrpaca látszott belőle, most viszont meg lehet számolni a kis büdös loknijait is a képeken!
Végre ismét van kedvem és motivációm fényképezni. Az előző (bridge) gépemmel is szerettem fényképezni pár évig, aztán kitanultam minden csínját-bínját, és körülbelül már egy éve utáltam magammal vinni mindenhová, mert csak csalódás lett a vége, bármit is fényképeztem. Hihetetlenül lelombozó volt, hogy sosem azt láttam viszont a laptopon, amiről hittem, hogy lefotóztam, se színek, se mélység, se minőség terén. A legrosszabb pedig talán az volt, hogy ha kicsit is kinagyítottam a fényképeimet, egy impresszionista festményt láttam viszont. Ugyanis a képek ilyen kis ecsetvonás-szerű vakarék foltokból álltak.
Szóval le vagyok nyűgözve.
A szilveszter zseniális volt, hihetetlenül vártam már, szokás szerint nálunk töltöttük vidéken. A két testvéremmel együtt 9-en voltunk, és most az egyik szaktársbarátnőm, A is jött, ami elképesztő mértékben dobta fel az amúgy is jó hangulatban telő szilvesztert.
A kivételével mindenki 30-án megérkezett, autóval jöttek, mert így olcsóbb és praktikusabb is volt. Főztem nekik sütőtöklevest, aztán este megnéztük a Mr. Holmes-t, amiben Gandalf a Sherlock (ajánlom mindenkinek nagyon nagyon). Másnap délelőtt bementünk Ajkára a tescoba bevásárolni, aztán felvettük A-t (akivel egyébként kb 15 km-re lakunk egymástól, mindketten kis faluban, úgyhogy nagyon izgalmas, hogy pont egyetemen találkoztunk össze másfél éve), és mentünk haza. Kipakoltunk mindent, aztán siettünk, ugyanis túrázni akartunk egyet, és már dél körül volt. Szóval ugrottunk az autóba, és kimentünk az erdőbe. Erről is érkeznek majd képek. Nagyon jót kirándultunk, körülbelül 10-12 km-t. Kicsit átfagyva érkeztünk haza, ettünk valamit, aztán elkezdtünk pizzát sütni, meg társasozni (Firkaland, meg Aranyásó - mindkettő zseniális játék, én a Firkalandot kicsit jobban szeretem. Meg Dixiteztünk is). Eddig olyan volt ez, mint minden eddigi szilveszterünk, amikor A felvetette, hogy karaokezzunk. Mindenki lesett, hogy hú hát nem is tudom, mi ilyet nem szoktunk, meg jaj, nincs kedvem, én is kissé riadtan vettem tudomásul az ötletet, mivel meglehetősen gátlásos tudok lenni. A beletörődött, és lépett ki a konyhába, erre halljuk, hogy a többiek elkezdtek valami zenére poénból énekelni... :D Úgyhogy ennyit arról, hogy júúúj hát kinek van kedve ilyenhez. Szóval elkezdődött a karaoke-buli, közben iszogattunk, és annyira jól érezte magát mindenki, hogy nagyjából este 10-től hajnali 5ig csak énekeltünk és táncoltunk. Pont jó volt a nagy nappaliban a nagy tévé, amire rádugtuk a laptopom, így mehetett a youtube óriásképernyőn :D
Azt hiszem, akkor lepődtem meg magamon, amikor a földön ülve elkezdtem egy pálinkásüvegbe mint mikrofonba énekelni. Onnan már minden mindegy volt, és jöhetett a Waka Waka meg a Gyermekember (dalcsináló ákos úr iránti indulatokkal teli még jobb volt énekelni). Vállalhatatlan zenéket vettünk végig, nagyon sok számon meglepődtem, hogy végig tudom a szövegét - Britney - Everytime, valaki? Szuper duettet nyomtunk A-val.
Az estét csak az árnyékolta be, hogy tudatlan ivóként ittam a pálinkát és a bort is, ami - most már tudom - nem szívesen férnek meg együtt.
Másnap annyira fájt a torkunk, hogy alig bírtunk beszélni. A napot főzéssel (lencseleves) meg társasozással töltöttük, aztán este A megint belevitt minket egy, ha lehet, még nagyobb éneklős buliba.
A szilveszterezésnek január 2-án lett vége. Egyébként a legjobb az egészben az volt, hogy még a legfélénkebb barátunk is ugyanúgy táncolt és énekelt mint mondjuk A, aki aztán cseppet sem gátlásos ilyen tekintetben. Mondom, magamon is meglepődtem. A kisebbik öcsém végigtolta velünk mindkét bulit, időnként ő rakott be számokat, de mindre táncolt is meg énekelt. A nagyobbik öcsém, Zs meg beült nézni minket, röhögött, és szerintem facebookon végigkommentelte az egészet a barátainak.
Ilyen jó szilveszterem még soha nem volt, pedig az eddigieket is mind nagyon élveztem, csak azok inkább a végig társasozós-fajták voltak. Remélem jövőre is hasonló pörgős lesz :)
Az este fénypontja, ami minden kicsit is elpilledős pillanatot felpörgetett az ez a videó volt:
Ezt meghallottuk, és mindenki áramlott is vissza a nappaliba tánclépésben.
Most éppen Budapesten vagyok egyébként, nagyon nem akartam visszajönni, de vizsgáim vannak. 6-án volt az első, ma a második, és lesz még kettő 11-én és 12-én. A 6-i vizsga a vallási kisebbségekről szólt, erre az izlandi Ásatrú felekezetből készültem fel nagyon alaposan, a 12-i bűnözéses-börtönös vizsgára meg az izlandi bűnözési statisztikákból, büntetés-végrehajtásból próbálok valamit összehozni.
Egyébként az a helyzet, hogy elmeséltem egy tanáromnak, hogy mennyire szívesen kutatnék Izlandon, és azt mondta, hogy tök jó, hát akkor jelentkezzek PHD képzésre, és aktivizálják az egyetemi kapcsolataikat, aztán menjek. Egyébként pont ez az Ásatrú-dolog érdekelne a legjobban, szerintem hihetetlenül izgalmas. Úgyhogy átgondolom. Csak visszatart az önbizalomhiányom, a kishitűségem, meg az ezekhez hasonlatos egyéb hasznos tulajdonságaim.
Ja, amúgy ha már Izland: a WizzAir márciustól egyenesen elvisz Reykjavíkba Budapestről! Ennél jobb nagyjából nem is történhet. Ja, de: a szokásos WizzAir szülinapon remélem idén is két jegyet lehet majd egy áráért venni, és akkor semmi sem állít meg minket, hogy szeptemberben Izlandon töltsünk két hetet.
Addigra lesz jogsim, úgyhogy bérlünk egy autót, és sátrazással spórolunk - szeptemberben még nincs olyan veszedelmes idő, illetve kevesebb a turista, valamint az utószezon miatt az autók is olcsóbbak. Öten tervezünk egyébként menni, de ha a többieknek nem jön össze a pénz addigra, akkor ketten megyünk és végigstoppoljuk a Hringvegurt.
Úgyhogy a nyár a pénzszerzésről fog szólni, de egyáltalán nem lehetetlen a dolog. Viszont cserébe hihetetlenül felpörgetett. Szerintem ahogy kilépnék a keflavíki reptér kijáratán, elsírnám magam, hogy végre eljutottam Izlandra és el se hinném, hogy a földjén taposok. Ha pedig még az északi fényt is látnám...
Mikor a vihar miatt már negyedszer megy végig az AM album felhangosítva, hogy ne halljam a dörgést, akkor muszáj Alex Turnerről beszélgetni. D ezt teljesen megérti. Néha tőle is megkérdezem, ő is szexinek tartja-e, ahogy énekel.
Egyébként a szőrösebb és kevésbé híres férfiakat kedvelem, de ő ezt kompenzálja a hangjával és azzal ahogy kiejti a szavakat a száján.
Szerdán megnézzük a Birdman-t a kiscsapattal, és úgy lett a döntés végül, hogy itt nálunk az albiban. Ami egyrészt jó, mert nem nekünk kell elcsapatni a város másik részébe, másrészt nem egy idegen ember hálószobájában nézzük (csak mert ott van tv), harmadrészt meg a társaság három tagjából kettőt szívesen beengedünk a lakásba. A kontra az pont az, hogy a harmadik tag az a lány, akit meg egyikünk sem lát itt szívesen. Nem akarjuk, hogy megismerjen minket, márpedig a lakás ugye hát az egy intim dolog, legalábbis nekünk, mert mi itt tényleg élünk, háztartást vezetünk.
Szóval ettől van némi gyomorgörcsöm, hogy idejön és lát egy olyan részt belőlünk, amihez semmi de semmi köze, de túléljük.
Múltkor szintén velük voltunk a müsziben játszóházazni, jó volt. Bár nagyon furcsa, lehetséges, hogy mint "vidéki", nekem ez tök mást jelent mint a budapesti embereknek. Egyrészt számomra borzasztó, hogy 300 emberrel kell egy légtérben lennem és jól érezni magam, mert én azt jobban szeretem inkább saját, csendes körben megtenni, de ezen túl tudtam tenni magam, mert a müszi azért elég nagy, nem volt annyira nagy tömegnyomor (azaz hogy azért kellemetlen mennyiségű ember volt, mondjuk nem durván, csak nekem volt sok, de a Budapesten tartózkodásom óta valamelyest sikerült adaptálnom a helyzetet, bár nem szívesen). De arra jutottam, meg több hozzám hasonló nyomi vidéki falusival is beszéltem, kb arra jöttünk rá, hogy nekünk az nem hordoz semmilyen plusz élményt, hogy sok emberrel vagyunk és együtt csinálunk valamit, mivel vidéken nem vagyunk annyira elszigetelve a többi embertől mint a városban - ami lehetne akár paradoxon is, hiszen ugye egy faluban jóval kevesebb emberrel találkozik az ember mint Budapesten, de itt a városban alig veszik észre egymást az egyének, mintha nem is lennének igazából sokan, nem vesznek egymásról tudomást, csak olyan szinten létezik ez a kétmilliós tömeg, mintha nem embertársak lennének, csak "tömegtényezők", akiktől mondjuk nehezebb leülni a villamoson.
Szóval ezért lehet, hogy a "társas magány"-ban létező, tömegben egyedül élő városiaknak óriási élmény sok emberrel együtt ugyanazt csinálni, együtt élményt szerezni, de nekem (és ezek szerint nagyon sok más, faluból érkezőnek) ez nem ad hozzá semmit, maximum némi kényelmetlen érzést, hogy mi a fenéért kéne nekem ide beülnöm és jól érezni magam, holott otthon is lehet társasozni.
Na de a lényeg, hogy a müszi nagy volt, úgyhogy elfértünk, én pedig próbáltam alkalmazkodni az urbanizált közeghez. Másrészt meg, ami szerintem hozzájárult a jól-érzéshez, hogy nem kellett random emberekkel játszani, mert így is öten voltunk, tehát nem igazán akart senki se csatlakozni hozzánk - egy fura próbálkozást kivéve, de ő egy játszma után elszivárgott, szerencsére.
Ja, szóval akit nem zavarnak az idegenek, meg az, hogy az idegenek sokan vannak, és szeret társasozni, az menjen a müszibe mert jó. Mi is megyünk még.
Ami itt zavart (most túllépek a népességszámon), hogy a lány úgy viselkedett D-vel, mintha az escortlánya lenne (mármint D neki). Nagyon bizarr volt, nem is tudtunk nagyon mit kezdeni a helyzettel. El lehet képzelni a furcsaságát a dolognak, amikor a lány jön, és két kártya közül választania kell, és átnyúl előttem D-hez, hogy "rádbízom a szerencsém, húzz inkább te, majd te eldöntöd a sorsomat", kb így. És ez egyszer még oké, bár furcsa, de amikor másodszor is ugyanezt eljátsza, úgy, hogy közben ott ülünk még hárman, akik húzhatnánk neki, de mégis D-t választja mindig mindenben, na ez kicsit zavaró. Azonnal az jutott eszembe, hogy olyan, mint Vegasban a gazdag ember aki kaszinózni megy és kíséri az escortlány, és odanyújtja neki a kockákat, hogy "fújj rá angyalom, ma este te leszel a szerencsém" :D.... Baromi bizarr.
Na mindegy. Ezek (talán) csak pár napig (hétig?) zavarnak, aztán szépen lassan feldolgozom őket (?), D pedig próbál sértés nélkül ellenállni az ilyen hülyeségeinek, de nem mindig megoldható. (Például amikor olyat ír a lány, hogy az aspergeres emberek ijesztően néznek ki, wtf, na akkor D látványosan pofánröhögte, hát hogy lehet ilyet gondolni? Tudja egyáltalán mi az az asperger?)
Na mindegy. A szerda akkor is jó lesz, legalább lesz ott más is, akiket viszont bírunk. Őt pedig elkönyveljük járulékos kellemetlenségként.
Egyébként átrendeztük a lakást, mármint a szoba részét, mert nem volt igazán jó, sőt. Úgyhogy teljesen átvariáltuk, most lett óriási hely, ahova foteleket pakoltunk, meg vettünk egy ikeás kisasztalt is. Úgyhogy van leülős hely. Fölé polcot raktunk, a polcról pedig égősort lógattunk le, úgyhogy igazán fancy, nagyon otthonos.
Jó buli volt átrendezni is, bár este 10 körül kezdtük el, és kb kettőig tartott, két barátunk is átjött pakolászni, közben Jacko-partyt nyomtunk és ittunk. Na, a barátainkat imádom, ha feljönnek hozzánk. Szerencsére ez sokszor történik meg.
Most viszont elcsesztem, nem raktam be kenyeret sülni, úgyhogy nem lesz D-nek mit ennie holnap reggel. Ajj.
Ez a videó pedig már-már az obszcenitás határait súrolja, ahogy énekel és artikulál Alex. Majdhogynem pornó. Tetszik. A zene meg mégjobban, nagyon szeretem.
Leszedtem a gépemről a valamiért használhatatlan ubuntu verziót, ami csak úgy pihent ott már szeptember óta. Úgy gondoltam, hogy majd jól kivárom az októberi új megjelenést, és majd azzal teszek egy próbát. Ölég jól tettem, ugyanis most raktam fel, és kifogástalanul működik. Nincs driver probléma, látja a wifit, működik a fényerő állítás (!!), egyszerűen egy olyan gond sem merült fel, ami eddig előfordult.
Tanár crushhal tegnap arról is szó volt, hogy a youtube mostanában tök máshogy rakja az ajánlott videókat (régen tényeg az alapján, hogy milyen típusú videókat néztél, most már inkább az általad megnézett videók címe alapján keres).
Annyira aranyos volt, ahogy mondta, hogy "akkor már értem, miért van tele a youtube-om a Fel vörösök, proletárok munkásmozgalmi dallal. A múltkor viccből meghallgattam, azóta csak ezt ajánlja minden mennyiségben".
Ő tényleg annyira az az ember, aki viccből hallgatja a fel vörösök, proletárokat.
Jaj, imádom. Tudtam én már az elejétől fogva, hogy mennyire jófej.
Királyok, hercegek, grófok, Naplopók és burzsoák, Reszkessetek, mert feltámad Az elnyomott proletár.
Ezt meg küldeném speciálba annak aki szereti, meg aki fogékony rá.
D-zene, annyira ő-hangulata van. Vannak ilyen zenék, amiket ő hallgat miközben otthon vagyunk, én meg matatok valami mást, de ő rakja be, és így teljesen hozzá kötöm.
Ajj, most nagyon elkezdett hiányozni. Szeretnék már kettesben gondtalanul elszórakozni, feküdni összebújva, beszélgetni elalvás előtt a sötétben órákig.
Hétfőn reunion. Már várom :)
