success in every way

És felvettek bááázzmeeeeeeeeg!!!!
Szeptembertől green foxos diák leszekkk!!!

application, 3rd round - done

Na tegnap megvolt a Green Foxos beszélgetés, a felvételi utolsó előtti köre. Most egyáltalán nem izgultam, mint mondjuk a videointerjú előtt, az egy nagyon fura helyzet volt eleve, szerintem mindenkinek fura aki mondjuk nem youtube vlogger :D

Szóval az eredmény az, hogy nagyon várnak vissza az utolsó körbe, ami szerintük "neked biztosan nem fog problémát jelenteni" :)))

whaaaaaat

Szóval 21-én megyek a "szimulációs fordulóra", ami annyi, hogy másfél órán keresztül gyakorlatilag ugyanazt csináljuk, amit a green foxnál tanulók, szóval "óra van", és akkor ki hogyan halad, meg vesz részt, kinek okoz nehézséget követni, stb, az alapján kiderül, hogy kit vesznek fel, és kit nem.

Általában 3 csoport szokott indulni, ami 60 embert jelent, de a pszichológus-HR-es lány, aki interjúztatott, mintha idén két csoportról beszélt volna. Mivel az aktuális igények szerint képzik az embereket, szóval hogy a cégek mennyi embert "kérnek" tőlük, a felvettek száma minden félévben változik. Meg az is, hogy milyen programnyelvet tanulnak az egyes csoportok.

Szóval szeptembertől egy angol és egy magyar nyelvű csoport lesz. Angol még úgy tudom, nem volt, és a jelentkezésnél be lehetett jelölni, hogy ha felvesznek, melyikbe szeretnék kerülni, és én a magyart jelöltem, amit most már kicsit hülyeségnek érzek. A kishitűség, ugye. "úgyse vesznek fel, és ha fel is vesznek, biztos nem tudnék angolul teljesíteni"...

Hát most úgy néz ki hogy simán felvehetnek, és így az önbizalmam is helyreállt, és baszki, miért ne tudnék angolul teljesíteni? A napom felét angolul élem (munka, szórakozás)... Tök nagy dolog lenne úgy végezni el a kurzust.

No de mindegy, what's done is done.

Maximum ha tényleg felvesznek, beszélek ezzel a lánnyal, és szólok, hogy szívesen megyek az angol csoportba is akár, ha mondjuk nem jut oda elég ember.

Volt egyébként ott egy ilyen miniagár, whippet, amiket egyébként nehezen viselek el - minden ilyen görcs zsebkutyát nehezen viselek el (kutyákkal kapcsolatban normatív a gondolkodásom), de ez még mindig közelebb állt egy igazi agárhoz, mint ha egyáltalán nem lett volna ott semmilyen kutya, szóval azért jó volt.

Csak vegyenek feeeeel

Elég durva, de július 11-én költöznek a nagyszüleim Vácról hozzánk.
Mondhatni kész a házuk... apa a héten vette meg az ikeában a konyhabútort, a hét elején beszerelésre kerül, onnan pedig már csak be kell rendezni. Július 11-én pedig jöhetnek. Elég hihetetlen.

Amúgy a záróvizsgámra tanulok. 14-én lesz, de valahogy nem izgat, pedig nem annyira megy az értő olvasás, annyi minden más érdekel most.
Például, hogy folyamatban van a green fox felvételim, kedden megyek a harmadik fordulóra a négyből :) Eddig igazán jól ment, pedig őszintén azt hittem, hogy már az első fordulónál búcsút inthetek az egésznek.
Nem tudom írtam-e a felvételiről egyáltalán, mert nem szeretek róla beszélni. Attól félek, hogy minél többet beszélek róla, annál szarabb lesz, ha esetleg kiderül, hogy nem vettek fel.
Most már merek reménykedni, mert a videóinterjú (1.ford) és személyiségteszt + diagrammatic reasoning test (2. ford) után lelkesen hívtak fel, hogy annyira jó lett minden eredményem, hogy szeretnének személyesen is megismerni (3. ford).
Szóval kedden megyek, fél 4-re.

Na meg aztán ugye 15-én lesz a tetoválás!
Még meg kell vennem hozzá a megfelelő szappant, meg folpackot, papírtörlőt.. Jövő héten kerítek ezekre sort.
Annak ellenére, hogy teljesen biztos vagyok benne, hogy akarom, és így akarom, meg most, néha elkap egy ilyen para, de kizárólag amiatt, mert ez egy hosszútávú és nem annyira visszafordítható döntés. Mármint most tényleg eldöntöm, hogy úgy fogok meghalni, hogy lesz a kezemen egy fűszál odatetoválva (hacsak nem lesz áttetoválva más mintára, vagy ilyesmi, de ezzel direkt nem számolok). Szóval a döntés hosszútávú volta az, ami megijeszt kicsit, de ez két perc alatt elmúlik mindig, mert rájövök, hogy kurvajó lesz.
Átgondoltam azt is, hogy mivel jár, hogy az alkaromon lesz egy gyakorlatilag csuklótól könyökhajlatig érő minta, és hogy ezt rajtam kívül is mindenki látni fogja.
Az a része, hogy mi van, ha emiatt nem alkalmaznak majd valahol, nem igazán érdekel, mivel azon a területen, ahol és dolgozni szándékozom, illetve ahová a különféle kompetenciáim alkalmassá tesznek mint munkaerőt, ez nem téma (másrészt soha az életben nem akartam olyan munkát végezni, ahol én felelek mondjuk a customer oldalért, szóval emberekkel én nem szeretnék túl sokat érintkezni). Illetve úgy érzem, hogy a tapasztalatomnak, végzettségemnek és kapcsolati hálómnak köszönhetően nagy valószínűséggel nem leszek rákényszerítve, hogy olyan munkahelyen kelljen elhelyezkednem, ahol megszabhatják, hogyan nézzek ki, nem ebbe a közegbe vagyok beágyazva -
illetve úgy tapasztalom, ez évről évre egyre kevésbé issue
Az alkart egyébként azért választottam, mert ez az a hely, ahol én magam a legtöbbször és a legjobban láthatom majd. Az egy nem szándékos következmény, hogy ezen a helyen lesz a leginkább szem előtt mások számára is.
Számolok vele, hogy az embereknek véleménye lesz róla, negatív is, pozitív is, kell majd róla beszélnem akkor is amikor nem akarok, lesz, aki ez alapján ítél meg/el -
És az is egy lehetőség, hogy egyszer, 5, 10, 30 év múlva a szimbolikája nem lesz számomra releváns, és akkor már nem tetováltatnám magamra. Lehet, hogy meg is bánom. Nem tudom - azt viszont tudom, hogy még ha jelentését és relevanciáját veszíti is, akkor is, 60 évesen is a 24 éves önmagamra fog emlékeztetni, elég intenzíven. A jelenlegi élethelyzetemre, jelenlegi önmagamra, identitásomra, a számomra fontos gondolatokra. Lenyomata lesz a mostani önmagamnak. Mint életemből egy metszet. Szóval ez a szépsége (illetve maga a vizuális szépség) meglesz akkor is, ha már jelentésében elévül.
Bár nem elévülős a szimbolikája, de akkor is, ezzel is számolok.

Nagyon várom, ezért is szól minden bejegyzésem erről
csak sokat gondolkozom rajta, mentális dolgozóasztalom igen nagy felületét ez fedi most
várom, hogy felkerülése után gondját viselhessem, és beépüljön szép lassan a testképembe.

Ő pedig Sóley előtt énekelt és zenélt, elég maradandó élmény volt, de annak előtte soha nem hallottam róla - azóta sokat hallgatom:

education

Sokat gondolkoztam az utóbbi héten, hogy mégis milyen szaktudást szeretnék magamévá tenni az oktatásban töltött éveim alatt, és arra jutottam, hogy el szeretném végezni a kriminológia mesterszakot is. Szívesen foglalkoznék áldozatsegítéssel, büntetésüket letöltöttek társadalmi reintegrálásával, hasonlókkal. Azt hiszem, a kisebbségpolitika és devianciakutatás szakom elég harmonikus kapcsolatban áll a kriminológiával, így igazán elmélyülhetnék ebben a szakterületben.

D pedig most áll mesterszak választás előtt, az utóbbi fél órában erről beszélgettünk. Felmerült az, hogy esetleg a CEU-ra menne, mert a képességei alapján oda való, de arra januárban kellett volna jelentkeznie. Úgyhogy most a szociológia MA a nyerő, azt elvégzi, ezzel kap egy erős szaktudást, aztán ezt követően már igazán értelmet nyer egy CEU-s mesterképzés, mert ott sokkal specializáltabban lehet szociológiát tanulni (nationalism studies, critical gender studies, sociology and social anthropology with specialization in global and urban studies, sőt, idén indul a big data mesterképzés is, ami egy szuper és fontos dolog). Aztán szeretne az egyetemen maradni mint dolgozó ember, kutató. Ezekkel a végzettségekkel pedig abszolút meglenne rá minden esélye.

Most nagyon megkönnyebbültem, mert engem szerintem jobban nyomasztott, hogy nem tudja mit kezdjen magával, mint őt. Borzasztóan aggódtam, lehangolt volt emiatt, próbáltam mindenféle ötlettel előállni, könnyíteni a helyzetén, de nyilván ez olyan döntés ami csak az övé, hiszen az ő élete, ebben nem tudnék és nem is lehet segíteni. Az lenne a baj, ha miattam döntene így vagy úgy ebben a kérdésben.

Szóval most nagyon örülök, hogy körvonalazódott előtte a jövő. Szerintem ő is hasonlóképpen érez, bár éppen játszik, úgyhogy ezt nem tudom megítélni.. :D

A lényeg, hogy ha minden úgy megy, ahogyan azt a motivációink és képességeink engedik, szakemberek leszünk, komoly tudással. Borzasztóan büszke lennék rá, ha D órákat tartana a végén, kis hülye BA-soknak, meg nagy hülye MA-soknak, mint mi is voltunk/vagyunk :)

Hát, most akkor ott tartunk, hogy mindkettőnk talált magának egy célt, motiváció van, lehetőség van, képességek vannak, már csak az időnek kell telnie, nekünk meg teljesítenünk.

te még mindig hiszel a szavakban, vagy legalább aki kimondja, abban

És a lány átvette az ebook olvasómat! Bár ő még nem jelentkezett, mert dolgozik, de az amazonom láttam, hogy delivered.
Annyira bepörögtem még a múlt héten mikor megvettem, hogy azonnal nekiláttam összeállítani egy saját könyvtárat olyan könyvekből, amiket szeretnék elolvasni. Annyira hihetetlenül jó, hogy a könyveim fele akár olyan is lehet, ami itt Magyarországon gyakorlatilag elérhetetlen, hacsak nem rendeli meg az ember külföldről.. Baromi izgatott vagyok, annyi jó könyvet találtam, csak győzzem majd olvasni.
Igazából ez az ebook dolog elég jó. Én imádom a könyveket - lapozni, szagolni, tapogatni, olvasni - azóta, hogy megtanultam olvasni (3 évesen), és ez azzal sem változik meg, hogy vettem egy ebook olvasót. Az az igazság, hogy elég sok macera jár együtt az olvasási mániámmal, kezdve ott, hogy ha könyvtárban vagyok otthon, akkor hazatérek 15 db könyvvel (most júliusban ennyit vettem ki...), és akkor döntsem el, hányat és melyiket cipeljem fel a bőröndben Budára. Számoljunk, hogy mennyi időre megyek, akkor hány könyvet tudok elolvasni, na de mivan, ha egy mégse tetszik, akkor kell backup könyvet is vinni, jaj. És ha berakok két hétre mondjuk négy-öt könyvet, ami reális az olvasási sebességet nézve, akkor máris elvettem a helyet egy csomó otthoni kajától, ami meg pénzt és időt spórolt volna. A kölcsönzési határidőről nem is beszélve. Vagy éppenséggel arról, hogy elfogy a könyvtárban a kinézett könyv (így jártam Cronin - A tizenkettek könyvével is, már fél éve áhítoztam rá, júniusban lett a könyvtárban, és még a bekerülése napján el is vitte valaki egész nyárra... Szerencsére D ebook olvasóján el tudtam olvasni pillanatok alatt!!).
Szóval az ebook olvasó függetlenné tesz. Ami nekem igen szimpatikus. Mert független dolog az is, ha megveszed az adott könyvet, de sajnos keretem erre nincsen.
Így illegalitásba kell, hogy vonuljak, és gonosz módon letöltsem azt, amire szemet vetek. Aztán, ami tetszik, esetleg megvenni. D is így csinálja például a játékoknál, letölti először, és ha úgy gondolja, hogy ez jó, és ezért támogatni akarja a készítőket, akkor megveszi.
Még egy érv, ami amellett szólt, hogy nekem szükségem van egy ilyen eszközre: az, hogy könnyű. A könyvformátumú könyv pedig nehéz. Főleg, ha az ember időnként 1000+ oldalas művekbe is belekezd. Én a szabadidőm óriási részét szoktam olvasással tölteni, például az egyetemen szünetekben, ami azzal jár, hogy a kiválasztottat el kell odáig vinni. De ha nálam van már a laptopom is, akkor ez igen nehéz terhet jelent. Hát még, ha órák után eltekerek bevásárolni is. Ilyenkor a könyv a legkevesebb, de kiterjedéséből és anyagából adódóan a legsérülékenyebb is.
Szóval letöltöttem eddig 40 szimpatikus könyvet, ennek kétharmada angol nyelvű, ami itthon (még?) elérhetetlen. Nagyon várom, hogy belekezdhessek.


Más:
- D venni akar egy graphic tabletet, nem tudom igazán, hogy magyarul mi a megnevezése, de ilyen digitális rajztáblát. Csodálatosan rajzol, egy ideig ilyen suliba is járt, csak nem igazán jelentett neki kihívást, no meg mindig is a társadalomtudományok érdekelték, így abbahagyta. Ezt is a lányon keresztül vennénk meg. Éppen nézegettem neki, melyik éri meg a legjobban. Kíváncsi leszek.
- Tán szombaton órási vihar volt Budapesten, én szerencsére otthon voltam, D viszont itt, az albérletben. Így szerves résztvevője lehetett annak a jelenetnek, hogy a feje fölé, a házba csapott egy villám. Azt mondta, majd' beszart. Baromi nagy mázlija van, hogy a gépe nem ment szét. A modem is szikrázott, de az is jól van. A házban lévő központi UPC dobozka viszont gallyra ment, azóta nincs internet - viszont a háznak van egy jótevő lakója, akinek jelszótlan hálózata van - szerintem minden upc-s azt használja most, köztük én is. D felhívta az ügyfélszolgálatot, ahol mondták, hogy ebből a házból már sokan szóltak a probléma miatt, és hogy majd intézkednek. Ehhez képest holnap csütörtök, és még mindig nincs netünk. Csak a jótevőé.
- Megnéztem, és elméletileg 10! embert vettek fel ELTE kispolra. Szóval rajtam kívül még 9 ember lesz a szakon. Mondjuk nem tudom, pótfelvételin megjelöli-e valaki, vagy bejut-e bárki, de ez akkor is <15. Ami nagyon-nagyon-nagyon fura lesz.

Most megyek, mert D mindjárt hazaér, és megbeszéltük, hogy addig elpakolom a szétszórt holmijaimat. Cöhh.

Egyetemista lettem. Ismét.
JEeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!!!!

96 ponttal felvettek az ELTE államilag támogatott kisebbségpolitika képzésére.
A ponthatár amúgy eléggé meglepett, mert tavaly 86-7 körül volt, most pedig 94! Ami elég magas.
De a lényeg, hogy én ott vagyok! Azaz ott leszek megint szeptembertől a TáTK-n, amit igazán nagyon szeretek :)

Yaay!

(amúgy majd jelentkezem bővebben is, annyi írnivalóm volna, és pont azért nem írok soha, mert túl sok minden történt, és lusta vagyok leírni.)

A lényeg, hogy D-vel hétvégén ünneplésképp megyünk az ünneplőhelyünkre (ahol eddig a sikeres 5-ös záróvizsgámat is megünnepeltük - ekkor voltunk ott először), a Borsba!
Nagyon várom!

Tegnap (talán) megoldottam a felvételi problémáját, remélem, hogy tényleg jól csináltam mindent, és hogy csak a diploma másolata hiányzott a repertoárból. Furcsa volt este, hogy aztnap még mentem Budára, meg egyből haza is jöttem. Érdekes volt belegondolni, hogy voltam az albérletben, meg ilyenek, holott otthon ébredtem és később otthon is aludtam el. Meglocsoltam mindent, megetettem-itattam a madarakat, elintéztem a dolgom, ettem egy jégkrémet aztán jöttem is haza.

A gépemet pedig végül úgy alakítjuk, hogy párhuzamosan lesz rajta win 7, meg a 14.04es ubuntu. Kipróbáltam just for fun az opensuse-t, de nem tetszett, sajnos linuxos kompetenciáim jelenlegi hiányában nem tudtam rendesen használni és igen hamar felbaszta az agyam.
A windows már fent van a laptopon, a másik majd ma megy rá. Dolgozni a windowson, élni az ubuntun tervezek, aztán majd meglátjuk, mi alakul ki.

shitstorm

Tegnap előtt jöttem haza, és már mehetek is vissza Budapestre. Meg jöhetek is vissza onnan.
Mert kurvára elfelejtettem, hogy máig lehet feltölteni a diplomamásolatot a felvire.
FUCK

Amúgy nem lenne gáz, mert alapvetően megkérnék valakit, hogy menjen már be az albérletbe és fényképezze le a diplomám, de D is itt van velem, a kulcsát viszont elfelejtette otthagyni a szüleinek.
Szóval a fél1-es vonattal nyomulok Budára, aztán a fél7-essel meg jövök haza.
Hát ez kibaszott szar. Ráadásul nem is értem, hogy jutott eszembe egyáltalán. Egyszer csak felültem az ágyamban most reggel, hogy "hát ezt elbasztam", de hogy biztos van megoldás. Van. Három óra és a megoldás útnak indul.

Örüljön aki napfényt szív s rózsaeget!

Kisebbségpolitika felvételi 99-ből 96 pont. Tavaly kb 90-nel be lehetett kerülni. 96-nál jobbról nem igazán hallottam.
Szóval ez siker, abszolút siker. Le voltak nyűgözve a szakdolgozatomtól, élvezettel hallgatták a beszámolómat róla, és utána még egy filozófiai eszmecserébe is bonyolódtunk azzal kapcsolatban, hogy ha nem munkaalapú társadalomban élnénk, vajon még mindig kisebbségnek számítanának-e az értelmi fogyatékosok. Jókat nevettünk és beszélgettünk.
Nagyon élveztem, büszke vagyok magamra és iszonyatosan örülök.
Azaz ezt szeretném tenni, de mivel holnap szigorlat, utána meg még egy vizsga, egyszerűen nem tudok lelazulni, és tanulnom kéne mert olyan stresszes vagyok, hogy kb megy a hasam tőle, de mégse tanulok hanem meredek a képernyőre értelmetlenül. De muszáj még ez az utolsó hajrá.
Igazából a legjobban az nyomaszt, hogy ha a héten megírt/megírandó vizsgáim közül akár egy is nem sikerül, akkor jövőre lesz csak diplomám. Ugyanis olyan iszonyatosan kurvajól vannak a vizsgaidőpontok elosztva, hogy ötödike után és tizenhatodika előtt valamiért EGY DARAB SINCS meghirdetve. Én meg 18-án megyek záróvizsgázni, addigra mindennel meg kell lennem. Majdnem két hétig egy darab vizsgaidőpont sincs meghirdetve, tehát UV-ra esélyem sincs. És most még csak azt se lehet rám fogni, hogy miért nem kezdtem el akkor hamarabb a vizsgáimat, ugyanis a vizsgaidőszak első napján már bent voltam az egyetemen és írtam a szaros EU vizsgát.

ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá