Ma ugyebár Dúró Dórához voltam hivatalos a fehér házba. Már kezdek belejönni a portásokkal való kommunikációba, bár kétségtelenül fura, hogy katonaruhában vannak. De azt hiszem, hogy a legjobban akkor jár az ember, ha őszintén elmondja, hogy fingja nincs, hogy hol mi van és mit kell csinálni ahhoz, hogy átjusson a biztonsági kapun, és akkor mindenki kedves és mosolygós lesz.
Ma is úgy kezdtem a portán, hogy "Jó napot kívánok, őőőő időpontom van. (kis szünet, gondolkoztam hogy van-e még fontos információ) Igazából ennyi." Erre elnevette magát a srác, és máris lehetett közvetlenül beszélgetni.
Már beletörődtem, hogy szar, ismeretlen szituációkban akaratomon kívül totál őszinte vagyok az elveszett és bizonytalan helyzetemet tekintve, de igazából eddig csak jót eredményezett, úgyhogy annyira nem gáz.
Szóval ma a képviselői irodaházban voltam, és interjúztam egy jót Dúró Dórával. Fura volt, mert kicsit aggódtam, hogy kiül majd az arcomra a Jobbik minden tagját érintő kollektív antipátia, de meglepődtem magamon, és büszke is voltam, hogy teljesen objektív tudtam maradni végig.
Spoiler, de annyira objektív voltam, és annyira nem látszott, hogy vérmes libsi vagyok, hogy a végén még szóróanyagot is kaptam a Jobbik ifjúsági tagozatáról.
Attól függetlenül, hogy semmilyen szinten nem tudok azonosulni azzal, ami Dóra fejében van, nagyon kedvesnek, aranyosnak és értelmesnek találtam. Mindamellett persze, hogy közben még hálás is vagyok neki, amiért időt szánt rám, bár ez nyilván neki is jó.
Fura különbségek tűntek fel a hétfői interjúmhoz képest. Például a kommunikációban: Detti végig a szemembe nézett beszéd közben, ami az egyik véglet, Dóra pedig pont ellenkezőleg, időnként nézett csak rám, egyébként pedig nagyjából a kanapéhoz beszélt. Detti nagyon magabiztos kiállású, erős és határozott nőként volt jelen, Dóráról pedig az volt a benyomásom, hogy félénk, kicsit talán szorongó, önbizalomhiányos (alig nézett rám, nem képviselte markánsan véleményét, bizonytalanul fogalmazott, visszakozott időnként, ha saját véleményét fogalmazta meg, akkor utána bizonytalanul mosolygott) . Nyilván ezek nem diagnózisok, egyszerűen csak így éreztem, és nem is tervezek ebből semmilyen következtetést levonni, viszont érdekes volt megtapasztalni mindkét végletet. Ő is, ahogy Detti is, próbált néha pártprogramot nyomatni, néha egészen random módon, szóval így össze is zavarodtam például ma is, hogy hogyan jutottunk a női-férfi szakmai kvalitások ecsetelésétől odáig, hogy a Jobbik a korrupció ellen harcol, de a meglepődés után szolidan visszatereltem a témát a medrébe ("de mégis, vezető beosztású nőként hogy érzed, milyen tulajdonságaid tesznek alkalmassá erre a feladatra?")
Fura volt a közegek közti különbség is, míg Dettinél teljesen közvetlen, informális volt a hangulat (leszámítva a díszes parlamenti termet, amit kaptunk az interjú erejéig), viccelődős-beszélgetős, addig Dóránál egyrészt végig bent ült az asszisztense, aki a billentyűzetén kalapált (élmény lesz visszahallgatni a felvételt), másrészt ez az asszisztens időnként felpattant, és kb körbenyalta a seggem, hogy mit tölthet, gyümölcslevet-ásványvizet?
Érdekes volt tapasztalni magamon, hogy tényleg objektíven hallgatom végig, és miközben olyanokat mond, hogy "majd ha kormányra kerülünk", akkor nem az jut eszembe először, hogy tökönszúrom magam, hanem mosolyogva bólogattam, majd az interjú végén, elbúcsúzáskor további jó munkát kívántam. Igazán büszke vagyok magamra, jár a vállveregetés.
Mikor kimentem az irodából és már a folyosón öltözködtem, az asszisztens úr utánam szaladt, és adott két Jobbik IT-s könyvecskét, amit ő írt, az egyik mindenféle eszméről szól, például a cionizmusról, genderről, liberalizmusról, turanizmusról, hungarizmusról, konzervativizmusról, stb. A másik könyv meg valamilyen kódex a fiatalok életéhez, ilyenekkel, hogy a hazádnak szülni a legnagyobb gyönyörűség, meg amúgy is, a keresztény értékek.
Nagyon tanulságos olvasni őket, mert első pillantásra tök olyan, mint egy objektív beszámoló, mondjuk tényleg arról, hogy mi a gender, ezzel hiteles érzetet kelt, hogy no lám, milyen elfogulatlan és tárgyilagos, aztán egyszer csak észrevétlenül elkezd elejteni bullshit, demagóg infókat, például hogy a gender eszméjét támogató emberek mind semlegesneműként akarják nevelni a gyereküket, ez a társadalom végéhez vezet, satöbbi, mindezt olyan illusztrációval, amin egy rózsaszín tüllszoknyás kisfiú és egy fegyvert fogó kislány látható. Azt hiszem, érzékelhető, miről beszélek.
 |
| Ilyen randa ez az épület belülről |
 |
| A kilátás viszont nagyon szép |
 |
| A szuvenírjeim |
Nagyon tanulságosak ezek az interjúk, eléggé várom már a többit is. Sokat fejlődöm én is közben, illetve igazán érdekes és (muszáj megint ezt a szót használnom) tanulságos a tévében látott politikusokkal fésztufész lenni.
