bögyös fredegár

És ilyet is fogok csinálni, meg ilyet is. Pont vettem édesburgonyát tegnap.

Ja, és a Gyűrűk Urát fogom megvenni ha meglesz a fizetésem. Mondjuk ez várható volt. Otthon az első kiadás van meg, imádtam kiskoromban a borítóját, meg a történetet is, annyira varázslatos hangulata van, amikor visszaidézem, ahogy apa estimesének olvassa fel.

Szóval gondolkoztam, hogy nekem is lehet az első kiadás kéne, de inkább mégsem, azt meghagyom a gyerekkoromnak.
Úgyhogy vagy a fekete szép verziót fogom megvenni, vagy a legújabbat, amiben eredeti illusztrációk vannak.

A szöveg ugyanaz, csak a festmények miatt más.
De húzok ez utóbbihoz, csak az a baj, hogy a babóból már megvan a fekete.
Hjajj.






De ez most komoly hogy eredeti nyelven ILYEN meg ILYEN kiadások is léteznek?? :(

gondolj rám, ha friss nyomot hagysz országút haván

Ma indiai vöröslencse főzelék lesz currys fasírttal.

Tegnap társasoztunk (Gyűrűk ura társasjáték!!!! Baromi jó), hajnali negyed 6-kor értünk haza, viszont D-t hívta az anyukája 11 körül, neki el kellett mennie, én meg felébredtem, úgyhogy az 5 óra alvás után annyira nem vagyok friss.

De esik a hó! Szakad! Kavarog! Ez eléggé feldob. Bár mostmár kis pelyhekben, de az előbb olyan igazi nagy, lomhán és sűrűn kavargó hópelyhek voltak.

Vágyom eléggé haza, mert otthon van ténylegesen hó, 10-15 centi, ami még szombat óta megmaradt, meg esett rá azóta szinte minden nap... Azért a Bakony mégiscsak a Bakony, főleg télen :) Mindig nagy hó van, na meg mindig hidegebb mint máshol. Imádom. De majd csak jövő hét szerdán megyek (megyünk) haza, akkor a maradék időt otthon is töltöm a félévkezdésig.

Ha már így felébredtem, azon gondolkoztam, milyen tárgyakat vegyek fel a kötelezők mellé még, és találtam szimpatikusakat. Már csak azt kell átgondolni, hogy mire lesz időm és energiám.

A Gyűrűk Ura társasjáték annyira meghozta a kedvemet a könyv újbóli elolvasására, hogy szerintem a következő hetekben belevágok. Még elolvasom amit jelenleg gyűrök (Andy Weir - The martian), aztán az következik. Közben írom a könyvkritikákat, mindjárt végzek a kijelölt adagommal, aztán újabbak érkeznek, ez nagyon jó, lesz egy rakás pénzem. Veszek belőle sárvédőt (amit azóta se mentem el megvenni), meg finom ételeket, meg még akár könyvet is.

Most várom D-t, aztán pihengetünk, mosogatunk, takarítunk, mert óriási dzsuva van, főleg a konyhában, te atyaég. Nem is értem ez hogyan történhetett meg ennyi idő alatt.. Aztán ha tiszta a lakás és rend is van, meg már van evőeszköz meg tányér amiből táplálkozni lehet, akkor megcsinálom az ebédet, eszünk, aztán terveim szerint Skyrimezek (az utóbbi napokban rengeteget játszom vele, mert rájöttem, hogy milyen hihetetlenül fasza benne a házépítés, szóval felhúztam egy villát és azt csinosítgatom, de sajna ez kezd kimerülni mert mindennel kész vagyok, úgyhogy megyek vissza hősködni). Este pedig filmet nézünk M barátunkkal.

Olyan jó, hogy semmi dolgom nincs. It's time for regeneration.

no more room in hell

Megvan az utolsó vizsgám is, amitől tán a legjobban féltem és a legnehezebb volt, és valami elképesztő hihetetlen módon ötös lett. Mondjuk valószínűleg eléggé hatással volt az eredményre a több mint egy hetes tanulás..
Még nem fogtam fel igazán, hogy vége ennek a vizsgaidőszaknak, ahogyan azt sem, hogy az első félévemnek is. Valamint azt is nehéz elhinnem, hogy jobb lett az átlagom mint egész életemben eddig bármikor (általános iskolát nem számolva :D), mondjuk mérhetetlenül többet is tanultam.
Kíváncsi leszek igazán, jut-e nekem ösztöndíj. Ahogy nézem, meg átgondolom a többiek kurzusait-jegyeit, elméletileg bele kell, hogy lógjak (bár nekünk nem sima átlag alapján van számolva). Nagyon jó lenne..
Ez a "kíváncsi leszek" szófordulat meg olyan hülyeség. Igazából már kíváncsi vagyok most is, nem csak leszek. Viszont valahogy a jövőre vonatkoztatjuk az egészet, mert egy olyan kérdés van a fejünkben, amire csak a későbbiekben kapunk választ, tehát ezért a "leszek", viszont már jelenleg is furdal a kíváncsiság, szóval mégsem teljesen korrekt. Érdekes.

Csütörtök éjjel (péntek hajnalban) meg az urániában 50 Ft-os jeggyel lehet filmeket nézni! Ráadásul újakat. Mi az utóéletre meg utána a szabadesésre megyünk. Mondjuk meg fogok halni, mert már az utóélet is 00:45-kor kezdődik, én pedig könnyedén alszom el bármilyen izgalmas filmen akár napközben is, úgyhogy még nem tudom elképzelni, ezt hogyan fogom abszolválni, de igyekszem, és jó lesz!
Mondjuk a lányékkal megyünk, de mondtam D-nek, hogy oké (mert a többieket igazán kedvelem), csak úgy helyezkedjünk, hogy a lány ne mellettünk üljön, mert amikor a Lavinát néztük, akkor mellettem ült és a film első negyed órájában végig azt duruzsolta a fülembe, hogy ez szar, mert nem is beszélnek benne, inkább üljünk át a másikra. Meg nagyon hangosan eszi a popcornt.

Mindemellett (fú ez is milyen fura szó már, elég erőltetett kombináció) ismét nekivágtam a városnak Herr Puch-hal (eddig ugye otthon voltam, nem Budán), de pont a legszarabb időben hétfőn, szitáló hideg eső, köd (azt mondjuk szeretem), és ez a kettő simán kivédhető, mert eleve esőnadrágban indultam neki az útnak, de az a zöld fos amit itt Budapesten "sózás" néven az útra meg mindenhová szórnak, na az kivédhetetlen.
A bicajom tökig zöld lett, ráadásul ilyen fakó gusztustalan mocskos zöld, nehéz róla lemosni és félek hogy szétszedi a festését (meg a váltót, fékeket stb). Úgyhogy holnap szerintem valamikor lepucolom valami módon. De rájöttem, hogy talán érdemes lenne rárakni egy pár sárvédőt (:D), mert lehet tompítana valamit a dzsuván, úgyhogy hazafelé jövet bementem a kerékvárba, és kértem egy szimpi darabot, amit már kinéztem magamnak, mert amúgy nem szeretem a sárvédőket a bicajomon (ezen megfontolásból nincsen rajta jelenleg sem, igen télen elég idiótaság :D), úgyhogy ilyen diszkrétre gondoltam, de a csávó meggyőzött, hogy ennél hosszabb jobb lenne, úgyhogy holnap vagy valamikor megyek egyért. Vagy holnapután.

Az írrel meg tök jól haladok. Csak a napokban jöttem rá, amikor részletesebben utánanéztem, hogy az egész világon nagyjából kétmillióan beszélik, ami kicsit meglepett, de ám legyen, leszek én a nagyjából-kétmillió-egyedik.

Most pedig lasagne lesz a vacsora, meg mosogatás, hmm tasty, úgyhogy húzok is. D-t nem akarom baszogatni ezzel, mert holnap lesz az utolsó vizsgája és még hat tanulmányt el kell addig olvasnia.
A legjobb igazából az lenne, ha a lasagne megfőzné-sütné magát.

Utopic Unicorn

Leszedtem a gépemről a valamiért használhatatlan ubuntu verziót, ami csak úgy pihent ott már szeptember óta. Úgy gondoltam, hogy majd jól kivárom az októberi új megjelenést, és majd azzal teszek egy próbát. Ölég jól tettem, ugyanis most raktam fel, és kifogástalanul működik. Nincs driver probléma, látja a wifit, működik a fényerő állítás (!!), egyszerűen egy olyan gond sem merült fel, ami eddig előfordult.

Egyelőre legalábbis.

Addig meg kurvára örülök!

Ezt a játékot pedig nagyon várom

Ezt a zenét pedig nagyon szeretem:

négy

Ma négy éve, hogy már nincs velünk.

évszakok

Azt hiszem, a legjobb időszak biciklizésre az ősz és a tél. Utána a tavasz.

Lovaglás terén is ugyanezek a preferenciáim.

Mindig is az ősz volt a kedvencem, a hideg ősz, amikor reggel óriási köd van, vagy akár egész napra ködbe borul a vidék. Ilyenkor képes voltam iskola előtt hajnali fél 4-kor felkelni, és 6-ig  lóval csámborogni a tejszínű vidéken. Utána hazamentem, fürödtem és mentem iskolába. Ezek talán a legszebb emlékeim közé tartoznak Bellával kapcsolatban.

Ez nem Bella, hanem a szürke, akivel két éve nyomultunk többször, és nagy élmény volt rajta ülni, időnként megközelítette Bella finomságát, eszét és pörgős temperamentumát. Vele voltunk 2012 október 23-án az erdőben, és óriási köd volt, ahogy a képen is látható. Na ez az én kedvenc lovas időjárásom.

Ilyenkor ropogós a levegő, csend van, a lehellet látszik, viszont mégsem fázik az ember, mert melegít a ló meg a mozgás (úristen, télen szőrén lovagolni elképesztően jó!). A köd miatt az állatok is kevésbé vesznek észre, és még a szokásosnál is közelebb engednek magukhoz. Erről most eszembe jutott, hogy Bella tulajdonképpen ki volt képezve arra, hogy ha vadat lát, eredjen a nyomába, mert apa régen mindig megkergetett vele minden őzet, szarvast, és az annyira megmaradt benne, hogy ha érezte a szagukat, már váltott gyors ügetésbe és szorgalmazta a mindent-bele vágtát. Vele elég jó volt ez (amennyiben az ember tudott eme dolgáról és számított rá), mert annyira gyors és fordulékony ló volt, hogy a fák között is simán lépést lehetett tartani bármelyik vaddal. Egyik nagy élményünk, amikor észrevettünk egy egész csorda szarvast, meg ők is minket, és utánuk eredtünk, és együtt vágtáztunk az egész csapat állattal a csorda közepén.. Nyilván a szarvasoknak nem volt ekkora élmény, de egye fene, megérte :)

Télen viszont már figyelni kell, mert borzasztó hamar elgémberednek az ember ujjai, na meg az egész lábfej gyakorlatilag érzéketlenre fagy, de ha ügyesen öltözködünk, akkor ez kiküszöbölhető. Viszont a ruházati mizéria ellenére nagyon megéri télen lovagolni. Nagyon izgalmas dolog a hóban megmaradt vadnyomokat, csapákat követni és eljutni egy-egy állatig, vagy ahogy vágta közben a téli csendben prüszköl ritmikusan a ló és száll a felvert hó körülöttünk. Gyönyörű (bár veszélyes is) a szűz hóban kaptatni, majd visszanézni mögénk és látni, hogy kanyarog az általunk kijárt nyom a fák között. Minden békés, nincs egy hang se, és nagyon sok vadmozgást meghallani már messziről is.

Ez már Bella

Talán ezen emlékek, benyomások és érzelmek is közrejátszanak abban, hogy szeretem a bicajon is, ha csípi az arcomat a hideg, de vannak praktikus okai is annak, hogy ilyenkor sem rakom le a biciklit. A legfontosabb gyakorlatias ok az, hogy ilyenkor rajtunk, és még pár elvetemültön kívül nincs senki a bicikliúton. Sem az egész budai rakparti sétányon (ahol őrült módon együtt megy a járda és a bicikliút). Tavasztól kora őszig dugig van a sétány, ami nem is lenne baj, ha az emberek odafigyelnének kicsit, mert akkor észrevennék, hogy a sétány jobb szélén fel van festve, hogy itt kerékpárokkal is közlekednek emberek. Azaz, hogy csak szeretnének közlekedni, mert erre senki az égvilágon nem figyel, ami jelentősen megnehezíti az A-ból B-be jutást. Borzasztóan kell figyelni, hogy az ember nehogy véletlenül gázoljon, mert rajta kívül a gyalogosok 80%-a se lát, se hall. A legdurvábbak a fotózók, mert úgy lépnek előre-hátra-oldalra, hogy csak a fényképezőt figyelik, de azt nem, hogy itt rendszeresen járnak biciklivel, és mondjuk épp az orrom elé lép. Ami még akkor is fájdalmas mindenkinek, ha a járdán is megengedett (!) maximum 10 km/h-val gurulok ilyen helyeken.

Szóval hidegben minden jobb. Mert üres a rakpart, üres a rakparti bicajút, és az egyetemig tartó 6 kilométert 15 perc alatt végigsuhanhatom (nyáron ez a forgalom miatt 25 perc). Így tényleg lehet gyorsan menni, ami edzés szempontjából is kitűnő. Nem kell nagykabát, csak egy vastag pulcsi és egy dzseki, mert az első fél kilométer után teljes a komfortérzet a tekerés miatt. Sál, sapka és kesztyű, na ezek igen hasznosak (akárcsak a lovaglásnál).

A hóban biciklizéshez már kell rendesen figyelem, de nem megoldhatatlan. Viszont hangulatos! D-vel este az Andrássy úton hóesésben tekerni elég jó dolog. Budapesten pedig nem szokott nagy hó lenni, így maximum addig áll fenn ez a helyzet, amíg az ember mindenki előtt, reggel indul útnak, mert akkor még nem taposta le a többi bicajos. Ha normális időben megyünk, akkor már nem csúszik semmi.

Durva ónos eső esetén pedig - kegyetlen az élet - marad a büdös villamos a millió utasával.

Már előre azon gondolkozom, hogy vajon meddig tart majd a hideg, és mikortól lesz vége ennek a hájlájfnak, kényelemnek, üres bicajútnak.

Mellette pedig egy egésznapos téli lovaglásra vágyom.

2015

Van öt szabad hetem, egy vizsgám, négy lektorálandó könyvem, várható harmincezer forintom belőle, egy pohár borom, indíttatásom az egészségesebb evésre, több új sorozatom, színváltós körömlakkom, imádott bicajom, új telefonom, fél üveg almás berentzenem, egy szerelmem.
És elkezdtem írül tanulni.
A bor meg elfogyott közben.