álom

Ja, és egyébként még múlt héten szerdán szociálpszichológia kutatásunkkal kapcsolatosan elmentünk hárman egy keresztény ifjúsági szervezet rendezvényére, ami kicsit megviselt.
Ez abban is megnyilvánult, hogy tegnap reggel arra riadtam fel, hogy álmomban keresztények (egy pap utasítására) keresztre akartak feszíteni (mindezt koholt vádak alapján - ezekről a vádakról nem nyilatkoznék), én pedig menekülök ahogy bírok, de a tömeg zombiként jön utánam és mindenki engem akar elkapni és a templom közepén álló kereszthez cipelni.

biopolitika

Ma Budapestre jövet a vonaton megszólított a mellettem ülő férfi, és az általam gépelt, illetve olvasott tartalmak iránt érdeklődött (hogy doktorálok-e), és beszédbe elegyedtünk a szociológiáról, kisebbségpolitikáról. Nagyon meglepett (pozitívan), hogy amikor megkérdezte, mit tanulok, és én elmondtam, hogy kisebbségpolitikát, nem azt kaptam vissza azonnal, hogy "akkor ott sok a ferdítés" meg, hogy ez nem is tudomány, stb stb. Szóval igazából eléggé gyomorgörcsöm van, amikor valaki megkérdezi, mégis mit tanulok, mert az általános, szomorú vélemény az, hogy az embereknek fogalmuk sincs erről, illetve, ha van, akkor borzasztó negatív tévképzeteik és előítéleteik vannak ezzel kapcsolatban.
Szóval ez az úr nem így reagált, hanem tiszteletteljesen, elismerően nyilatkozott a szakterületről. Aztán beszélgettünk a szlovákiai cigányság jelenlegi helyzetéről.
Szóval izgalmas volt. És jó gondolatai voltak. Nyitott embernek tűnt.
Azt hallottam a partnerétől, hogy Tamás a neve, majd ő maga azt mondta, hogy a Miskolci Egyetem jogi karán tanít. Úgyhogy most megkerestem, és ő az:
http://jogikar.uni-miskolc.hu/prugi

Ez egy nagyon jó élmény volt.

naszóval

Most, hogy kimerészkedtem a városba is ilyen fejjel, kiszellőztem, most összeszedem a gondolataimat.

Szóval tegnap ugye elindultunk a szakkoli éjszakájára, nyilván biciklivel. A Szabadság híd felé tartottunk már, amikor egyszer csak egy szembejövő bicajos szólt, hogy vigyázzunk, mert ott egy őrült. Ez így nagyon wtf volt, fel se fogtuk igazából, annyira nem értettük, miért mondja. Aztán megláttuk, mert tényleg ott volt egy őrült ember a bicajút közepén, és üvöltözött és hadonászott. Azt üvöltötte, hogy "hol van a karinthy frigyes utca". Megpróbáltunk úgy menni, hogy ki tudjuk kerülni, mutattuk neki, hogy merre van, de nem fogta fel, üvöltött tovább és egyszer csak kiugrott elénk. Szándékosan, pont elénk, de ilyen fél méterre. Erre én elrántottam a kormányt és belementem arccal egy fába.

De telibe az egész arcom bal felével. Utána nagyon megrémültem, csak fogtam a fejem és sírtam, D meg üvöltött, ordított az emberrel, hogy húzzon már a kurva anyjába, sose láttam még ilyennek. Az idióta meg azt mondta hogy "nem az én hibám, hogy a barátnőd nekiment a fának!".. Itt D majdnem nekiment, de látta, hogy nagyon szar állapotban vagyok és vérzik a fejem, úgyhogy hozzám jött, a csávó meg elment másmerre üvölteni...

Iszonyatosan sírtam, baromira fájt, és meg voltam ijedve, az adrenalinlöket miatt pedig gyakorlatilag szomjaztam és nem volt víz, mert a maradékkal a zsepit locsoltuk le, hogy D le tudja törölni az arcomról a vért. Szóval borzasztó volt. Szédültem, hányingerem volt, vérzett a fejem, úgyhogy D leültetett a korlát mellé és ott próbált ápolni meg nyugtatni.

Közben azért pozitív volt, hogy így kb a 10. elmenő bicajos megállt, mert látta, hogy baj van, megkérdezte, tud-e segíteni, ez kedves volt tőle. Valószínűleg sokkal többen megálltak volna, ha egyedül vagyok, de így, hogy látni lehetett, hogy van segítségem, nem nagyon álltak meg. De ketten segíteni akartak így is, nagyon rendes tőlük.

A fejem gyakorlatilag az ütközést követően azonnal óriásira dagadt, lila volt az egész szemem alja és duzzadt, véres, a szemem fölött pedig szintén kialakult egy óriási haematoma. Ez tényleg durván azonnal megtörtént, mert mire D odaért hozzám, már így néztem ki. D nem vesztette el a lélekjelenlétét, mert csekkolta a fejem, aztán azonnal felhívta anyát, hogy mi van, aki azt mondta, hogy ha tartós a hányinger meg a szédülés, akkor menjünk ügyeletre, de ha elmúlik, akkor mindegy.

Viszont mivel 10 perc után elmúlt, és már nem is véreztem annyira, úgy döntöttem, hogy így is be akarok menni a szakkoli éjszakájára, úgyhogy bementünk. Az első előadásról fél órát késtünk, itt tanár crushom volt a moderátor, mikor beléptem a terembe, kicsit megakadt a beszédben döbbenetében :D Azt hozzá kell tennem, hogy amikor beértünk az épületbe a biciklikkel, a portáshoz mentünk aláírni a biciklis papírt, és kértünk tőle betadine-t, de nem volt neki, viszont adott gézlapot meg leukoplastot, elment kezet mosni és segített leragasztani a szemem alatt a rondább részt. És még szőkőcukrot is kaptam tőle!

Szóval a szemem alatt egy óriási kötéssel, fölötte meg horzsolással és egy függőleges vágással mentem az előadásokra. Nyilván mindenki megnézte, nagyjából mindenki meg is kérdezte mi történt, és az este végére már idegenek jöttek oda hozzám, hogy "úristen, ugye te vagy az a lány akit az őrült nekivitt a fának?", ez elég vicces volt.

Tanár crushom baromi rendes volt, mert amikor beálltam az előadás után sörért a kocsmasorba, odajött, hogy akkor most így 132-es sorszámmal ő is megkérdezné, mi történt :D

Az este folyamán még beszéltünk, mert nagyon magányosan üldögélt egy asztal tetején, mindenki csak pár szóra csapódott oda hozzá, úgyhogy D-vel odamentünk beszélgetni. Ekkor már leszedtem a kötést, mert kezdett lejönni, úgyhogy nem bírta levenni a tekintetét az arcomról, úgyhogy inkább letakartam :D Már volt benne pár sör, mert újra megkérdezte, hogy mikor is történt az eset, mondom most idefelé. "Aha, szóval ez most volt" mondom "igen, olyan fél 8 körül" "aha, szóval akkor ma".... :D Nagyon vicces, mert amikor kicsit becsiccsent, akkor csak így ül, és néz maga elé és szerintem kb a globális egyenlőtlenségeken mereng, de tényleg mereng valamin, és minden hallott információn elrágódik kicsit. Nagyon bírom.

Hajnali 3kor indultunk haza, a portástól pedig kaptam egy fél mandarint a bicajok "kicsekkolásánál", mondván, hogy ezt nekem őrizte meg.

Szóval igazából nagyon jó volt az este azt leszámítva, hogy ilyen dolog történt és ma alig láttam bármit is, olyan szinten kiesik a bal perifériás látásom. Lefelé nem látok, mert a dagadás miatt nem fér el a szemgolyóm lefelé nézve, szóval fáj. Meg úgy állandóan fáj, és igazából már délutánra elfáradt a szemem, mert nagyon nehéz nyitva tartanom. Ezért folyamatosan folyik belőle a könny. Viszont már szépen hegesednek a sebek.

Szóval ez történt. Igazán kalandos és igazából kurvára bosszantó és elkeserítő, hogy ilyen emberek mászkálnak szabadon.

Na meg igazából csak a mázlin múlt, hogy nem állt ki szög a fából, vagy hogy pont így vertem be a fejem, mert millimétereken múlt így is, hogy nem sérült meg a szemem (a szemhéjamon így is van horzsolás). A szomszéd fában, visszafelé megnéztük, körülbelül 10 szög volt. Úgyhogy ez tényleg csak mázli. Meg igazából az is, hogy fának mentem, mert ha nem megyek neki, akkor lemegyek az útra, és az igazából jóval rosszabb lett volna.

Most megyek is, mert már így is borzasztóan folyik a szemem, meg fáj és fáradt, úgyhogy majd jelentkezem... :) Szép estét nektek!

Jó volt a buli

szé

Mindjárt indulunk D-vel az egyetemre, mert idén is van Szakkollégium Éjszakája!https://www.facebook.com/events/754782864557762/

Este 6-tól hajnali 2-ig lesz egy csomó előadás, vita, beszélgetés, alagsorban működő kocsmával (a Gólya jóvoltából), nagyon jó szokott lenni, szóval indulunk is!
Csak még kell pénzt felvenni.

rosetta

Úristen, ez a Rosetta-dolog baromi izgi, ötpercenként frissítem a tudósítást róla, elképesztőnek tartom.
Nem értem, miért nincs jobban az emberek arcába tolva, szerintem - mint laikus, én úgy látom - ez egy baromi nagy teljesítmény, erről mindenkinek tudnia kéne.
Fú, ez nagyon izgalmas, várom a fotót - amennyiben meg tud maradni a felszínen.

Aztán most megittam a menő boromnak a felét (tegnap már a fél üveggel lecsúszott, annyira finom), most idejött D, hogy puszit adjon, mondom "Kicsit a bor megviselt"
Aztmondja nevetve: "Megviselt? Milyen szépen fogalmazol, így se hallottam még mondani"

Jaj de finom volt. Megyek aludni.
De BASSZUS még tergetni kell!

De most bejött D a szárítóval, hogy "akkor gondolom teregetni én fogok", imádom.
Szegény, mindig ő tereget.

2014.11.11. 23:29

Na meg ma igazán leleményes egyetemista voltam, mert nescafét osztottak az egyetemnél, és háromszor is kaptam belőle. Egyszer szaktársakkal mentem oda, majd két órával később D-vel, akkor is kaptam, valamint megittam az övét is, mert ő nem szereti.Ez a "soha nem kávézom, csak, ha ingyen van" tipikus esete.

Amúgy pedig D beteg volt egy napig, folyt az orra meg fájt a feje, én meg elkaptam. Nájsz.
Legalább a resztelt máj finom lett.

egyéb

Még írtam, hogy be fogok számolni az őszi szünetről. Hát annyi történt, hogy 23-án elmentünk a családommal, D-vel és az öccsével Rómába. Végigjártuk az egészet, tövig koptattuk a lábunkat, nagyon jó volt :) Hazafelé a kocsival Velencében is megálltunk egy 4 órára, oda még vissza kell mennünk D-vel egyszer.

Ez egy sirály lábai között készített kép :D 

Pantheon 

Még sosem jártam olyan tengerparton, ahol ekkora kagylókat lehetett volna találni :) 

Villa d'Este - csodaszép kert volt

D-vel

Ez meg már Velence. Itt D-vel különváltunk a többiektől, és szokásunkhoz híven a főbb útvonalakat elkerülve egészen kis utcákig jutottunk, ahol csak helyiek voltak - kicsit már kezdtük behatolóként érezni magunkat, de sokkal izgalmasabb volt így, mint a minden képen látott utakon bejárni a helyet.

nonsense

A történtek óta annyira bennem volt az, hogy mi van, ha esetleg terhes vagyok (a szokásosnál is körültekintőbb védekezés ellenére - én aztán nagyon pontos vagyok és mindig mindenre odafigyelek ezzel kapcsolatban, de hát na...), hogy teljesen felhergeltem magam. Nem tudom, ez ismerős-e bármelyikőtöknek, de ha egyszer elkezdek én pl félni attól, hogy teherbe estem minden biztonsági intézkedés ellenére, akkor már kb érzem, hogy mozog a hasamban, meg biztosan ettől émelygek és nem a 250gramm egyben elfogyasztott sósmogyorótól (ennyi olajosmagtól mindig iszonyatos hányingerem lesz), szóval teljesen kikészítem magam pszichésen.
Úgyhogy miután most éjjel abortuszról álmodtam, ma vettem tesztet, és negatív.

Azért eléggé kivagyok néha magamtól.

a nem várt fordulat a történetben

Most voltunk a barátunknál, mert ma találkozott a lánnyal.
És a lány terhes.






Most adok időt mindenkinek, hogy feldolgozza.




Terhes, és öt hónapig ezt nem vette észre. Ez egy idióta.


Fogamzásgátló mellett esett teherbe, mert volt valami gyulladás a szervezetében, ami miatt nem védett rendesen. Szóval ez nem az ő sara. Az viszont, hogy ezt az állapotot ÖT hónapig nem észleli, az maximálisan az övé.
Mellette nyilván szedte a fogamzásgátlót, ivott mint a gödény és bagózott folyamatosan. Az ultrahang alapján van is valami gáz a gyerekkel (nem csodálom így), szóval nem valószínű, hogy megmarad.
A lényeg, hogy ha mégis, akkor a barátunk már ma tisztázta, hogy szerinte az örökbeadás lenne a legoptimálisabb, mert nincsenek olyan körülmények, hogy mindent megkapjon a gyerek és normálisan nőhessen fel. Ez egy racionális gondolat. Ehhez képest a csaj melldöngetve magyarázta, hogy de ő a terhes és ez a gyerek benne nő úgyhogy ő biztosan nem adja örökbe. Ez pedig egy felelőtlen gondolat.


Ja, és ami a legviccesebb talán az az, hogy a barátunk kapott egy fészbuk üzenetet a lány barátnőjétől, aki ott ápoló, ahol vizsgálták a hölgyet, tehát egy "szakember". Ehhez képest olyasmi írást kapott, miszerint a barátunk egy fasz, aki ha már képes volt megdugni (!) a barátnőjét, akkor vállalja is érte a felelősséget (!), mert ha ezt nem teszi magától, akkor majd ő elintézi, hogy a felelősség vállalva legyen.
Tehát minden fiú/férfi szégyellje el magát, aki képes volt gumi nélkül megdugni egy fogamzásgátolt nőt.
És ezt egy ÁPOLÓNŐ írta.

Egyébként a csaj holnap megy pszichiátriára (?) ahol elméletileg kap egy papírt, hogy ez a gyerek nem egészséges sem önmagában, sem a csajra nézve, így el kell távolítani, és akkor nincsen semmi gond, de azért jó, ha a papír megvan, ki tudja, milyen fordulatot vesz a történet.


Szóval a sztori nem várt fordulatot vett. Ami nem változott az utóbbi bejegyzés óta az az, hogy ez még mindig egy idióta.

gondolatok

Nagyon rendesek vagytok, hogy biztattatok a munkára, de beszéltem anya barátnőjével, aki szerezte, és kiderült, hogy a feltételek mellett nem tudom elvállalni.
Egyrészt a munka két hét múlva kezdődne, másrészt teljes munkaidős. Nekem meg az óráimról nem lehet elmaradni, valamint pont most kezdődik a még durvább hajtás az összes beadandóval, minden kutatásom eredményeivel, előadásaimmal. Erről hiányozni nem tudok. Ugyanez a helyzet februártól márciusig, amikor szintén van munka, de nem tudok nem az egyetemen lenni.
Most ehhez kapcsolódóan: mondta ez az ismerős, hogy szerinte akár félév-passziváltatást is megérne ez a munka. Erről nekem vannak gondolataim, zavarosak, de megpróbálom összeszedni őket úgy, hogy érthető legyen.
Én erre a munkára jelentkeztem volna, de csak akkor, ha nem lóg bele az egyetembe. Mert nekem az az első. Én kisebbségpolitikai szakemberré szeretnék válni, amihez csak az egyetemen keresztül vezet az út. Nekem mondhatni szenvedélyem az, amit itt tanulok, és ebben szeretnék elhelyezkedni később. A HR, meg az ilyen multis témák soha nem érdekeltek (csak gimi 11. osztályában, amikor arra gondoltam, hogy menő lenne HR-esnek lenni, de szerencsére ez nem tartott tovább pár hónapnál és kósza gondolatnál), és képtelen lennék sokáig ebben dolgozni. Én kutató szeretnék lenni, vagy valami, amihez a szaktudásomat használom.
Egyáltalán, ha lehetnek ilyen álmaim, a magyar értelmiségnek abba a kis szeletkéjébe szeretnék beletartozni, akik a szakmájukból élnek meg.
És ehhez az kell, hogy végezzem az egyetemet, szerezzek ott (!) tapasztalatot (ez folyamatban is van ugye a bagi kutatással), nem pedig az, hogy egy, az önéletrajzomba írható, szépen mutató dátumos sorért feladjam, vagy akadályozzam, lassítsam ezt az egészet. Főleg egy olyan dátumos sorért, amire szeretném azt hinni, hogy nagy szükségem nem lenne, mert soha nem szeretnék a munkaerőpiacnak azon szegmensére kalandozni, ahova az útlevélként szolgál. Kicsit olyan, mintha az ember szeretne mondjuk karosszérialakatos lenni, és elmenne pincérkedni gyakorlatra.
Erre lehet azt mondani, hogy naiv vagyok, meg tapasztalatlan, meg, hogy bárhová jó egy ilyen ajánlás, de tapasztalatot a szakmámon belül is szerzek, márpedig milyen más gyakorlat szükségeltetne egy általam kívánt munkához, mint az, amit itt, szakmán belül kapok?
Az a baromi sok pénz nyilván nagyon jól jönne, de megszorulva nem vagyok - mondjuk eleresztve sem. Nincs sok pénzem, de innen-onnan összedolgozom magamnak, amit költök, illetve van ösztöndíjam - mindezek mellett pedig azon valóban szerencsések közé tartozom, akiket tudnak támogatni a szülei. És itt az újabb vívódás, hogy szeretnék nem a terhükre lenni, de azt hiszem, ezt meg tudom úgy is tenni, hogy közben nem akadályozom a tanulmányaimat, és keresek olyan munkát, amit lehet mellette is végezni. Nincs szükségem sok pénzre, néha hihetetlen, mennyire keveset költök egy hónapban (lakbérrel, rezsivel együtt is kevés), és azt össze tudom szedni.

Szóval úgy, hogy a tanulmányaim, a szakmai fejlődésem rovására menne a munka (miközben ezek mind sínen vannak igazából), nem vállalom el. És azt hiszem, most kivételesen nem zsigerből döntöttem, hanem racionálisan gondoltam végig a dolgot, és úgy jutottam eredményre, tehát bízom a döntésemben. És januártól keresek valami egyetem mellett is működtethető munkát.

kaptam

Kaptam egy kérdést, miszerint nem szeretnék-e havi nettó 200 ezerért HR-es lenni valami cégnél itt Budapesten november végétől márciusig.
A dolog egyrészt jó, mert sok pénz, ami nekem nincs, meg nyilván betanítanak, meg pont akkor van (kb) amikor nekem tulajdonképpen szünetem van, mert vizsgám az kb 2 lesz.
Viszont én nem tudom, hogyan kell működni ilyen multis közegben, én nem szoktam business ruhákat hordani (nincs is ilyenem!) (hacsak a kapucnis pulcsit, a bakancsot és a bagaboot nem számítjuk annak), nem tudok öltözködni, nem szoktam naponta sminkelni és a stílusom sem kifinomult.
Ma azért még felhívom aki ezt ajánlotta, megérdeklődöm a dolgokat, aztán meglátjuk...

Majd jelentkezem egyéb infókkal is, de most így vacsi és sorozatnézés között arra futja, hogy elmeséljem, hogy járt az egyik barátunk, elég WTF.

Június végén szakított az előző barátnőjével (akitől már akkor óvtuk). Ma pedig tekert hazafelé, erre kapott egy üzenetet fészbukon, miszerint:

"Gondoltam szólok, hogy terhes vagyok tőled. De ne aggódj, elvetetem"

Most ha ezt a szöveget kis ideig ízlelgetjük, akkor rájövünk egy épületes baromságra.

Június végén szakítottak. Annak a hnapnak a közepén szexeltek utoljára.
Tehát a terhesség már nagyjából 5 hónapja folyamatban "van". De ne aggódjon, "elveteti".
5 hónap az már a második trimeszter, ott már kerekedik rendesen a vehem.
Azt nem értem, hogy hogyan lehet annyira langyos eszű ez a lány, hogy nem gondol ilyenbe bele. Ha már ilyet akart hazudni, hazudta volna mondjuk augusztusban. Teljesen korrekt, be is fostunk volna az ijedségtől, hogy úristen, teherbe ejtett valakit a barátunk. De így, hogy "elméletileg" ötödik hónaposan (eleve, ha így volna, akkor hogyan lehetséges, hogy csak most tűnt fel neki?) jelentkezik, hogy helló, majd elvetetem a gyereket, hát ez elképesztően vicces (és szomorú).

Mondtuk a barátunknak, hogy írja vissza neki (ja mert ilyen terhességes üzenetet nyilván fészbukon közöl az ember), hogy
1. vagy nagyon hülye vagy, hogy azt hiszed, hogy az 5. hónapban abortuszra mész,
2. vagy nem én vagyok az apja,
3. vagy nem is vagy terhes, csak még jobban meghíztál.

De nem ír neki, mert leszarja.
Ha már hazugság, meg bosszú, meg ilyesmi, akkor legyen már legalább jó (oké, nem vagyok telhetetlen, legyen hihető), basszus.