naszóval

Most, hogy kimerészkedtem a városba is ilyen fejjel, kiszellőztem, most összeszedem a gondolataimat.

Szóval tegnap ugye elindultunk a szakkoli éjszakájára, nyilván biciklivel. A Szabadság híd felé tartottunk már, amikor egyszer csak egy szembejövő bicajos szólt, hogy vigyázzunk, mert ott egy őrült. Ez így nagyon wtf volt, fel se fogtuk igazából, annyira nem értettük, miért mondja. Aztán megláttuk, mert tényleg ott volt egy őrült ember a bicajút közepén, és üvöltözött és hadonászott. Azt üvöltötte, hogy "hol van a karinthy frigyes utca". Megpróbáltunk úgy menni, hogy ki tudjuk kerülni, mutattuk neki, hogy merre van, de nem fogta fel, üvöltött tovább és egyszer csak kiugrott elénk. Szándékosan, pont elénk, de ilyen fél méterre. Erre én elrántottam a kormányt és belementem arccal egy fába.

De telibe az egész arcom bal felével. Utána nagyon megrémültem, csak fogtam a fejem és sírtam, D meg üvöltött, ordított az emberrel, hogy húzzon már a kurva anyjába, sose láttam még ilyennek. Az idióta meg azt mondta hogy "nem az én hibám, hogy a barátnőd nekiment a fának!".. Itt D majdnem nekiment, de látta, hogy nagyon szar állapotban vagyok és vérzik a fejem, úgyhogy hozzám jött, a csávó meg elment másmerre üvölteni...

Iszonyatosan sírtam, baromira fájt, és meg voltam ijedve, az adrenalinlöket miatt pedig gyakorlatilag szomjaztam és nem volt víz, mert a maradékkal a zsepit locsoltuk le, hogy D le tudja törölni az arcomról a vért. Szóval borzasztó volt. Szédültem, hányingerem volt, vérzett a fejem, úgyhogy D leültetett a korlát mellé és ott próbált ápolni meg nyugtatni.

Közben azért pozitív volt, hogy így kb a 10. elmenő bicajos megállt, mert látta, hogy baj van, megkérdezte, tud-e segíteni, ez kedves volt tőle. Valószínűleg sokkal többen megálltak volna, ha egyedül vagyok, de így, hogy látni lehetett, hogy van segítségem, nem nagyon álltak meg. De ketten segíteni akartak így is, nagyon rendes tőlük.

A fejem gyakorlatilag az ütközést követően azonnal óriásira dagadt, lila volt az egész szemem alja és duzzadt, véres, a szemem fölött pedig szintén kialakult egy óriási haematoma. Ez tényleg durván azonnal megtörtént, mert mire D odaért hozzám, már így néztem ki. D nem vesztette el a lélekjelenlétét, mert csekkolta a fejem, aztán azonnal felhívta anyát, hogy mi van, aki azt mondta, hogy ha tartós a hányinger meg a szédülés, akkor menjünk ügyeletre, de ha elmúlik, akkor mindegy.

Viszont mivel 10 perc után elmúlt, és már nem is véreztem annyira, úgy döntöttem, hogy így is be akarok menni a szakkoli éjszakájára, úgyhogy bementünk. Az első előadásról fél órát késtünk, itt tanár crushom volt a moderátor, mikor beléptem a terembe, kicsit megakadt a beszédben döbbenetében :D Azt hozzá kell tennem, hogy amikor beértünk az épületbe a biciklikkel, a portáshoz mentünk aláírni a biciklis papírt, és kértünk tőle betadine-t, de nem volt neki, viszont adott gézlapot meg leukoplastot, elment kezet mosni és segített leragasztani a szemem alatt a rondább részt. És még szőkőcukrot is kaptam tőle!

Szóval a szemem alatt egy óriási kötéssel, fölötte meg horzsolással és egy függőleges vágással mentem az előadásokra. Nyilván mindenki megnézte, nagyjából mindenki meg is kérdezte mi történt, és az este végére már idegenek jöttek oda hozzám, hogy "úristen, ugye te vagy az a lány akit az őrült nekivitt a fának?", ez elég vicces volt.

Tanár crushom baromi rendes volt, mert amikor beálltam az előadás után sörért a kocsmasorba, odajött, hogy akkor most így 132-es sorszámmal ő is megkérdezné, mi történt :D

Az este folyamán még beszéltünk, mert nagyon magányosan üldögélt egy asztal tetején, mindenki csak pár szóra csapódott oda hozzá, úgyhogy D-vel odamentünk beszélgetni. Ekkor már leszedtem a kötést, mert kezdett lejönni, úgyhogy nem bírta levenni a tekintetét az arcomról, úgyhogy inkább letakartam :D Már volt benne pár sör, mert újra megkérdezte, hogy mikor is történt az eset, mondom most idefelé. "Aha, szóval ez most volt" mondom "igen, olyan fél 8 körül" "aha, szóval akkor ma".... :D Nagyon vicces, mert amikor kicsit becsiccsent, akkor csak így ül, és néz maga elé és szerintem kb a globális egyenlőtlenségeken mereng, de tényleg mereng valamin, és minden hallott információn elrágódik kicsit. Nagyon bírom.

Hajnali 3kor indultunk haza, a portástól pedig kaptam egy fél mandarint a bicajok "kicsekkolásánál", mondván, hogy ezt nekem őrizte meg.

Szóval igazából nagyon jó volt az este azt leszámítva, hogy ilyen dolog történt és ma alig láttam bármit is, olyan szinten kiesik a bal perifériás látásom. Lefelé nem látok, mert a dagadás miatt nem fér el a szemgolyóm lefelé nézve, szóval fáj. Meg úgy állandóan fáj, és igazából már délutánra elfáradt a szemem, mert nagyon nehéz nyitva tartanom. Ezért folyamatosan folyik belőle a könny. Viszont már szépen hegesednek a sebek.

Szóval ez történt. Igazán kalandos és igazából kurvára bosszantó és elkeserítő, hogy ilyen emberek mászkálnak szabadon.

Na meg igazából csak a mázlin múlt, hogy nem állt ki szög a fából, vagy hogy pont így vertem be a fejem, mert millimétereken múlt így is, hogy nem sérült meg a szemem (a szemhéjamon így is van horzsolás). A szomszéd fában, visszafelé megnéztük, körülbelül 10 szög volt. Úgyhogy ez tényleg csak mázli. Meg igazából az is, hogy fának mentem, mert ha nem megyek neki, akkor lemegyek az útra, és az igazából jóval rosszabb lett volna.

Most megyek is, mert már így is borzasztóan folyik a szemem, meg fáj és fáradt, úgyhogy majd jelentkezem... :) Szép estét nektek!