elmúltpárnap

D-vel voltunk ma az ARC kiállításon két óránk között.

Egyébként megkaptam végre az ebookomat is, zseniáááális, imádom, használatba is vettem, nagyon-nagyon jó. Plusz pont, hogy a képernyővédőt is beállíthatom magamnak, így tele van Bellás képekkel és igen elégedett vagyok vele.

A gólyatábor pedig maradéktalanul jó volt. Péntek este 10 körül értünk oda, vaddisznópörkölttel várt a házigazda másodéves, aztán beszélgettünk hajnali 2-ig. Másnap kora reggel elindultunk Szepsibe, ahol megnéztük a romatelepet, beszélgettünk az ott dolgozó "mentorokkal", megismertük a szociális programjukat, bemehettünk házakba, meg úgy általában megismertük a közösség életét. Mindenki nagyon barátságos volt, a gyerekek körénk sereglettek és beálltak fényképezkedni, a felnőttek érdeklődtek, egyszerre volt nagyon pozitív és nagyon negatív élmény is. Sajnos a telep végeláthatatlan nyomorban tengődik, sok a szipus (alkoholra nincs pénz, tehát nincs alkoholizmus, viszont ételt se tudnak igazán venni, a szipuzástól pedig elmúlik az éhség), az ablaküvegekben borotválkoznak, a házak előtt alig volt két-három fahasáb.

Nagyon tanulságos volt, kár, hogy nem tudtunk tovább maradni és még jobban megismerni a telepet, a lakóit, a mentorokat, és a hatóságokat.

Utána elmentünk Kassára sétálni, sörözni, itt be is vásároltunk estére, mert nyársalás és grillezés volt tervbe véve. Öten eléggé összeszoktunk a társaságból már legelső nap, úgyhogy amikor a társaság nagy része elment a három házzal feljebb lévő kocsmába, mi maradtunk és elkezdtük a vacsorát, grilleztünk és rohadt sokat röhögtünk közben. Aztán megjöttek a többiek, mi meg úgy döntöttünk, hogy akkor nyomás mi is megnézzük azt a Tátra teát, és elmentünk öten a kocsmába. Kértünk, de már csak egy kupicányit tudott kisajtolni az üvegből a hölgy, úgyhogy csak kóstolni tudtuk - kuuurvafinom!

Másnap még kirándultunk egyet az áji vízesésekhez, aztán játszottunk még olyanokat mint a többi napon (paraszt activity, kitalálni, milyen ország/híres ember/stb van a fejeden lévő papírra írva, ilyesmik), 5kor pedig indultunk haza. Fél 11-re itthon is voltam, D és a nagypapája kijöttek elém a Keletibe, másnap pedig kezdődtek az órák.

Nagyon nagyon jó volt, hogy elmentem a gólyatáborba. Egyáltalán nem az alkoholizálásról szólt a dolog, hanem inkább mint egy baráti együttlevés, ahol sokat beszélgetünk pár sör mellett, nyársalunk, kirándulunk, szakmai dolgokat tárgyalunk meg, játszunk. Mindegyikünk rohadt hálás a másodéveseknek, mert csak az ő érdemük ez az egész, ugyanis hivatalosan a mesterszakosok gólyatábora az ugyanaz az esemény ami az alapszakosoknak is szervezve van. A mienk az egy teljesen külön szervezés, aminek az utólagos finanszírozásába még az is lehet, hogy a tanszék is beszáll.

Ja, mert azt nem említettem még, hogy a Tátk KIP tanszék a legjobb hely az ELTÉn. Bíró Judit amellett, hogy szakmai zseni, elképesztően összetartja az egész szakot és mindent megtesz, hogy nekünk, hallgatóknak jobb legyen. Tegnap óriási meglepetés ért, ugyanis összehívtak délután egy KIPes találkozót, ahol tanárok, első- és másodéves KIPesek voltunk. Kiderült, hogy minden hónapban kétszer meg fog ez ismétlődni, és szaknapnak hívjuk, ugyanis itt összeül az egész tanszék és tök családias hangulatban, nevetgélve, konstruktívan, pogácsával megbeszéljük, kinek milyen kérdése-problémája van, és hogyan lehetne azt megoldani. Nagyon élveztem, és baromira örülök, hogy itt ilyen van, mert más mesterszakon még nem hallottam róla, ez is tuti önerőből történik.

Bíró Judit mindent meghallgat, mindenkire mosolyog, mindent elintéz, ami problémás. Ma is megkértük, hogy hadd legyen X tárgy az angol kipeseknél (ethnic and minority studies) nekünk is kötvál, és azzal a felszólalással, hogy "itt én vagyok az autoritás", tudtunkra adta, hogy el van intézve. Más kérdés, hogy nem vehetjük fel mégse, de ez már nem a tanszékhez tartozó probléma.

Szóval minden azért és úgy történik, hogy az a hallgatóknak jó legyen, támogassa a szakmai fejlődést és mindenki elégedetten távozzon.

Más: a tegnapi szaknapon részt vett egy korábbi professzora a szaknak, aki felhívta a figyelmünket, hogy szakmai gyakorlatként ifjú kutatókat keresnek egy projekthez, mégpedig a BAGázs nevű önkéntes roma mentorprogram hatásvizsgálatát kell elvégezni két félév alatt. Ami azért nehéz, mert előzetes felmérések nem történtek (viszont hasznosnak bizonyul a tevékenység), úgyhogy nagyon izgalmas dolog lesz. Járnak majd nálunk Bagról emberek, szervezők, elmegyünk mi is a helyszínre, megismerkedünk ezzel az egésszel, az emberekkel, felméréseket végzünk, jaj, nagyon izgalmas.

Szóval ide kb mind a két évfolyam jelentkezik szerintem, és szeptember 23-tól kezdjük is az ötletelést.

Az óráim eddig nagyon jók voltak, hát egy tanár van aki annyira nem volt szimpatikus, de viselhető, a többiek nagyon jók és híres szakemberek.

Ami nagyon új, ugyanakkor rendkívül pozitív és építő dolog, hogy minden kurzuson kb kutatás, előadás alapján kapunk majd jegyet még a vizsgaidőszak előtti héten. Szóval egyrészt kész leszek a vizsgáimmal egy hét alatt, és előttem áll majd az egész téli szünet üresen, másrészt rohadt jó lesz kutatni, meg témákat kidolgozni, előadásokat tartani. Bár félek picit, de kellő felkészüléssel nem lehet probléma.

Aggódtam kicsit, hogy nem lesz-e kevés ez a 7 meghirdetett kurzus erre a félévre, hogy ez nem valami tinglitangli dolog-e, de már most látom, hogy hétfelé fogok szakadni a megerőltetéstől, hogy mindenre kellőképpen felkészüljek és mindent átlássak (és akkor még csak az órai munkáról beszéltem, az azokkal futó mindenféle saját kutatásról nem). Hiába csak hét kurzus, ha arra a hétre tízszer annyit kell tanulni, mint az alapszakon bármire.

Mondjuk nyilván egy mesterszakon ez a normális, de nekem ez tök új, és nagyon örülök (meg ugyanakkor félek is - de holnap megyünk a többiekkel könyvtárazni meg SPSS házit írni közösen).

Igazából onnan is tudtam, hogy ennél jobb helyen egyszerűen nem lehetnék, hogy amikor hazafelé a vonatban elmondtuk a másodévesek által írt kipes esküt, akkor majdnem sírtam az örömtől ezeknél a soroknál:

"..esküszöm, hogy szakmai tudásomat soha nem használom fel kirekesztő tevékenységre, és, hogy szélsőséges szervezetnek tagja soha nem leszek.."

Jó helyen vagyok.

Soave

Most 2-ig várok, hogy fel tudjam venni versenyjelentkezésnél a szenzitivitás tréninget, ami egy nagyon jó PPK-s órának ígérkezik. Lehet, hogy D is felveszi, mert neki is kell még szabvál. Jó lenne, mert akkor ismét lehetne olyan kurzusunk, amire együtt járunk!

D reggel korán kelt (előtte háromnegyed óráig ötpercenként szólt az ébresztője, mindig szundira tette, nagyon élveztem.. :D ), én is felkeltem és mire visszaért, készítettem kilenc darab túrós batyut, hjaj, nagyon odatettem magam. Mielőtt elment, megbeszéltük, hogy hoz zsemlét, hogy tudjak szendvicset csomagolni a gólyatáborba. Ő pedig visszaért, és mondta, hogy hozott nekem finomat, mondtam neki lelkesen, hogy szeretem a zsemlét, tényleg finom, de erre mondta, hogy aranyos vagyok, de nem csak zsemlét hozott. És előhúzta a táskájából a két zacskó kekszet, a sajtot, kígyóuborkát meg négy almát, mondván, hogy így már tudok finom szendvicseket vinni magammal.
Annyira figyelmes!

Most még elüldögélek, aztán 2-kor újra tárgyfelvétel, utána pedig indulunk még eurót váltani, tusfürdőt venni, BKV jegyet venni (hogy a keletibe el tudjak jutni), meg sört és egy üveg bort (ahogy tegnap beszélgettünk, a bort - főleg a száraz bort - nem szereti rajtam kívül senki, ez egyrészt szomorú, másrészt fuck yeah!).
A borról jut eszembe, tegnap előtt az Aldiban megláttam egy üveg akciós Soavét, D-nek mutattam, hogy azta, azt nagyon szeretem, de nincs most rá pénzem, és erre ő meggyőzött, hogy ennyi pénzem azért van, vegyem meg nyugodtan. Úgyhogy az enyém lett, és nagyon szeretjük egymást.

Voltam beiratkozni.
Összeismerkedtem három szaktársammal, akik úgy tűnik, tök jófejek. Egy legalábbis biztosan, ő olyan kis félénknek tűnik, pedig közben nem az, nagyon kedves lány. Ahogy hazajöttem, már láttam, hogy be is jelölt facebookon. Vele jöttem ki az épületből is, és mondtam, hogy várjon picit, mert elkötöm a biciklimet, és közben megláttuk, hogy két másik szaktárs is ül ott a bicajok mellett a padon, és invitáltak bennünket, hogy maradjunk beszélgetni. Szívesen maradtunk, mert tényleg szimpatikusak voltak. Úgyhogy egy órát elvoltunk, mindenki jön közülük a gólyatáborba, így legalább nem teljesen ismeretlenekkel fogok felszállni holnap a vonatra. Azóta is kapcsolatban állunk facebookon, mert a félénk-féle lány összerakott minket egy beszélgetésbe (mert úgy volt, hogy ő nem tud jönni, mert angliából érkeznek barátai holnap és nagyon nagyon sajnálta, aztán most derült ki, hogy a barátai lekésték a gépet úgyhogy tud mégis jönni, jee).
Amúgy én azt hittem, hogy mivel a szak 80%-a a Tátk-ról lett felvéve, így mindenki ismeri majd a másikat, csak én nem senkit, mert nem vagyok partifész, de kiderült, hogy még azok se ismerik egymást, akik egy szakon voltak elméletileg... :D Szóval mindenki mindenkinek ismeretlen. Azaz mostmár nem, mert négyen már beszélgettünk is.
Kíváncsi vagyok a gólyatáborra, bár még mindig nagy stresszfaktor, de már túlleszek rajta és valószínűleg tök jó lesz - négyen legalábbis jófejek vagyunk, haha, tehát nagy baj nem érheti a közérzetet.

Bájdövéj, ez volt az első egyedül messzire menésem Herr Puchhal, úgyhogy volt alkalmam ismerkedni, kipróbálni, mit tudunk együtt. Hát azt kell, hogy mondjam, hogy elképesztő. Kipróbáltam, hogy mennyire tudom tartani a 20 fölötti sebességet (nem tudom pontosan, mennyit, de hétfőn majd lemérem), és szinte végig sikerült, hasítottam a levegőt, és mindenkit (!) megelőztem. Eddig mindenki engem előzött, most én kerülgettem a hasonszőrű országútisokat is. Mindezt úgy, hogy nem esett nehezemre kicsit sem. Az izmaimat viszont kétségtelenül érzem! :D Nagyon jó lesz vele járni egyetemre.
D-vel tegnap felpimpeltük, mert megjött a zöld bandázsom, majd holnap lefényképezem, milyen, szerintem baromi jól néz ki. Elég sokan megnéznek vele, ma is kaptam érdekes pillantásokat, mindig férfiaktól. Először a bicajt veszik észre, mert a bandázs miatt most elég feltűnő, aztán rájönnek, hogy ezen a bicajon egy nő ül, és ráadásul van cicije, meg ráadásul magabiztosan ül a zzzországúti bicajon, ami tök jól néz ki, szóval ez így együtt tök jól néz ki whoa. Úgy néznek, mintha valami jelenés lennék. Jól esik, de közben meg elképesztően vicces.

Aztán hazajöttem, megvártam D-t, utána elmentünk a Lánchíd mellé a parkba üldögélni meg sörözni. Kicsit sírtam a végén a stressztől, meg ilyenek, de az csak kevés ideig volt, és utána mondta D, hogy inkább menjünk haza, mert ott ketten lehetünk és megnyugszom majd. Úgyhogy ketten vagyunk, megnyugodtam, de ott mélyen még mindig feszült vagyok.
De jó nap volt, azt hiszem.

Most megyek, még játszunk D-ékkel egy Left 4 dead 2 menetet, addig talán kiolvad a levelestészta, és tudok csinálni túrós batyut.

Áj

Végül a "meglepetés úticél" napvilágra került, mert többen forszírozták, hogy mégis hova lesz a menet (vagy csak nem értették, mi az, hogy meglepetés?)
Szóval Szlovákiába, az Áj nevű településre megyünk, ami a képek alapján ölég fasza hely, szép, vízeséses-hegyes-szurdokos dolog. Az ilyet szeretem.
Kisebbségpolitikai szempontból azért is érdekes (és nyilván azért is jövünk pont ide), mert a település tulajdonképpen majdnem csak magyarok által lakott, 2001-ben a 301 emberből 261 volt magyar.
Nagyon kíváncsi vagyok, meg azért izgulok is (többnyire idegenekkel - van pár ember, akit névről/arcról ismerek - leszek három napig, beszélgetnk majd, meg együtt eszünk meg alszunk.. Nekem ez olyan elképzelhetetlen, és nehézséget okoz a tény elfogadása, ne meg nehézséget okozott az is, hogy eldöntsem, megyek (végül azért sikerült így dönteni, mert aggódtam, hogy ha nem megyek, akkor a 10 szaktársamból én leszek az egyetlen aki nem lesz ott és akit senki se fog ismerni, miközben mindenki előző nap ért haza a gólyatáborból és inside joke-okat mesélnek és már megvan mindenkinek, hogy ki a szimpatikus és én ebből kimaradok - végül úgy tűnik, hogy "gólyák" közül hatan leszünk ott a tízből, tehát nem csak én maradtam volna ki, de ha már elhatároztam, hogy megyek, meg biztos kurva jó lesz meg szép és érdekes, akkor visszatéréskor másnap az egyetemen már engem is ismerni fognak és nem leszek outsider, amely szerepből a személyiségtípusom miatt még nehezebb a kibillenés, mert nem tudok csevegni és nagyon szeretek egyedül üldögélni és gondolkozni.)
Úgyhogy végül is belekényszerítem magam egy olyan helyzetbe, ami ugyan személyiségemből adódóan jelenleg kis stresszt okoz, de tudom, hogy jól fogom magam érezni, ha egyszer oda jutok, hogy történik, másrészt megspórolok magamnak egy ennél nehezebb élethelyzetet, amikor is nem megyek gólyatáborba, és iskolakezdéskor nem ismerek senkit, nincs senkivel közös múltam-történetem és nehezemre is esne ezen változtatni.
Tiszta haszon. Elviselni a kisebb "átmenetileg-kellemetlen-állapotot" annak érdekében, hogy elkerüljem a későbbi "nem átmeneti-nagyon-kellemetlen-állapotot", amin kínszenvedés lenne változtatnom.

Huh ez kicsit zavaros lett. De nehéz megfogalmazni.

Egyébként írta a szervezőcsávó, hogy Kassára megyünk majd várost nézni, meg a szurdokba túrázni, a többi pedig "meglepetés" még mindig (i wonder if néhány értetlen majd forszírozni kezdi ezt is, hogy mégis mi a program). Ugye terepmunkáról volt szó második napra, meg nyilván este iszogatás-főzés-evés-jólérzés. Azt mondták, lehet vinni függőágyat.

Jó lesz, tényleg :) Várom.