Voltam beiratkozni.
Összeismerkedtem három szaktársammal, akik úgy tűnik, tök jófejek. Egy legalábbis biztosan, ő olyan kis félénknek tűnik, pedig közben nem az, nagyon kedves lány. Ahogy hazajöttem, már láttam, hogy be is jelölt facebookon. Vele jöttem ki az épületből is, és mondtam, hogy várjon picit, mert elkötöm a biciklimet, és közben megláttuk, hogy két másik szaktárs is ül ott a bicajok mellett a padon, és invitáltak bennünket, hogy maradjunk beszélgetni. Szívesen maradtunk, mert tényleg szimpatikusak voltak. Úgyhogy egy órát elvoltunk, mindenki jön közülük a gólyatáborba, így legalább nem teljesen ismeretlenekkel fogok felszállni holnap a vonatra. Azóta is kapcsolatban állunk facebookon, mert a félénk-féle lány összerakott minket egy beszélgetésbe (mert úgy volt, hogy ő nem tud jönni, mert angliából érkeznek barátai holnap és nagyon nagyon sajnálta, aztán most derült ki, hogy a barátai lekésték a gépet úgyhogy tud mégis jönni, jee).
Amúgy én azt hittem, hogy mivel a szak 80%-a a Tátk-ról lett felvéve, így mindenki ismeri majd a másikat, csak én nem senkit, mert nem vagyok partifész, de kiderült, hogy még azok se ismerik egymást, akik egy szakon voltak elméletileg... :D Szóval mindenki mindenkinek ismeretlen. Azaz mostmár nem, mert négyen már beszélgettünk is.
Kíváncsi vagyok a gólyatáborra, bár még mindig nagy stresszfaktor, de már túlleszek rajta és valószínűleg tök jó lesz - négyen legalábbis jófejek vagyunk, haha, tehát nagy baj nem érheti a közérzetet.

Bájdövéj, ez volt az első egyedül messzire menésem Herr Puchhal, úgyhogy volt alkalmam ismerkedni, kipróbálni, mit tudunk együtt. Hát azt kell, hogy mondjam, hogy elképesztő. Kipróbáltam, hogy mennyire tudom tartani a 20 fölötti sebességet (nem tudom pontosan, mennyit, de hétfőn majd lemérem), és szinte végig sikerült, hasítottam a levegőt, és mindenkit (!) megelőztem. Eddig mindenki engem előzött, most én kerülgettem a hasonszőrű országútisokat is. Mindezt úgy, hogy nem esett nehezemre kicsit sem. Az izmaimat viszont kétségtelenül érzem! :D Nagyon jó lesz vele járni egyetemre.
D-vel tegnap felpimpeltük, mert megjött a zöld bandázsom, majd holnap lefényképezem, milyen, szerintem baromi jól néz ki. Elég sokan megnéznek vele, ma is kaptam érdekes pillantásokat, mindig férfiaktól. Először a bicajt veszik észre, mert a bandázs miatt most elég feltűnő, aztán rájönnek, hogy ezen a bicajon egy nő ül, és ráadásul van cicije, meg ráadásul magabiztosan ül a zzzországúti bicajon, ami tök jól néz ki, szóval ez így együtt tök jól néz ki whoa. Úgy néznek, mintha valami jelenés lennék. Jól esik, de közben meg elképesztően vicces.

Aztán hazajöttem, megvártam D-t, utána elmentünk a Lánchíd mellé a parkba üldögélni meg sörözni. Kicsit sírtam a végén a stressztől, meg ilyenek, de az csak kevés ideig volt, és utána mondta D, hogy inkább menjünk haza, mert ott ketten lehetünk és megnyugszom majd. Úgyhogy ketten vagyunk, megnyugodtam, de ott mélyen még mindig feszült vagyok.
De jó nap volt, azt hiszem.

Most megyek, még játszunk D-ékkel egy Left 4 dead 2 menetet, addig talán kiolvad a levelestészta, és tudok csinálni túrós batyut.