Saját bloglista

2014. szeptember 14., vasárnap

strukturális egyensúlytalanság a munkaerőpiacon

Az utóbbi pár napban sikerült minden nap megúsznom az esőt, viszont csütörtökön muszáj volt tömegközlekednem a bicaj helyett. Mindezt azért, mert még nincs esőnadrágom.
Egyébként az élmény odafelé még egészen viselhető volt, de visszafelé rémálom. Szokásos 4-6-os koradélután. Tömve. Mindenkiből ömlik a pára, a szag, alig van levegő a járműben, hely mozdulni se, hát, nem vágytam vissza ebbe az életformába. Viszont így méginkább sietősre veszem a formát, hogy beszerezzek egy esőnadrágot, mert szilárd elhatározásunk D-vel, hogy mindig bicajjal megyünk majd az egyetemre (mindketten irtózunk a sok embertől kis helyen), ha esik, ha fúj. És egyébként ez simán teljesíthető, csak megfelelően fel kell öltözni. Tehát úgy, hogy ne ázz el. Télen meg úgy, hogy ne fázz. Amúgy bicajozás közben eleve nehéz fázni, mivel mozogsz ugye, tehát alapvetés, hogy télen se szükséges a télikabát igazából. Kíváncsi leszek.
Igazából azon kívül, hogy ezt az egészet meg kell szokni (hogy rossz időben is megyünk), csak pozitívumait tudom felsorolni. 

  • Negyed órával hamarabb beérek az egyetemre mint a villamossal (ez azt jelenti, hogy pont 15 perc alatt teszem meg az 5,5 km-t, tehát stabil 20 km/h-val faltam a bicikliutat)
  • Mire beérek a reggeli órára, már mozogtam
  • Mire beérek a reggeli órára, már rendesen felébredtem, tudok figyelni
  • Minden nap letekerek minimum 11 km-t
  • Nem lépek interakcióba olyan emberekkel, akikkel nem akarok (jó, esetleges ütközések lehetnek, de ilyen még soha nem volt - a nyakamba viszont biztos, hogy nem liheg senki)
  • Végig ülök ( :DD)
  • Minden nap gyönyörű helyen kezdem a napot (Budai rakpart kora reggel, aaaaw - ugyanez a nap befejezésekor is, amikor már ki van világítva minden)
  • Gyakorlatilag kizárólag rajtam múlik, milyen gyorsan és hova megyek - nem kell várni, hogy a dugóból kikeveredjen a busz, elinduljon a villamos
  • Meg úgy általában menő betolni a saját biciklimet a portára és üdvözölni az ott ülő illetékest, aki már felismer és mindig van hozzám néhány jó szava


Szóval a következő projekt az esőnadrág. Sürgős projekt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése