Szóval ez megvolt, D pedig éhes lett, úgyhogy vett giroszt szemben valahol egy kis utcában, aztán leültünk a szökőkutas térre sörözni-enni. Nagyon jó hangulata volt, és szakmáról beszélgettünk, társadalmi problémákról, a gyakorlati helyéről (kommunikációs kampányt szervez a kedves), igazán jól éreztük magunkat.
Jó volt végre kettesben lenni, mert a hét közben általában mindig vagyunk valakikkel, hétfőn pl BEAC-hétfő, akkor a beac kocsmába megyünk estig, kedden D 6-ig van és mindig megvárom (mert a 4-6ig tartó óráját szeretem és beülök), szerdán is volt már, hogy beac volt, csütörtökön pedig.. á, nem tudom, a lényeg, hogy az elmúlt két hétben újra elkezdődött a hajtás és még nem találjuk a megfelelő napi ritmust, ahova be kell férnie a kettesben levésnek, a kvalititájmnak.
Szerdán ez sikerrel megtörtént, nagyon jó volt az egész délutánt végigbeszélgetni.
![]() |
| Itt az új bandázsom is! |
Közben nagyjából önbizalomtréningnek is nevezhetném, mert van egy srác, idősebb nálam és 5 éve még elég jóban voltunk, egy elég balhés csávó, minden bulin a földig issza magát és verekedés a vége, de nagyon jószívű meg kedves, csak sajnos a családja miatt ilyen nyomorult lett. Szóval ő nagy nőcsábász egyébként, és mentem kicsi D-vel a bárpulthoz neki innivalót venni, ez a srác meg ott volt. Korábban már köszöntem neki, most odajött, végigmért, hogy "hát neked nem mondta senki hogy ilyen kihívóan nem járunk falunapra?" mondom "milyen kihívóan? Pólóban?" (sima fehér póló volt rajtam meg farmer, igaz a pólón kicsit, de tényleg minimálisan átütött a fehér melltartóm) "hát igen, pólóban." válaszolok, hogy "dehát rajtad is póló van ám" erre odahajolt és suttogja "de rajtad jobban áll" ááááááááá mondom te aztán nagyon jól tolod :D reflexből ilyet mondani, ehhez azért rohadt sok gyakorlás kell... aztán a fenekemre próbált csapni egyet, de annyira kész volt, hogy a derekamra sikerült. Egyébként bárki is ez a személy, mindentől függetlenül jól esik tudni, hogy emberek felfigyelnek rám, és, hogy vonzó vagyok egy sima farmer-póló ruházatban is. D nyilván rengetegszer dicsér, de teljesen más egy kvázi idegentől is hallani, főleg, ha tudni, hogy az minden nap más nővel van tulajdonképpen.
D-t fel is hívtam amíg Made in Hungária műsor volt (gyűlölöm egyszerűen az ilyen rákenrólt), elmeséltem neki, röhögött egy nagyot, és mondta, hogy nagyon helyes, hogy észrevesznek.
Később mentem magamnak sörért, hát látom, hogy a pult mellett a falnak támaszkodva, csukott szemmel vegetál a srác, odamentem hozzá, megkérdeztem, van-e valami baj. Azt mondja "nincs..." mondom, de mégis, tuti van valami. Erre nagyon lassan végigmér, aztán mondja "csak szerelmes vagyok"... Elküldtem a fenébe, de csak viccesen, meg mondtam, hogy hagyjon már a bámulásával, aztán még egyszer megkérdeztem, hogy tuti oké-e, mondta igen, úgyhogy megvettem a sörömet és mentem ki.
Még estébb valahogy odakeveredett körülbelül hat régi osztálytársunk Ajkáról, nagyon durva volt, kész osztálytalálkozó lett belőle. Jó volt látni őket, meg beszélgetni velük, és nem csak a fészbukról tudni, hogy mit és hogyan csinálnak épp. És bebizonyosodott az is, hogy az osztályból én vagyok az első diplomás.
Rengeteget röhögtünk, söröztünk is, aztán mi kicsi D miatt eljöttünk barátnőmékkel (amúgy ő is, meg a barátja is az osztályba jártak), de előtte még óva intettem a maradék ex-osztálytársat a falunap végi báltól, mert apa volt szüretelni ma reggel néhány falubelivel, és már ott készültek a báli bunyóra, ami elég rendszeres történés. Szóval azért megmondtam, hogy óvatosan.
Most pedig várom D-t skypera, aztán olvasok. Holnap falafelt sütök anyával, aztán a fél 6-os vonattal visszairányulok Budára.
Nagyon jó nap volt, nagyon jól éreztem magam, remélem, nektek is hasonlóan élvezetes napotok volt.
Jó éjszakát!
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése