happiness és aggodalom

A D nagybátyjától kapott hűtőszekrényünk egyrészt jóval nagyobb mint az előző, másrészt nem sípol mint a veszett fene (nehezen tudtam tőle elaludni), harmadrészt pedig VAN BENNE FAGYASZTÓ!
Szóval az akciós fagyasztott zöldségkeveréket, húsfélét, egyebet nem kell megszakadni készülő szívvel a boltban hagynom csak azért, mert a hétre van már kaja és megromlana addig, hanem megvehetem és lefagyaszthatom, ezzel sok pénzt és időt spórolva (raktározási lehetőség híján mindig amikor kitaláltuk, mit együnk, az első dolog volt elmenni a boltba), ÉS TUDUNK JÉGKRÉMET VENNI!
Szóval ma az Aldiban jól bevásároltam jégkrémből. Nem nyűgözött le a választék, de volt kétféle gyümölcsös ami megtetszett, úgyhogy most van vagy tizenöt jégkrémünk. Majd holnap azért csak elnézek a Lidl-be is ha lesz kedvem, ott a múltkor jobbakat láttam (például Calippo-jellegűt is, ami nagyjából az etalon számomra).

Holnap olyanból vizsgázom, amiből egyszer iszonyatosan megbuktam (annyira durva, hogy egy éve volt és mégis tök régnek érzem a féléves periódusok miatt), és vegyesek az érzelmeim a dologgal kapcsolatban. Félek mint a franc, mert komoly tétje van (lesz-e diplomám idén? Meghalok, ha nem), és egyszer már buktam, viszont most úgy érzem, eléggé jól megy - főleg, ha esetleg még puskázni is tudok majd támogatásképp. Szóval nagyon zavaros, egyszer rettegek, aztán nyugodt vagyok, aztán megint félek. Jaj, bárcsak-bárcsak!

Palántáim viszont nem stresszelnek, szépen lassan, egyenletesen fejlődnek - ma vettem észre.
Szóval Stage 2-be kerültek.

Sajnos nem tudom, ők éppen mifélék, majd egyszer kinézetről-ízről ki fog derülni.

Ma akartam az Aldiban eperpalántát venni, hátha működne, de már nem volt. Pedig célzottan emiatt mentem pont oda, amúgy a fagyi miatt a Lidl-be mentem volna.

Back to tanulás.