Az a durva, hogy van olyan ember, aki "nem ért egyet" a macskák udvaron való tartásával.
És ezt még egy cikkben is hangsúlyozza: "a cica kertben való tartását sem nem pártolom se nem értek hozzá".
Wtf. Nyilván ez az az eset, amikor valamihez nem értek, ezért már nem is pártolom.
A macskák kinti létével nem egyet kell érteni, basszus, ez egy TÉNY, hogy a macska alapvetően egy kinti állat, aki tud a lakásban is élni, és kurva jól érzi magát, de nem az a természetes élőhelye. Nyilván vannak olyan macskafajták akik már nem lennének képesek életben maradni a lakás meg a gazdi nélkül, de ez ugyanolyan mint azok a túltenyésztett kutyák akik már szaporodni se tudnak önállóan, és egy kisebb szorulástól kiugrik a szemük. Annyira elkeserítő hogy ilyen létezik.
Na mindegy. Csak onnan jutott eszembe, hogy gondolkoztam, hogy lehet tényleg tök jó lenne valahogy beszerezni az albérletbe ezt a bajszost. És olvasgattam, hogy hogyan is működik a lakásban tartás. És így bukkantam erre a szellemi termékre.
Amúgy azon gondolkozom leginkább, hogy valóban ha megengedné a főbérlő, akkor például honnan tudnám, hogy már ki lehet engedni a lakásból mert nem megy világgá? Mit csinálna egyedül a lakásban amíg egyetemen vagyunk? Nyaraláskor biztos tudnánk keríteni embert aki minden nap eteti-itatja, de nem őrülne bele a magányba? És ha elköltözünk, kibírná a környezetváltozást?
Jaj, annyi kérdés.
Esetleg Sieglinde, tudsz ezekre választ adni? :D
nekem volt macskám, 8 évig lakott velünk a harmadikon. teljesen működött a dolog, de ehhez hozzá tartozik, hogy pár hónapos korában hoztuk be az utcáról, mert szegényke már az éhenhalás szélén állt. szóval itt nőtt fel a lakásban, és szerintem ez fontos, mert nehezebb lehet kinthez szokott macskát behozni.
VálaszTörlésaz alomhoz egyből hozzászokott, egyszer sem pisilt mellé. napközben egyedül volt itthon, de sosem rosszalkodott, nem mászott függönyre és társaik. összesen két negatívum volt, az egyik, hogy az összes sarkot megrágcsálta, szóval kellett felrakni sarokvédőket, a másik meg, hogy a ő havonta egyszer visszaöklendezte a szőrét, ami mindig(!!!) a fehér szőnyegünkön landolt.
néha-néha levittem sétálni, de nagyon utálta, rettegett szegény, úgyhogy aztán nem is erőltettem, látható volt, hogy jól érezte magát bent, csak füvet kellett neki néha felhozni, az elengedhetetlen számára. az erkélyen pedig imádott sütkérezni.
én összességében azt gondolom, hogy a macska a lakásban is tökéletesen tudja magát érzeni :))
Igen, én is ezen az állásponton vagyok - ha nem szokja meg, hogy végtelen az általa belakható terület, mint egy udvarban például, akkor teljesen jól megvan a lakásban. Nálunk még az is jó lenne, hogy gangos bérház lévén ki lehetne engedni a folyosóra, simán birtokba venné a házat. Volt itt egy macska korábban, mindenki Cirmije, nagyon bírtam, és ő is ugyanígy töltötte a napjait. Kint sütkérezett a folyosón.
VálaszTörlésSzerintem, ha minden kötél szakad és muszáj otthonról elvinni valahová, akkor valahogy megpróbálom megoldani, hogy ide jöjjön. Megszakadna a szívem (akkor is, ha valóban hozzám kerül), hogy elszakítom a többiektől, mennyire kétségbeesne.. jaj, inkább nem akarok belegondolni. Hajlamos vagyok az enyhe antopomorfizálásra :D
Még korábban megírtam a választ, csak mire küldtem volna, eltűnt...
VálaszTörlésDe ha be is vállaljátok a cicát, úgyis a saját hülyeségeit kell megszokni:) Nekünk jópár macsekunk volt már, kertben tartott és jelenlegi féllakás-féludvarcica (az ablakunk egy zsebkendőnyi kertre néz, oda ki szokott kéredzkedni), és mindegyik teljesen más volt, sőt, a jelenlegi is bipoláris néha. Általában ha elmegyek reggel, ugyanabban a helyzetben találom este, de volt, hogy két órára mentem el otthonról, azalatt beleevett a tűzhelyen lévő, lefedett kajába, leverte a csészémet a hűtőről és felmászott a konyhaszekrény tetejére (azóta vannak mancsnyomok a szoba sarkában). De most néha itthon vagyok egész nap, van időm megfigyelni, mit csinál: többnyire alszik és eszik.
Nyaralást jól viselte, a szüleim felügyelték, szerintük kicsit kedvetlen volt és kevesebbet evett, de amit hazaértünk, helyreállt a lelki békéje.
A költözés tapasztalataim szerint kor kérdése, bár egyszer költöztünk két cicával, de a fiatalabb gond nélkül belakta a lakást, az idősebb, aki élete addigi nyolc évét egy helyen élte le, hetekig nem találta a helyét. Dorcit kicsit későn, két hónaposan hoztuk el, kétszer körbepattogott a lakásban és az övé volt.
Mint gyakorló bolond macskás nő, szívesen megosztom a tapasztalataimat, ha érdekel még valami, több macskán edződtem:D
Igen, mondjuk így elszakítva a többiektől szinte biztos, hogy kétségbe esne, legalábbis az enyém abba esett, bebújt a hűtő mögé és nagyon félt, nyávogott órákig, gondolom a többieket kereste. Aztán beültem az internet elé, hogy mégis mi a fenével tudnám megnyugtatni, és azt olvastam, hogy meg kell vele szoktatni az gazdája hangját, szóval leültem a hűtő elé és Andersen meséket olvastam fel neki a legkedvesebb hangommal. Bevált, mert abbahagyta a nyávogást, és előjött (mondjuk gondolom a virsli is segített, a mellettem lévő tálkában).
VálaszTörlésMeg igaza van Sieglindenek, minden macska más személyiség :D
Köszi a sok infót mindkettőtöknek :)
VálaszTörlésIgazából én már jövő héten hoznám is (bár ismétlem, szívem szakadna meg akkor is :D), biztos nagyon jól ellennénk, de D inkább nem akarja. Azaz hol inkább igen, hol meg nagyon nem. :( Mondjuk még mindig bármi lehet a dologból, csak két embert meggyőzni ( D + főbérlő) nehezebb és hosszabb, mint csak a főbérlőt :D
Ha másképp nem, hát akkor otthon (vidéken) lesz majd az enyém :)