Igazából sok dologtól félek most. Félek, hogy bukom valamin, főleg, hogy elméleti szigorlaton, félek, hogy ha sikerülnek is a vizsgáim, a felvételim nem fog, és nem vesznek fel, hiszen annyi másik ember is jelentkezik ugyanide (jó, mondjuk nem a legnépszerűbb szak, de akkor is), és miért pont én lennék benne abban a mondjuk 20-ban, aki bejut? Nagyon szeretném, ha felvennének, nagyon-nagyon, de realizálnom kellett a helyzetet, hogy van olyan lehetőség is, hogy nem sikerül.
Ezt most így rossz leírni.
Mindenesetre minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, mindjárt fogom is az egyik kötelezőt és folytatom. Egyet már elolvastam (Idegen Magyarország* ), egy meg még hátra van (Biopolitika - Drogprevenció). Amúgy nagyon érdekesek, csak egyszerűen nyomaszt ez az egész, ezért szívesen kerülöm el a lakás azon részeit ahol ezek a könyvek megtalálhatóak. Ahhoz képest, hogy összesen körülbelül 600 oldalról van szó, elég nyögvenyelősen megy a fogyasztás, már kétszer hosszabbítottam meg a könyvtárban a határidejüket.
Igazából elég szar érzés a konzulensem által írt-szerkesztett stb könyveket olvasni, mert egyszerűen kellemetlen volt vele mindennemű kommunikáció és "együttműködés", és azóta is gyomorgörcsöm van, ha rá gondolok. Odáig már szerencsére eljutottam, hogy nem érzem magam fizikailag rosszul, ha a szakdolgozatomat megnyitom a gépen, vagy éppen csak rágondolok.
Tulajdonképpen tényleg kicsit rossz, hogy mások konzulensei egyrészt megismerik őket mondjuk a folyosón, másrészt érdeklődnek az opponensi bírálatról és együtt készülnek fel a kérdésekből, de igazából valahogy úgy érzem, hogy ki vagyok békülve a helyzettel. Inkább akkor lennék rosszul, ha írnom kéne még neki.
Persze mindez nem lenne így, ha kicsit kellemesebb természete lenne. No mindegy.
Szóval ha esetleg fel is vesznek, akkor se tudom, mi lesz velem, mert nem vagyok az a nagyon ismerkedős ember, bár mindig mindenki megtalál, legyek akár az Aldiban vagy az egyetemen, egyszerűen hozzám mindenki beszél, de én ennél awkwardabb vagyok így szocializáció szempontjából. Sokan már azért is furának tartanak, mert szeretek kifejezetten egyedül lenni, meg mert engem nem zavar az a bizonyos "kínos csönd". Miért zavarna? Miért kéne, hogy kínos legyen? Csendben is jó lenni, akár ketten is. A csevegési "normákról" meg inkább ne is ejtsünk szót. Azokkal egyszerűen nem vagyok tisztában.
Mindez csak azért foglalkoztat, mert ha felvesznek, akkor a 150 emberes évfolyam helyett egy kb 20 fős "osztályban" találom majd magam, ahol kell beszélgetni és ismerkedni.
De ez még a jövő zenéje.
Megyek olvasni.
* A leírásban olvastam, hogy "Prokrusztész ágy", és muszáj volt rákeresnem. Hát, ez elég brutális.
Bízom benne, hogy sikerül, hajrá! :)
VálaszTörlésIsmerkedéses dologban én is eléggé behatárolhatatlan vagyok, még pedig azért, mert oké, értelmes emberekkel elvagyok, de öh, gólyatábor meg ilyenek...? Nope. És ott a kérdés, hogy mi lesz szeptemberben az első héten, mikor én is olyan vagyok, hogy vidáman elvagyok egyedül, de valahol nyilván igénylem azt, hogy hozzám is szóljanak pár szót, egy szóval ismerjenek, és ne az legyen, hogy le se sz*rnak. Senkit nem is ismerek még Szegeden, és gőzöm sincs hogy így szocializálódás szempontjából mi lesz, borzalmas vagyok :D
Nagyon köszi :)
TörlésGólyatábor az nekem se játszik, a BA gólyatáborban se voltam, és nem tudom, MA-n van-e, de ha van, akkor biztos sokat gondolkoznék, elmenjek-e.. Azt mondjuk nem bántam meg, hogy BA-n nem voltam, mert így is vannak jó ismerőseim (mondjuk, hogy barátok, de azért nem olyan közeliek), akikkel folyton együtt vagyunk, meg sokat beszélünk, és velük már az első tanítási napon összeismerkedtünk. Szóval szerintem gt nélkül is "meg lehet élni", főleg, hogy sokan gondolkoznak még úgy, mint mondjuk te meg én, hogy ők nem kérnek az ivós hepajból :) Szóval ne aggódj!