everyday stuff

Ma fél 12-kor jött hozzánk az albérletbe apa és a nagypapám (az apukája). A papa már szerdán lement a falunkba (amúgy váci), hogy megnézze az épülő házukat, illetve apa polgármesteri eskütételét. Ma pedig apa, ha már úgyis önkormányzati ügyekben járt el (berendezést vett a hivatalba) a falubusszal, akkor felhozta vele a papát is. Megálltak nálunk, feljöttek, és a papa végre láthatta, hol is lakom, amikor nem otthon vagyok. Már öt éve vagyunk ebben az albérletben, és mindig szerette volna megnézni, meg mindig kérte, hogy meséljem el, milyen, de most végre láthatta is.
Utána felraktuk a papát a 4-6ra, én meg úgy döntöttem, hogy elkísérem apát az Ikeába. Úgyhogy beültünk a falubuszba, és elindultunk Budaörsre. Egyszerűen imádom a falubuszt, főleg elöl ülni szeretek, egyszerűen annyira tágas, hogy az anyósülés előtt-mellett akár három bőrönd is elfér. Meg furcsa olyan fentről látni mindent. Apa szerint sokkal kényelmesebb vezetni mint egy sima személyautót, mert jobban átlátni a forgalmat és ezért kevésbé fárasztó. Elhiszem neki. Én meg csak élveztem az egészet!

Vicces amúgy ezzel parkolni és közben benne ülni, mert mindenki megnézi, ugyanis vannak rajta szép tulipánok, meg a település neve.

Az Ikeától most nem volt egyikünk se lenyűgözve, pedig nyitottak voltunk rá. Nem tudom, van amikor ki se lehet rángatni onnan az embert, aztán máskor meg nem tetszik meg annyira semmi. Úgyhogy összeszedte apa a szükséges dolgokat, aztán megebédeltünk - én gyerekadagos húsgolyókat ettem, jól esett :) . 3kor megkértem apát, hogy rakjon ki az Auchan melletti buszmegállóba, mert tudomásom szerint onnan megy vissza Budapestre busz. Ki is rakott - ilyenkor annyira rossz látni ahogy elmegy, csak nézem, és távolodik, és már az autópályán megy hazafelé -, úgyhogy elkezdtem vizsgálni a menetrendet. Közben a megállóban volt még egy kislány (6 éves) meg a kísérője. A kislány folyamatosan azt hajtogatta, hogy nem itt kell felszállni a buszra, a kísérője meg nem budaörsi volt úgyhogy nem tudta, hogy igaz-e, amit mond. Úgyhogy én is megkérdeztem őket, hogy innen kell-e menni, és akkor a kislány meggyőzött mindkettőnket, hogy nem, úgyhogy együtt elindultunk feljebb, és az irodaházaknál szálltunk fel egyre, ami negyed óra alatt bevitt kelenföldre. Pacsi a kislánynak, mert nélküle egyrészt nem értem volna be, másrészt eléggé elveszettnek éreztem volna magam, azt se tudtam volna, merre induljak. Amúgy is elég stresszes állapotban voltam, mert már 3:20 körül volt, nekem meg 4-re a trafóba kellett érnem, egyébként ilyen szempontból is pont jó volt a kelenföld. Nagyon meglepődtem, hogy tényleg bent van a busz negyed óra alatt, aztán elmetróztam a móriczig, onnan meg a corvinig villamosoztam. És 16:00-kor érkeztem meg a ruhatárba.

Egyébként apával tök jó, meg érdekes, mert én rá hasonlítok borzasztóan (anyából szinte semmi nincs bennem külsőre, illetve a belső tulajdonságaim is egyértelműen apáéi), és mindketten nagyon magunkba forduló emberek vagyunk, úgyhogy amikor találkozunk is, nem szoktunk sokat beszélni. Viszont nagyon szeretünk együtt csendben lenni. Úgyhogy amikor a móriczról felhívtam, hogy már sínen vagyok, és be fogok érni a trafóba, akkor mondta is, hogy nagyon jó volt együtt lenni, és én is ugyanígy éreztem.

Más:
Mivel a munkaköröm egyik jelentős előnye, hogy bármikor elmehetek intézni a dolgomat előadások közben, így ezt ki is szoktam használni. Most is elmentem az Aldiba és otthagytam 6000 Ft-ot húsra, halra, fagyasztott zöldségre, gyümölcsökre... Végre lesz mit ebédelni, mindig ezzel van baj. Hogy mit ebédeljünk. Egy csomószor egyszerűen képtelen vagyok kitalálni valami újat, ami finom is és egészséges is. De most volt ihlet, úgyhogy a mai vacsi sült tőkehal lesz bébirépával, borsóval, kukoricával meg barnarizzsel. Csak érjek egyszer haza!