a vonatablakból még visszanéznek

Megláttam, hogy lesz jubileumi 30y koncert, úgyhogy vettem rá két early bird jegyet sebtében (darabonként 999 Ft-ért! Még kicsit gyanakszom, hogy jó eseményre vásároltam-e meg a jegyeket, tényleg ennyibe kerül-e). Még nem tudom, D eljön-e velem, mert nem az ő ízlésvilága, de volt már velem koncerten Ajkán is, és élvezte, úgyhogy még akár ő is jöhet. Ha meg nem, akkor jön más :D Megkérdezni még nem tudom, mert éppen apával elmentek apa egyik falubeli barátjához pálinkázni.

Most, hogy hazajöttem (D is jött velem), kézhez kaptam végre a dedikált 30Y albumomat is, annyira széép és imádom. Már meg is hallgattam.

Csütörtökön baromira felhúztam magam, mert elindultunk D-vel, hogy az esti vonattal hazajövünk, kibumliztunk Kelenföldre, mert a Déli ugye nem funkcionál. Szerencsére D apukája kivitt minket autóval. Oda is értünk, pedig baromi dugó volt, de mindegy, teljesen időben voltunk, erre D venné a jegyét, és kiderült, hogy nem járnak a vonatok. Hogy miért, azt nem tudták megmondani, de azt mondták, hogy Martonvásárig megy pótlóbusz, de hogy onnan ki hogyan jut el a célállomásig, azt nem tudják megmondani.

Szóval én ott helyben elbőgtem magam, már annyira szabadultam volna Budapesttől, és erre nem mehetek, másrészt pedig elképesztően dühös voltam, hogy miért nem lehet erről tájékoztatni mondjuk az interneten? Direkt megnéztem az elvirán, hogy rendben van-e minden vonat, nem írtak semmit, úgyhogy meg is vettem online a jegyemet, erre kiderül mikor odaérünk, hogy tök feleslegesen fogyasztottuk a benzint... Így is bosszantó, de nyilván ezt nem én fizettem, viszont ha mondjuk villamossal, több átszállással vonszoltuk volna ki a seggünket Kelenföldig (két-két jeggyel), akkor szerintem szétcsaptam volna ott helyben valamit. Egyébként menne egy villamossal is a kijárás, mert a 19-essel a Batyitól odaérnénk 20 perc alatt, viszont jelenleg a 19-es sem jár, csak a Lánchídtól, hiszen "Budapest megújul", mi meg csesszük meg. Ami rendkívül vicces mostmár (olyan kínos módon vicces), hogy a 4-6-os sem fog járni a moszkvától azt hiszem az oktogonig kb egy hónapon keresztül, szóval lassan minden tömegközlekedési forma ellehetetlenül. Pattanjatok biciklire, én azt mondom.

Szóval tegnap előtt jöttünk haza, egyébként majdnem Uberrel, de végül kivitt minket D apukája ismét.És imádok itthon lenni.

Ezek meg képek az utóbbi hetekből:

D Csepele, és az én Puchom.

Pékműhelyes gigaflódni!

Voltunk tüntin

Kedves házunk. Szeretek itt lakni.

Ahogy a bicajos képen is látni, amin a kettőnk biciklije van, az udvari bicajtároló dugig van. Dugig olyan bicajokkal, amit senki az égvilágon nem használ már évek óta. Mindenki csak beszerzni a bicajt, és leparkolja a tárolóban, az az 5-6 ember meg, akik tényleg használják a bicajukat minden nap (köztük mi is), szenved, mert nem fér be a mienk a tető alá, és ha esik, akkor ázik. Amikor tudom, hogy nem fog esni, akkor csak odakötöm a képen is látható oszlophoz, ha meg esőt mondanak, akkor valahogy benyomorítom két bicaj közé, és reménykedem, hogy nem akad be semmi semmibe és nem törik a küllő, vagy szakad a bandázs. Ezt a közös képviselő is érzékelte, aki amúgy egy nagyon furcsa, de igen jófej csávó, aki kiírta már többször is minden látható helyre, hogy aki nem használja, legyen szíves lepakolni a kerékpárját a pincébe, ott nagyobb biztonságban is lesz, illetve mindenki elfér. Aki meg használja, az címkézze fel a saját nevével, hogy lássák, kié van napi használatban.

Erre ki lehet találni, mit lép az átlag magyar: MINDENKI felcímkézte a biciklijét :D :D Szóval ez semmi pozitív hozadékkal nem járt.

Úgyhogy most újra kiírta a csávó, hogy ha 20-áig nem viszik le maguktól az emberek, akkor levágják a lakatokat és ők maguk dobálják le az összeset a pincébe.

Erre nem reagált senki, már nem is címkézett senki, nagyon felbátorodtak. Viszont én tudom, hogy tényleg levágják, azaz már elméletileg múltidőben, mert pénteken délután estek neki terv szerint. Mielőtt indultunk a vonatra, találkoztam az egyik bicajossal a házból, aki újságolta, hogy ő maga is részt vesz az akcióban, én meg odaadtam neki a lakatkulcsom, hogy arrébb tudja rakni, ha útban van az enyém.

Szóval nagyon kíváncsi leszek hétfőn, mennyi bicaj maradt a tárolóban. Bevallom, kicsit valamiféle kánaánra számítok, valahogy úgy, hogy még dönteni is lesz lehetőségem, hogy mégis ÉN hova szeretném kötni a bicajt. Meglátjuk.

A Pékműhelybe meg mindenki menjen el aki Budán jár, mi imádunk ide járni, ez a legjobb pékség a városnak ezen a felén.

Egyébként meg ha megjön a pénzem, akkor lesz lehetőségem egészséges dolgokat venni, és fogok is, mert muszáj fogynom valamennyit. Annyira nagyon nem izgat, mert nem érzem magam kövérnek, de szeretnék alakítani magamon.

Szóval első lépés összeállítani egy heti menüt mondjuk (mert a leghízlalóbb kaják mindig abból születnek, hogy nincs erőnk kitalálni, mi legyen az aktuális ebéd, úgyhogy az első lesz, ami eszünkbe jut, ami általában valami tejszínes tészta vagy hasonló), könnyen elkészíthető és nem túl hízlaló kajákkal, második lépés meg megvenni a szükséges dolgokat.