Tegnap kitettem magamért szocializáció tekintetében. Nem elég, hogy két majdnem ismeretlen csoporttársammal is interakcióba léptem, ráadásul teljesen természetesen és vicceskedve, de az, hogy fészbukon ráírtam egy tanáromra, akinek az intellektusába kb szerelmes vagyok, és utána beszélgettünk úgy háromnegyed órát (ez éjjel volt, így elmentem lefeküdni, bármennyire is szívesen társalogtam volna még), az igazán az éves kontaktusteremtésem rekordja. De jó volt. És fogunk még beszélni, ugyanis az alacsony töltöttségem miatt félbeszakadt a társalgás.
De eleve nagyon aranyos-kedves, már a terem másik feléből is integet mosolyogva mindig, meg a tegnapi előadáson is többször összenéztünk mosolyogva, csak nem tudom, hogy ezt most azzal érdemeltem-e ki, hogy emlékszik rám első félévről (ezt inkább nem hiszem, mert nem voltam emlékezetesen aktív), vagy ebben a félévben tettem rá pozitív benyomást azzal, hogy minden óráján én ülök legelöl egyedül? (Ezt se hiszem annyira, mert az, hogy valaki elöl ül, nem igazán extrém dolog.)
Azt hiszem, mindegy is.
Criollo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése