feneessenbelémhátmárhát

Csalódott vagyok, mert rákészültem, hogy ma megyünk Tátk előadásra, oszt kiderült, hogy ma nem is szerda van, hanem kedd. Így kicsit elszomorodtam, mert beleéltem már magam, ugyanis imádok előadásokra járni. No mindegy, majd holnap!
Emellett pedig már várom, hogy hazamenjek csütörtök délután. D is jön, aztán meglovagoltatom a barátném lován, feltett szándéka, hogy előbb-utóbb megtanul lovagolni. Ami szuper, ugyanis egyrészt van hozzá érzéke, ez még régebben megnyilvánult már, amikor Bellára felült, és mentem mellette, vigyázva minden lépésüket. Másrészt tudom, hogy neki az egész lovaglás-feeling be fog jönni, mert imádja az ilyen "vadregényes" dolgokat, főleg, ami természetközeli. És mi vadregényesebb és természetközelibb az erdőben lovaglásnál? Semmi!
Emellett pedig még túrázni is fogunk anyáékkal, mint mindig, és azt is nagyon szeretem.

És tudjátok mi a durva? Ez!



Meg mi a durva még? A túlnépesedés!
De befejeztem, csak ilyen hatással van rám a hétfői Társszerk I. óra. Amit imádok.

Itt egy kép még egy hónappal ezelőttről kb:

Csili azóta bechippesült, oltásokat is kapott, és már kint alszik éjjelente. Teljesen magától. Mármint úgy, hogy nem lett kirakva a szűre, hogy mostantól márpedig aztán itt nem alszol, hanem úgy ítélte, hogy immár kint kíván aludni, sokkal izgalmasabb dolgok történnek odakint éjjel.

No megyek. Sorozatot nézni a poligámiáról. És közben készülök a szakszövegolvasás órámra.

Criollo.