Tegnap a két szaktársbarátnőm feljött hozzánk, mert még nem voltak itt, szóval épp itt volt az alkalom (őket nagyon kedvelem, meg D is, úgyhogy nem volt olyan jellegű dilemma, hogy jöjjenek avagy sem). Az egészség jegyében rántott sajtot sütöttünk, az volt az ebéd, rém rosszul lettem tőle estére. Sajnos a gyomrom nagyon szarul bírja az olajos, zsíros dolgokat. Ennek oka valószínűleg az, hogy otthon nagyon keveset sütünk zsírban, kevés ilyen dolgot eszünk, szóval szerintem el vagyok szokva tőle, de tényleg egy negyed lángostól háborog a gyomrom és lavór mellett alszom.
Szóval szarul lettem, meg volt némi bűntudatom is, úgyhogy ma végre sort kerítettem a régóta tervezett céklasalátámra. A múltkor vettem egy hadseregnek elég céklát, és csak arra várt, hogy felhasználjam. Úgyhogy ki is találtam magamnak egy salátát, amit jelenleg éppen ropogtatok. Nyersen lereszeltem három fej céklát, facsartam rá citromlevet, két evőkanál mézzel összekevertem, kis balzsamecetet öntöttem hozzá, és belemorzsoltam egy rakás fetasajtot. Elképesztően finom, már most láttam, hogy gyűlik a leve az edény aljában, alig várom, hogy megihassam, biztosan az is baromi jó lesz. Ilyet fogok még sokat készíteni, mondjuk már holnap is, mert ezzel a három fej céklával is nagyon kevésnek bizonyul..
Ja, és ha már ilyen szorgos napom volt úgyis (takarítottam egy csomót, mosogattam, meg elkezdtem egy újabb lektorálandó könyvet - ezúttal a bullyingról, nagyon érdekes, bár elég amerikai), a salátakészítéssel párhuzamosan beraktam egy céklás brownie-t is sülni, hogy meglepjem D-t, amikor hazaér. Éppen színházban van, egy, a nagybátyja által dramaturgizált (van egyáltalán ilyen szó??) darabot néznek meg. Hívtak engem is, de baromi szar kedvem volt délelőtt, úgyhogy lemondtam. Azt hiszem, egész héten nem volt magamra időm, mindig itt volt valaki, vagy én mentem valahová, vagy esetleg valakivel valahová, valamit csinálni, úgyhogy már nagyon kimerültem és kellett, hogy ne csináljak senkivel sehol semmit. Csak itthon legyek és magamra figyeljek.
Szóval ez teljesült, és már jól is vagyok, meg jól is laktam, már csak a céklás bownie-t meg D-t várom, addig meg még fürdök.
Végül csak jól alakult ez a nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése