ja, egyébként

... mostanság vagyunk együtt D-vel 4. éve, azt hiszem, augusztus 29-én találkoztunk először. Előtte már két hónapig beszéltünk onlájn minden éjjel, de akkor találkoztunk először.
Tegnap meg is "ünnepeltük", pontosabban inkább megemlékeztünk róla, (annyira nem vagyunk ünneplősek egyrészt, másrészt pedig nem "teljesítmény" az, hogy együtt vagyunk ennyi ideje) úgyhogy webkameráztunk pár órát. Én csináltam a munkám, D csinálta az ő dolgát az albiban, és közben láttuk egymást. Meg beszéltünk. És annyira jó volt.
Mindig úgy tud hiányozni, hogy sírhatnékom lesz.
De nem sírok, mert tudom, hogy még nagyon-nagyon sokat leszünk együtt.
Mert jó vele nekem, és velem neki.

Ez a kép "együttlevésünk" kb első hónapjában készült, többször elvittem tereplovagolni Bellával. Mondhatni ezen a képen szívem két darabkájával (az egyik darabka óriási - de legalább ekkora űrt is hagyott maga után ) - a csücsök olyan snassz - vagyok.