Saját bloglista

2013. augusztus 26., hétfő

Beddinge + Zafón után szabadon - elfeledett zenék temetője

Apa Zs-vel összerakta a kanapémat, ihaj csuhaj juhé!
Most így ennnnnyire hívogató és otthonos a szobám fetrengős szeglete:


Egyébként meg van egy új szavam, ami olyan régi-új, mivel csak mostanában kezdtem el szándékosan is használni, beépíteni a szókincstáramba, ez pedig a fentergés, ami egyszerre fetrengés és hentergés, mert én ezt a kettőt egyszerre szeretem csinálni. Eleinte csak nyelvbotlás volt, de az többször is, így  hát úgy döntöttem, hogy használni fogom.
Ezen a kanapén is nagyon lehet művelni.

Emellett pedig macskás képeket hoztam, mert nem nagyon mászom ki a házból az időjárás miatt. Aminek egyébként örülök, egyrészt mert utálok elolvadni, másrészt pedig végre zöld lett újra a fű két nap alatt. Bár nincs ló itthon, de mégis mindig figyelek erre, és örülök, ha kap nedvességet a talaj.
Szóval nem mentem ki, csak a szükséges dolgokat elvégezni, mint kutya-macska etetés, és játszani a kutyával, mert van olyan, hogy felpörög az unalomtól, és akkor őrjítő lesz. Ilyenkor kimegyek, játszom vele negyed órát és visszaáll a világbéke. Ő is bejön az előszobába és elalszik.
Szóval ilyen okok miatt nincs más képem, csak macskás, mert pont rájuk látni a fürdőszoba ablakából. Kiváló fotótéma egy kézmosás, fogmosás alkalmával.
Meg amúgy is jópofák.




Ez a kis kandúr marad nálunk, a többinek megpróbálunk megfelelő helyet találni:


Repce és Csili pedig még mindig össze vannak nőve, mindketten bejárósak az előszobába és teljes egyetértésben megy a társas relax.


Az elfeledett zenék pedig például a Dzsungel könyve musical zenéi, amiket apró korom óta imádok, anyáékkal színházban is láttuk (mint kb mindenki:D), és rongyosra hallgattam ovis koromban a Presser CD-kkel egyetemben.
Amikor a barátainkkal voltunk Sopronban, valahogy szóba jött, és elkezdtük A-val és Á-val énekelni (Á fiú, jó mély hangja van, A lány, és szépen énekel, én pedig csak tudtam a szöveget, és úgy csináltam, mint aki tud énekelni, mert ez úgy hangzik jól, ha többen énekeljük) a Ká dalát, azt hogy A bossssszúúú a bosszú olyan hosszú olyan hosszú mint az a nyom, mint az a nyom MIT A TESTEM NYOM! és akkor így végigénekeltük, és annnnnnyira fantasztikusan sikerült, hogy D kijelentette, a legszebb dolgot amit ennek a dalnak az éneklésére lehet mondani, hogy "hát.. ez ijesztő volt". Úgyhogy elhatároztam, hogy újra hallgatnom kell a CD-t, mert hihetetlenül imádom.








Érdemes végighallgatni az egész CD-t, már csak nosztalgiából is. Zseniális még mindig!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése