álmok és forralt bor

Na végeztem a mai adag munkámmal, így dumálok még egy kicsit, ma már másodszor.

Tegnap itt volt D-vel közös barátunk, M, akinek főztem forralt bort és azt iszogattuk. És akkor elmesélte, hogy múlt éjszaka egy volt barátukkal álmodott, akivel kiskorukban nagyon jóban voltak, de hirtelen nagyon megromlott a viszonyuk (de már nem is Magyarországon él a srác). És hogy az álmában ebből semmit nem érzékelt, újra barátok voltak, mintha nem is lett volna semmi konfliktus, semmi vita, semmi "különválás". Az volt a természetes, hogy a barátság "állapotában" léteznek.

Nagyon érdekesnek találtam ezt az álmot, mivel nekem is gyakran vannak ilyenjeim, leginkább két személlyel kapcsolatban. Az egyik egy volt barátnőm, akivel 2-3 évig hihetetlenül jóban voltunk, aztán hirtelen rosszban lettünk és mindenki ment a saját útjára. Viszont mint ahogy M-nél, itt sem volt lezárása a dolognak, nem volt korrekt "closure", hogy most megbeszéljük, hogy tovább nem, mert ez így nem jó. Csak elhidegültünk hirtelen. És valószínűnek tartom, hogy pont a lezáratlanság miatt álmodom többször is arról hogy még mindig barátnők vagyunk és minden a régi ilyen szempontból. És ez olyankor, az álomban nagyon jó érzés, nagyon jól esik, viszont felébredve tisztában vagyok az okokkal, hogy miért is nincs már ez a barátság.
A másik pedig az egyik "ex", pont a D előtti. Mondhatni D miatt hagytam ott az illetőt, szerencsétlent mindenféle lezárás nélkül megintcsak, egyik napról a másikra. Sosem voltunk úgy igazán együtt, nem volt "hitelesítve" a kapcsolat, csak élveztük egymás társaságát. És akkor elutaztunk és megismertem D-t, és amikor hazaértünk, már nem foglalkoztam C-vel. El se mondtam neki, hogy vacapp, mi is van, már nem érdekelsz, találtam mást, stb, csak úgy.. lógva hagytam. Ezt igazából szégyellem is nagyon, és hihetetlenül sajnáltam, amikor ő még próbált volna kedveskedni nekem, azt se tudta, mi van, én meg teljesen érdektelenül viszonyultam hozzá. Aztán amikor megtudta (nem tőlem... igen, szégyellem), akkor úgy gondolom, hogy dühös volt és nem bírta D-t, ami érthető teljesen (ez volt kb 4 éve). Viszont pont a múltkor találkoztam vele teljesen váratlanul a vasútállomáson, ott állt a barátnőjével (akiről tudom, hogy már pár éve együtt vannak), és olyan meglepetésként ért, hogy ott van, hogy hirtelen nem tudtam kontrollálni a mozdulataimat, a mimikámat, stb, és látszott rajtam, milyen kellemes meglepetésként élem meg, hogy itt van. És látszott rajta is (ő is meglepődött), hogy szintén pozitív számára az élmény. És ez jó. Pedig csak egy "Helló - Szia" volt. De az mosollyal.
Én őszintén, tiszta szívből örülök neki, hogy van barátnője, akit így szeret, és hogy mindkettőnk élete szépen folyik - ennek ellenére úgy gondolom, mindketten mosolyogva gondolunk vissza egymásra, negatív érzések nélkül. Néha eszembe jut, és akkor gondolok rá, hogy remélem minden rendebn van vele, hogy még megvannak a barátnőjével, és hogy boldog. És jó lenne, ha ő is így gondolna rám. És szerintem így gondol. És ez olyan jó.
De amiért őt is felhoztam az az (csak kellett a full sztori ahhoz, hogy jól látszódjon a lezáratlanság), hogy vele is többször álmodom az átlagosnál, és az is mind mind pozitív. És nem, sosem tér át intim mezsgyékre az álom, hanem mindig az van, hogy látjuk egymást, találkozunk véletlenül, és mosolygunk, és örülönk mindketten, hogy ilyen jól van a másik, és mint két régi barát tudunk beszélgetni.  (Emellett néha álmodom olyat, hogy szeretné, ha együtt lennénk, de én mindig nemet mondok - elmondom neki, hogy sajnos elkésett, mert D van nekem, de valahogy tudom teljesen értékelni a gesztusát.)

Ennyit a lezáratlanságról. Csak érdekesnek találom, hogy emiatt jönnek elő álmaimban emberek, olyanok, akikkel közeli kapcsolatom volt, és hirtelen váltunk szét. Mindenesetre, ha már az életben úgy esett, hogy többet nem érintkezünk egymással akár verbális szinten sem - se a volt barátnőmmel, se C-vel (azaz csak minimális, szia-szia szinten) -, akkor jó így, legalább az álmokban összeülni és megbeszélni, hogy mindenki jól van.