A tegnapi sörözés-tequilázásból hazajöttem hamarabb, mert nagyon fáradt voltam. Korán keltem, egész nap rohangáltam és villamosoztam, aztán 5-re suhantam a Bánya utcába hajléktalant interjúzni. Utána hazajöttem és már indultunk is el a Lövőház utcába hatan. Miután én éjfél körül eljöttem, D-ék még felsétáltak a várba. Én olvasni akartam itthon picit, mert egyedül nem annyira merek aludni, de ennek ellenére úgy elaludtam, hogy észre se vettem, amikor D hazaért, csak azt, hogy befeküdt mellém az ágyba.
Amúgy van egy macskánk, vagyis egy majdnem-macskánk, akit Igornak neveztünk el. Lehet, már írtam róla, egy csomószor itt mászkál az ablak előtt, meg amikor nyitva van a bejárati ajtó előtti térben az ablak,
akkor mindig ott ugrál ki-be a tetőre meg vissza az ajtó elé, és körbejárja az ablakainkat és lesi a papagájokat vagy minket. Egyszer amikor szellőztettem nyitott ajtóval, arra mentem ki a konyhába hogy bent figyel az előszobában az állat.
Nem látjuk minden nap, de azért mondhatni rendszeresen idelátogat. Nem tudom, hogy valakié-e, vagy kóbor, de nagyon csinos kis hófehér kandúr. Illik rá az, hogy Igor.
De azért kicsit ijesztő amikor éjjel észrevesszük, hogy gülü villogó szemekkel mered befelé az ablak túloldaláról.
Most teregetek, megtisztulok, kis rendet rakok és elmegyek a Dohány utcába a herbálnetes rendelésemet átvenni. Kétféle bulgurt, kuszkuszt, vöröslencsét, csicseriborsót vettem. Sokkal olcsóbb, mint máshol: fél kiló bulgur 340 Ft.
Meg még a tegnapi interjúmat is be kell gépelnem, bár az át fog lógni a holnapba, mert 56 perces lett. Mondjuk ezt vehetjük "csak" 56 percnek a múltkori 1 óra 26 perces után.. De azt szerencsére nem kell begépelnem, megszánt a tanár.
Egyébként egy nagyon szimpatikus, értelmes, fiatal nővel beszélgettem, aki "csak" pár hónapja van a szállón. Van egy egyetemista fia az Óbudai Egyetemen és azért került utcára, mert az élettársa rendszeresen verte, és nem volt hova fordulnia, így kilépett abból az életből - de nem volt hova mennie. Az utcáról járt be a munkahelyére, úgy, hogy közben rákos is volt... Palackozott vízzel mosakodott, hogy tisztán mehessen dolgozni, de aztán annyira eluralkodott rajta a betegsége, hogy amiatt rúgták ki. De amióta ide került a szállóra, egyre jobban van, a fiával össze akarnak költözni ahogy meggyógyul annyira, hogy újra tudjon munkát vállalni. Nagyon csinos, ápolt, értelmes, igényes nő.
Nagyon fontos dolgokat mondott az ítélkezéssel, igényességgel, a reménnyel és a soha fel nem adással kapcsolatban. Olyan jól ment az interjú, hogy miután kikapcsoltam a telefonomon a hangfelvevést, utána még 10 percet soron kívül beszélgettünk. Mindkettőnknek nagyon pozitív élmény volt, és a múltkorihoz képest, amikor drogos-sokáig utcán élős-lecsúszottal beszélgettem és sírva mentem haza utána, most mosolyogva hívtam fel D-t a megállóból, hogy mennyire jó volt és tanulságos, és megyek haza.
Jó, hogy van ilyen kurzusunk, és jó, hogy a hajléktalan témát választotta a csapatunk. Hihetetlen kemény tapasztalat. Mert ha még mondjuk nem is tudom, tanárokat, vagy idős embereket kérdezgettünk volna egy témával kapcsolatban, persze, az is tapasztalat meg hordoz magában tanulságot, de szerintem a hajléktalan téma eleve nagyon megosztó és hihetetlenül kemény. Így "két legyet ütöttünk egy csapásra" - interjúzásban is tapasztalatunk lett és még betekintést is nyerhettünk egy olyan világba, ami nagyon zárt, és a politika próbálja eltüntetni szem elől, holott attól, mert nem látjuk őket az aluljárókban, még léteznek, és egyre többen és többen lesznek.
Mennem kell, legyen mindenkinek szép a délutánja!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése