"I don't know anyting about Batman" - hangzott egy remegő női hang.

Most, 23:20-kor elmondhatom, hogy három óra alatt sikerült az interjúm majdnem felét, 25 percet begépelnem. Gyakorlatilag pont három óra alatt. 25 percet. Elkeserítő, viszont mégis örülök, hogy már majdnem a fele megvan. Még holnap 3-4 óra és kész, küldhetem is. A barátnőim azt mondták, hogy egész nap gépelték a sajátjukat, úgyhogy azért meg vagyok elégedve az én eredményemmel.

"...azt gondolom, hogy az egészségügyi állapotomat is próbálom javítani, tehát itt megértik, hogy vissza kell kerülnöm arra a szintre, hogy normálisan újra dolgozni tudjak, és hát nyilván még egyetlen vágyam, hogy a gyerekem újra mellettem legyen. Tehát azt gondolom, hogy javult a helyzet. Még ha furcsán is hangzik, hogy hajléktalan vagyok, akkor is javult a helyzet. Tehát elkezdtem felfele lépdesni. És ez már jó. Mert azt gondolom, hogy ha az ember mindig egy kicsit feljebb jut, elindul felfele a lejtőn, akkor egyszer csak fel kell érnem a végére. Örökké nem állhat az ember a lejtőn."