kac kac kukac

Vasárnap D lement Zánkára a nyaraló családjához. A nagypapája jött érte kocsival, és leültünk beszélgetni egyet még mielőtt elmentek.
A nagy beszélgetés közben D nagypapája egyszercsak rábök az étkezőasztal melletti falon lévő családi képek közül az egyikre (ez bonyolult volt. Btw ez egy olyan fal ahol minden ősről akiről csak  képet talált apa van kint egy feljavított változat bekeretezve, korrekten, szépen. Mindenki megcsodálja, egy egész fal tele van velük). Hogy "Az úgy néz ki mint a Kuczor V.. (azéé nem akarom kiírni)??" Erre apa, hogy "Hát mert az a Kuczor V..."

És basszus a nagymamám, apa anyukája D nagypapájával volt egy egyetemi csoportban!! D nagypapája kifejezetten meghatódott, hogy hát ilyen nincs, ők nagyon kedvelték egymást, meg hogy hát amikor a Kuczor lányok beléptek a terembe...:))
Aztán felhívtuk a mamát is miután elmentek D-ék, és ő is majdnem sírt örömében. Mondta, mennyire kedves, intelligens fiatalember volt a D nagypapája, mindig olyan filozofikus alkat (ez mind még most is stimmel).. És apa szerint még többet is mondott volna, ha nincs ott a papa a telefonnál:P
Na ilyenek is vannak a világon.
De most mégis milyen durva, hogy ott van két ember az egyetemen, és 50-60 évvel később az unokáik teljesen egymásba szerelmesednek.. Nem hihetetlen?


No más téma, miután ismét kihitetlenkedtem magam.
Ma apával életünkben először ketten akartunk lovagolni. Na jó, lovagoltunk már együtt, amikor babakoromban maga elé vett a Bellán, és úgy vágtázott velem (erről van az ominózus videófelvétel, hogy miután lerak a lóról pár kör vágta után kétségbeesve kérdezem, hogy miért kell leszállni. Ja, és most mesélte, hogy - én novemberben születtem - december/január környékén már pólyásan felrakott a nyeregbe). De úgy igazán, teljesértékűen még soha nem mentünk terepre, hogy két lóval, csak mi ketten.
Most alkalom is adódik, és apának is van kedve, ló is van... Szóval ma akartuk megejteni a dolgot. Már a nyergeket is kipakoltuk, minden elő volt készítve, éppen indultunk volna a lovakért, amikor megjelent a kis szürke gazdája, és "a Jancsibácsi".
Jancsibácsi egy fogalom. Egy negatív fogalom. Amikor apa egy közeli lovardában dolgozott (ami baromi nagy volumenű cucc volt, mára már kevésbé. Lényeg, hogy akkoriban egy hétre a lovastáborba 50-60 gyerek jött és kétszer ennyi német turista), akkor Jancsibácsi volt a főlovász féle ojjektum. Apval már a kezdetektől fogva utálták egymást, mert J.B. (dzséjbí haha) kifejezetten agresszíven bánt a lovakkal (volt egy csődör, egy igen ígéretes csikó, csodás zsufafakó állat, akit JB úgy gondolta, most betör és ráült sarkantyúval, pálcával, úgy hogy ketten fogták a lovat, persze hogy be lett "lovagolva". Egy harmadik személy, aki apa barátja - most pedig marhanagy lovaskomplexum tulajdonosa, a fia VB-ken lovagol - pedig könnyes szemmel nézte ezt végig, mert ezt a csikót ő magának akarta volna, versenycélokra. Finoman belovagolva, nem Jancsibácsisan).
Másrészt JB az a megmondóember típus, aki ha elkezdesz egy mondatot, közbevág és újra elmondja ugyanazt, csak mint saját szellemi termékét. Mint az Oroszlánkirályban a Timon.
JB arról volt legendás a lovardában, hogy minden nőt, akit kivitt terepre (legyen az orvos, német állatorvos, húsz vagy hetvenéves) sorozatban meghúzott. Mindezt úgy, hogy egy suksükölő, hiányos fogsorral rendelkező ápolatlan 50 éves lovász volt. Apa azt mondta, hogy száznál biztos több nő volt meg neki a lovardázás alatt. És volt, aki a nyelvészprofesszor férjét, két gyerekét és a budai villát akarta elhagyni JB-ért. Itt jöhet a kérdés, hogy mi a titka, de ezt senki nem tudja. Mindenesetre a végén már a lovardatulaj ezt kihasználva a női vendégeket JB-vel küldte ki terepre, így számítva arra, hogy visszatérő vendégekké válnak.
No mindegy. Nagyon eltértem a tárgytól.

Szóval baromira elkedvtelenedtünk apával hogy na ma nem lesz lovaglás, mivel itt a gazda csekkolni az animalt. Azért jött, mert reggel JB itt kaszált és úgy látta, hogy a szürkének be van dagadva a lába. Valóban be volt dagadva a jobb hátsó csüdje. JB meggyőződése volt, hogy belelépett abba a lyukba amit a mező egyik sarkán talált (btw a mező kb 2 és fél hektár, TUTI abba az egyetlen lyukba lépett bele), szóval meg kellett keresni a lyukat és betömni. Közben a ló gazdája velem beszélgetett, hogy mennyire örül, hogy lovagolok a szürkén, és hogy menjek ki még ma is nyugodtan, nincs a lábának semmi baja (apa szerint is bögölycsípés, ő pedig azért konyít hozzá), de JB hajtogatta, hogy ez márpedig még horzsolva is van, elő a lóbalzsammal, etc.. Jhaj.
No mindegy, a lényeg, hogy az ilyen emberrel nem szabad vitatkozni, mert azon csak felbuzdul és rosszabb lesz, szval holnap megyünk lovazni.

Naigen, a mai bejegyzésemnek a lényege annyi igazából hogy ma akartunk lovagolni de holnap megyünk mégis.:D Ehhez képest kicsit hosszúra sikeredett. Whatever.
Tudom, mostanában gyanúsan sok lovas bejegyzés van, de ez a történés a napokban, ráadásul imádom is, végre a helyemen érzem magam, lóháton. Ja, és another good news, hogy a szemét ló gazdája megkérte apát, hogy ha van kedve meg ideje, tegye már rendbe a lovat (mint minden évben eddig, csak mindig elszarja a gazda mert fél tőle - pedig belovagló az eredeti foglalkozása), és apa azt mondta, hogy ha a mostani lovaglás jól fog esni neki, és úgy érzi, visszajött belé a rutin, akkor szívesen.
Yeeey!

Namostmegyek, van másfél napom kiolvasni a maradékot a Game of thrones-ból, mert D-nek ígértem, hogy elviszi apa pénteken neki Pestre, ha már úgyis arra jár. Van még 200 oldalam, az már gyerekjáték. Azért nem olvastam amúgy ki azonnal ahogy hazaértem, mert azt akarom hogy tovább tartson:D

Jóó éjszakát, szép álmokat:)
Criollo.