sült csirkeszárny

No tegnap valóban lovagoltam, bár nem reggel mentünk ki, mert szemerkélt az eső, hanem vártunk 3-ig, hogy ráolvadhassunk a nyeregre. A hőség ellenére nagyon jó volt, mint mindig, mondjuk ezzel a vénasszonnyal nem lehet úgy menni mint régen szoktunk, szóval ezek inkább sétaterepek néhány vágtával. Vigyázni kell rá, azt se tudjuk mennyi idős (csak hogy öregecske), meg hogy kicsit tüdős.. De vigyázunk rá.
Volt ijedezés (valami boooorzasztóan rémisztő őzgida a bokorban, ami még mozogni sem restellt a lovak nagy örömére), volt vágta, utána megpróbáltunk bejutni egy erdőbe aminek a széle annyira be van nőve kökénnyel meg vadrózsával, hogy csak az egyetlen befelé vezető földúton lehetne bemenni, de ott meg sorompó van, szóval megpróbáltunk a kökényen keresztül behatolni (én mentem elöl), hát egy rétegen sikerült, de utána kiderült hogy még van kb 5 méteres kökénysáv utána, na tudodki megy át..:D Így is kaptam a vádlimra meg a vállamra jó 15-20 centis vágásokat a tövisektől, ömlött belőlük a vér, durva volt.

Itt van pár kép, apa meg D elénk jöttek egy szakaszon megnézni bennünket, és D csinált néhány fotót:)

A kis szürke meg a csodacsikó (ezt bármikor megfognám és hazacipelném, annyira bejön pedig a kancákat nem szeretem annyira) 

Na most megyek, még öcsémék meg D is alszik, hamarosan csinálok nekik ebédet, tegnap óta be van pácolva egy rakat csirkeszárny. Örülni fognak neki:) Ja, meg D-nek ígértem csokis muffint, azt is megkapja.
Aztán délután jönnek D barátai (meg az enyémek is értelemszerűen, ha egyszer ide jönnek, de egyszerűbb úgy mondani hogy D-é), este gondolom sütögetünk, jó lesz.

Most megyek, még nézek Revenge-t, aztán nyomulok a konyhába.

Legyen szép a napotok!
Criollo.