Baaaaaromi jó volt. 6-kor indultunk, már akkor látszott, hogy északról vihar jön, visszafelé már nagyon közel volt és rettentően villámlott, szóval erőltetett menetben jöttünk, mert a mező közepén lóháton a villámlás kellemetlen élmény. Kicsit aggódtunk, hazaérünk-e mielőtt elér a vihar, de sikerült (az utolsó hideg széllökéseknél értünk be). 2 óra alatt jó 15-20 km-t letoltunk, baromi élvezetes volt. Visszafelé vágtáztunk egy olyat, hogy minden szárat odadobtunk a lovaknak és kurjantva kiabálva röhögve versenyeztünk (megjegyzem a vén szürke nyert, két másodperc alatt benyomta a propellereit és eltekert a nála másfélszer nagyobb és fiatalabb ló mellett:D nem semmi tűz van benne, igazi arab jelleg, mint a miénk volt), ez volt a fénypontja a terepnek. De végig nevetve és beszélgetve mentünk. Olyan igazi apalánya dolog volt ez, főleg hogy a lovaglás már csecsemőkorom óta összeköt bennünket. Ez az ami a családban csak bennünk van meg, bennünk viszont szenvedély szintjén. Szenvedély és életvitel. Mindkettőnkben úgy van ez meg, hogy apa hiába nem lovagolt már legalább 4 éve, de most hogy felült, ugyanolyan vérprofin és természetesen ült a lovon mint annak idején. Amúgy ez a jó, hogy mindketten ösztönszerűen létezünk a lóval. Csodás dolog.
Most pedig van egy estém, hogy befejezzem a trónok harcát, hogy apa el tudja vinni D-nek. Szóóóval... lesz még dolgom..
See ya:) Szép estét!
Criollo.
ezt öröm volt olvasni :) kis korom óta imádom a lovakat, de sajnos sosem volt lehetőségem közelebbi kapcsolatba kerülni akár egyikükkel is. ezért mindig nagy élmény olvasni az ilyen jellegű bejegyzéseidet (is)! :)
VálaszTörlésMindenképp keríts rá alkalmat a jövőben, nagyon megéri:) És örülök, hogy szereted ezeket olvasni, attól féltem senkit nem érdekel:D De lesz még ilyen, az biztos:)
VálaszTörlés