Éés tádámm egyelőre úgy tűnik, hogy túléltem az egyedüllétet. Vagy legalábbis már nem kell egyedül aludnom (thank god..). D ma jön hazaa!!!!!
Annyira végülis nem volt borzasztó, de azért mégis. Szóval elfoglaltam magam úgy-ahogy (már ha a kalitka körüli nyolcvanadik felsöprés elfoglaltság), takarítottam, mostam, főztem, sütöttem (még egy főzés vár), takarítottam, meg beszélgettem a madarakhoz. Bár a kedd az azért mozgalmasabb volt, mert találkoztunk 5-en, és együtt néztük a ponthatárokat (D-n kívül még M-re vonatkozott az izgulás, őt is felvették angolszakra), meg kajáltunk, meg beszélgettünk. De a többi napon nem kívántam senkinek a társaságát, és még most se. Már csak D-ét.
Tegnap elmentem a dm-be megjutalmazni magam ezért az irgalmatlanul bátor pár napért (főleg az éjszakákért), vettem két körömlakkot. Már nagyon régen nem vettem körömlakkot, de ez jó érzés volt:D
Aztáán nem tudom még mit tudnék elmondani, igazából ennyire eseménydúsan telt ez a pár nap:D
Mindenesetre a gondolataim mindig visszakavarognak oda hogy baromira örülök annak, hogy D-t felvették, már nagyon megérdemelte. Végre valami célt kapott a mindennapjaira, mert az előző tanév, amit a Számalkban töltött, nagyon rossz volt számára, egyrészt haszontalan, másrészt úgy szar ahogy van. Nem volt jó a közérzete. De most hogy a helyére került az ELTÉre, így biztosan sokkal jobb lesz:) Már most érezni, mennyire feldobott, pedig nem is láttam, csak emailben:D
Ja, és a leggyönyörűbb az egészben: Együtt járhatunk arra a társpol I-re, amiből kurvára megbuktam kétszer már, és együtt is fogunk vizsgázni belőle!!
Hurray..
mindenben meg kell látni a pozitívat. [ hug. ]
VálaszTörlés