daylight

Jaaaj úúúgy mennék zumbára! De ma nincs:( Holnap viszont lesz!!
Valamiért folyton mozognék.. lehet, hogy ez most csak ilyen fellángolás dolog, de úgy érzem, hogy ha meglesz a bérletem, akkor akár egymás után két órát is végigugrabugrálok majd, annyira jó végre mozogni.. És persze annyi napon a héten amennyin csak lehet! Aztán lehet, hogy örülni fogok ha három alkalomra jut időm-energiám:D De most annyira jó belegondolni, hogy mozogni, mozogni intenzíven és ezáltal egészen új és jó közérzetet nyerni, meg persze fittséget és jó alakot!
Menni akarook!:D
Hogy olvadjanak azok a kilók, és hogy végre mozoghassak!

Szerdán UV, aztán csütörtökön nyomás haza:) Rég voltam már otthon.. na jóó másfél hete, de még mikor megyek csak haza.. szeretnék végre jóókat enni, otthon mindig olyan sokféle kaja van a hűtőben:D

Amúgy a mozgásról jut eszembe ez a kis videó, ami perfektre van összerakva, én végigborzongtam az egészet, de ez gondolom a személyes vonatkozás miatt van, merthogy közöm vóóóna a lovakhoz ugyebár.




Szóval ismerem szinte minden részét ennek az egésznek, belekóstoltam ugrásba-díjlovaglásba, lovagoltam be csődörcsikókat, tanítottam gyerekeket (ezt a részét nem szerettem, talán mert nincs sok affinitásom a kölkökhöz), bejártam erdőt-mezőt, versenyeztem szarvascsordákkal, versenyeztünk barátnőmmel just for fun (és hihetetlen, de az én veretlen 18éves kancámat még az ő fiatal lova se tudta megközelíteni se!!), és mindig el tudtam vonulni a társas magányba. A kellemes fajtába, amikor egyedül vagy de mégis valakivel, és az a lovad.
Tulajdonképpen az a bódító ebben a tevékenységben, hogy ez egy körülbelül 5-800 kilós állat, akivel mérete és testi-lelki fölénye (mert lássuk be, valószínűleg tisztább a lelkiismerete mint bármelyik embernek) ellenére tökéletes összhang alakulhat ki.
A videóval csak az az egy problémám van, hogy nagyon egyoldalú. És ez az oldala inkább a kemény munkára helyezi a hangsúlyt, és egy képkocka nincsen arról például, amikor csak csapatsz az erdőben a homokos úton és porzik utánatok a föld. Amikor nincsenek szigorú határok, hogy most fél centivel ugrott az akadály fölött, vagy leverte-e a rudat. Ahol oda mész ahova akarsz, úgy, ahogy akarsz, mindegy, hogy "hamis-e a vágta" (fránya szakzsargon, ezt el akartam kerülni), vagy, hogy a sarkad tökéletes egyenes vonalban van-e a csípőddel és a válladdal. Igazából minek is nyereg? Minek kantár? Ezeket sosem kedveltem.
Hagyjuk meg a lónak legalább azt a szabadságot, amit magunk számára várnánk el. Majd ő eldönti, hogy szeretne-e velünk elvágtatni a világ elől, vagy inkább legel tovább, és hagyjuk a fenébe.
A versenyzés soha de soha nem izgatta a fantáziám. A lovardában mégis kötelező volt (nem mennék bele a részletekbe, hogy miért "kötelező", de az volt. Az egész lovas felfogása a tulajnak-tanárnak visszataszító volt, ő az a fajta, aki, ha a ló nem akart ugrani, akkor addig ütötte-kényszerítette, amíg át nem került valahogy a túloldalra...), és akkor gyakoroltam rá, és mindig megnyertem a háziversenyeket, vagy falunapi versenyeket a mi falunkban és másutt. Ilyenkor viszont jött a vélemény, hogy szép-szép, hogy megnyertem, de annyira látszik, hogy élvezetből lovagolok és nem versenyszellemből, hogy az mármár felháborító. Merthogy aki meg precíz és pontos, az nem ért el eredményt miattam.
Nem tehetek róla, és ellene se csinálhattam semmit, de nem is akartam, nekem ez az egész nem erről szól/szólt, és nem is fog soha.

Facebookon van egy ismerősöm, egy volt osztálytársam húga, aki szintén elkezdett lovagolni, és rögtön vettek is neki egy lovat. Azóta mondjuk, hogy megtanult lovagolni (bár szerintem az tud lovagolni aki szár és nyereg nélkül megüli a lovat, és nem az, aki teljes harci díszben ül rajta mint egy karót nyelt szerencsétlenség), és versenyekre jár. Állandóan. Neki ez a lovaglás. Amibe objektíven nem tudok belekötni (szubjektíven annál inkább), viszont egyszer írt nekem, és elkezdtünk a lovaglásról beszélni. És mondta, hogy el akarja adni a lovát, mert hogy nem lehet vele rendesen versenyezni. Kérdeztem, hogy miért. Hát mert nem azt csinálja amit akarok. Hát lányom már itt vannak problémák, de whatever, mondtam neki, hogy kezdje el talán újraképezni természetes módszerekkel, és akkor a ló nem csak amiatt fog vele dolgozni mert kötelező.
De hogy neki ehhez nincs kedve, úgyhogy inkább vesz másikat..
Ja kérem.

Ha belegondolok, nálunk akkor se merült volna fel a lovunk eladása, ha a fejünk felől akarták volna elvinni a házat. Ez nálunk olyan lett volna, mintha anyát, vagy egy testvéremet, vagy engem el akartunk volna adni.. Hülyén hangzik igaz? Eladni egy családtagot.

Na mindegy, ezt mind a videó juttatta eszembe, bocsi a kirohanásért és a gondolatáradatért, főleg, hogy ez nem sok ember érdeklődési körébe tartozik bele, de az enyémbe nagyon, mert ez is én vagyok, és a blog is én vagyok, és így sajnosnemsajnos elkerülhetetlen az időnkénti egymásbabotlás a témával.:)

BTW, majd egyszer hozok képeket a lovardás korszakomból, néha jó nosztalgiázni:) Mert ha a versenyeket nem is, de a kihívásokat imádtam;) És ott akadt temérdek.

Még akartam valamit írni, és érzem, hogy itt kering az agyam körül, hogy mit is, de nem jön ki..:D
JA de!! A legfontosabb..
hogy amióta kiöntöttem lelkecskémet a múltkor a lovammal kapcsolatban, és néztem sok képet és videót, azóta.. egyszer sem sírtam. És sokkal jobban rendben vagyok, úgy érzem:)

Na megyek kajálni valamit:)
Sziasztok!

Criollo.