bolondok hajója

Ma D közelgő szülinapját ünnepeltük náluk, nekem kellett megsütni a tortát. Répatorta lett, ilyen. Eléggé aggódtam, mert féltem, hogy mi van, ha a családnak nem fog ízleni, meg amúgy is, az elmúlt 5 év alatt egyszer sem ettek olyat, ami az én kezem munkáját dicsérte volna, szóval elég komoly dolog volt ez, de jelentem, hogy magasan megugrottam a lécet, a torta isteni finom lett. Ajánlom mindenkinek, annyi változtatással, hogy kevesebb cukorral készítsétek és több répával. Én szerintem kb fél kilót beleraktam (nincs mérlegem, innentől fogva meg úgy döntöttem, hogy leszarom mennyi lesz, a répa úgyis jó bele), és hihetetlenül szaftos, puha tésztája lett. Hamarosan megint meg fogom csinálni, mert kevés volt az az egy szelet, ami jutott...

Aztán relaxáltunk még náluk, majd hazajöttünk, és D megnézte, mit alkottam tegnap a szakdolgozatommal. elkezdtem írni a bevezetést, és sikerült is másfél oldalt összehozni, amire úgy emlékeztem, hogy valami szedett-vedett baromság igazából, mert alig tudtam rá odafigyelni, és amúgy is csak írtam ami eszembe jutott, de meglepődtem, mivel baromi jó lett igazából. Szóval utána D segített, hogy szerinte miket kéne még beleírnom (a bevezetők nehezen mennek, mert tele van felesleges dolgokkal - szívem szerint én odacseszném az interjúkat meg az elemzésüket egy következtetéssel és kész lenne a kutatás, de ugye nem így szokás szakdolgozni, meg kutatni úgy általában), hogyan is kezdjem el, és ez olyan jó löketet adott, hogy kerekedett belőle egy négyoldalas komplett fasza kis bevezető, ami nagyon profinak hat, és nagyon meg vagyok vele elégedve. Még lesz hozzá szakirodalmi áttekintés is, szóval szerintem kb 5-6 oldalas lesz végül, ha a dékánasszony TauszKatalin végre válaszol és segítségemre siet, mivel tőle kértem szakirodalmat.
Elküldtem apának is, hogy véleményezze, és ha aszondja hogy fasza, akkor fasza és örülök és már csak a fele van vissza.

Ilyen jópofa dolgok vannak benne, ni:

"Így jutunk el az elzárásoktól, elítéléstől, félelemtől, a minden településen megtalálható „falu bolondjától” napjainkig, amikor állandó, mindig aktuális társadalmi téma a fogyatékkal élők társadalmi helyzete, mely a szegregáció - kirekesztés és az integráció - inklúzió – korszerű gyógypedagógia hozta létre, az elfogadás attitűdje - pólusok mentén valósul meg időtől, kultúrától, társadalmi értékrendtől függően.
Az Európai Unió és tagállamai egyre több és nagyobb erejű törekvéseket fogalmaz meg azzal kapcsolatban, hogy a fogyatékkal élő személyek is teljes értékű életet élhessenek a társadalom tagjaként, ezeket a törekvéseket pedig sokszor jogi úton is alátámasztják. A társadalomba való integrálódásnak ugyanakkor legtöbbször maga a társadalom állja útját: „A jogszabályok a törvény előtti jogegyenlőséget ugyan biztosítják, de nem teremtik meg automatikusan az esélyegyenlőséget. A törvény, amely kimondja, hogy a fogyatékossággal élő embereknek joga van az akadálymentes és biztonságos környezethez, még nem jelenti az akadályok tényleges megszűnését, az Alkotmány és a diszkrimináció tilalmát kimondó törvények pedig nem járnak az előítéleteket, a gondolatokat béklyóba verő, káros sztereotípiák felszámolásával.” (Kálmán- Könczei, 2002:495) 
Hiába van ma Magyarországon is jogi alapja a fogyatékkal élők integrációjának, a társadalom korántsem tanúsít támogató magatartást, ezzel megnehezítve az akadálymentes, biztonságos élet biztosítását. Jó példa erre a Nemzetközi Pető Intézet esete, amely, bár hiánypótló feladatokat lát el az országban, mégis csőd közeli helyzetbe jutott az állami támogatások egyre csökkenő mennyisége miatt. (http://nol.hu/gazdasag/jovore_kisebb_tamogatast_kap_a_peto_intezet-1416619) Ugyanakkor Magyarországon megfigyelhető egy elutasító közeg, egy ellenséges magatartás, mellyel a „mássághoz” viszonyulnak az emberek. Jelentős méreteket ölt a társadalomba beilleszkedni képtelenekkel, vagy nehezen beilleszkedőkkel szembeni ellenségesség, legyen szó például mélyszegénységben, vagy akár fogyatékkal élőkről.
Mivel ezen példákból is látszik, hogy közel sem megoldott problémája a magyar társadalomnak a „másság” elfogadása, úgy döntöttem, ez utóbbi társadalmi csoport társadalomba való beilleszkedését vizsgálom a munkába állás aspektusán keresztül."

Ami piros, az azért piros, hogy később tudjak rá hivatkozni a lábjegyzetbe, ne felejtsem el. Szóval ilyen ez a bevezetés.

Most megyek, csinálok hotdogot.