savvy

Az utóbbi napokban ráálltunk a lovas témára apával, megnéztük a csikót, meg hogy mit hogyan lehetne elkövetni. Elhoztunk egy nyerget a csikó gazdájától, J-től, amit külön a Hipónak szerzett, egy bőrkötőfékkel és csinos kantárral együtt. Durván koszos volt minden és száraz, így tegnap belevetettem magam a nyeregpucolásba és olajozásba. Most már szinte rá se lehet ismerni; szürke volt, amikor elhoztuk, most pedig ragyogó fekete. De még mindig túl száraz és nyers, úgyhogy még párszor be kell kenni. Imádom az ápolt lószerszámok bőrszagát, most itt pihennek a szobámban és betölti az egészet ez az erős, átható illat. Imádom.

1. félig porosan; 2. letörölgetve vizes ronggyal; 3. olajozva

Ez meg itt a macskák padlása

Ez meg Csili a padláson

Ez meg egy relaxRepce.

Szóval ma is kimentünk apával, szenvedtünk egy sort a féreg sárgával, a kötőféke szét is szakadt - kikötöttük ugyanis... de ami igazán leírja a jellemét az az, hogy ahogy apa közelített felé, hogy újat rakjon rá, azonnal sunyított, szemet villantott és megpördült fél másodperc alatt, hogy a fara legyen felénk... még egy mozdulat és oda is vág. kár, hogy ez lett belőle.-, aztán átvittük a csikót a (sajnos mostmár részleges) körkarámba. Mivel nagyon darabokban van, így nem lehetett elengedve dolgozni a lóval, futószárazni kellett. Ez gyakorlatilag sehova sem vezetett, mert teljesen a módszertől ellentétes jeleket kellett így adni a lónak, így abba is hagytuk rövidesen. Ehelyett úgy döntöttünk, hogy újjáépítésbe fogunk, kerestünk anyagot hozzá és körbetekertük fekete műanyag szalaggal az oszlopok között, három párhuzamos sávban, és még mindig nincs teljesen kész, de este megyünk ki tökéletesíteni és megnézni, így tudunk-e dolgozni.

Ennél izgibb híreim nincsenek, szerencsére nyugis mostanában minden. Csak D-t várom haza.