orr, nyak, és talán a lábak

Az utóbbi két napban Parelli DVD-k nézésébe fogtam bele, felfrissítendő a kb 6 évvel ezelőtti tudásomat. Amikor apával szintén együtt lovagoltuk be azt a három arab csődört. 6 éve.. te jó ég.
Mindegy, szóval nézem a dévédéket, mosolyogva, meg ahá!, meg hmm ez ismerős, és örülök, hogy ezeket ismét felhasználjuk, és hogy aktívan is birtokosai lehetünk ennek a tudásnak újra, nem csak passzívan.
Már a héten nekiállunk a Hipónak, hogy a hétvégén megismerkedjünk közelebbről, aztán kisebb szünet jön, és utána újra, teljes erőbedobással. És a vége az lesz, hogy a hátára kerülök:)

(A Parelli-módszer nem összekeverendő a mostanában rendkívül divatos szabadidomítással, ami főleg tizenéves lányok körében dívik, és fő ismérve, hogy a zabla rossz, a zabla kegyetlen és egyáltalán. Emellett mindenféle trükköket tanítanak a lónak, ami nem rossz, csak én pl. nem tenném. Ennek az egyéni preferencián kívül nincs különösebb oka.)

http://www.lovaselet.info/images/stories/cikkek/idomitas/parelli/parelli_3.jpg

D-ék elmentek Csehországba raftingolni, így én tegnap hazajöttem - jól is tettem, mert már kezdtem elolvadni -, ma pedig apával pitét sütöttünk (ribizlis-áfonyás-jostás-szilvás-törökmogyorósat), aztán felmentem a 10 éve üresen álló szomszéd ház padlására, ahonnan nyílik egy kis ajtó a szénapadlásra, ahol pedig a kiscicáink vannak. Vagyis kiscicák, akik nem tudják magukról, hogy a mieink, pedig de.
Hárman vannak, de ma csak kettőt láttam a padláson. Először azt is hittem, hogy a három cica az egy rossz tipp volt, és igazából csak kettő van, de egy idő után olyan keserves vernyogás ütötte meg a fülemet, hogy biztos voltam benne, hogy az a harmadik résztvevő. Aztán az anyamacska is - akinek nincs igazán neve - észlelte a készletbeli hiányt, és elindult megkeresni a kis nyomit. Egy ideig nem találta, aztán megtalálta, de nem tudta felhozni a tető alatti lyukon, erre én lementem, gondoltam majd én felhozom és leszek a cicahero, de amikor megtaláltam, akkor úgy megijedtem 20centis őnagyságától, hogy inkább hagytam. Fújt rám, nyilván, meg csinálta azt az idétlen köpködést, amikor megijed, és fújás közben hirtelen mintha tüsszentene egyet de úgy, hogy pattan egyet az egész macska égnek meredő farokkal.. Na ettől még úgy is megijedek, hogy tudom, hogy ez csak ijesztés, no meg mit kezdene velem egy ilyen töppedék.. És eleve olyan elhatározással közelítettem meg, hogy most akkor is megfogom és felrakom a padlásra, ha vihart generál valami skyrim-shouttal és összehívja mindhárom sárkányát. Ennek ellenére beszartam tőle. Mert olyan hangosan pattog és prüszköl egyszerre. És nem volt a közelben egy rongy, amit rádobhattam volna felnyalábolás céljából.
Jött érte az anyja egyébként, de ahelyett, hogy felvitte volna a padlásra, elvitte egy másik gazdasági épületbe, ami egyébként nem hogy emberi formában, de még kutyaként is megközelíthetetlen, mert benőtte a 10 év alatt az elsőkertet a vadrózsa meg a szeder. Bejárás csak macskáknak.

Ja, úgyhogy a két másik versenyzőről hoztam képeket, a minőségről szó se essék kérem, vegyük figyelembe, hogy egy szénapadláson történt az eset, ahova három tetőn lévő lyukból áramlik csak a fény. Úgyhogy ímhol, a képek.

Holnap pedig csokitortát sütök a testvéreimnek. Mert én ilyen tündéri nővér vagyok.