sültkolbász és májas hurka

D-vel tegnap énekeltünk, meg filmet néztünk (énekelni az Ooo, you touched my tralala és a teeny-weeny string bikini klasszikusokat, nézni pedig a Poirot új évadát), valamint szenvedtünk, mert nem volt itthon miből ebédet főzni, CBA-ba már elvből nem megyünk, pedig az van a legközelebb, G Roby egy megálló a 4-6ossal, Spar, Lidl kettő. Szóval nem mentünk le, így tócsifélét sütöttem. És mivel tejföl sem volt, így kecsappal ettük. De azér jóllaktunk.
Ma meg D délben kelt, és mondta, hogy menjünk le a henteshez sült kolbászozni, le is mentünk, én májas hurkát kértem, D pedig kolbászt fogyasztott. Imádom, mert olyan jó hangulata van, hogy tálcán egy ilyen papíron kapjuk a darab húst, hozzá mustárt meg jó vastag szelet kenyeret, és lehet röfögni meg tunkolni.
Aztán elmentünk a G Robyba (habár a CBA a hentessel szemben van, de csakazértse) paradicsompüréért. Csak úgy összehasonlításképp mondom, hogy a múltkor D a CBA-ba ment, és 400 Ft volt a fél literes paradicsompüré. Ami a Sparban meg a GRobyban (meg még nyolcszáz más helyen) maximum 200 forint...
Na mindegy. Szóval este indiai vöröslencse főzelék lesz. Pitával, amit a Karinthy F. úton fogok venni, mert kb 1 kiló pita (de ilyen óriási, nagyobb, mint egy lapostányér) 400 ft-ba kerül a szír boltban.
Elég fasza lesz.

Most meg iszom a Dreher Winter momentet, aztán egy óra és indulok az egyetemre.

We are open

Nyitottnak lenni jó.
Ezt főleg most érzem, mikor engem is érint. Na nem olyan szinten, hogy alapvetően nyitott vagyok, nem különböztetek meg embereket az alapján, hogy milyen színű a bőre, vagy van-e hova hazamennie, alapvetően mindenki ember és ilyen szempontból mindenki egyenlő.
Hanem amikor az van, hogy már lassan egy éve nem bírok megbarátkozni egy személy gondolatával, hogy mindig ott van mindenhol, hogy létezik, ilyesmi.
Ez egy lány, D évfolyamtársa, szóval elég sokat találkozunk, mivel hogy ugyanazon a szakon vagyunk D-vel, csak én eggyel felette. És én ezt a lányt alig bírtam elviselni.
Aztán most kb két hete úgy döntöttem, hogy nyitott leszek. Hogy tiszta lapot adok neki, amire nem én írok előre minden rosszat, hanem ő "írhat rá", és ezzel megismerhetem és a helyre rakhatom magamban. És kiderült, hogy szimpatikus. Jó fej, humoros, kedves, közvetlen, csinos. És valószínűleg azért taszítottam el magamtól már gondolatban is, mert elég hasonlóak vagyunk.
De most rájöttem, hogy a hasonlóság pont használ ennek az egésznek, mert még az is lehet, hogy egészen megkedvelem.
Pár napja már együtt villamosoztunk ketten és beszélgettünk közben, mikor elmeséltem D-nek, nagyon büszke volt rám.
No meg én is magamra. Jó érzés ez az egész, ajánlom mindenkinek.

mother night

"Akárki akármit mondjon arról, hogy milyen szívhez szólóan csodálatos a vak hit, az én szememben a vak hit képessége ocsmányan riasztó."

"Most, hogy belegondolok, van még egy mondanivalója ennek a történetnek: aki meghal, az halott.

Ja, és még egy az eszembe jutott: szeretkezz, amikor lehet. Jót tesz az embernek."

A Dreher Winter Moment pedig nagyon finom.

a gyömbérről

http://www.hangthebankers.com/wp-content/uploads/2013/10/ginger.jpeg

A gyömbért imádom. A gyömbér lételemem. Viszont annyiszor dőlök be neki, hogy az nem igaz. Az illata, a lédússága, a színe, az állaga számomra mind azt jelzi, hogy "harapj belém, isteni citrusos ízem van", és közben meg hiába tudom, hogy rohadtul nem, de azért mindig ki kell próbálnom.
Ettől függetlenül az egyik kedvenc dolgom. Úgy összességében. Ha mondani kell pár kedvenc dolgot úgy a nagyvilágból, az egyik nekem a gyömbér.
Fehérborból készült forraltborba gyakorlatilag kötelező darab.
A vörösborból készültbe pedig a csili jó.
Meg tonnányi citrom. Nem tudom, miért, de én mindent jó citromosan szeretek. A múltkor egy kocsmában ittam forralt bort, és alig volt citromos (értsd: semmi citromosságot nem éreztem rajta, ettől még lehetett benne), és nem is volt így finom.
Meg a cserpes rudiban is nehezményezem, hogy márcosan édes, és semmi citrom nincs benne. Kis citromhéj, vagy citromlé, vagy citrom aroma, nekem mindegy, csak LEGYEN. D tisztára ki van akadva mindig, hogy nekem nem ízlik a cserpes rudi. Pedig... így van.

Amúgy most sütöttem olyan csokis sütőtökpitét amit cukrászdában is lehetne árulni.
Tulajdonképpen a cukrászdákkal se vagyok kibékülve, ha már itt tartunk. Tele vannak islerrel, krémessel, habos-vajas-margarinos cukorbombákkal, de sehol egy zabpelyhes keksz, sehol egy jó sütőtök- vagy mascarponés torta... No igen, a Magyarországon népszerű sütiket annyira nem komálom.
De ezért van hiperjó kis sütőm, hogy a magam (és D) kedvére tegyek! Millió meg egy reformsütivel (vagy hívhatjuk bárhogy), vagy bármivel ami nem margarinos és habos.

Ami miatt meg még ki vagyok akadva az a mikró, mert elromlott. Beraktam a csokit olvasztani, 5 másodperc múlva szikrázott, sercegett, pedig nem volt semmi fém benne. Megnéztük, és az ablakának a fém kerete elkezdte leolvasztani a műanyagot amihez hozzáér becsukott állapotban... Azt hiszem, ez is kidobásra van ítélve, de legalább nem mi veszünk újat, hanem a Batáár, a tulaj.

Jaj, most megyek. Később Gru 2-t nézünk D-vel, juhú! Csak nem lesz popcorn :(

"I don't know anyting about Batman" - hangzott egy remegő női hang.

Most, 23:20-kor elmondhatom, hogy három óra alatt sikerült az interjúm majdnem felét, 25 percet begépelnem. Gyakorlatilag pont három óra alatt. 25 percet. Elkeserítő, viszont mégis örülök, hogy már majdnem a fele megvan. Még holnap 3-4 óra és kész, küldhetem is. A barátnőim azt mondták, hogy egész nap gépelték a sajátjukat, úgyhogy azért meg vagyok elégedve az én eredményemmel.

"...azt gondolom, hogy az egészségügyi állapotomat is próbálom javítani, tehát itt megértik, hogy vissza kell kerülnöm arra a szintre, hogy normálisan újra dolgozni tudjak, és hát nyilván még egyetlen vágyam, hogy a gyerekem újra mellettem legyen. Tehát azt gondolom, hogy javult a helyzet. Még ha furcsán is hangzik, hogy hajléktalan vagyok, akkor is javult a helyzet. Tehát elkezdtem felfele lépdesni. És ez már jó. Mert azt gondolom, hogy ha az ember mindig egy kicsit feljebb jut, elindul felfele a lejtőn, akkor egyszer csak fel kell érnem a végére. Örökké nem állhat az ember a lejtőn."

Just then Gob arrived and decided to have a laugh

A tegnapi sörözés-tequilázásból hazajöttem hamarabb, mert nagyon fáradt voltam. Korán keltem, egész nap rohangáltam és villamosoztam, aztán 5-re suhantam a Bánya utcába hajléktalant interjúzni. Utána hazajöttem és már indultunk is el a Lövőház utcába hatan. Miután én éjfél körül eljöttem, D-ék még felsétáltak a várba. Én olvasni akartam itthon picit, mert egyedül nem annyira merek aludni, de ennek ellenére úgy elaludtam, hogy észre se vettem, amikor D hazaért, csak azt, hogy befeküdt mellém az ágyba.

Amúgy van egy macskánk, vagyis egy majdnem-macskánk, akit Igornak neveztünk el. Lehet, már írtam róla, egy csomószor itt mászkál az ablak előtt, meg amikor nyitva van a bejárati ajtó előtti térben az ablak,
 akkor mindig ott ugrál ki-be a tetőre meg vissza az ajtó elé, és körbejárja az ablakainkat és lesi a papagájokat vagy minket. Egyszer amikor szellőztettem nyitott ajtóval, arra mentem ki a konyhába hogy bent figyel az előszobában az állat.
Nem látjuk minden nap, de azért mondhatni rendszeresen idelátogat. Nem tudom, hogy valakié-e, vagy kóbor, de nagyon csinos kis hófehér kandúr. Illik rá az, hogy Igor.
De azért kicsit ijesztő amikor éjjel észrevesszük, hogy gülü villogó szemekkel mered befelé az ablak túloldaláról.

Most teregetek, megtisztulok, kis rendet rakok és elmegyek a Dohány utcába a herbálnetes rendelésemet átvenni. Kétféle bulgurt, kuszkuszt, vöröslencsét, csicseriborsót vettem. Sokkal olcsóbb, mint máshol: fél kiló bulgur 340 Ft.

Meg még a tegnapi interjúmat is be kell gépelnem, bár az át fog lógni a holnapba, mert 56 perces lett. Mondjuk ezt vehetjük "csak" 56 percnek a múltkori 1 óra 26 perces után.. De azt szerencsére nem kell begépelnem, megszánt a tanár.
Egyébként egy nagyon szimpatikus, értelmes, fiatal nővel beszélgettem, aki "csak" pár hónapja van a szállón. Van egy egyetemista fia az Óbudai Egyetemen és azért került utcára, mert az élettársa rendszeresen verte, és nem volt hova fordulnia, így kilépett abból az életből - de nem volt hova mennie. Az utcáról járt be a munkahelyére, úgy, hogy közben rákos is volt... Palackozott vízzel mosakodott, hogy tisztán mehessen dolgozni, de aztán annyira eluralkodott rajta a betegsége, hogy amiatt rúgták ki. De amióta ide került a szállóra, egyre jobban van, a fiával össze akarnak költözni ahogy meggyógyul annyira, hogy újra tudjon munkát vállalni. Nagyon csinos, ápolt, értelmes, igényes nő.
Nagyon fontos dolgokat mondott az ítélkezéssel, igényességgel, a reménnyel és a soha fel nem adással kapcsolatban. Olyan jól ment az interjú, hogy miután kikapcsoltam a telefonomon a hangfelvevést, utána még 10 percet soron kívül beszélgettünk. Mindkettőnknek nagyon pozitív élmény volt, és a múltkorihoz képest, amikor drogos-sokáig utcán élős-lecsúszottal beszélgettem és sírva mentem haza utána, most mosolyogva hívtam fel D-t a megállóból, hogy mennyire jó volt és tanulságos, és megyek haza.
Jó, hogy van ilyen kurzusunk, és jó, hogy a hajléktalan témát választotta a csapatunk. Hihetetlen kemény tapasztalat. Mert ha még mondjuk nem is tudom, tanárokat, vagy idős embereket kérdezgettünk volna egy témával kapcsolatban, persze, az is tapasztalat meg hordoz magában tanulságot, de szerintem a hajléktalan téma eleve nagyon megosztó és hihetetlenül kemény. Így "két legyet ütöttünk egy csapásra" - interjúzásban is tapasztalatunk lett és még betekintést is nyerhettünk egy olyan világba, ami nagyon zárt, és a politika próbálja eltüntetni szem elől, holott attól, mert nem látjuk őket az aluljárókban, még léteznek, és egyre többen és többen lesznek.

Mennem kell, legyen mindenkinek szép a délutánja!

migrén aura

Ez egy hosszabb bejegyzés lesz.

A sokáig nem blogolással csak az a baj, hogy annyi minden történik időközben, hogy már nincs kedvem leírni.
De nagyon rendes tőletek, hogy a szünet ellenére idelátogattatok:)

Az őszi szünetben elmentünk családilag Óbányára, Pécs mellé. Még indulás előtt elmentem reggel lovagolni barátnőm lovával, kellemes 10 km-t letoltunk.

Kedvenc nyíresem, ami már a zarándokhelyemmé vált. Ha lehetőségem van egyedül lovagolni, akkor biztos, hogy ide eljövök. Feltöltődöm lelkileg-testileg.

Aztán 3-4 óra autózás után megérkeztünk Óbányára.