Ezennel elbúcsúzom a Királyok csatájától. Ebben a pillanatban olvastam ki, pedig még évekig bele tudnék merülni. Epekedve vágyom a következő rész után, amit vagy rukkolán sikerül véletlenül megszereznem, vagy muszáj lesz megvenni.
Baromi jó volt..
Szóval most belekezdtem egy mondhatni könnyed olvasmányba:D Egy izgis lovas regényfélébe, még sok évvel ezelőtt kaptam anyától az első részét és az nagyon tetszett, és sikerült a másodikat is megszereznem, juhú. Szóval most az jön, hogy könnyítsen a lelkemen, mint a kávébabok amik a drogériákban ki vannak téve, hogy egy-egy erősebb parfüm után kitisztítsák az orrot. Erre van nekem is szükségem, mert a következő könyv a Parfüm lesz valószínűleg, ami pedig nem szívmelengető olvasmány.
Holnap ismét megyek haza, jó lesz. Aztán utána hétvégén már fennmaradok Pesten egyet. Rám fér egy kis having fun.
Meg el kéne kezdenem a filozófia "házit".. De annyira nehéz, úgyhogy inkább körmöt lakkozok, aztán főzök borsófőzeléket.
Criollo.
2012. szeptember 27., csütörtök
2012. szeptember 22., szombat
crystallized
Na eddig szenvedtem a gyakorlatokra leadandó házikkal, tudom elkezdhettem volna korábban is, de az egyik az egy összefüggő szöveg kellett legyen 3féle házifeladatot szintetizálva, szóval azt fejben össze kellett rakni, a másik meg már távolról is ijesztő volt, így nem is álltam neki eddig:D
Ez a második az SPSS nevű program használatához fűződik, ami borzasztó, bár van benne logika (olyan mint egy excel mutáció), mindenesetre megszenvedtem vele, és nem is biztos hogy jó lett minden, de próbálkoztam. Mondjuk a laptopot a végén már majdnem eldobtam, de azért ezt nem tenném meg vele, hiszen ő az én egyik gyermekem. Igen, így hívom a laptopomat, és van másik gyermekem is, a fényképezőm. Ezekhez senki hozzá nem nyúlhat, vagy legalábbis szigorú felügyelet alatt csak. Így is voltak már rémálmaim arról, hogy D véletlenül rálép a laptopra (igen néha a földön van..), és összetörik a képernyő, meg ilyesmik, ezek nagyon szörnyű éjszakák.
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ megőrültem.
Rohadt SPSS
Most lenyugtatom magam, mégpediglen ezzel
Meg ezzel
Meg ezzel
Ennyi. Megyek Westerosba.
Criollo.
Ez a második az SPSS nevű program használatához fűződik, ami borzasztó, bár van benne logika (olyan mint egy excel mutáció), mindenesetre megszenvedtem vele, és nem is biztos hogy jó lett minden, de próbálkoztam. Mondjuk a laptopot a végén már majdnem eldobtam, de azért ezt nem tenném meg vele, hiszen ő az én egyik gyermekem. Igen, így hívom a laptopomat, és van másik gyermekem is, a fényképezőm. Ezekhez senki hozzá nem nyúlhat, vagy legalábbis szigorú felügyelet alatt csak. Így is voltak már rémálmaim arról, hogy D véletlenül rálép a laptopra (igen néha a földön van..), és összetörik a képernyő, meg ilyesmik, ezek nagyon szörnyű éjszakák.
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ megőrültem.
Rohadt SPSS
Most lenyugtatom magam, mégpediglen ezzel
Meg ezzel
Meg ezzel
Ennyi. Megyek Westerosba.
Criollo.
2012. szeptember 21., péntek
jaqen h'ghar
Itthon vagyok ismét, kuttyal már lepacsiztam kb három órán keresztül:D Mutatok képeket, ilyesmi, most mondani nagyon nincs mit, jól vagyok, jó az egyetem, jó itthon, jó D-vel.
Csak kéne egy ló.. Egyszerűen észrevétlenül napi programmá vált az eladó lovak átnézése, és az álmodozás. Talán jövőre.. Talán. Hátha.
Ez a kép meg még aznap készült este, amikor hazahoztuk:) Itt altattam el úgy, hogy majdnem leesett, egyedül a kezem tartotta és a négy lába felfelé meredt az égnek:D Ő meg hortyogott tovább.
Aztán most ahogy sétáltam a Doggyval, észrevettem egy virágot. Pont ott, ahol a lovam összeesett végleg. Pontosan a közepén.
Nyilvánvalóan véletlen, viszont rendkívül jó érzés úgy gondolni rá, mintha nem az lenne. Mintha jelezne, hogy jól van, és gondol rám még mindig. Mert én is gondolok rá minden nap minden órájában.
Egyszer hazafelé utaztam a buszon, még nem sokkal miután meghalt. És egyszer csak elaludtam, vagy nem tudom, az a fajta, amikor minden kiesik, hogy aludt-e egyáltalán az ember - mint egy pislogás, csak annyi, hogy már haladtunk néhány kilométert közben. És amikor felébredtem, észrevettem, hogy valahogy belekerült a tudatomba egy álom, vagy álomféle, amit teljesen emléknek érzékeltem, hogy Bella jól van, és az elpusztult csikóival legelészik tovább. Olyan volt, mintha egy emlék lenne, és nagyon jól esnek - bár fájdalmasak - ezek a képzelődések.
Criollo.
Csak kéne egy ló.. Egyszerűen észrevétlenül napi programmá vált az eladó lovak átnézése, és az álmodozás. Talán jövőre.. Talán. Hátha.
Ez a kép meg még aznap készült este, amikor hazahoztuk:) Itt altattam el úgy, hogy majdnem leesett, egyedül a kezem tartotta és a négy lába felfelé meredt az égnek:D Ő meg hortyogott tovább.
Aztán most ahogy sétáltam a Doggyval, észrevettem egy virágot. Pont ott, ahol a lovam összeesett végleg. Pontosan a közepén.
Nyilvánvalóan véletlen, viszont rendkívül jó érzés úgy gondolni rá, mintha nem az lenne. Mintha jelezne, hogy jól van, és gondol rám még mindig. Mert én is gondolok rá minden nap minden órájában.
Egyszer hazafelé utaztam a buszon, még nem sokkal miután meghalt. És egyszer csak elaludtam, vagy nem tudom, az a fajta, amikor minden kiesik, hogy aludt-e egyáltalán az ember - mint egy pislogás, csak annyi, hogy már haladtunk néhány kilométert közben. És amikor felébredtem, észrevettem, hogy valahogy belekerült a tudatomba egy álom, vagy álomféle, amit teljesen emléknek érzékeltem, hogy Bella jól van, és az elpusztult csikóival legelészik tovább. Olyan volt, mintha egy emlék lenne, és nagyon jól esnek - bár fájdalmasak - ezek a képzelődések.
Criollo.
2012. szeptember 17., hétfő
Repce&Csili
Hoztam képeket a kedvesaranyosságokról:)
Ez a doggy egyszerűen egy szívrabló, komolyan. Most még esténként az előszobában alszik, de első este úgy sírt, hogy el kellett altatnom:) Leültem a padlóra, az ölembe küzdötte magát és fél perc múlva már bábozni lehetett vele, úgy aludt. A következő éjszakákat már végigaludta és nem nyüsszögött.
No meg ahogy leülök a fűbe, azonnal odavágtat (odazötykölődik a helyes megnevezés), és belehuppan az ölembe:D És szintén két pillanat alatt már hortyog is. Szerintem valami pótanyának tekint engem (én fogtam hazafelé végig az autóban, szóval az én szagomat érzi otthon a legbiztonságosabbnak - ez látszik is, mert mindig hozzám szalad ha valamitől megijed, ilyesmi), szóval mindig én vagyok az alvási célpont, meg akinek a sarkában döcög egész nap.
Amúgy baromi kis harcias, pénteken hoztuk haza este, és másnap reggel, amikor a kaput csináltuk (mivel a lécek között kiférne, rátettünk az alsó fél méterre egy csibehálót) D-vel, és öcsém barátai megjelentek a kapuban, volt nagy morgás meg ugatás, de még milyen! Baromi jó hangja van. Meg amikor rájött, hogy a hálótól meg lát ki "rendesen", szóval útban van a háló, akkor azt csinálta, hogy kibújt a kerítés alatt, de csak félig, és ott feküdt és nézte az utcai eseményeket:D De természetesen a kerítés alját is kipótoltuk utána, nehogy úgy döntsön, hogy őt most mégjobban érdekli az utca:)
Rendkívül gyorsan tanul, no nem mint egy vizsla, hanem mint egy jó puli, ezeket az alapvető dolgokat. Tud nagyon fegyelmezett lenni, szóval hozzám azonnal trappol, ha hívom (általában a szokásos lovas "kettyegés" a hívóhangom, észre se vettem, de ezzel kezdtem odahívni magamhoz, így ez maradt). Ugyanakkor baromi kelekótya alapjáraton, mint egy normális kiskutya.
Van az udvarban egy gyakorlólövedék (egy tankba való), marhanagy és nehéz, és ha azzal szórakoztunk (D ráállt és görgette maga alatt), Csili teljesen bevadult, valamiért nem szimpi neki a lövedék:D Ugatja meg morog rá, kíváncsi lennék, miért.
Amikor vasárnap elindultunk az állomásra, nagyon sokat sírtam, rohadtul hiányzik a kis nyomi. Remélem nem felejt el az egy hét alatt. Azért a szagomat csak megjegyezte, nem? Szívesen maradnék a pótanyuka.
Mutatok pár képet Repcéről meg róla. Ja, amúgy a kutya-macska összeszoktatás még folyamatban van. Szegény Repce sajnos rohadt rossz emlékekkel "gazdagodott" a kutyákkal kapcsolatban amíg a Büdös volt a helyi terminátor, de Csilit hozzá lehet szoktatni. Csak ne félne ennyire a macska.. Mondjuk teljesen megértem, hiszen volt már, hogy a Büdös szájából szabadult ki, és nem azért volt ott, mert aranyosan játszottak.
Viszont volt már olyan jelenet, hogy én a napágyban feküdtem, ölemben volt a Csili és a macska is odajött, és egy húsz perc simogatás után fel akart jönni a kutya mellé az ölembe, csak elkezdett ugatni a Csili valamit az utcán, és ettől beijedt a Repce. No mindegy, csak lesz valahogy:)
Ennyi:) Most relaxálok egy kis Királyok csatájával, szégyen, hogy még nem olvastam ki. Bár az utóbbi kétszáz oldal már repült, ugyanis rászoktam a villamoson olvasásra, és úgy mindig sikerül egy albérlet-ELTE út alatt egy fejezetet kivégezni. Ugyanígy visszafelé is:) Ja, és van a 4-6oson egy srác aki szintén ugyanezt a könyvet olvassa egész úton és valahogy mindig egymás mellett utazunk végig:D Nagyon vicces.
No pá:)
Criollo.
Ez a doggy egyszerűen egy szívrabló, komolyan. Most még esténként az előszobában alszik, de első este úgy sírt, hogy el kellett altatnom:) Leültem a padlóra, az ölembe küzdötte magát és fél perc múlva már bábozni lehetett vele, úgy aludt. A következő éjszakákat már végigaludta és nem nyüsszögött.
No meg ahogy leülök a fűbe, azonnal odavágtat (odazötykölődik a helyes megnevezés), és belehuppan az ölembe:D És szintén két pillanat alatt már hortyog is. Szerintem valami pótanyának tekint engem (én fogtam hazafelé végig az autóban, szóval az én szagomat érzi otthon a legbiztonságosabbnak - ez látszik is, mert mindig hozzám szalad ha valamitől megijed, ilyesmi), szóval mindig én vagyok az alvási célpont, meg akinek a sarkában döcög egész nap.
Amúgy baromi kis harcias, pénteken hoztuk haza este, és másnap reggel, amikor a kaput csináltuk (mivel a lécek között kiférne, rátettünk az alsó fél méterre egy csibehálót) D-vel, és öcsém barátai megjelentek a kapuban, volt nagy morgás meg ugatás, de még milyen! Baromi jó hangja van. Meg amikor rájött, hogy a hálótól meg lát ki "rendesen", szóval útban van a háló, akkor azt csinálta, hogy kibújt a kerítés alatt, de csak félig, és ott feküdt és nézte az utcai eseményeket:D De természetesen a kerítés alját is kipótoltuk utána, nehogy úgy döntsön, hogy őt most mégjobban érdekli az utca:)
Rendkívül gyorsan tanul, no nem mint egy vizsla, hanem mint egy jó puli, ezeket az alapvető dolgokat. Tud nagyon fegyelmezett lenni, szóval hozzám azonnal trappol, ha hívom (általában a szokásos lovas "kettyegés" a hívóhangom, észre se vettem, de ezzel kezdtem odahívni magamhoz, így ez maradt). Ugyanakkor baromi kelekótya alapjáraton, mint egy normális kiskutya.
Van az udvarban egy gyakorlólövedék (egy tankba való), marhanagy és nehéz, és ha azzal szórakoztunk (D ráállt és görgette maga alatt), Csili teljesen bevadult, valamiért nem szimpi neki a lövedék:D Ugatja meg morog rá, kíváncsi lennék, miért.
Amikor vasárnap elindultunk az állomásra, nagyon sokat sírtam, rohadtul hiányzik a kis nyomi. Remélem nem felejt el az egy hét alatt. Azért a szagomat csak megjegyezte, nem? Szívesen maradnék a pótanyuka.
Mutatok pár képet Repcéről meg róla. Ja, amúgy a kutya-macska összeszoktatás még folyamatban van. Szegény Repce sajnos rohadt rossz emlékekkel "gazdagodott" a kutyákkal kapcsolatban amíg a Büdös volt a helyi terminátor, de Csilit hozzá lehet szoktatni. Csak ne félne ennyire a macska.. Mondjuk teljesen megértem, hiszen volt már, hogy a Büdös szájából szabadult ki, és nem azért volt ott, mert aranyosan játszottak.
Viszont volt már olyan jelenet, hogy én a napágyban feküdtem, ölemben volt a Csili és a macska is odajött, és egy húsz perc simogatás után fel akart jönni a kutya mellé az ölembe, csak elkezdett ugatni a Csili valamit az utcán, és ettől beijedt a Repce. No mindegy, csak lesz valahogy:)
 |
| Igazi kéjenc. |
Ennyi:) Most relaxálok egy kis Királyok csatájával, szégyen, hogy még nem olvastam ki. Bár az utóbbi kétszáz oldal már repült, ugyanis rászoktam a villamoson olvasásra, és úgy mindig sikerül egy albérlet-ELTE út alatt egy fejezetet kivégezni. Ugyanígy visszafelé is:) Ja, és van a 4-6oson egy srác aki szintén ugyanezt a könyvet olvassa egész úton és valahogy mindig egymás mellett utazunk végig:D Nagyon vicces.
No pá:)
Criollo.
2012. szeptember 13., csütörtök
do you really
Mennyire elcseszett szituáció az, amikor két koreai fiatal "hittérítő" lánynak próbálod elmagyarázni, hogy a szerintük "szok capász" ellen te próbálsz magadon segíteni és nem kívánod "anyaiszten"(vagy atya?) segítségét?
De hogy hogy találták ki, hogy itt a tetőtérben is lakunk, az rejtély. A gangos folyosóról tök úgy néz ki, mintha az alattunk lévő lakás felső emelete lenne.
Amúgy élek még, csak valahogy nem volt alkalmam/kedvem/hangulatom írni. Most ez a kis találkozó meghozta a szükséges löketet.
Amúgy van kiskutyánk.:) Kis fekete puli, még nagyon gombóc formája van, 10 hónapos. Harcias kisfiú, pont ilyen kell hozzánk a kertbe. Érdeklődő, kíváncsi de harcias. Nagyon helyes állatka.
Az úton hazafelé tanakodtunk (ez múlt hétvégén volt), hogy mi legyen a neve vajh', a Frigyestől a Punciig minden eszünkbe jutott, oszt végül talán Csili lesz.:) Ez amolyan "Wasabi - mar mint a mustár"(jajdeimádom) analógia alapján műxik, vagyis Csili, mivel mar, harap, csíp:D Még nem hundredpercentsure a név, de bejön anyáéknak (eleve apa ötlete, persze hogy neki bejön:D), és talán anya rábólint:)
Amúgy vicces volt, mert amikor mentünk kutyanézőbe, akkor ott volt az anyaállat, meg a két maradék kölyke, és a gazdájuk, egy nő éppen ecsetelte, hogy hát ez nagyon egészséges kiskutya, mindent megeszik,...és ekkor ránéztünk a kutyára anyával és éppen egy döglött fecskét (?honnan szerezte??) cumizott:DD Anya mondta is a nőnek röhögve hogy hát igen most éppen egy fecskén rágódik, erre szegény nő nagyon odalett hogy most mit gondolunk, mit etet a kutyáival..:D Vicces volt.
Múlt héten megvettük, és holnap hozzuk majd el. D is jön velem haza, szóval nagy bandázás lesz a kutyával. Na meg a Repcével.
Jaj, a Repcéről jut eszembe, úgy összehaverkodtam a házban lakó gigamacskával, a Cirmivel, hogy akárhányszor ciccegek neki, már kocog ki a folyosóra. De tényleg óriási, 5 kiló biztos megvan. Úgyhogy már napi program, hogy ha vonszolom magam felfelé a lépcsőn, az elsőn megállok a folyosón és kiciccegem a lakásból, aztán egy 5-10 percet elmatatom. Baromi aranyos.
Meeg.. whats new még.. például az, hogy egy "suliba" járunk D-vel. Poén, még közös óránk is van (a társpol amiből kétszer buktam eddig, most felvettem újra és nekiveselkedem). De tényleg jó, mert nem lógunk állandóan egymáson, mivel mindkettőnknek tök más dolga van, viszont néha össze tudunk futni egy félórára, ami pedig módfelett kellemetes. Szakbarátnéim (mert ilyen is van, kettő) már tudomást szereztek a dologról, valamint arról is, hogy az a csaj odavan D-ért (ma meg kellett keresnem a 350 fős előadóiban, hogy melyik ő, csak hogy csúnyán nézhessenek rá:D) (ja, és persze D-t már az első nap észrevette a folyosón, és kérdezte hogy "Jééé te is ide jársz?" D pedig tovasuhanva - véletlenül sem lassítva - válaszolta hogy "Úgy tűnik", szóval igazam volt azt illetően, hogy már D szagát is megérzi, és az alapján azonosítja az épületben). Már csak D-vel szeretnének találkozni, de ma a "lyukasórájában" nem akart beülni hozzánk szervezetszociológiára - pedig volt hely -, de megígérte, hogy majd a jövő héten.
Igazából ennyi az újság, most megyek palacsintát sütni, és túltenni magam a koreai hittérítőkön. Annyira utálom ha kedves embereknek kell ellentmondanom. Úgy értem, hogy konkrétan közölni velük, hogy you don't give a fuck about anyaisten vagy atyaisten, és hogy sose hittél benne és nem is tervezel. És hogy szereted inkább magadat megsegíteni ahelyett, hogy imádkozz meg könyörögj istenhez hogy lécci segéjjjen már.
Ezzel most nem akarok senkit megsérteni, én is hiszek valamiben, amiben már egész kislánykorom óta hiszek és csakis én egyedül ebben. De ezt sem nevezném vallásnak vagy istennek, egyszerűen jó rágondolni és néha a fejemben beszélni hozzá. Ez pedig a lovam. Tényleg már nagyon kiskorom óta "hiszek" benne mint természetfeletti lényben, lehet ezért is rázott meg ennyire amikor már hirtelen nem volt ott, hiszen a természetfeletti lények nem halnak meg.. Én pedig még gimnazista fejjel is egy kicsit talán hittem abban, hogy tényleg természetfeletti.
No de mindegy.
Tényleg sütök palacsintát.
Criollo.
De hogy hogy találták ki, hogy itt a tetőtérben is lakunk, az rejtély. A gangos folyosóról tök úgy néz ki, mintha az alattunk lévő lakás felső emelete lenne.
Amúgy élek még, csak valahogy nem volt alkalmam/kedvem/hangulatom írni. Most ez a kis találkozó meghozta a szükséges löketet.
Amúgy van kiskutyánk.:) Kis fekete puli, még nagyon gombóc formája van, 10 hónapos. Harcias kisfiú, pont ilyen kell hozzánk a kertbe. Érdeklődő, kíváncsi de harcias. Nagyon helyes állatka.
Az úton hazafelé tanakodtunk (ez múlt hétvégén volt), hogy mi legyen a neve vajh', a Frigyestől a Punciig minden eszünkbe jutott, oszt végül talán Csili lesz.:) Ez amolyan "Wasabi - mar mint a mustár"(jajdeimádom) analógia alapján műxik, vagyis Csili, mivel mar, harap, csíp:D Még nem hundredpercentsure a név, de bejön anyáéknak (eleve apa ötlete, persze hogy neki bejön:D), és talán anya rábólint:)
Amúgy vicces volt, mert amikor mentünk kutyanézőbe, akkor ott volt az anyaállat, meg a két maradék kölyke, és a gazdájuk, egy nő éppen ecsetelte, hogy hát ez nagyon egészséges kiskutya, mindent megeszik,...és ekkor ránéztünk a kutyára anyával és éppen egy döglött fecskét (?honnan szerezte??) cumizott:DD Anya mondta is a nőnek röhögve hogy hát igen most éppen egy fecskén rágódik, erre szegény nő nagyon odalett hogy most mit gondolunk, mit etet a kutyáival..:D Vicces volt.
Múlt héten megvettük, és holnap hozzuk majd el. D is jön velem haza, szóval nagy bandázás lesz a kutyával. Na meg a Repcével.
Jaj, a Repcéről jut eszembe, úgy összehaverkodtam a házban lakó gigamacskával, a Cirmivel, hogy akárhányszor ciccegek neki, már kocog ki a folyosóra. De tényleg óriási, 5 kiló biztos megvan. Úgyhogy már napi program, hogy ha vonszolom magam felfelé a lépcsőn, az elsőn megállok a folyosón és kiciccegem a lakásból, aztán egy 5-10 percet elmatatom. Baromi aranyos.
Meeg.. whats new még.. például az, hogy egy "suliba" járunk D-vel. Poén, még közös óránk is van (a társpol amiből kétszer buktam eddig, most felvettem újra és nekiveselkedem). De tényleg jó, mert nem lógunk állandóan egymáson, mivel mindkettőnknek tök más dolga van, viszont néha össze tudunk futni egy félórára, ami pedig módfelett kellemetes. Szakbarátnéim (mert ilyen is van, kettő) már tudomást szereztek a dologról, valamint arról is, hogy az a csaj odavan D-ért (ma meg kellett keresnem a 350 fős előadóiban, hogy melyik ő, csak hogy csúnyán nézhessenek rá:D) (ja, és persze D-t már az első nap észrevette a folyosón, és kérdezte hogy "Jééé te is ide jársz?" D pedig tovasuhanva - véletlenül sem lassítva - válaszolta hogy "Úgy tűnik", szóval igazam volt azt illetően, hogy már D szagát is megérzi, és az alapján azonosítja az épületben). Már csak D-vel szeretnének találkozni, de ma a "lyukasórájában" nem akart beülni hozzánk szervezetszociológiára - pedig volt hely -, de megígérte, hogy majd a jövő héten.
Igazából ennyi az újság, most megyek palacsintát sütni, és túltenni magam a koreai hittérítőkön. Annyira utálom ha kedves embereknek kell ellentmondanom. Úgy értem, hogy konkrétan közölni velük, hogy you don't give a fuck about anyaisten vagy atyaisten, és hogy sose hittél benne és nem is tervezel. És hogy szereted inkább magadat megsegíteni ahelyett, hogy imádkozz meg könyörögj istenhez hogy lécci segéjjjen már.
Ezzel most nem akarok senkit megsérteni, én is hiszek valamiben, amiben már egész kislánykorom óta hiszek és csakis én egyedül ebben. De ezt sem nevezném vallásnak vagy istennek, egyszerűen jó rágondolni és néha a fejemben beszélni hozzá. Ez pedig a lovam. Tényleg már nagyon kiskorom óta "hiszek" benne mint természetfeletti lényben, lehet ezért is rázott meg ennyire amikor már hirtelen nem volt ott, hiszen a természetfeletti lények nem halnak meg.. Én pedig még gimnazista fejjel is egy kicsit talán hittem abban, hogy tényleg természetfeletti.
No de mindegy.
Tényleg sütök palacsintát.
Criollo.
2012. augusztus 27., hétfő
ne izgulj úgy kicsikém, figyeld meg fel fogok kelni
Nagyon súlyos zene:D Imádom.
Most a nappaliban kempelek, mivel a szobámat tegnap egy az egyben kipakoltuk (franc gondolná, hogy 4x5 négyzetméterre mennyi dolog befér...), szóval ágyam sincs, így a kanapéra szorultam tegnap este, és még lesz legalább két éjszakám itt. Ugyanis most az én szobám a soros a festésben. A véletlen úgy hozta, hogy a fiúk szobájához, ami zöld lett kevertek egy mentaszínt is (nem tudom miért:D), ami nekem baromira bejön. Szóval mentakék színű lesz a szobám. Holnap van a festés este, utána nap meg a visszacuccolás.
Csak azt nem tudom, mikor vonszolom fel a belem a nagy Budapestre, ugyanis D Velencében van (az olasz verzsönben - mondjuk logikus, mert gondolom az ungárise az Velencén, nem?) M-mel és az anyukájával (anyukájának ilyen építésztalálkozó vagy mi a ló és két embert tudott vinni occsóér). Engem hívott D eredetileg, de azt hittem, hogy tudok lovagolni ez alatt az idő alatt, de minden tény azt mutatja, hogy ez nem fog menni - egyrészt rohadtul kell itthon segítenem, másrészt apa azt mondta, hogy a Szürke felejtős a kiszabaduló csikója miatt.. Meg már az is lehet, hogy itt sincsenek, hanem hazavitték őket.. Kár, egy kicsit megsirattam azért, mert olyan kis finom ló volt.. A legkisebb ujjmozdulatra pördült meg 360°-ban, hangra, szinte gondolatra is reagált. Emellett rendkívül tüzes, temperamentumos, jár a feje végig ha ülsz rajta.. Ilyen ló kell nekem (és már volt is ilyenben részem 19 évig..). Nagyon Bella lovam utánérzése, lehet ezért is sajnálom ennyire..
Mindenesetre megfogadtam, hogy ha nekem lovam lesz (márpedig olyan nincs hogy a hátralévő életemet ló nélkül éljem le), akkor az vagy Shagya arab (mint a Szürke), vagy arab félvér (mint Bella lovam), vagy Akhal lesz (mint pusztaszeren), ugyanis ezek azok a fajták amikben lángol a tűz és baromi okosak. Máshogy nem tudom leírni, egyszerűen azonos hőfokon vannak a tűzzel.
Ja szóval ott tartottam, hogy D Velencében van, és elméletileg...fogalmam sincs, hogy mikor jön haza. Pedig jó volna ott lenni amikor megérkezik, szép emlékek vannak a most nyári Lengyelországból való hazaérkezésről is:DD:P
Viszont ha szerdán éjjel jön meg akkor nem tudok felmenni szerintem, merthát akkor pakolunk vissza a szobámba, az baromi nagy munka lesz. Úgyhogy fogalmam sincs:/ Ezt utálom.
Ja és azt is kitaláltam (rendkívül összeszedetten írok mán megint), hogy a Hopon helyett metropolt fogok osztani. Kevesebb máni, de csak 2 óra/nap, szóval nem veszi el az életem, és nem jár annyi felelősséggel sem. Ha valaki csinálta már az írhatna tapasztalatot léccilécci:)
Nomeg már nézegettem a kurzusokat, hogy miket kell majd felvennem erre a félévre, meg van egy oldal ahol 80%biztossággal megvannak az órák időpontjai, így össze tudom rakni kb az órarendem:) Egyelőre egész jónak tűnik, a szerdám tök szabad.
Viszont ez, hogy mi a kötelezően választható meg a szabadon választható meg istentudja hát ezt nem értem még mindig. Olyan, hogy néha elkapom a fonalat és akkor tök biztosan bólogatok hogy á igen igen ez kell, ez ilyen, aztán vannak pillanataim amikor csak nézek, hogy what..Úgy kb pont így:
D-nek viszont úgy örülök, hogy segíthetek, meg elkalauzolhatom:)
No még egy dolog ami tök nem idevaló:
Amíg rokonlátogattunk, Büdös hiánya miatt ( még mindig nem bírok napirendre térni fölötte...) a macskák elkezdtek az udvarban randalírozni, főleg a kis fekete, a Repce. Annyira kíváncsi és szociális, hogy a félelmét legyűrve egyre közelebb matatott hozzánk. Aztán csináltam neki egy játszós botot. Egy bot, rajta egy bálamadzag és azon egy összegyűrt rongydarab. Ez nagyon bejött a macskának, és négy nap foglalkozás meg nyüstölés után ott tartunk, hogy az ölembe mászik dorombolva:) Ma le kellett vernem a festéket a polctartó kis dolgaimról (nem tudom mi a neve:D), és ezt ülve csináltam az udvaron, viszont a végén már akadályozott a macska a tevékenységben, mert folyton a karom alá bújt, meg mindenhova mászott ahol útban volt. Nagyon helyes.
Viszont baromi vadóc. Ő a játékot nem játéknak veszi hanem gyilkolásnak. De komolyan. Nincs kis gyengéd pofozkodás, hanem kőkeményen legyak mindent ami elé kerül és mozog. Már 8-10 baromi mély karmolás után kezdek ráérezni arra, hogy melyik az a tekintete amikor elborul az agya és legyilkolja valamelyik testrészemet, de még nem az igazi.
Nagyon örülök neki hogy így sikerült megszelidítenem. Egyedül anyát viseli még el, mert ugye ő eteti amikor én nem vagyok jelen.
JA, és találtam egy sorozatot amiben Aidan Turner az egyik főszereplő, yaaay!!! Desperate romantics a címe, a prerafaelitákról szól, nagyon vicces kellemes kis sorozat. És Aidan turner van benne!!!
D-vel beszélgettünk, hogy mit hozzon nekem Velencéből, mondta, hogy majd valami olasz csávót befog nekem, de mondtam hogy elég önmaga, meg ha esetleg valahogy véletlenül Micsell (Aidan Turner:D) is ott lenne Velencében akkor őt elhozhatná, és örök életemre túlcsordulna a boldogságom:D
Bring me your body Aidan Turner!!
Haha:))
Hiányzik D :/ De nem kezdem elölről:D
Na most futok, mindjárt vacsi:)
Szép estét:)
Criollo.
2012. augusztus 23., csütörtök
Akhal stud
Nomármost, a héten eddig Szeged mellett voltunk rokonlátogatóban, és tegnap megejtettünk még egy látogatást apa nagyon jó barátainál, az ópusztaszeri akhal teke ménes tulajdonosainál. Már nagyon régóta hívtak amikor összefutottunk, hogy menjünk el hozzájuk ottalvásra, de sosem jött össze, most viszont sikerült, és nagyon nagyon megérte:)
Apának is sok új dolog volt (ő 20 éve volt ott úgy igazán utoljára, előtte viszont minden hétvégén), nagyon tetszett mindenkinek (főleg apának meg nekem, mivel ugye a családban mi képviseljük a lovas részt).
Az egyik jurtájukban aludtunk (nagyon izgalmas, hogy képviselik ezt a nomád vonalat, és közben egyáltalán nem az a turbómagyar kategória, sőt), amit még sosem csináltunk, és mondhatom baromi jó. Hatalmas jurta, 6 ággyal körben, estére felnyitottuk a tetejét is, így a csillagokra láttunk. Még elalvás előtt gondoltam rá, hogy bárcsak felébrednék hajnalban, hogy a szomszéd legelőn levő csődörcsikókat lefényképezhessem a hajnali fényben... És lőn, hajnali fél 6-kor magától kipattant a szemem, és ki is caplattam a legelőre. (mellesleg kiválóan aludtam, végre nem volt dögmelegem)
Itt most megmutatom a képek legjavát. A lófajtáról, az Akhal tekéről annyit kell tudni, hogy Oroszországból és mindenféle -sztánból (Kazahsztán, Kirgizisztán...) származó fajta, kecses, erős, kitartó, viszonylag ritka és elképesztő színei vannak. Pusztaszeri barátaink a 70-es években kezdték a magyarországi tenyésztést 3 türkmenisztánból importált fedezőménnel.
Jövő nyárra pedig meghívtak bennünket apával, hogy lovagoljunk is (most nem volt rá idő sajnos, mert reggel jöttünk is el :/), már nagyon várom.
Most megyek, durva állapotok vannak itthon (festjük a lakást..), mennem kell.
Criollo.
Apának is sok új dolog volt (ő 20 éve volt ott úgy igazán utoljára, előtte viszont minden hétvégén), nagyon tetszett mindenkinek (főleg apának meg nekem, mivel ugye a családban mi képviseljük a lovas részt).
Az egyik jurtájukban aludtunk (nagyon izgalmas, hogy képviselik ezt a nomád vonalat, és közben egyáltalán nem az a turbómagyar kategória, sőt), amit még sosem csináltunk, és mondhatom baromi jó. Hatalmas jurta, 6 ággyal körben, estére felnyitottuk a tetejét is, így a csillagokra láttunk. Még elalvás előtt gondoltam rá, hogy bárcsak felébrednék hajnalban, hogy a szomszéd legelőn levő csődörcsikókat lefényképezhessem a hajnali fényben... És lőn, hajnali fél 6-kor magától kipattant a szemem, és ki is caplattam a legelőre. (mellesleg kiválóan aludtam, végre nem volt dögmelegem)
Itt most megmutatom a képek legjavát. A lófajtáról, az Akhal tekéről annyit kell tudni, hogy Oroszországból és mindenféle -sztánból (Kazahsztán, Kirgizisztán...) származó fajta, kecses, erős, kitartó, viszonylag ritka és elképesztő színei vannak. Pusztaszeri barátaink a 70-es években kezdték a magyarországi tenyésztést 3 türkmenisztánból importált fedezőménnel.
 |
| jurták |
 |
| Kazbek, fedezőmén |
 |
| Rendkívül szép színű csődörcsikó:) a napfényben mármár vakít. |
 |
| Kazbek, szintén különleges, cremello színű csődör. |
Jövő nyárra pedig meghívtak bennünket apával, hogy lovagoljunk is (most nem volt rá idő sajnos, mert reggel jöttünk is el :/), már nagyon várom.
Most megyek, durva állapotok vannak itthon (festjük a lakást..), mennem kell.
Criollo.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)