jaqen h'ghar

Itthon vagyok ismét, kuttyal már lepacsiztam kb három órán keresztül:D Mutatok képeket, ilyesmi, most mondani nagyon nincs mit, jól vagyok, jó az egyetem, jó itthon, jó D-vel.

Csak kéne egy ló.. Egyszerűen észrevétlenül napi programmá vált az eladó lovak átnézése, és az álmodozás. Talán jövőre.. Talán. Hátha.

Ez a kép meg még aznap készült este, amikor hazahoztuk:) Itt altattam el úgy, hogy majdnem leesett, egyedül a kezem tartotta és a négy lába felfelé meredt az égnek:D Ő meg hortyogott tovább.

Aztán most ahogy sétáltam a Doggyval, észrevettem egy virágot. Pont ott, ahol a lovam összeesett végleg. Pontosan a közepén.
Nyilvánvalóan véletlen, viszont rendkívül jó érzés úgy gondolni rá, mintha nem az lenne. Mintha jelezne, hogy jól van, és gondol rám még mindig. Mert én is gondolok rá minden nap minden órájában.
Egyszer hazafelé utaztam a buszon, még nem sokkal miután meghalt. És egyszer csak elaludtam, vagy nem tudom, az a fajta, amikor minden kiesik, hogy aludt-e egyáltalán az ember - mint egy pislogás, csak annyi, hogy már haladtunk néhány kilométert közben. És amikor felébredtem, észrevettem, hogy valahogy belekerült a tudatomba egy álom, vagy álomféle, amit teljesen emléknek érzékeltem, hogy Bella jól van, és az elpusztult csikóival legelészik tovább. Olyan volt, mintha egy emlék lenne, és nagyon jól esnek - bár fájdalmasak - ezek a képzelődések.

Criollo.